Magyarország, 1915. október (22. évfolyam, 273-303. szám)
1915-10-26 / 298. szám
"Uj hármas-szövetség — Angol munkások szervezkedése az általános sztrájkra — m~m""" ‘ Nem a titkos diplomácia, nem a halom intéző nagyhatalmaik újabb alkotásáról lesz itt szó. Ezért mégis szoros összefüggésben áll az erőknek ez az új csoportosulása a háboruviszonyokkal és könnyen megeshetik, hogy még döntő szerepe lesz a viszonyok rendezésében, esetleg a béke siettetésében. De a háborúra való tekintet nélkül és a halomra következendő jövő tekintetéből is rendkívüli fontos ez az alakulat, mert ha nem is nemzetközi politikai erőket egyesít, de egyesít olyan társadalmi és gazdasági tényezőket, egy állam határain belül, amelyeknek egyöntetű fellépése megfelelő viszonyok között elég erős lehet nemzetközi kihatású döntés előidézésére is. Arról a hármas szövetségről van szó, amely október első felében alakult meg Angliában. Ez az alakulás is a nyilvánosság kizárásával történt, de megvalósulása után azonnal tájékoztatták róla a közvéleményt. Nagy-Britannia bányamunkás szövetsége október első felében tartotta évi értekezletét Nottinghamban, amely többek között tárgyalta a vasúti és fuvarozó munkások szövetségeivel való együttműködés tervezetét, is. A tárgyalás titkos volt, de a bányamunkások szövetségének titkársága most közli, hogy a hármas szövetség létrejött s a szövetségi szerződés főbb részei a következők : 1. Szövetség elé az olyan kérdések tartoznak, amelyek a szövetség akcióját szükségessé teszik, tehát oly kérdések, amelyek általános jelentőségét és a szakszervezetek életérdekeit érintik. 2. A szövetséges segítség csak akkor kérhető, ha a vitás kérdés, amely előbb az illető szervezet elé kerül, a szakszervezet vezetősége elé terjesztetik és ennek hozzájárulását megnyerni ; ha valamely szervezet olyan mozgalmat akar indítani, amely előreláthatóan szükségessé teszi a szövetség akcióját, mielőtt döntő lépéseket tenne, köteles az egész ügyet a közös választmány eléterjeszteni. 3. A szövetség közös eljárásában való teljesítő képességének emelésére a három szervezet vezetőségei legalább félévenkint értekezletre kötelesek összegyűlni. 4. Minden szervezet vezetőségének két-két tagjából, tehát összesen hat tagból álló tanácsot választanak, amelynek kötelessége időről-időre összeülni és joga a három szervezet vezetőségeit rendkívüli értekezletre szükség esetén bármikor összehívni. Bármely szervezet kérésére is össze kell hívni az ilyen rendkívüli értekezletet. 5. Ez a pont az adminisztrációs költségek fedezéséről szól. 6. Minden szövetség köteles szervezetei fölöttteljes és hatásos ellenőrzést gyakorolni. Vagyis szigorúbb fegyelmet követelnek az eddiginél, ami természetes is, mert egyöntetű és eredményes ■ működés csak így remélhető. 7. Saját érdekeinek védelmére minden szö- vetség megtartja teljes önrendelkező jogát. ' 98. Egyik szövetség sem köteles a szövetségből folyó segítséget nyújtani, ha a fentebbi föltételek teljesítve nincsenek. Közös akciót csak akkor szabad indítani, ha a szövetség három tagja közül legalább kettő ezt követeli. Ezt az utolsó pontot a bányamunkások csak ideiglenesen fogadták el, s valószínűleg ennek a hevébe az jön, hogy a bányamunkások, vasut- és szállstámmunkások általános sztrájkjai csak akkor, lehet kimondani. Ám a három szövetségnek külön erre a célra egybehívott értekezlete emelteti foglal állást. A diinalesi bányamunkások szövetsége indítványozza, hogy az értekezlet hívja fel a vezetőséget általános programoi kidolgozására a minimális munkabér emelése, a balesetbiztosítás, öt nyolcórai munkaidő, túlórázás és a bányák szabályozása tárgyában törvényjavaslatok szerkesztésére. Ezeknél a törvényjavaslatoknál vegye figyelembe a vezetőség a különbözőbányavidékek és értekezletek indítványait s az így létrejött javaslatokat terjesztszék külön e célra összehívott értekezlet és a hármas szövetség elé, hogy ezután a közös akció megindítható legyen a javaslatok törvénynyé emelése érdekében. Ezt az indítványt az értekezlet nagy többséggel elfogadta, ami azt bizonyítja, hogy a bányamunkások túlnyomó része, szakítva a szindikalista irányzattal, a szakszervezeti törekvéseket parlamenti úton akarja megvalósítani. De még sokkal fontosabb jelentősége ennek az értekezletnek, hogy a három hatalmas munkáscsoportból alakult új hármas szövetség tulajdonképpen nem jelent mást, mint az általános sztrájkra való szervezkedést. Ha a fenti pontokat figyelmesen átolvassuk, lehetetlen észre nem vennünk, hogy az egységes, fegyelmezett szervezkedés a szocialistáknak biztosítása, a közös akcióknak a külön kérdések szerint való előkészítése, a többségi elv érvényesítése, mindazt a célt szolgálják, hogy az általános sztrájkot csak alapos megvitatás után mondják ki, de ha kimondják, akkor diadalra is vigyék. És hogy milyen komolyan akarja megalapozni a munkásság az általános sztrájkot, az kiderül az értekezletnek abból a további határozatából is, amely szerint ,,a kormánynyal vagy más nyilvános testülettel való megegyezések, amelyek szakszervezeti alapelvet érintenek, csak úgy köthetők, ha előbb erre a célra egybehívott nemzeti értekezlet elé terjesztetnek s ezáltal jóváhagyatnak.“ Ez a határozat i nennánvalóan a nagy tömegek háta mögött a komanynyal és vállalkozókkal paktáló vezérek ellen irányul, s az általános sztrájkra való két Borzifínai csata a fortogáz ködében — A boosi áttörés lefolyása — Keilermann Bernét, a „Berliner Tagnicut” haditudósítója a következő izgalmas leírást közli a szeptember 25-iki loosi angol fojlogártámadásról. A loosi szakaszra szeptember 21— 25-ig naponta 10.000 gránát zúdult alá. Ez másodpercenkint körülbelül egy-egy grátátot jelent! Mindenféle kaliberű, egész a 30-as és feles legnehezebb hajóágyúig. A pompásan kiépült lövészárkokat teknőkké vájták, a drótsövények cafatokra szakadtan röpködtek szanaszét a levegőbe. És ami előtte, mögötte volt az árkoknak : bozót, fa, gyep, minden elsöprődött, a csupasz föld bújt elő mindenütt. Négy napon át tartotta ki itt a tüzet a legénység, amelyet, nem ért a lövedék szilánkja és azután még harcolnia is kellett. Pedig már a. .gránátok gáza is rosszullétet és ájulást okozott. A többnapos pergő ágyúzás után aránylag elég nyugodalmasan telt el a 24-éről 25-ére virradó éjszaka. De 25-én reggel fél hétkor mintegy adott jelre pokoli bombázás kezdődött. És szünetlenül, szakadatlanul tombolt reggeli nyolcig. Röviddel 7 óra után valami különös sziszegés hallatszott az angol árkok felől: fojtó gázokkal teli üvegekből tódult ki a lélegzetet fojtó keverék. Fehéres ködgomolyok lappangtak orvul előre. A terep lapos, rétek ésszántóföldek, amik fölött ezekben az őszi hónapokban esien kint és hajnal őrnekint amúgy is köd terül. De, hamarosan kiderült, hogy most nem ilyen ködről van szó. • — Gáz-támadás! Aler céka t fölvenni ! A ködfátyol átkúszott az árkok, fölött; az első, majd egy második alacsonyabban mászott, feketésszürke volt, aztán megint egy gázréteg jött, mintegy tíz perc múlva az iménti mögött. Három-négy ilyen fehéres, meg feketés ködgomoly tolongott árkaink fölé, ahol szétterpeszkedett. Mitsem lehetett látni benne. A legénység köhögött és öklendezve terült el a földön. Aki azonban még bírta , ott állott a puskája mögött. Az angol tüzérség közben gránátokat is szórt árkainkra. Az ember csak ereje végső megfeszítésével volt képes tgiotáliara. Senki sem ringatódzott csalódásszülődés nem is lehet addig komoly, amíg azt nyilvánosan, nagy lelkesedéssel a tömegek elhatározzák, amikor azonban tettre kerülne a dolog, akkor a vezérek lefújják. Akár megfélemlítésből, akár önzésből teszik ezt, végzetesen megbénítja az ilyen eljárás a tömegek harci kedvét, forradalmi hangulatát, s nagyon nehéz az ilyen eljárást, — elég ha jóhiszemű volt is — igazolni. Ezért nagyon okos az angol bányamunkások határozata, hogy az olyan fontos kérdésekben való megegyezés, amilyennek az általános sztrájk kérdése is tekintendő, külön e célra összehívott értekezlet, jóváhagyásától függjön. Úgy látszik, Angliában komolyan készülnek az általános sztrájkra, ezért biztosítják ilyen határozattal magukat a munkások a kijátszás, a megcsalás ellen. És ezzel kapcsolódik bele ez a kérdés a világháborúba. Mert ezt a belső harcot aligha bírná ki Anglia. Csak gondoljunk arra az óriás felfordulásra, ami bekövetkeznék akkor, ha az általános védkötelezettség törvényerőre emelése ellen ez a hármas szövetség az általános sztrájk hadüzenetével felelne. Ha a bányászok, vasúti- és szállítómunkások ölbe teszik a kezüket, megáll a világbirodalom vérkeringése. Pedig a toborzás sovány eredménye egyre aktuálisabbá teszi az általános védkötelezettel és így az angol kormánynak vagy az angol hadsereg hézagainak pótlásáról kell lemondania, vagy az általános sztrájk veszedelmével kell szembeszállnia. Ez a két szörnyű malomkő mered most az angol kormányra, amelyet ebből a krízisből csak egy kivételes zseni, vagy egy kivételes szerencse menthet ki. ban tisztek és legények egyaránt tudták, hogy miről van szó. Nyolc órára járt az idő. . Gyorstüzet adtunk le a gázgomolyok ellen, a láthatatlan ellenség felé és tüzérségünk zárótüzet zúdított állásaink elé, hogy útjukat szegje. Ám a negyedik füst- és ködfelhő mögött sűrű sorokbanés rohamoszlopokban bukkantak elő az angolok, akárcsak, mintha a földből nőttek volna ki, gáz ellen védő álarccal az arcukon , nem is látszottak katonáknak, hanem inkább ördögöknek! Húsz, meg tíz lépésnyi távolságból törtek elő a füstből. Drótkerítés már nem állta útjukat, korábban elsöprődön . . . Hét órán túl semmi jelentés sem érkezett a csatasorból hátra, a divízió törzskarához, mert a telefonhuzalokat szerte lőtték. Az összeköttetés csak lovas hírvivők, autók és parancsőrtisztek útján állott fenn. Borzalmas órák voltak ezek. A szomszédos hadosztályis gáztámadást jelzett, úgy szólt a hír, hogy az angolok — a szomszédos divisional már túl jutottak a felsővonalon. A gáz bűze gyomorforgató volt és felhője hátul, a vezértörzseknél is olyan sűrű volt, hogy tíz lépésnyire se lehetett látni. Kósza hírek kavarogtak, jelentések jöttek. Majd határozottabbak lettek a hírek: az angoloknak csakugyan sikerült az utolsó gázhullám leple alatt az első árkokba benyomulni. Tehát megtörtént ! Igen, megtörtént, de rettenetes áldozatokkal fizették ezt meg! Amikor az első rohamhullám kibukkant a füstgomoly alól, máris elsöprődön. Előhömpölygött a második rohamhullám. Puska, gépfegyver, kézigránát tüze verte földhöz őket. Különösen a kézigránátok ritkították borzalmas arányokban az ellenségek, rohamoszlopokat. Egyetlenegy akárhányszor 9—10 embert sújtott agyon. A halottak és sebesültek valósággal halmokban hevertek árkaink előtt. Összeomlott a második rohamoszlop is és ugyanaz a sors érte a harmadikat. A hadosztály arcvonala előtt 8—10 ezer halottat hagytak az angolok. Csak a negyedik rohamoszlop volt képes elfoglalni az első lövészárkokat. Vitéz fiaink csaknem elájultak a gáz bűzétől és amennyiben nem bódította el, vagy mérgezte meg őket a gáz, eltregedtek volt és MAGYARORSZÁG Budapest, 1915. kedd október 26.