Magyarország, 1915. szeptember (22. évfolyam, 243-272. szám)
1915-09-23 / 265. szám
BtFds^ffst, ÍITl 5. 'csütörtök', széfilember 23. MA ÓTABORSZÍS Törökország háborúja A Dardanella-akció elhalasztása Zürich, szeptember 22, (Saját tudósítónktól.) A „Tagesanzeiger“ megbízható forrásból értesül az alábbiról: A szövetségesek a Törökország ellen tervezett döntő csapást kénytelenek voltak elhalasztani. A német tengeralattjáró hajóknak a kisázsiai partoknál kifejtett tevékenysége módfelett megnehezíti és veszélyezteti a partraszállott hadsereg részére szóló erősítések szállítását. A suviai ellenerődök Milánó, szeptember2. A Corriere della Sera jelenti, hogy a gallipoli félszigeten a szövetségesek Suviánál erődöket építettek. Több ezer kisázsiai menekültet fogadtak fel, akik most itt dolgoznak éjjel és nappal. Mudrasba naponta érkeznek új csapatok, ágyúk, hadiszerek. A tengeren a nagy előkészületek még folynak. Kettős falu úi páncélosok érkeztek, amelyek a legnagyobb kaliberű ágyukkal vannak ellátva. A nagy támadás Bukarest, szeptember 22. A Journal des Balkans arról értesül, hogy megkezdődött a szövetségesek támadása a Dardanellák ellen. Az angol csapatok legalább százezer főnyi erősítést kaptak. A franciákhoz is nagy segédcsapatok érkeztek, s a genfi és zürichi információk szerint olasz csapatok isvannak az ostromlók közt. A szövetségeseknek a lehető leggyorsabban kell célt érniök. Jól tudják, hogy nemcsak a Gallipoli félszigetnek, hanem Konstantinápoly, sorsa is itt fog most eldőlni. Török remények Konstantinápoly, szeptemer 22. A magyar-osztrák és német csapatok Szerbia elleni hadműveleteiről írva, a lapok általában élénk megelégedésüknek adnak kifejezést és igen fontos eredményeketVárnak attól a világháború operációinak további menetére, valamint a jövőre nézve. A lapok azon meggyőződésüknek adnak kifejezést, hogy Szerbia legyőzése után könnyű dolog lesz a Dardanellák előtt a tengerbe venni az angolfrancia csapatokat és megkezdeni a hadjáratot Egyiptom ellen, egész területén. Most már tegyük fel, hogy az ellenség tíz nap alatt átkel az óceánon. A reguláris csapatok mozgósítása könnyebben menne, de hogy a hatvanezer főnyi milíciát koncentrálhassák, ahhoz legalább is 30 vagy 20 napra van szüksége a hadügyminisztériumnak, 30 vagy 20 napra az ellenség partraszállása után. S aztán e csekély haderő mögött nincs tartalék. A rendes hadseregnek kevés a tábori ágyúja s az azok kezeléséhez szükséges tüzérségi személyzet sem elegendő. A milicia ütegeinek a száma a felével kevesebb, mint amennyit kontempláltak. Egy amerikai szemle a következőket közli: „A hadügyminisztérium 1292 ágyút követelt. Ez idő szerint csak 634 ágyú felett rendelkezik. 226 állítólag most van készülőfélben. Ami a muníciót illeti, csak az elengedhetetlen mennyiségnek egy gyönge hányada van meg belőle.“ Az amerikai sajtó egy része állandóan napirenden tartja ezeket a kérdéseket. Követeli a hadsereg újjászervezését, szaporítását, hiányainak pótlását. Le Roux nem kételkedik benne, hogy ennek a propagandának úgy a közvéleményre, mint a parlamentre meglesz a hatása. B. E. A semleges Az Egyesült Államok katonai szervezetlensége Basel, szeptember 22. (Saját tudósítónktól.) A „Matin“ Amerikába küldött munkatársa, Hugues Le Roux, rámutat az Unió katonai szervezetének fogyatékosságaira. A Scientific American ez a megállapítása, melyet Le Roux idéz, elég világos képet ad az Egyesült Államok katonai készületlenségéről: „Azok a csapatok, amelyek az Unió rendelkezésére állanak, körülbelül a háromszorosát teszik ki a newyorki rendőrség számának.“ Amerika pedig ezúttal — mint a francia újságíró erősítgeti — „komoly business“ előtt áll. De hogyan nyerhet valamit ezen a businessen, vagy hogyan veheti elejét a bekövetkezhető veszteségeknek, ha katonailag erőtlen és csaknem tehetetlen ? Le Roux szerint így alakulna a helyzet, ha az Egyesült Államokat valami támadás fenye- ■ getné. A rendes katonaság a milíciával együtt kilencvenezer emberre becsülhető. A csapatok azonban szétfülnak aZQEK- aszfaja A Dumba-ügy Amsterdam, szeptember 22. A Reuter-ügynökség jelenti Newyorkból: Archibald újságíró, akire Dumba a Budán külügyminiszternek szánt levelet rábízta, a Rotterdam gőzössel Newyorkba érkezett. Három titkosrendőr azonnal kiment a vesztegállomásra és ott kihallgatták Archibaldot. Az újságok szerint Archibald tagadta, hogy őt druszkírozták és a sétabotját elvették volna. Azt vallotta, hogy minél hamarabb Washingtonba szándékozik menni. A kormány nem akar ellene lépéseket tenni, míg a newyorki hatóságok előtt nem tisztázza magát. Urak: 1914 szeptember 24 — Egy hírlapíró följegyzéseiből — Tavaly szeptember utolsó hetében is szép őszi verőfény. Az Ung völgyében cinóberbe és sárgába hajlanak a hegyek erdői, éjszakánként heves ágyúzengéseket hoz a szél. Lemberg és Przemysl között folynak a csaták, a Szán folyó déli partjainál heves ütközetek. Az imgi Kárpátok galíciai talajára kelet felől is heves ütközetek zaját hozza a szél. Skále tájékán jár már az orosz, Szambor, Sztrij birtokába került s Bukovina északi részét ellepik az orosz lovasok. Az Ung völgye fölött Siánki Határállomáson szeptember 22-én patkólnak az osztrák vasutasok s leutaznak Hajasdra. A magyar vasutasok azonban Helyükön maradnak Kertész állomásfőnök biztatására. Az állomáson tartózkodik egy honvéd nőfelkelőszázad egy pesti ügyvéd-hadnagy parancsnoklata alatt. Parancs jön, hogy föl kell deríteni, milyen ellenséges osztagok közelednek a határ felé ! Turzó irányából, miután már Sztavemiasztónál a Dnyeszter eredését maguk mögött hagyják. Negyven csendőr is érkezik s ezek vállala Ikoznak a földerítésre. Vonat már nincs, mozdony is csak kettő vesztegel még az állomáson. Lantos Mihály katonai fékező ül a mozdonyra, egy kocsit akasztanak hozzá s erre a kocsira telepednek a csendőrök. — Isten nevében, előre ! Bevezetik a vonatot Turkáig. Itt a lakosság már azzal fogadja őket, hogy az erdőből orosz lovasság ereszkedett alá s letelepedett, a külvárosban. A csendőrök megkerülik a várost, benyomulnak a külső részek utcáiba. Hol puskaharcot kezdenek a kozákokkal. Lantos fékező egy revolverrel tüzel az oroszokra. Két óra Hosszáig tart a Harc, elfognak a csendőrök két orosz kémeit akik a migrénárik ruháiba öltöztek s lassan-lassan visszavonulnak az állomásra, föl a vonatra s az egy mozdony egy kocsiból álló vonat lejön velük Siánkbra, Szokolikiig lovas oroszok ereszkedtek utánuk, de itt elmaradtak. Közben megérkezik az utasítás a népfelkelő-osztagnak, hogy az uzsokii hágón keresztülvivő országutat tartani kell, ameddig csak lehet. A keleti részek felől autón érkezik egy tábornok, utasításokat ad s elrobog. Huszonkettedike este nyugalomban telik el, — de a csaták morajlása ébren tart minden, embert a magyar vasutasok kis hivatalában...» Még ez éjszaka lehuzódik a honvédkülönitmény az uzsola utat gyűrűző erdőségbe. Várnak és felhalmozzák hevenyészett állásaikban, a Vemdl-töltényeket. Reggel, 1914. szeptember 23-ának reggelt, csupa köd és borulat, míg áthat rajta a napfény. Didergős, fázós reggel. A lavocnei állomásfőnök telefonál, hogy ők már mennek. Kőrösmezőről érkezik a hír, hogy Máramarosnak tart két divízió orosz és a turjaremetei erdőmérnök , Elek István, Ungvárra leviszi a hírt, hogy már az ungi határhoz közel járnak az oroszok. A vármegyében az intelligencia útnak kel dél felé, csak a magyar vasutasok állanak meg helyükön Siánkiban. Kertész állomásfőnök messzelátón vizsgálja a tájékot, a jablonkai magaslatok kis ereszkedőjén meglát egy tíz főből álló ellenséges őrjáratot. Az oroszok lejebb ereszkednek az erdő alá, követi őket két századnyi gyalogos s egyszerre csak kerepelni kezd a gépfegyver az állomásra. A két mozdony még bent áll, első gondolat ezt megmenteni. A segédszemélyzetet utasítja a főnök, szálljanak a mozdonyokra s a mozdonyok feszített erővel megindulnak az uzsoki kanyarulatra. Két srapnel pukkan felettük, az oroszok az erdő szélén ordítoznak, sortüzet lőnek a mozdonyokra, de ezek sértetlenül eltűnnek az alagútban. Kertész állomásfőnök másodmagával kirángatja a víztorony csavarjait, használhatatlanná teszi a váltókat, a már elküldött táviró- s telefonkészülékek vezetékeit összetépi s megindul lefelé a gyalog, magyar földre. Az állomás immár teljesen magára maradt. Az oroszok beszüntetik a tüzelést, várnak délutánig s akkor lejönnek az állomásra s más csapatok is érkeznek a töltés mentén. A népfölkelő-század csöndben figyeli az eseményeket az uzsokmenti erdőkből. Az állomástól balra fekszik Sianki falva. Talán negyven szétszórt faház a község. A falu és az állomás között kicsiny rét, e réten egy kis katolikus kápolna, a vasutasok ide jártak imádkozni. Megindul tíz orosz az állomásról a kápolnához, másik tíz meg a töltéstesten, két század pedig rajvonalba fejlődve, a rétnek vag. Közvetlenül a falu nyugati oldalán kis emelkedés, fákkal szegélyezett. Négy előretolt magyar őrszem az erdő szélén. Figyelik, hogy a tiz orosz közül mint megy be kettő a kápolnába s megjelenik fejük a toronyablakban, hogy széttekintsenek. Azok az oroszok, akik a réten keresztülhaladtak, puskatüzet nyitnak a négy magyarra. Egy közülök holtan marad ott, három honvéd sértetlenül visszavonul. Délután négy órára sárgállik az orosz köpönyegektől a rét. A vasúttól jobbfelé eső tisztáson orosz tömegek tűnnek föl szintén, a honvédek az erdők aljából sortüzeket bocsátanak rájuk, az oroszok gépfegyverekkel válaszolnak. A község és a vasúttest között fekvő fatelep gépházának tetején kerepel egy orosz gépfegyver s esti alkonyatidőig szünet nélkül szól a puska. Éjszaka csönd. A honvédszázad parancsnoka Uzsokról még telefonál s a vonal biztosítóosztagai még az éjszakán feljönnek, hogy támogassák a hős századot. Reggel újra indul a puskatüzelés, az oroszok Voloszáté felől is előretörnek, és nyolc ágyúval tűz alá fogják a honvédeket, ezek fokozatosan jönnek visszafelé . szerbenUnut .„Myssfife & fifeUs az ”