Magyarország, 1915. szeptember (22. évfolyam, 243-272. szám)

1915-09-19 / 261. szám

Budap­est, 1915. vasárnap szeptember III. MAGYARORSZÁG készültünk. A balkánszövetség felélesztése i­d­en Bulgáriának semmi kifogása, célunk azonban az, hogy Szerbia és Görögország­­adj­ák vissza Macedóniát. Görögország Angol uralom Görögországban Athén, szeptember 18. A görög vámházakban angol tiszteket he­lyeztek el ellenőrzési megbízatással. A beérke­ző és kimenő kereskedelmi áruk az angol tisz­tek legszigorúbb ellenőrzésén mennek át. Az angolok engedélye nélkül még egy podgyász­­darab sem továbbítható. A görög kereskedők előkelőinek egy újabb küldöttsége kereste fel a kormányt, amely ismételten protestált az angol önkénykedés ellen. (N. T. H.) Az olasz A helyzet az olasz harctéren Sajtóhadiszállás, szeptember 18. (Saját tudósítónktól.) Hosszú hetek ötet, úgyszólván az olasz háború kitö­résének percétől, délnyugati frontunkon semmi sem változott meg, csupán az olaszok változtattak olykor taktikát, hogy egyik vagy másik helyen keresztültörjenek. Kísérletük azonban tudvalevőleg mind kudarccal vég­ződött. Védelmi harcunk nehézségeiről alig lehet fogalma annak, aki nem ért az égbe­­meredő tiroli hegyek között, vagy a doberdói fensík szikláin, ahol minden gránát saját szi­lánkjain kívül ezer gyilkos szikladarabot rö­pít szét Figyelembe kell venni azt is, hogy az olasz tüzérség, nem lő rosszul, természe­tesen a saját tüzérségünknél meglevő friss háborús tapasztalat hiányzik. A lövedék pazarlásuk azonban az utóbbi időben csök­kent. A tulajdonképeni fronton kívül erősen lövik azokat a helyeket, ahol parancsnoksá­gokat szekértáborokat, élelmi- és lőszeres­­oszlopokat sejtenek. Említésre méltó károkat azonban eddig nem sikerült okozniok. Kü­lönösen a partvidéken, továbbá a doberdói fensikon szakadatlanul tartó ágyúharcban természetesen saját tüzérségünk sem marad adós. Az elmúlt héten az olaszok egyik fon­tos táborhelyét, Monfalconet voltunk kény­telenek lőni. Ennek egyik nagy gyártelepén ugyanis az olaszok nagy lőszeres raktárt ren­deztek be. Akciónk teljes sikerrel járt. Az olasz repülők érzékeny kudarcaik után ritkábban jönnek arcvonalunk fölé. Saját repülőink gyakran végeznek sikeres felderítő repüléseket az olasz állások fölött. A minap megfigyelhettük a tengerpart egyik magaslatáról, hogy egyik hidroplánunkat valóságos srapnellesővel üldözték az olaszok, a gép azonban sértetlenül tért vissza. Miután nyilvánvalóvá lett, hogy az ola­szok semmi tért nyerni nem tudnak, a front közelében mindenütt visszatért a nyugalom és a rendes polgári élet. Különösen sokan jönnek vissza Triesztbe, mintha csak a nya­ralást fejezték volna be. A nemrég még ki­halt város újra megélénkül, csak a tenger üres és a kikötő kihalt, mozdulatlan. Az élet egyébként egészen normális, az élelmiszer­kérdést rendezték, a kolerát pedig, amelyet egészen csekély mértékbe­­ kívülről hurcol­tak be, teljesen elfojtották. A trieszti fiatal­ság közül sokan jelentkeztek önként „stand­­schütz“-öknek. Ezeket a trieszti helytartó nemrég meglátogatta a fronton és örömmel tapasztalta, hogy többet közülök már kitün­tetésre terjepighek Jel­ki kézségekés­ háború Előnyomulásunk a karni-juli fronton Sajtóhadiszállás, szeptember 18. Szeptember 14-ike a karni-j­u­l­i­ fron­ton nagy sikert hozott. Hat órai küz­delem után négy kilométeres fronton sike­rült az ellenség magaslati állásait elfoglalni. A Findenigg -Kofel és a Cima de Puartis szeptember 14-ének déli órája óta csapataink kezében van. Ezek a nagyon meg­erősített állások a háború kezdete óta az ellenség kezében voltak és mialatt az ellenség a front különböző­­részein szaka­datlan támadásokkal mindig összezúzva fejét­ és valamennyi támadása mindig súlyos vesz­teségekkel katonáink tüzelésében összeomlik, az egy nap, amelyen mi a front egy részén támadásba mentünk át, mindjárt telj­es eredményt hozott. Veszteségeink e harcokban várakozáson alul csek­élyek voltak. Szeptember 14-én délután az ellenség minden kaliberű ágyukkal való tüzérségi elő­készítés után újra támadást intézett V r­s­­­c állásunk ellen. A támadás osztozott a korábbi támadások sorsában, az ellenség súlyos vesz­teségei mellett tüzelésünkben összeomlott. Tartalékosok behívása Páris, szeptember 18. Az Echo de Paris jelenti Athénből. Az 1886., 1887. és 1888. évfolyamok tartalékosait október 1-re behívták. Az athéni táviratlopás Athén, szeptember 18. Megbízható jelentések szerint már telje­sen kiderült az athéni telegramlopás ügye. Megállapították ugyanis, hogy Marino szolgála­tában állott egy nagy detektivügynökségnek, amely már a háború kitörése óta működik az entente érdekében. Ennek a detektivügynökség­nek a segítségével szökött is meg Marion Athénből. Angol vélemény az olasz harcokról Rotterdam, szeptember 18. (Slajiát tudósítónktól.) A «Times» olasz hadiszálláson levő tudósítója a követ­­kezőőeg jellemzi az olasz front helyzetét: «Az olasz hadsereg nyomása Dél-Tirol ellen folytatódik. Állásaikat a Lugana-völgy­­ben legutóbb megerősítették. Borge felé olasz járőrök előnyomultak, de elfoglalni nem tud­ták, mert ez a város a Monte Penarettán fekvő osztrák-magyar ütegek tüze alatt áll. Minden nap, melyet ezen a hegyen tölte­nek, bizonyítj­a a nehézségeket, ame­lyeket az olaszoknak le kell küzdeniök. Szinte úgy tetszik, mintha ezek az óriási sziklatöm­bök mind a két félnek elzárnák az útját. Nagyobbszabású előnyomulás ezen a vidé­ken csaknem lehetetlen. Valóban az osztrák­­magyar csapatok csodálatot érdemelnek azért, mert ilyen nagyszerű határokat voltak ké­pesek maguknak alkotni. A harc állandóan rendkívül elkeseredett. Számra nézve az ola­szok erősebbek, de az osztrák-magyar had­seregnek az az előnye, hogy az összes ál­lásaik a védelemre kitűnően alkalmasak. Ha az olaszok még a tél előtt döntést akarnak provokálni,­­ zárja a nem nagyon reményteljes jelentését az angol haditudó­sító — úgy ez csak tüzérség utján tör­ténhetik meg, mely a gyalogság részére utat nyitna.». Az olasz nép izgatott Chiasso, szzeptember 18. Barziliai miniszter Nápolyban tar­tandó beszédjét most másod­­ben is elhalasz- . tgtla* szeptem­ber­ 25-i^é£g^- A h^lassá^.jol^ájiji­­ A svájci olasz menekültek Zürich, szeptember 18. 1 (Saját tudósítónktól­.) Napról napra újabb menekültek érkeznek Olaszországból, akik­ a siralmas állapotot, amelybe a hitszegő ország a háború folytán került,nem bírják elviselni s a háborít végéig, talán az­után is Svájcban keresnek második hazát. Egész családok hagyják el Olaszországot, kü­lönösen annak északi vidékeit, ahol a háború okozta nyomorúság legjobban érezhető. Ezek a menekültek (így hívják őket Svájcban) nem győznek eleget panasz­kodni, hogy az olasz kormány milyen mosto­hán bánik éppen azokkal a vidékekkel, ame­lyeket a háború leginkább sújtott. Míg a déli kerületeket némileg ellátják mindazzal az elsőrendű életszükségleti cikkel, amely eddig is Olaszországban csak import útján volt be­szerezhető, addig az északi kerületek­ben rendezetlenek az állapotok. Hiába­ intéznek feliratokat a lombardiai képviselők, hiába vezetnek küldöttségeket a kormányhoz. Sa­­­andra mindent meg­ígér és semmit sem ad. A háború ne­gyedik hónapjában az egész északi olasz la­kosságnak elment a kedve és a «­haza meg­­nagyobbítása» üres frázissá vált minden­ józanul gondolkodó olasz polgár előtt. Egy igen tekintélyes bolognai nagykeres­kedő egész családjával elhagyta Olaszorszá­got. Üzletét bezárta, mert saját kijelentése szerint, ha csak csalni nem akarja az álla­mot, most nem köthet üzleteket, legalább is annyit nem, hogy azért nagy üzletét és iro­dáját érdemes lenne nyitva tartani. Ez a nagykereskedő elbeszélte, hogy milyen fel­fogásuk van az olaszoknak a háborús­­álla­potról. Az amúgy sem valami lelkiismeretes, adósok egyszerűen megváltásnak tekintették­ a háborút. Valami különös «népjóléti intéz­ménynek». Amikor az első moratóriumi ren­delet megjelent, akár jogosan, akár jogtalanul* mindenki beszüntette a fizetést Azt mondták, hogy végre megjött a kormány esze, hábo­rút indított, hogy az eladósodott nép halasztást kapjon és megszabaduljon a végrehajtók­ körmei közül. A kiskereskedők jártak legj­ob­­ban, mert ők csak készpénzért adnak el és­ dúsan felszereltél­ áruraktáraikat még a há­ború előtt. Könnyű dolguk volt, kihasználták­ a nagy áreséseket és a szorult helyzetet,, amelybe az európai háború kitörése után az olasz nagykereskedők jutottak. Természetesen­ ez utóbbiak meg voltak rémülve, hogy áru­­jaik a nyakukon maradnak és igyekeztek rajtuk túladni, ha mindjárt kényszerű hitel­nyújtások árán is. Most azután a kiskereskedők­­ingán árul­ják készpénzért a hitelbe vett portékájukat, _a­ nagykereskedőnek pedig nem fi­zet­n­e­k és ezek egymásután mennek tönkre. A csőd ma a nagyobb olasz váro­sokban olyan közönséges dolog, hogy az uj­­­s­á­gf­o­k k­ülön rovatban számolnak be° mindennap a csődny­i­táso­kró.-li­­iz­ üz§,net_csőd esik átlag m­inden 7 !a miniszter gyengélkedését hozzák föl, való­jában pedig e halasztásban a Salandra­­kormány gyámoltalansága nyilvánul meg. Az olasz kormány, miután a háborúba kergette a népet, csak most jutott súlyos felelősségé­nek tudatára. Az ország népe f­öl­vilá­gos­í­tá­s­t kíván a harctéri helyzet­­­r­ő­l. A városokban a l­e­g­nagyobb terror­ uralkodik. Senki sem mer a háborúról be­szélni. Mindenki tudja, hogy ennek a minisz­tériumnak napjai meg vannak számlálva. Az­­osztrák-magyar csapato­k offenzívájának esete­leges sikerei Olaszország belső helyzetében­ gyökeres változást idéznének elő. Olasz csapatok a szerb határon Szófia, szeptember 18. A „Kambana“ jelenti Athénből. Az­­athéni angol követ bejelentette a görög kormánynak, hogy a Dardanellákhoz vezé­nyelt olasz csapatok, az eddigi diszpozíciók­­ szerint nem vesznek részt a Gallipoli ellen­­ irányuló akcióban, hanem azokat Szaloniki felé irányították, ott akarják partraszállítani és onnan a szerb harctérre továbbítani. A­ görög kormány még nem nyilatkozott az iránt, hogy megengedi-e a területén át való csapatszállítást. (N. T. H.)

Next