Magyarország, 1915. augusztus (22. évfolyam, 212-242. szám)

1915-08-08 / 219. szám

22MAGYARORSZÁG Budapest, 1915. vasárnap,­­augusztus 8.. Az üres fészek Irta: Délczeg Ilonka Tova száll a madár A nagy hervadáskor, Napsugaras tájra. Síró őszi,szellő Hullongó levelet Lebbentget utána. Tán épp azt, amelyik Ráborult fészkére, S legyezgette lágyan .... Utoléri-e majd Valahol nagy messze, Vándorló útjában? Vagy szegény madárnak Tan a zugó tenger Lesz a temetője ? S az utána lebbent, Szélsodorta levél Gyászos szemfedője? Itthon majd a fészkét, Elárvult bölcsőjét Vihar tépi, dúlja, S­ mintha megérezné, Felsóhajtgat busán: Látlak-e még újra? Nincs szomorúbb látvány, Mint az üres fészek Leveletlen fákon, Vándor madár sorsán Úgy el-el­tűnődöm Valahányszor látom. F­EJTVÉNYEK. I. Feladta: Gestetner Lajos Aladár, Oszkár, Rezső, Dezső, Nándor Ez öt név kezdőbetűiből csináljunk egy hatodikat II. Feczkó Iván kérdései­t. Hogy visz át egy ember egy farkast, egy kecskét és egy káposztát a folyón, hogy meg ne egyék egymást? 2. Télen-nyáron pipál, a ház tetején áll. Mi az ? 3. Kivül, belül egyforma, közepén egy keresztfa. Mi az­! 4. Zöld istállóban fekete lovak piros szénát esznek. Mi az ? 5. A melegben kitágul, a hidegben összeszorul. Mi az? III. IV. Feladta : Fülöp József Feladta: Erdős Bözsike K‘A­ L$ r V Kérdi: Petrasovics Józsika Kiáltja az egylábú: Gyere be, kétlábú ! Mert megesz a négylábú. Mi ez? VI. VII. Feladta : Feladta : Madarász Kálmán Mihalkovics Erz —Iga —első —ászló—ranka —rád—óz,sa —émes . —á*s —p.drás —rok­­­oni — és a —11a. —TV — Üli —Í£Ó—auva —dvar —fcp 3 — áiuiá-a É e n a z VIII. Feladta: Kricsfalussy Jenő Heléna, Dóra, Margit, Tilda, Ilonka, Aranka, Lenke E hét leánynév kezdőbetűiből csináljatok egy hetediket Ezeknek a rejtvényeknek a megfejtését 10 nap alatt küldjétek be. Aki addig legalább két rejtvényt helyesen fejt meg, részt vesz a sorsolásban. A július 18-iki számban közölt rejtvények meg­fejtése: 1. Olló. 2. Olló. 3. Aranka. 4. Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. 5. A Dardanellák ostroma. 6. Magyarország. 7. Szurmay. Ezeket a rejtvényeket helyesen fejtette meg s igy a sorsolásban részt vett: Erdős Bözsike, Minal­­kovics Erzsike, Madarász Kálmán, Bárczay Piroska, Irénke, Józsika és Ulti­ka. Fülöp József, Feczkó Iván, Karla Ilonka, Sass Józsi és Bandi, Morgen Em­muska, Szabó Manci, Verebély Béla, Br­aun Ár­pád, Harlstein Pelika és Lacika, Dékán Pali, Szűcs Mariska, Potzek Klári, Ábrahám Imre, Zoltán Er­zsike, Kerner Béla, Grünwald Emil és Aranka, Ke­­rek Margit, Hulk­a Mariska, Weisz Mariska, Zalai Emma, Kölesei Jóska, Gyökössy Bélaka és Bandi, ifj. Maday Gyula, Forberger Ilonka, Vámos Erzsike, Hám Ida, Zádor Béla, Csausz Viola, Berényi Erzsike és Gabi, Berényi Ágica és Tibi, Berényi Gabria, Karla Ilonka, Kárász Gábor és Feri, Tőkés Manci, Rózsa Ibolya, Kemény Erzsike, Weisz Alice, Magyar Irénke, Csáthy Erzsike, Váradi Sanyi, Komáromi Margit és Béla, Kulcsár Jóska, Várady Etelka, Mo­­hás Mancika, Borbély Lilikó, Csortos Margitka, Krics­falussy Jenő, Bezuk Mária, pilisi Kornhaber Vilmos, Gyurcsevits Kerzelin, Engelthaler László, Háry Ilonka, Ziller Rezső, Veszelei Karolin, Adler Viktor, Schiller Margit, Zelenka Ferike, Vogel Ferenc, Bojtár István, Rupx Margitka, Salamon Lili, Kramer Emmike, Roth­­ruck­s Janika, Klein Bandika, Embery Ilonka, Fe­kete Gizus, Amrein Auguszta, Kertész Nándor és Sándor, Jaszicsek Józsika és Janika, Gáspárik Ka­tica és Pista, Bányay Ernő, Czipott Sárika, Schimenek Lipót, Nevora Izabella és Józsi, Jelacsits Szidike, ifj. Pototzky Palkó, Szpászics Vilmos, Poroszlay Barna és Ilonka, Dudits Klárika és Lacika, Pakó Ilusna, Jelinek Lajos és Andor, Csőde Lázár, Boros Béla, Gergely Aranka és Sanyi, Kováts Jenő, Károly Vilma, Fülöp Laura, Jella, Bandika és Aranka, Klein Erzsi, Szpácsics Vilmos, Binder Lacika,, Székely János, Szentmihályi Gyula és Pistike, Kovács Nándor, Vilma és Józsi, Feldmann Ferenc, Perlesz Vilma, Witz András, Cservenka Lászl, Józski és Mancika, Klein Jenő, Nagy Gyula, Meszlényi Mihály, Ferencz Etuska, Délczeg Ilonka, Andrékovics János, Unger Lacika, Sonnenberg Lajos, Vonni S. Bhu, Nagy Péterke, Fleischhakker Lacika, Peczúr Ilonka, Száva Tacska, Varga Margitka, ifj. Frank László, Eördögh Dezső, Weinberger Rózsiké­, Márkus Imre, Bacsinszky Erzsiké és Margitka, Stranaik Rózsika, Ivánfi Gyula, Kulcsár Dóra, Bodnár Jenő, Black Erzsike, Weisz Fanni, Bogdány Mariska, Marschaucker Juliska, Krausz Gertrud,­ Cservinszky Tusika, Nagy Sándor, Szűcs János, Zilahi Sabess Tibor, Doki Pista, Bos­­sányi Klára, Csontos Margitka, Csontos Dezső, Pákh Sanyi, Szidi, Tibor, Ervin és Zolika, Varjas Manci, Pimpi és Laci, Károly Vilmuska, Bárczay Piroska, Irénke, Józsika és Ottika, Szeép László, Mayer László, Pakó Iluska, Ludván Kató és Dezsika. A kisorsolt könyveket nyert­e: 1. Borbély Liliké. 2. Hartstein Palika és Lacika. 3. Bácsi­nszky Erzsike és Margitka. 4. Csausz Elza. Eb­ben a számban akartam közölni a júlus 25-iki szám megfejtőinek névsorát is, de helyszűke miatt a jövő számra maradt, így a jövő szántban két sorsolás lesz. ÖREGAPÓ POSTÁJA Janeit­a Ilonka: Megkaptam, a két koronát Ilonkám, éppen az utolsó pillanat­ban, hogy még eheti postámban megüzen­hessem néked! A pénzt már el is küldtem «A háborúban feldúlt tűzhelyek újra felépítésének országos bi­zottsága» címére, ahol biztosan örülni fognak nagyon, leveledet pedig, amelyből minden magyar gyerek megtanulhatja, hogy kell a hazát szeretni, minden megjegyzés­­ nélkül közlöm, mert ilyen szép, nemes levél­hez nem kell semmiféle magyarázat. Édes Öregapó! Már régóta nem írtam Öregapónak, de van egy kis csibém, én etettem kiskorától fogva és az sok dolgot adott. De tegnap­előtt papuskám mesélte, hogy fönn a Kár­pátokban, amikor az oroszok ott jártak, sok szegény kis­fiú és kislánynak felgyújtották a házát és most szegényeknek nincs haj­lékjuk. Azért írok most a Öregapónak, hogy megkérdezzem öregapótól, hogy igazán sok olvan szegény kis gyerek van ott? Papus­kám azt is mesélte, hogy azok, ad jenek a jó islert sok pénz adott, azok most építtetnek a szegény halléktalanoknak házat a régi helyet­. Nekem is van két megtakar­­olt ko­ronám, szívesen adom oda, mert biztosra veszem, hogy Origapó csak úgyis sok kis unó !....,, akik szintén adnak egy pár korom­pot és talán lesz abból is egy v­ít. Ha üreg­apó majd odaadja a gyűjtött pénzt annak a kőmives bácsinak, aki majd építi a házat, tessék neki azt mondani, hogy azt a Magyar* ország Hetedhétországi öregapó unokái ad*­ ják össze Legyen szives öregapó az üzenetekben, megírni, hogy odament-e már a két korona. Sokszor csókolja öregapót hálás kis uno* kája . Ja nőtt a Hon­ka. J­ óváry Irénke: Mikor olvastam a leveledet, Irénkém, úgy megmelegedett a szivem, mintha csak itt lettél volna te is, meg Bandi is és megsimogat­tátok volna. Olyan szép, olyan kedves a leveletek, hogy nem állhatom meg s leközlöm a Hetedhét-­ ben is. A jószivü Mancika és Béreiké Hetedhét­­országban. Mancika és Béreiké két jó testvér elhatá­rozta, hogy elmegy Hetedhétországba, hol öregapó és Hajnalka Matyival, Jóskával és Csigabiga komával egyetemben közlik a ver­seket, rejtvényeket, meséket stb. Sajnos Vas Laci nincs most ott az asztalnál és nem olvassa, barátai és barátnői üzenetet, hanem sokkal fontosabb dolgokat művel Galíciában; veri az­­ ellent ki az országból, el édes hazánktól, ne­hogy ide is bejöjjenek, mert akkor bizony nem levelezhetnénk mi öregapóval. El is mentek s s ahogy mennek, mendegélnek, szemükbe tűnik egy szép nagy erdő. Bemennek az erdőbe, nincs ott senki, csak egy kis sárgarigó, mely egy magas fáról Béreiké vállára szállt. Béreské be­kötötte megvágott lábát és hamar is meggyó­gyult a jó ápolás mellett. Ekkor kérdezte a rigó, hogy mivel hálálja meg jószívűségüket ? Maris­ka azt mondta, semmi mással, csak mondja meg nekik, hol és merre van az a szép ,,Heted­­hátország“ ? A kis rigó álókor ezt kezdte nekik fütyülni. Gyertek, gyertek én utánnam,­ Otl, ahol az én hazám van, Van egy szép tó s benne sok hal, Azok fognak vinni állal Kérjétek ez aranyhalat, Mely ott úszik, a viz alatt. Ha majd feljön, szólítsátok, Friss morzsával kínáljátok, Akkor át visz e szép tavon -- Csak először ő jóllakjon. Szólt Mariska : „Te aranyhal! Vigy minket e tavon átal !“ Mariskát hátára vette Sértetlenül át is vitte Béreiké is hátára ült S igy a tulsópartra került Látták Hetedhétországot Öregapót, — olvasott újságot Melyet mi is úgy szeretünk a „Magyar­országot.** örült nekik egész „Hetedhétország“ öregapó és Hajnalka vendégül fogadták. Matyi, Jóska úgy örültek nekik. Azt mondták, hogy haza sem engedik. Míg a muszkát, szerbet, olaszt alaposan el nem verik’.­Azután öregapó azt mondotta nekik, hogy máskor ne fáradjanak annyit, csak címezzék, meg pontosan lapjaikat és írják rá nevüket és a levél el fog jutni rendeltetési helyére. Haza­jött a két kis testvér két felgyógyult katona kí­séretében, akiket Hajnalka ápolt, öregapó küldte velük ezt két szelidített oroszlánt, mert, tudta, hogyha ezekkel az oroszlánokkal vannak nem győzi le őket semmi, senki. Oroszlánok azért, mert, ha kell olyan is tud lenni a ma­gyar, mint a vad oroszlán, most is meg van bennük az az erő, de most szelídek már mióta nincsenek a háborúba.“ Black Erzsike: Matyi a világon a leghunculabb gyerek. Mindig pajkos, mindig jókedvű. Legkivált meg akkor, ha tele van a zsebe krumplicukorral. Mert borzasztóan szereti. De nemcsak krumplicu­­korban van része bőven, hanem barackban is, de­ nem ám kajszi- vagy őszibarackban, hanem hü­­velylujjbarackban, olyanban, amit a csinyjeiért Vas Laci nyom a fejebubjára. Hajnalka pedig egy kis erdei tündérke, aki a derűt és szelídséget vará­zsolja öregapó szobájába, s aki téged, Erzsikém­, ezerszer csókol. — Eördög­h Dezső: Matyi kérdi, mit nyomattál már ki a nyomdában, amit ajándé­kul kaptál? Matyi azt mondta, hogy ha neki egy nyomdája volna, ő legelőször is azt a verset nyo­matná ki, hogy: Boci-boci tarka . . . Mert szerinte ez a legszebb vers. De Vas Laci mindjárt is nyo­mot­ ezért a fejebubjára egy magyaros barackot s megmagyarázta néki, hogy a világ legszebb verse igy" kezdődik: isten áldd meg a magyart! — Ifj. Front, László: Szatmári unokáimat két tulajdon­ság jellemzi: hűség és szorgalom. A szatmáriakra mindig is büszke, voltam! — Fleischhakker Lacika: Köszönöm a jó kívánságodat, Lacikám. A ti híres, szép városotokba pedig, ha megsegít a jó Isten, el­megyek majd egyszer gyönyörködni. — Unger Lacika: Pöttyöm Jóska irigykedve nézte, hogy mi­lyen szép már az írásod. Persze, az ő betűit nem

Next