Magyarország, 1915. szeptember (22. évfolyam, 243-272. szám)

1915-09-26 / 268. szám

Budapest,­ 1915. vasárnap., szeptember 26. MAGYARORSZÁG .­lóba fog menni, hogy Szerbia felszabadításáért köszön­etet mondjon a cárnak. Olaszország nem mond le adriai kikötőiről Lugano, szeptember 25. (Saját tudósítónktól.) A „Coriere della Sera“ jelenti cenzúráit táviratban. Olaszország sohasem fog lemondani Szerbia részére egyetlen adriai kikötőről se. Az Adria partjait az entente­­ minden kikötés­­ nélkül biztosította Olasz- Görögország Görögország fegyverkezése Basel, szeptember 25. . (A «Magyarország» kiküldött tu­dósítójának távirata.) A «Malin» athé­ni jelentése szerint az ottani kormány állító­lag katonai előkészületeket tett. A «Corriere della Sera» szerint azonban ez intézkedések még nem jelentik a Bulgáriával szemben való akcióba lépést Törökország háborúja Hamilton tábornok a dardanellai csatákról Frankfurt, szeptember 25. Sir Jan Hamiltonnak, a Dardanel­láknál harcoló angol csapatok főparancsno­kának összefoglaló jelentéséből vesszük a kö­vetkező részleteket: Május 5-én határozta el magát Hamilton arra, hogy előbbre nyomul s ha mindjárt nem is lesz képes csapataival a vele szem­ben álló fontos védelmi vonalakat keresztül törni, legalább biztosítani akarta a közbülső terepet. A nagyszámban érkezett megerősí­tések arra késztették Hamiltont, hogy vegyes formációkat alakítson. Május 6-án, délelőtt 11 órakor indult előre a 29. angol hadosztály, félóra múlva egy francia hadtest követte. A támadás kü­lönböző helyeken török futóárkokat kerí­tett be, a támadás fő pontjai még bizonyos távolságra estek. Délután fél ötre bebizonyult, hogy aznap s­em­ lehet több lépést tenni előre; a francia hadtestet erős földsáncok tartóztatták föl. Május 7-ikén az angolok srapnellzáport küldtek az ellenséges lövészárkok ellen, de az angol tüzérség képtelen volt a gondosan elrejtett ellenséges gépfegyverosztagokat meg­lelni, pedig azoknak tüzelése lehetetlenné tette a sík terepen való további előnyomulást. Utóbb még az is kiderült, hogy nemcsak a gépfegyverek gátolják az előnyomulást, ha­nem a fák ágai között török lövészek is ül­­tn­ek s csak amikor ezeket leszedegették, tisz­tult valamelyest a levegő. Délután 3 órakor végérvényesen útját állta a lancashirei gya­logosoknak a géppuskák kereszttüze, amely a 88. dandár belszárnyát is erősen szórta. Délután háromnegyed ötkor érkezett a pa­rancs az általános támadásra és a 87. dan­dárt utasították, hogy­ támogassa a 88-ikat és az újzélandiakat. Kimerültségük ellenére is vitézül­ nyomultak előre angolok és franciák egyaránt. Két-háromszáz yard területet nyer­tünk és a török lövészárkok első vonalát átléptük. Naplementekor csapataink beása­­koztak. Május 8-án délelőtt 10 órakor a hajók ..ágyúi heves tüzelést kezdtek, az újzélandi dandár előrenyomult, de heves ellentállásra talált az ellenfél részéről, amely erősítéseket kapott. A 88. dandár is rohamot intézett, de csak kevéssé juthatott előre. Délután fél kettőig azért mégis nyertünk vagy 200 yardot. Ekkor azonban híre érkezett, hogy a francia had­test a Kerevesde melletti halmok nyugati ge­rincén képtelen tért hódítani, holott az angolok ott is sikerrel harcoltak, ezért 4 órakor dél­után parancsot adtam, hogy az egész vonal szuronyt szegezve támadjon fél hatkor Krithia ellen.Némely újzélandi ezred nem kapta ugyan meg idejében a parancsot, de a maga szántá­ból mégis rohamra ment és súlyos vesz­teségei mellett is néhány méternyi közelre jutott a török lövészárkokhoz, ahol az éj sö­tétjében beásta magát. Az ausztráliai brigád 3—400 yard területet nyert. A háromnapos csata eredménye tehát 600 yard volt az angol jobbszárnyon és 400 yard a centrumon és a bal szárnyon. Május 9-én éjjeli támadással, szuronynyal foglalta el az ellenség néhány lövészárkunkat, de azokat május 10-én éjjel ellentámadásunk következtében ki kellett ürítenie. Május 14-éről 15-ére virradó éjszakán ezen a fronton ismét rohamot intéztünk a tö­rök lövészárkok ellen, amely 70 emberünkbe került, de semmi eredménynyel sem járt. Má-j­­us 14-én Birdwood tábornok könnyebben, i r­i­d­g­e­s tábornok pedig május 15-én sú­lyosan megsebesült és néhány nap múlva meg is halt. Május 18-án Anzacot (Ali Burnut) ágyuk­kal és tarackokkal erősen lőttük. 19-én reggel 5 órakor 12 és 9 hüvelyes ellenséges lövegek dolgozta­k rettenetesen. Foglyok vallomás­a sze­rint 30.000 ember állt velünk szemben. Az el­lenség súlyos veszteségeket szenvedett; a mi veszteségünk 100 halott és 500 sebesült volt, beleértve kilenc sebesült tisztet is. Május 20-án kölcsönös megegyezéssel fegyverszünetet tartottunk, hogy eltemethessük a halottakat és elszállít­hassuk a sebesülteket. Hamilton ezután a déli szakaszon lefolyt harcokat írja le. A június 4-iki csata napján az angol csapatok frontja mint­egy 400 yard volt s miután 24.000 emberük állott rendelkezésre, 7000 főnyi tartalékot le­hetett képezni. Reggel 8 órakor kezdett dol­gozni az angol tüzérség és féltizenegyig rend­kívül hevesen ágyúzott. Félórás szünet után féltizenkettőkor érte el a tüzelés tetőfokát s az erre keletkezett rohamnak közvetlen ered­ménye is volt, amennyiben a franciák egy redout-ot elfoglaltak. Ezt azonban heves el­lentámadásra délután föl kellett adniok. Visszavonulásukkal fedetlen maradt az angol ten­gerész-hadosztá­l­y jobbszárnya és ennek is­­s­úlyos veszteségek mellett kellett visszavonulnia. Délután fél kettőkor már újra elvesztettük az összes elfoglalt lövészárkokat. A szorongatott csapatok támogatására siető C­o 11 i n g w o­o d-zászlóal­j jóformán teljesen megsemmisült. Elesett egy dandárpa­rancsnok tábornok és számos tiszt. E naptól kezdve június végéig állandó tá­madások és ellentámadások folytak, ame­lyek tetemesen megnövelték veszteséglis­táinkat.­­ Július 29-én éjjel azt a híre vettük, hogy Enver basa személyesen adta ki a parancsot arra, hogy bennünket minden áron a ten­gerbe kell kergetni. Két hatalmas rohamot vertünk vissza, amelyek során a törökök leg­alább 4­ 500 embert vesztettek. Hamiltonnak a jelentése azzal végződik, hogy ezen a napon (június­­ 30-án) G­o­u­­­r­a­n­d francia főparancsnok súlyosan meg­sebesült és a francia csapatok­ fővezérletét B a­­ 11 o­u­d tábornok vette át.­ ­4 török hivatalos jelentés Konstantinápoly, szeptember 25. A főhadiszállás közli: Dardanella-front: Anafortá­­n á­­ felderítő járóőreink bombákkal megtá­madták az ellenség lövőárkait, veszteséget okoztak s fegyvereket és muníciót zsákmá­nyoltak. A Bajük H­e­m­­­k­­­i mellett lévő ellenséges tábornak szeptember 22-én álta­lunk való lövetésénél megállapításunk sze­rint komoly kárt okoztunk. Ari-Burnu­­nál tüzérségünk a jobbszárnyon elpusztította a lövőárkokat, a megerősített védőművek egy részét, valamint az ellenség két figyelő­­őrségét, azonkívül két epitófáta), megrakott vitorlást elsü­lyesztett. A szeptember hónap 21-éről 22-ére virradó éjszakán ugyanazon a szárnyon egy aknát fölrobbantotunk s egy ellenséges ellenaknát szélrámaá­tunk. Sze­­dil­ Barnal szeptember 21-én Ilerevisdere vidékén egy ellenséges járőőrt fölkoncol­­tunk, amely egy tisztből és kilenc főnyi le­génységből állott. Tüzérségünk egy, e szárny előtt elhelyezett ellenséges üteget elhallgatta­tott és egy ellenséges torpedónaszádot, amely Hissarlik Barmihoz közeledett, menekülésre kényszerített. Parti ütegeink tüzelésükkel el­űztek egy ellenséges torpedónaszádot, amely a tengerszoroshoz közeledett. Azonkívül ha­tásosan tüzelt Mortolimannál az ellenséges csapatokra és Hissarliknál az ellenséges tűz-­üü­zérségre. Szeptember 21-én egy ellenséges­­ repülőgép eredménytelenül dobott le három bombát a Dardanellákban lévő katonai kór­­­házra, amelynek helye és ismertetőjelei­­ hosszabb idő óta ismeretesek voltak. A többi fronton nincs jelentős esemény. Véres harcok a tripolis-tunisi határon Lugano, szeptember 25. A Corriere d'Italia jelenti Tuniszból. A­ tripoliszi benszülöttek és francia csapatok kö­zött, a tunisz-tripoliszi határon lefolyt csatá­rozásokban a franciák részéről a veszteség hu­szonöt közlegény és egy tiszt halott, száz közs­­legény és két tiszt sebesült. 72.000 sebesült Athén, szeptember 25. Alexandriából jelentik . Augusztus hó má­sodik felében a Dardanelláktól az egyiptomi kórházakba összesen hetvenhatezer, angol és francia sebesültet hoztak. Az örmény­ kérdés — Franciák által megmentett menekültek — Berlin, szeptember 25. (Saját tudósítónktól.) A «Frank­furter Zeitung»-nak táviratoztak Párisból. A tengerészeti miniszter közli a következő jegyzéket: A törököktől üldöztetve körül­belül 5000 örmény, köztük közel 3000 nő, gyermek és aggastyán, július végén az antiochiai öböl északi ré­szén lévő Djébel Musa erőssé­geibe menekült, ahol sikerült nekik szeptember elejéig megoltalmazni magukat a támadások ellen. De ebben az időpontban fogyni kezdett az élelmiszerük és a muníció­juk. Bizonyára legyilkolták volna őket, ha nem sikerül nekik egy francia cirkálóhajót értesíteni helyzetük komolyságáról. A Szíria partvidékét kirbáló hajóraj francia cirkálói rögtön segítségül siettek és sikerült nekik az 5000 örmény elszállítását biztosítani. A menekülteket Port Saidba vitték, ahol a legszívesebb fogad­tatásra találtak és egy ideiglenes táborban nyertek elhelyezést. Anglia Milyen az ellenség ? London, szeptember 25. (Saját tudósítónktól.) A Daily Mail ezeket írja vezércikkében: higr­jük el, hogy a németek puskapora már fogyatékán van (Kitchener szavai!) és hogy a törökök demorlizáltak. Amióta azonban ez a­­kijelentés történt, a németek elfoglalták Vilnát és a nagyjelentőségű Dünaburg vár ostroma megkezdődött. A németek nagy átkaroló moz­dulatot tettek azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy orosz hadseregcsoportokat bekerítsenek. Ami pedig a törökök demoralizáltságát illeti, az amerikai laptudósítók, a mi egyedüli pár­tatlan tanúink, mit sem tudnak erről a kívána­tos dologról. Ha ilyen fantasztikus esztelensé-­­­gek, mint a németekről és a törökökről való ezen adatok, az itteni magasabb körökben hiv­­­telre találnának, minő tiszta képet nyerhetnek a háborúról az utcán járókelő avatatlan em­berek !­ ­

Next