Magyarország, 1915. szeptember (22. évfolyam, 243-272. szám)
1915-09-24 / 266. szám
6 MAGYARORSZÁK Budapest, 1915. péntek, szeptember vég, mégis autonómiával írjon. Hogy a tárgyalások Pasics és az orosz követ közöttmilyen eredményre vezettek, arról még nem érkezett hiradás. Szerbia maga verekszik Páris, szeptember 23. A Petit Párisién jelenti, hogy Szerbia egyelőre nem vár katonai segítséget az ententétől, mert bízik a maga erejében. Szerbia muníciót, nehéz tüzérséget, egészségügyi személyzetet és anyagot kért nagyobb mennyiségben és kapott is az entente hatalmaktól, amit az angol, francia és orosz kormányok a jövőben is készséggel bocsátanak rendelkezésére, Szerbia egymaga fog megbirkózni elleneivel. A francia és olasz segítség tehát egyelőre tárgytalan. Az entente erői a Dardanellákat fogják forszírozni. A Dardanellák bevétele esetén gondoskodni lehet majd az itt operált csapatok másutt való alkalmazásáról. A lap információja annyiban hiteles lehet, amennyiben tudósítója éppen a napokban folytatott interjút Pasicscsal és így nem valószínűtlen, hogy ez az információ is Pasicstól származik. (Pol. Ilir.) Oroszország felajánlja a szerb foglyokat Hága, szeptember 23. (Saját tudósítónktól.) A ,, Temps" jelenti, hogy Oroszország az összes Magyarországból származó szerb nemzetiségű foglyait katonai célokra fölajánlotta Szerbiának. Élet a Száva partján (K. P. dr. főhadnagy naplójából.) Egyik fiatal hadapród bajtársammal a Száva hosszában, lenn az erdőszélen levő sűrű bozótok közt rójjuk a keskeny gyalogösvényt. Én elől, a hadapród utánam. Tábori őrségeinket vizsgáljuk és már hazafelé — főőrsünk tábori helyéhez — vezet az utunk. Nem sietünk, csak úgy andalgunk. — Legalább igy a figyelő őrjárat dolgát is végezzük. Váltig ügyelünk a szerb part irányában. Megmegállunk, hallgatódzunk, majd meg lehasalunk a földre és igy kúszunk ki egészen a partig s onnan kandikálunk ki a süni bokrok mögül, vagy a lövészárok széleiről. Egy ideig lessük, várjuk, nem mutatkozik-e a túlsó parton az ellenség. Ha nem látunk semmit, újra tovább megyünk. Úgy látszik, ma pihennek az egész vonalon a szerbek Csodálatos, már estefelé jár az idő és ma még egyetlen lövés sem jött hozzánk odaátról. Ezt fel lehet jegyezni, mint ritkaságot. Vájjon mi történhetett velek, hogy ma ennyire hallgatnak, mikor máskor folytonosan olyan nagy puffogtatást visznek végbe. Mi ütött éppen ma hozzájuk. Egyik őrsünkön még azt a jelentést is kaptuk, hogy egyik népfölkelőnk vizet meríteni is ment a Száva medrébe s a szerbek még erre se lőttek. — Elfáradtak s meg túlontúl sok lőszert elfogyasztottak az éjszaka,, most azért olyan csendesek, — veszi fel aszót hadapródom. — No, haladjunk is tovább — úgyis későre érünk be a vacsorához. De különben az sem lesz nagyobb baj, legalább szaporodik a szegény vak katonák perselyének tartalma 20— 20 fillérünkkel az elkelésért. Felkászolódunk és indulunk tovább. Újra csendesen, újra csak ugy andalogva. — Durrr ! — hangzik egyszerre a hatalmas össztűz, melyet nekünk szántak a szerbek, éppen onnan a velünk egy irányban levő túlsó partról. Észrevettek bennünket. A durranás pillanatában — amint ezt már a háborús fronton minden katona cselekszi ilyenkor — már a földön is hasaltunk. Egyszerre, mintha a szerbek puskacsövével drót kötötte volna össze lábainkat és ezt a drótot fegyverük elsütésével egyidejűleg elrántottál volna — ösztönszerüleg térdre és onnan egyszerre hasra vágódtunk. Éppen jó is volt, mivel még a földön se feküdtünk egészen, mikor a körülöttünk lévő cserjés között, a fejünk fölött már is hallottuk a golyók rohanó zizegését. A lombok megrázkódtak felettünk s a golyóktól öszszetépve hulltak ránk a falevelek, mi lálunk ott ,hanem amint ez már ösztönünkké vált itt az ellenséges vonalon, előre fedezékbe csúsztunk, ki egészen a folyó partjáig s lestük, kerestük a lövés irányát, hogy mi is lőhessünk. Mindez, amit itt leírtam, csak pillanatok műve volt. Ugyane pillanatok alatt a tőlünk jobbra és balra levő tábori őrseink már kereszttűz alá vették a helyet, ahonnan a szerbek miránk lőttek, őrszemeink meg tudták állapítani. Mi is észrevettünk valamit átellenben és mi is elkezdtünk lövöldözni. Közben pedig újra jöttek reánk a lövések a túlsó partról. A túlsó part egész hosszában hamarosan csak úgy zúgott a lövöldözésektől, az egész part hosszát, amint ez már jó ideje szokás, lövöldöztek hozzánk a szerbek. A mi tábori őrseink se maradtak: adósak a válaszolásokul. Amint ez naponta , különösen pedig még inkább egész éjjeleken át megesik, hamarosan egész csata fejlődött ki az egész védőszakaszunkon. Majd alább hagyott az általános lövöldözés. Már csak egy-egy fegyver szólalt még meg ittamott, mind a két parton, mint múló akkordjai az aznapi összecsapásnak. Mi is kikászolódtunk a lövészárkokból, visszamásztunk újra az erdei gyalogösvényre és bandukoltunk tovább — hazafelé, öreg este lett most is, mire a vacsorához értünk. Nemsokára már ültünk a vacsoránál és kezdődött újra a rendes éjszakai koncert. Az egész Száva parton megkezdődött az erős, sűrű lövöldözés, amint ez minden éjjel szokott. Kevés megszakításokkal a hajnali órákig egyre szólnak a puskák a —•* Száva mindkét partján. Hajnaltájon szokott elülni a harci lárma és délelőtt alig-alig — csak elvétve — hallik valami lövés, hogy délutánonként annál erőteljesebben kezdődjék újra meg újra ez a csetepaté. Románia Románia bekerítése ■ Rotterdam, szeptember 23.(Saját tudósítónktól.) Konstantinápolyból jelentik: Az entente a Balkánon súlyos diplomáciai vereséget szenvedett. Legutolsó sikere az volt, hogy Olaszország hadat üzent Ausztriának és Magyarországnak, meg Törökországnak. Az entente diplomáciáját Bukarestben, Szófiában és Athénben hajótörés érte. Szaszonovnak a dumában tett ama kijelentése, hogy Oroszország célja Konstantináipoly, Románia és Bulgária szimpátiáját megölte. A Rotterdamsche Courant Romániát illetően azt írja, hogy amíg Costinescu a legnagyobb nehézségeket gördíti a központi hatalmak elé, addig ugyanez a miniszter korlátlanul bocsátja át Szerbiába az orosz hadianyagot. Bukarestben attól félnek, hogy a központi hatalmak győzelme esetén Románia bekerítése befejezett dologgá lesz. A Times-nek ellenben megbízható helyről azt jelentik, hogy Románia minden támadás ellen megvédi semlegességét. Fontos tanácskozások Bukarest, szeptember 23. Bratianu miniszterelnök vezetése alatt fontos minisztertanács volt, melyen nemcsak a kormány minden tagja jelen volt, hanem résztvett a kamara és a szenátus elnöke is. A miniszterek tanácskozása rendkívül beható volt. Bratianu miniszterelnök és Porumbaru külügyminiszter a külpolitikai helyzetet ismertették. A hadügyminiszter Románia katonai intézkedéseit és terveit adta elő. A minisztertanács Bratianut megbízta, hogy sürgős jelentésben számoljon be a koronának a határozatokról és kérje a király hozzájárulását. Kimondották, hogy mielőtt a végső döntést a királynak javasolnák, a királyt új koronatanács összehívására fogják felkérni. Mozgóik-e Románia Lugano, szeptember 23. (Saját tudósítónktól.) A Carriers della Sera bukaresti tudósítója táviratozza, hogy a román mozgósításról szóló hírt nem tudja megerősíteni. Tény azonban, hogy Románia igen sok korosztályt behívott. Ezzel szemben más korpsnái»»aktxil szabadságálig^«is-katonákat . Ami a román mozgósítást illeti, ennek egész különös módszere van, amely lehetővé teszi, hogy Románia minden eshetőséggel szemben, minden napon készen legyen. Carp lapja a kormány ellen Bécs, szeptember 24. (Saját tudósítónktól.) Bukarestből jelentik a „Südslavische Korrespondent“-nek, hogy a „Moldova“ egy cikkében, a román kormány eddigi külpolitikájának vonván meg a mérlegét, arra a következtetésre jut, hogy a kormány oktalan, makacs francia-oroszbarát politikájával világos és reális tények gyerekes tagadásával Románia teljes elszigetelődéséhez és az ország gazdaságos politikája megpróbáltatásához járult hozzá. Egészen másképp ütött volna ki — mondja tovább a „Moldava“ — a kormány politikájánál: mérlege, ha Románia a háború kezdete óta Károly király, Bratianu Ioan, Catargiu, Cogalniceanu, Sturaza Demeter és Carp politikáját követte volna. Ez a politika a központi hatalmakkal harminc év óta fennálló szövetségben próbálódott ki. Üres kifogásnak bizonyult mindaz, amit tizenhárom hónap óta a háborúban a központi hatalmak oldalán való résztvevésünk ellen felhoztak, francia sajtóból vett álargumentumok önmagukban omlanak össze azzal a ténynyel szemben, hogy Oroszországot segítségünk nélkül verték meg. Tiszta sor, hogy Oroszországot még alaposabban megverték volna, ha mindjárt a háború kezdetén vitális érdekeink által vezettetve, amelyek Oroszország lehető legradikálisabb legyőzését teszik kívánatossá, ellene fordultunk volna. Mindjárt a háború kezdetén nyíltan és becsületesen meg kellett volna Törökországgal és Bulgáriával is egyeznünk* Törökország háborúja Hamilton tábornok a Dardanellák elleni harcokról London, szeptember 23. (Saját tudósítónktól.) A Havas-ügynökség jelenti: Hamilton tábornok, a földközi tengeri angol haderők főparancsnoka augusztus 26-án távirati jelentést tett a május 11-ától június végéig való katonai eseményekről. A jelentés a többi között ezeket mondja: „Az ezen,idő alatt tett erőfeszítések, gondoskodni egy nagy hadsereg szükségleteiről, valóságos rekordot tüntetnek fel. A vidék kopár, hegyes, száraz, ahol élelmiszer nincs és vize is szűken van. Egyes helyeken a szél teljesen lehetetlenné teszi a partraszállást. A teherhajóinkban okozott károk,, amiket bombázás vagy hajótörés következtében szenved-tek, jelentékenyen befolyásolták szállításainkat. A gránátok minden oldalról megkezdték pusztító munkájukat. Ez volt a helyzet, ami-kor május 22-én ellenséges buvárhajók jelentek meg a színtéren. Biztonság okáért valamennyi szállítóhajót Mudrosba kellett vinni. A flotta, és a hadsereg műszaki embereit sem a természeti nehézség, sem az ellenség tartotta vissza a partraszállítás pontos végrehajtásától és becsületbeli kötelességüknek tartották a szükséges dolgokat épp oly szabályszerűen, mint a béke időben tartott manővereken, a harcvonalra juttatni. Bátorságuk és nyugalmuk csodálattal töltött el engem. A flotta s a többi katonai szolgálati szervek teljesítették nehéz feladataikat. Az egészségügyi szolgálatnak szokatlan és rendkívül nehéz munkája volt. Utak itt nincsenek és a járóképes sebesülteket a harcvonalról a partvidékre kellett szállítani, akik kísérőikkel együtt ki voltak téve a folytonos bombázásnak. Ki kell jelentenem, hogy a sebesültek elszállítása rendszeres és hősies módon történt. A Gallipoli-félszigeten szakadatlanul folyik a harc kettős célért: a megszállott terület kiterjesztéséért és az ellenségnek a tenger-be szorításáért gyakran ellodalak nicsész-