Magyarország, 1915. szeptember (22. évfolyam, 243-272. szám)
1915-09-19 / 261. szám
Budapest, 1915. vasárnap szeptember III. MAGYARORSZÁG készültünk. A balkánszövetség felélesztése iden Bulgáriának semmi kifogása, célunk azonban az, hogy Szerbia és Görögországadják vissza Macedóniát. Görögország Angol uralom Görögországban Athén, szeptember 18. A görög vámházakban angol tiszteket helyeztek el ellenőrzési megbízatással. A beérkező és kimenő kereskedelmi áruk az angol tisztek legszigorúbb ellenőrzésén mennek át. Az angolok engedélye nélkül még egy podgyászdarab sem továbbítható. A görög kereskedők előkelőinek egy újabb küldöttsége kereste fel a kormányt, amely ismételten protestált az angol önkénykedés ellen. (N. T. H.) Az olasz A helyzet az olasz harctéren Sajtóhadiszállás, szeptember 18. (Saját tudósítónktól.) Hosszú hetek ötet, úgyszólván az olasz háború kitörésének percétől, délnyugati frontunkon semmi sem változott meg, csupán az olaszok változtattak olykor taktikát, hogy egyik vagy másik helyen keresztültörjenek. Kísérletük azonban tudvalevőleg mind kudarccal végződött. Védelmi harcunk nehézségeiről alig lehet fogalma annak, aki nem ért az égbemeredő tiroli hegyek között, vagy a doberdói fensík szikláin, ahol minden gránát saját szilánkjain kívül ezer gyilkos szikladarabot röpít szét Figyelembe kell venni azt is, hogy az olasz tüzérség, nem lő rosszul, természetesen a saját tüzérségünknél meglevő friss háborús tapasztalat hiányzik. A lövedék pazarlásuk azonban az utóbbi időben csökkent. A tulajdonképeni fronton kívül erősen lövik azokat a helyeket, ahol parancsnokságokat szekértáborokat, élelmi- és lőszeresoszlopokat sejtenek. Említésre méltó károkat azonban eddig nem sikerült okozniok. Különösen a partvidéken, továbbá a doberdói fensikon szakadatlanul tartó ágyúharcban természetesen saját tüzérségünk sem marad adós. Az elmúlt héten az olaszok egyik fontos táborhelyét, Monfalconet voltunk kénytelenek lőni. Ennek egyik nagy gyártelepén ugyanis az olaszok nagy lőszeres raktárt rendeztek be. Akciónk teljes sikerrel járt. Az olasz repülők érzékeny kudarcaik után ritkábban jönnek arcvonalunk fölé. Saját repülőink gyakran végeznek sikeres felderítő repüléseket az olasz állások fölött. A minap megfigyelhettük a tengerpart egyik magaslatáról, hogy egyik hidroplánunkat valóságos srapnellesővel üldözték az olaszok, a gép azonban sértetlenül tért vissza. Miután nyilvánvalóvá lett, hogy az olaszok semmi tért nyerni nem tudnak, a front közelében mindenütt visszatért a nyugalom és a rendes polgári élet. Különösen sokan jönnek vissza Triesztbe, mintha csak a nyaralást fejezték volna be. A nemrég még kihalt város újra megélénkül, csak a tenger üres és a kikötő kihalt, mozdulatlan. Az élet egyébként egészen normális, az élelmiszerkérdést rendezték, a kolerát pedig, amelyet egészen csekély mértékbe kívülről hurcoltak be, teljesen elfojtották. A trieszti fiatalság közül sokan jelentkeztek önként „standschütz“-öknek. Ezeket a trieszti helytartó nemrég meglátogatta a fronton és örömmel tapasztalta, hogy többet közülök már kitüntetésre terjepighek Jelki kézségekés háború Előnyomulásunk a karni-juli fronton Sajtóhadiszállás, szeptember 18. Szeptember 14-ike a karni-juli fronton nagy sikert hozott. Hat órai küzdelem után négy kilométeres fronton sikerült az ellenség magaslati állásait elfoglalni. A Findenigg -Kofel és a Cima de Puartis szeptember 14-ének déli órája óta csapataink kezében van. Ezek a nagyon megerősített állások a háború kezdete óta az ellenség kezében voltak és mialatt az ellenség a front különbözőrészein szakadatlan támadásokkal mindig összezúzva fejét és valamennyi támadása mindig súlyos veszteségekkel katonáink tüzelésében összeomlik, az egy nap, amelyen mi a front egy részén támadásba mentünk át, mindjárt teljes eredményt hozott. Veszteségeink e harcokban várakozáson alul csekélyek voltak. Szeptember 14-én délután az ellenség minden kaliberű ágyukkal való tüzérségi előkészítés után újra támadást intézett V rsc állásunk ellen. A támadás osztozott a korábbi támadások sorsában, az ellenség súlyos veszteségei mellett tüzelésünkben összeomlott. Tartalékosok behívása Páris, szeptember 18. Az Echo de Paris jelenti Athénből. Az 1886., 1887. és 1888. évfolyamok tartalékosait október 1-re behívták. Az athéni táviratlopás Athén, szeptember 18. Megbízható jelentések szerint már teljesen kiderült az athéni telegramlopás ügye. Megállapították ugyanis, hogy Marino szolgálatában állott egy nagy detektivügynökségnek, amely már a háború kitörése óta működik az entente érdekében. Ennek a detektivügynökségnek a segítségével szökött is meg Marion Athénből. Angol vélemény az olasz harcokról Rotterdam, szeptember 18. (Slajiát tudósítónktól.) A «Times» olasz hadiszálláson levő tudósítója a következőőeg jellemzi az olasz front helyzetét: «Az olasz hadsereg nyomása Dél-Tirol ellen folytatódik. Állásaikat a Lugana-völgyben legutóbb megerősítették. Borge felé olasz járőrök előnyomultak, de elfoglalni nem tudták, mert ez a város a Monte Penarettán fekvő osztrák-magyar ütegek tüze alatt áll. Minden nap, melyet ezen a hegyen töltenek, bizonyítja a nehézségeket, amelyeket az olaszoknak le kell küzdeniök. Szinte úgy tetszik, mintha ezek az óriási sziklatömbök mind a két félnek elzárnák az útját. Nagyobbszabású előnyomulás ezen a vidéken csaknem lehetetlen. Valóban az osztrákmagyar csapatok csodálatot érdemelnek azért, mert ilyen nagyszerű határokat voltak képesek maguknak alkotni. A harc állandóan rendkívül elkeseredett. Számra nézve az olaszok erősebbek, de az osztrák-magyar hadseregnek az az előnye, hogy az összes állásaik a védelemre kitűnően alkalmasak. Ha az olaszok még a tél előtt döntést akarnak provokálni, zárja a nem nagyon reményteljes jelentését az angol haditudósító — úgy ez csak tüzérség utján történhetik meg, mely a gyalogság részére utat nyitna.». Az olasz nép izgatott Chiasso, szzeptember 18. Barziliai miniszter Nápolyban tartandó beszédjét most másodben is elhalasz- . tgtla* szeptember 25-i^é£g^- A h^lassá^.jol^ájiji A svájci olasz menekültek Zürich, szeptember 18. 1 (Saját tudósítónktól.) Napról napra újabb menekültek érkeznek Olaszországból, akik a siralmas állapotot, amelybe a hitszegő ország a háború folytán került,nem bírják elviselni s a háborít végéig, talán azután is Svájcban keresnek második hazát. Egész családok hagyják el Olaszországot, különösen annak északi vidékeit, ahol a háború okozta nyomorúság legjobban érezhető. Ezek a menekültek (így hívják őket Svájcban) nem győznek eleget panaszkodni, hogy az olasz kormány milyen mostohán bánik éppen azokkal a vidékekkel, amelyeket a háború leginkább sújtott. Míg a déli kerületeket némileg ellátják mindazzal az elsőrendű életszükségleti cikkel, amely eddig is Olaszországban csak import útján volt beszerezhető, addig az északi kerületekben rendezetlenek az állapotok. Hiába intéznek feliratokat a lombardiai képviselők, hiába vezetnek küldöttségeket a kormányhoz. Saandra mindent megígér és semmit sem ad. A háború negyedik hónapjában az egész északi olasz lakosságnak elment a kedve és a «haza megnagyobbítása» üres frázissá vált minden józanul gondolkodó olasz polgár előtt. Egy igen tekintélyes bolognai nagykereskedő egész családjával elhagyta Olaszországot. Üzletét bezárta, mert saját kijelentése szerint, ha csak csalni nem akarja az államot, most nem köthet üzleteket, legalább is annyit nem, hogy azért nagy üzletét és irodáját érdemes lenne nyitva tartani. Ez a nagykereskedő elbeszélte, hogy milyen felfogásuk van az olaszoknak a háborúsállapotról. Az amúgy sem valami lelkiismeretes, adósok egyszerűen megváltásnak tekintették a háborút. Valami különös «népjóléti intézménynek». Amikor az első moratóriumi rendelet megjelent, akár jogosan, akár jogtalanul* mindenki beszüntette a fizetést Azt mondták, hogy végre megjött a kormány esze, háborút indított, hogy az eladósodott nép halasztást kapjon és megszabaduljon a végrehajtók körmei közül. A kiskereskedők jártak legjobban, mert ők csak készpénzért adnak el és dúsan felszereltél áruraktáraikat még a háború előtt. Könnyű dolguk volt, kihasználták a nagy áreséseket és a szorult helyzetet,, amelybe az európai háború kitörése után az olasz nagykereskedők jutottak. Természetesen ez utóbbiak meg voltak rémülve, hogy árujaik a nyakukon maradnak és igyekeztek rajtuk túladni, ha mindjárt kényszerű hitelnyújtások árán is. Most azután a kiskereskedőkingán árulják készpénzért a hitelbe vett portékájukat, _a nagykereskedőnek pedig nem fizetnek és ezek egymásután mennek tönkre. A csőd ma a nagyobb olasz városokban olyan közönséges dolog, hogy az ujságfok külön rovatban számolnak be° mindennap a csődnyitásokró.-liiz üz§,net_csőd esik átlag minden 7 !a miniszter gyengélkedését hozzák föl, valójában pedig e halasztásban a Salandrakormány gyámoltalansága nyilvánul meg. Az olasz kormány, miután a háborúba kergette a népet, csak most jutott súlyos felelősségének tudatára. Az ország népe fölvilágosítást kíván a harctéri helyzetről. A városokban a legnagyobb terror uralkodik. Senki sem mer a háborúról beszélni. Mindenki tudja, hogy ennek a minisztériumnak napjai meg vannak számlálva. Azosztrák-magyar csapatok offenzívájának eseteleges sikerei Olaszország belső helyzetében gyökeres változást idéznének elő. Olasz csapatok a szerb határon Szófia, szeptember 18. A „Kambana“ jelenti Athénből. Azathéni angol követ bejelentette a görög kormánynak, hogy a Dardanellákhoz vezényelt olasz csapatok, az eddigi diszpozíciók szerint nem vesznek részt a Gallipoli ellen irányuló akcióban, hanem azokat Szaloniki felé irányították, ott akarják partraszállítani és onnan a szerb harctérre továbbítani. A görög kormány még nem nyilatkozott az iránt, hogy megengedi-e a területén át való csapatszállítást. (N. T. H.)