Magyarország, 1915. szeptember (22. évfolyam, 243-272. szám)
1915-09-26 / 268. szám
Budapest, 1915. vasárnap., szeptember 26. MAGYARORSZÁG .lóba fog menni, hogy Szerbia felszabadításáért köszönetet mondjon a cárnak. Olaszország nem mond le adriai kikötőiről Lugano, szeptember 25. (Saját tudósítónktól.) A „Coriere della Sera“ jelenti cenzúráit táviratban. Olaszország sohasem fog lemondani Szerbia részére egyetlen adriai kikötőről se. Az Adria partjait az entente minden kikötés nélkül biztosította Olasz- Görögország Görögország fegyverkezése Basel, szeptember 25. . (A «Magyarország» kiküldött tudósítójának távirata.) A «Malin» athéni jelentése szerint az ottani kormány állítólag katonai előkészületeket tett. A «Corriere della Sera» szerint azonban ez intézkedések még nem jelentik a Bulgáriával szemben való akcióba lépést Törökország háborúja Hamilton tábornok a dardanellai csatákról Frankfurt, szeptember 25. Sir Jan Hamiltonnak, a Dardanelláknál harcoló angol csapatok főparancsnokának összefoglaló jelentéséből vesszük a következő részleteket: Május 5-én határozta el magát Hamilton arra, hogy előbbre nyomul s ha mindjárt nem is lesz képes csapataival a vele szemben álló fontos védelmi vonalakat keresztül törni, legalább biztosítani akarta a közbülső terepet. A nagyszámban érkezett megerősítések arra késztették Hamiltont, hogy vegyes formációkat alakítson. Május 6-án, délelőtt 11 órakor indult előre a 29. angol hadosztály, félóra múlva egy francia hadtest követte. A támadás különböző helyeken török futóárkokat kerített be, a támadás fő pontjai még bizonyos távolságra estek. Délután fél ötre bebizonyult, hogy aznap sem lehet több lépést tenni előre; a francia hadtestet erős földsáncok tartóztatták föl. Május 7-ikén az angolok srapnellzáport küldtek az ellenséges lövészárkok ellen, de az angol tüzérség képtelen volt a gondosan elrejtett ellenséges gépfegyverosztagokat meglelni, pedig azoknak tüzelése lehetetlenné tette a sík terepen való további előnyomulást. Utóbb még az is kiderült, hogy nemcsak a gépfegyverek gátolják az előnyomulást, hanem a fák ágai között török lövészek is ültnek s csak amikor ezeket leszedegették, tisztult valamelyest a levegő. Délután 3 órakor végérvényesen útját állta a lancashirei gyalogosoknak a géppuskák kereszttüze, amely a 88. dandár belszárnyát is erősen szórta. Délután háromnegyed ötkor érkezett a parancs az általános támadásra és a 87. dandárt utasították, hogy támogassa a 88-ikat és az újzélandiakat. Kimerültségük ellenére is vitézül nyomultak előre angolok és franciák egyaránt. Két-háromszáz yard területet nyertünk és a török lövészárkok első vonalát átléptük. Naplementekor csapataink beásakoztak. Május 8-án délelőtt 10 órakor a hajók ..ágyúi heves tüzelést kezdtek, az újzélandi dandár előrenyomult, de heves ellentállásra talált az ellenfél részéről, amely erősítéseket kapott. A 88. dandár is rohamot intézett, de csak kevéssé juthatott előre. Délután fél kettőig azért mégis nyertünk vagy 200 yardot. Ekkor azonban híre érkezett, hogy a francia hadtest a Kerevesde melletti halmok nyugati gerincén képtelen tért hódítani, holott az angolok ott is sikerrel harcoltak, ezért 4 órakor délután parancsot adtam, hogy az egész vonal szuronyt szegezve támadjon fél hatkor Krithia ellen.Némely újzélandi ezred nem kapta ugyan meg idejében a parancsot, de a maga szántából mégis rohamra ment és súlyos veszteségei mellett is néhány méternyi közelre jutott a török lövészárkokhoz, ahol az éj sötétjében beásta magát. Az ausztráliai brigád 3—400 yard területet nyert. A háromnapos csata eredménye tehát 600 yard volt az angol jobbszárnyon és 400 yard a centrumon és a bal szárnyon. Május 9-én éjjeli támadással, szuronynyal foglalta el az ellenség néhány lövészárkunkat, de azokat május 10-én éjjel ellentámadásunk következtében ki kellett ürítenie. Május 14-éről 15-ére virradó éjszakán ezen a fronton ismét rohamot intéztünk a török lövészárkok ellen, amely 70 emberünkbe került, de semmi eredménynyel sem járt. Má-jus 14-én Birdwood tábornok könnyebben, i ridges tábornok pedig május 15-én súlyosan megsebesült és néhány nap múlva meg is halt. Május 18-án Anzacot (Ali Burnut) ágyukkal és tarackokkal erősen lőttük. 19-én reggel 5 órakor 12 és 9 hüvelyes ellenséges lövegek dolgoztak rettenetesen. Foglyok vallomása szerint 30.000 ember állt velünk szemben. Az ellenség súlyos veszteségeket szenvedett; a mi veszteségünk 100 halott és 500 sebesült volt, beleértve kilenc sebesült tisztet is. Május 20-án kölcsönös megegyezéssel fegyverszünetet tartottunk, hogy eltemethessük a halottakat és elszállíthassuk a sebesülteket. Hamilton ezután a déli szakaszon lefolyt harcokat írja le. A június 4-iki csata napján az angol csapatok frontja mintegy 400 yard volt s miután 24.000 emberük állott rendelkezésre, 7000 főnyi tartalékot lehetett képezni. Reggel 8 órakor kezdett dolgozni az angol tüzérség és féltizenegyig rendkívül hevesen ágyúzott. Félórás szünet után féltizenkettőkor érte el a tüzelés tetőfokát s az erre keletkezett rohamnak közvetlen eredménye is volt, amennyiben a franciák egy redout-ot elfoglaltak. Ezt azonban heves ellentámadásra délután föl kellett adniok. Visszavonulásukkal fedetlen maradt az angol tengerész-hadosztály jobbszárnya és ennek issúlyos veszteségek mellett kellett visszavonulnia. Délután fél kettőkor már újra elvesztettük az összes elfoglalt lövészárkokat. A szorongatott csapatok támogatására siető Co 11 i n g w oo d-zászlóalj jóformán teljesen megsemmisült. Elesett egy dandárparancsnok tábornok és számos tiszt. E naptól kezdve június végéig állandó támadások és ellentámadások folytak, amelyek tetemesen megnövelték veszteséglistáinkat. Július 29-én éjjel azt a híre vettük, hogy Enver basa személyesen adta ki a parancsot arra, hogy bennünket minden áron a tengerbe kell kergetni. Két hatalmas rohamot vertünk vissza, amelyek során a törökök legalább 4 500 embert vesztettek. Hamiltonnak a jelentése azzal végződik, hogy ezen a napon (június 30-án) Gourand francia főparancsnok súlyosan megsebesült és a francia csapatok fővezérletét B a 11 oud tábornok vette át. 4 török hivatalos jelentés Konstantinápoly, szeptember 25. A főhadiszállás közli: Dardanella-front: Anafortán á felderítő járóőreink bombákkal megtámadták az ellenség lövőárkait, veszteséget okoztak s fegyvereket és muníciót zsákmányoltak. A Bajük Hemki mellett lévő ellenséges tábornak szeptember 22-én általunk való lövetésénél megállapításunk szerint komoly kárt okoztunk. Ari-Burnunál tüzérségünk a jobbszárnyon elpusztította a lövőárkokat, a megerősített védőművek egy részét, valamint az ellenség két figyelőőrségét, azonkívül két epitófáta), megrakott vitorlást elsülyesztett. A szeptember hónap 21-éről 22-ére virradó éjszakán ugyanazon a szárnyon egy aknát fölrobbantotunk s egy ellenséges ellenaknát szélrámaátunk. Szedil Barnal szeptember 21-én Ilerevisdere vidékén egy ellenséges járőőrt fölkoncoltunk, amely egy tisztből és kilenc főnyi legénységből állott. Tüzérségünk egy, e szárny előtt elhelyezett ellenséges üteget elhallgattatott és egy ellenséges torpedónaszádot, amely Hissarlik Barmihoz közeledett, menekülésre kényszerített. Parti ütegeink tüzelésükkel elűztek egy ellenséges torpedónaszádot, amely a tengerszoroshoz közeledett. Azonkívül hatásosan tüzelt Mortolimannál az ellenséges csapatokra és Hissarliknál az ellenséges tűz-üüzérségre. Szeptember 21-én egy ellenséges repülőgép eredménytelenül dobott le három bombát a Dardanellákban lévő katonai kórházra, amelynek helye és ismertetőjelei hosszabb idő óta ismeretesek voltak. A többi fronton nincs jelentős esemény. Véres harcok a tripolis-tunisi határon Lugano, szeptember 25. A Corriere d'Italia jelenti Tuniszból. A tripoliszi benszülöttek és francia csapatok között, a tunisz-tripoliszi határon lefolyt csatározásokban a franciák részéről a veszteség huszonöt közlegény és egy tiszt halott, száz közslegény és két tiszt sebesült. 72.000 sebesült Athén, szeptember 25. Alexandriából jelentik . Augusztus hó második felében a Dardanelláktól az egyiptomi kórházakba összesen hetvenhatezer, angol és francia sebesültet hoztak. Az örmény kérdés — Franciák által megmentett menekültek — Berlin, szeptember 25. (Saját tudósítónktól.) A «Frankfurter Zeitung»-nak táviratoztak Párisból. A tengerészeti miniszter közli a következő jegyzéket: A törököktől üldöztetve körülbelül 5000 örmény, köztük közel 3000 nő, gyermek és aggastyán, július végén az antiochiai öböl északi részén lévő Djébel Musa erősségeibe menekült, ahol sikerült nekik szeptember elejéig megoltalmazni magukat a támadások ellen. De ebben az időpontban fogyni kezdett az élelmiszerük és a muníciójuk. Bizonyára legyilkolták volna őket, ha nem sikerül nekik egy francia cirkálóhajót értesíteni helyzetük komolyságáról. A Szíria partvidékét kirbáló hajóraj francia cirkálói rögtön segítségül siettek és sikerült nekik az 5000 örmény elszállítását biztosítani. A menekülteket Port Saidba vitték, ahol a legszívesebb fogadtatásra találtak és egy ideiglenes táborban nyertek elhelyezést. Anglia Milyen az ellenség ? London, szeptember 25. (Saját tudósítónktól.) A Daily Mail ezeket írja vezércikkében: higrjük el, hogy a németek puskapora már fogyatékán van (Kitchener szavai!) és hogy a törökök demorlizáltak. Amióta azonban ez akijelentés történt, a németek elfoglalták Vilnát és a nagyjelentőségű Dünaburg vár ostroma megkezdődött. A németek nagy átkaroló mozdulatot tettek azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy orosz hadseregcsoportokat bekerítsenek. Ami pedig a törökök demoralizáltságát illeti, az amerikai laptudósítók, a mi egyedüli pártatlan tanúink, mit sem tudnak erről a kívánatos dologról. Ha ilyen fantasztikus esztelensé-gek, mint a németekről és a törökökről való ezen adatok, az itteni magasabb körökben hivtelre találnának, minő tiszta képet nyerhetnek a háborúról az utcán járókelő avatatlan emberek !