Magyarország, 1915. szeptember (22. évfolyam, 243-272. szám)

1915-09-07 / 249. szám

■m Budapest, 1915. kedd, szeptember 7. MA&Yálí©2SZá@ Törökország háborúja Egy német katona a galipolis harcokról Kolozsváron tegnap átutazott egy német katona, aki Konstantinápolyból megy haza Berlinbe és a következőket mondja el a galipolii harcokról.... “7 tüzér vagyok és a nehéz tüzérségnél teljesítettem szolgálatot. A Gailipoli-félsziget déli részén volt az ütegünk. Hogy hol, ezt remélem, nem kívánja, hogy megmondjam. Az ütegem kezelőszemélyzete majdnem teljesen német, de az utolsó időben sok török tüzér van az ütegnél és mondhatom, hogy a legteljesebb megelégedésre végzik dolgukat. A háború kitörése óta nagyon sok új nehéz üteg is alakult és ezeknél mindenütt nagyszerűen kiképzett török katonák látják el a szolgálatot A Dardanellák körüli harcot nem lehet más harcokhoz hasonlítani. Talán még az Argonneokban lefolyt harcok hasonlítanak legjobban ezekhez a harcokhoz. Itt minden lépésnyi területet a vérnek valóságos""óceánjával lehet elfoglalni. Itt nincsenek meglepetések, járőrök elfogása, itt ismeretlen fogalom a bekerítés, itt csak nyakas, elkeseredett,fanatikus védelem van a„ törökök részéről, az ellenség részéről pedig a szívós, bátor, kötelességtudó katonák”ezreinek a biztos halálba való kergetése. A Gallipoli-félszigeten az utolsó katona is ismer minden talpalatnyi földet. Tudjuk, hogy hol, mi áll, hol, mennyi a mi embereink, mennyi az ellensége, sőt azt is mindig tudjuk, hogy a tengeren hol állanak az ellenséges hajók. Az entente egyetlen látható eredménye az, hogy a Gallipoli-félszigeten, magán a szárazföldön meg tudta vetni a lábát. Ez csak látszólag eredmény, lényegileg, azonban nem. A tengerpart vékony sávjának birtoka, aránytalanul óriás veszteségébe került az entennenak és még ezt sem érték volna el, ha mi nem akarattal hagytuk volna őket partra szállani. Hogy az angolok partra szálltak, annak oka a következő : A törökök parti flottája természetszerűleg sokkal gyengébb, mintsem az entente egyesült flottájával fölvehette volna a küzdelmet s igy az ellenséges hajórajnak módjában állott olyan közel jönni a parthoz, hogy az óriás hajóágyukból jól lőhette a közvetlenül a part mellett épített védelmi állásookat. A védelmi állások stabilok s igy biztosabban lőttetők, mint a mindig mozgó hadihajók s igy nem volt meg az egyenlő küzdelem a hadihajók és a parti ütegek között. Ha a védelmi állásokat hátrább tolják, abbén az esetben már védve vannak a hajóágyuk tüzelői és a partról egy bizonyos távolságra a hajóágyak nem segíthetik az ellenséges gyalogság akcióját sem. Ezért vonták vissza a partnál elhelyezett védelmi erődítéseket és ezért volt alkalmuk az angoloknak partra szállani. Ezt meg is tették, partra szállottak óriás veszteségek mellett, de azután pont! Egy tapodtat sem tudnak, előre jutni. A hátratolt védelmi állás sokkalta erősebb, mint a tengerparti volt és az egész Gallipoli-félsziget ilyen állásokból áll. — Nyugodtan mondhatom, hogy nincs az intentónak,annyi kátorulat - amennyit el nem pusztulna azokban a rohamokban, amit az angolok a török állások ellen intéznek. A védelmi felkészültség technikai remeke az egész félsziget és így nincs semmi csodálni való azon, ha a rohamok után ezerszámra feküsznek a halottak megingathatatlan állásaink előtt. Anglia Lord Esher a hadvezetés hibáiról Rotterdam, szeptember 6. (Saját tudósítónktól.) Lord Esher, az ismert angol politikus a Glasgow Herald, című újsághoz levelet intézett, amely őszinte hangjával méltán kelt feltűnést. — Mi hasznunk van a koalíciós kormányzásból és ,,minden tehetség“ egyesüléséből, ha az azonos szolgálat ért egyenlő áldozat elveit még csak megközelítőleg sem valósítják meg. A nép még most is hamisan fogja föl az események jelentőségét. Ezen nincs is csodálkozni való. Már a háború kitörése óta alkalmam volt az összes vezető államférfiak nézeteit megismerni és arra a tapasztalatra jutottam, hogy azok kivétel nélkül helytelen nézeteket tápláltak. Mindannyian rövid tartamú háborúra számítottál. A háború, tartamát 3 é öt hónapra jósolták. Gúnyolódtak a csak némileg is,optimisztikus fölfogás fölött és alig akadt közülük, aki bizton ne számított volna, hogy abrit hadsereg be fog vonulni Berlinbe. A Balfourrel való hosszú bizalmas barátságom idején csak igen ritkán voltam más véleményen, mint ő. Ámde, nem oszthatom nézetét, ha ő olyan sokat alapít Németország számítási hibájára. Ennek csak csekély jelentősége van. A németek kétségtelenül többet reméltek elérhetni, mint amennyi osztályrészül jutott nekik a valóságban. Ámde, nem általános hibája-e ez támadó nemzeteknek ? ! Ránk nem tartozik, mit remélt Németország elérhetőnek, hanem, hogy tényleg mit ért el. És ha a német államférfiak átszámították magukat, a mieink hasonló hibákat követtek el. Vagy már elfelejtettük mindnyájan a ,,Gőzhenger" elméletet, amely ott volt minden politikus szájában és minden újság hasábján ? ! A hibásan számítók és az optimisták táborában csupán egy kivétel akadt. Lord Kitchener volt ez, és neki köszönhetjük, hogy üdes hadseregünk van, aminő a mostani. Ha hagyják őt tovább cselekedni és a nemzet tovább támogatja önkéntes szolgálataival, talán még elháríthatja azt a vereséget, amely különben elkerülhetetlen. Mert ne feledjük el, hogy a küzdelemben való bármily fegyverszünet, ha az nem a szövetségesek teljes győzelmével egyértelmű, vereséget jelent . . . Magam e háborúban többet láttam a nagy nyugati harcvonal különböző részeiből, mint bármely honfitársam. Sok-sok hónapon keresztül ott voltam a francia és angol csapatoknál, majdnem mindenkivel érintkeztem, akiknek részük van a nagyarányú hadműveletek vezetésében . És az a meggyőződés vert gyökeret bennem, hogy Németország úgy a személyes hadvezetésben, mint népe akaratának egy célra egyesítésében erősebb nálunk. Úgy látszik, Angliában Kitchener lord az egyedüli, akinek megvan a szükséges belátása és ítélőképessége, hogy az egész világot érintő katonai operációkat irányítson ... Ha azt akarjuk, hogy a győzelem a mienk legyen, úgy még hosszú utat kell megtennünk. Ez a fő oka, hogy mi takarékoskodunk az emberanyaggal és a pénzzel. Népünket jól vezették, de nem úgy, ahogy lehetett volna, ha a nemzet vezérei becsületesek és őszinték lettek volna. Az arisztokrácia, a felső társadalmi osztályok minden tőlük telhetőt megtettek és Flandria csatatereit az ő halottjaik borítják. A munkásosztályok se maradtak hátul, úgy a lövészárkokban, mint a műhelyekben munkával és szenvedéssel rótták le azt, amivel a háborúnak tartoztak. A vezetés azonban közömbös volt és most is az, és ez a körülmény elfecsérelte a fáradozások eredményeit. Ha többet tudtak volna és nem vezettettek volna félre optimisztikus tervek és tökéletlen felvilágosítások által, honfitársaink ezrei, akik félreállottak, már régen meghozták volna a szolgálatokban, önfeláldozásban való azt az egyenlőséget, amely nélkül a háborút nem lehet megnyerni. A lökések százai, akiket a helyzet őszinte feltárása megszégyenített volna, még mindig nagy nyereségeket húznak a háborúból. A munkások ezrei rendkívül magas béreket húznak, akik ha e magas, bérek eredetét és társaik szenvedéseit ismernék, ha ezek haláláról és megcsonkulásáról igaz képet nyernének, megvetéssel mondanának le ezekről a bérekről. Megpróbálom körvonalazni azokat a szabályokat, amelyek szerint a polgárok körében érvényesülne az azonos áldozathozatal, az azonos háborús szolgálatok elve. 1. Senki se igyekezzék a háborúból vagyoni hasznot húzni, se közvetlenül, se közvetve. 2. Mindkét nemhez tartozók oly béreket fogadjanak el, melyeket állami hatóságok szabnak meg. 3. Mindenki testje azt, amit Kitchener lord lávon tőle : ha kell még az életét is áldozza föl. Mindnyájan legyünk rajta — végzi Esher lord levelét , hogy a rend és egység érdekében e javaslatok törvénynyé váljanak, mintegy, jeléül annak a szándékunknak, hogy nem rejtjük előbb hüvelyébe kardunkat, míg a humanitás és civilizáció ügye véglegesen nem lesz biztosítva- . Az aranyhajó Amsterdam, szeptember 6. • (Saját tudósítónktól.) Az az aranyszállítmány, amelyet az angol bank küldött Newyorkba a brit hitel erősítésére és az utóbbi időben az Egyesült Államokban jelentékenyen hanyatlott sterling-árfolyam megszilárdítására, a legújabb amerikai hírek szerint fölöttébb szokatlan előigyázati rendszabályok között történt meg. . A 35 millió dollár értékű és 76 tonna súlyú aranyküldemény egy angol hadihajón tette meg az utat, keresztül az Atlanti óceánon s a hajó parancsnoka állítólag Angliának annak idején legnépszerűbb tengeri hőse volt, a helgolandi csatából ismert sir Francis Beattie viceadmirális. A hadihajót a háborús zónán és keresztül az óceánon állítólag egy cirkáló és torpedótüzokból álló flottilla kisérte, hogy megvédelmezze a német búvárhajók támadásai elől s magának az aranyszállítmánynak a költségeit 2.00.000 dollárnál többre becsülik. Az egész szállítást nagyon titokzatosan hajtották végre, s minden képzelhető óvatossági rendszabályt alkalmazásba vettek a németek rettegett támadásai ellen. Halifaxban, Új-Skóciában partraszállították az aranyküldeményt és az American Express Company védelme alá helyezték, mely a továbbszállítást Newyorkba több acélpáncélzatú kocsiból álló és negyven fegyveres őrtől isért különvonaton hajtotta végre. A vonat előtt az egész után egy külön mozdony, haladt, megvizsgálandó a hidak biztonságát s meghiúsítani az esetleges kísérleteket, hogy a vonatot a levegőbe röpítsék. A J. P. Morgan és Co. bankház címére küldött aranyküldeményt Newyorkba érkezésekor tizennyolc rendőrtisztviselő vette át. r " •' ' . ___ - o Lloyd George a lőszergyártásról London, szeptember 6. (Saját tudósítónktól.) Lion dr George municiós miniszter fogadta az „Anga leterre Usine“-nek, a vállalkozók lapjának munkatársát és előtte a következő kijelentéseket tette: Municiógyártásunk aktivitása növekvőfélben van. A világ még egyszer meg fogja látni, mit képes Anglia produkálni, ha egyszer valamire elhatározta magát. Amióta municiós miniszter lettem, 16 új nagyszabású municiógyárat nyitottam meg és még ,10 ilyent fogok rövidesen megnyithatni, amelyek szintén kizárólag csak a háború céljaira dolgoztatják munkásaik tízezreit. Miután ez a huszonhat gyár csatlakozik a többi, már létezett gyárakhoz, ez már egymaga döntő fontosságú organizáció. Most azon vagyok, hogy a frontról visszahivassam azokat a szakmunkásokat, akik katonáknak jelentkeztek. Ezekkörülbelül 12.000-en vannak s javarészük már vissza is tért a műhelybe. Állásom elfoglalásai óta több, mint negyvenezer szakmunkást állítottam munkába. E szám többet mond minden hosszú értekezésnél. Minden egyes nap erősíti erőinket és növeli reményeinket. ..• » -'■ A'.-f j; • •«..