Magyarország, 1915. október (22. évfolyam, 273-303. szám)
1915-10-22 / 294. szám
-Budapest, 1915. péntek, október 12. MAGYARORSZÁG !Nagyobb zárt csapatt estek r és nem estek fogságba, aminek főként az az oka, hogy a szerbek egészen kis osztagokban harcolnak, ami a védekező hegyi háború természetével jár, de azért mindennap vezetnek hátra kisebb csapatfoglyot, akik általában elég tűrhetően festenek. A szerb csapattestek és kötelékek zagyva összevisszaságban vannak, első, második és harmadik korhatár katonái egymás mellett küzdenek. Fegyverzetük általában jó és a második korhatáron belül lévőknek jobbára török puskáik vannak, amiket a balkáni háborúban zsákmányoltak. A harmadik korhatár embereinek semmiféle egyenruhájuk nincsen, hanem szerb nemzeti viseletben járnak. A sorhadbeti csapatok köpönyegei részben orosz, részben angol eredetűek és ezek a külső különbségek olyan képét adják a szerb csapatoknak, mintha egy összekevert pakli kártyát szórnának szét az asztalon. A foglyok általában megtagadnak minden felvilágosítást, ám mégis akadt néhány tiszt közöttük, akik érdekes közteseket tettek a belpolitikai viszonyok állapotai felől. Így egy kapitány elbeszélte, hogy a szerbeket teljesen meglepőleg érte a németek offenzívája és egészen tájékozatlanok voltak erőinket illetőleg, úgy hogy efélül a legkülönbözőbb híresztelések kószáltak. Az ország hangulata rendkívül nyomott, amihez még a király és a kormány közötti éles ellentét is járul. A szerb tisztek véleménye és fölfogása a szabadcsapatok garázdálkodó csatározásai felől az, hogy azok csak a határvidékeken fognak dúlni,ahol a pópák uszították a népet, de az ország belsejében békésen fog viselkedni a polgári lakosság, amely már végtelenül unja a háborút és már minden áron békére nagyik. Az ellenséges repülő szolgálat teljesen csődöt mondott, bár egész csapat francia repülőgép és pilóta áll aszerb hadsereg szolgálatában.,Ez magyarázza megazt is, hogy a dunai átkelést olyan akadálytalanul vihettük végbe. "Nagyobb, döntő háborús események a közeljövőben előrelátható fiak aligha fognak lejátszódni, amita hegyi háború jellege is megértet és a csaták tezétforgácsolódása következtében a legközelebbi fejlemények bajosan fogják egy nagy, egységes akció képét nyújtani. A most vivődő harcok valódi eredményei majd csak akkor világotnak ki, amikor a most még három oldalról előnyomuló német, magyar ésosztrák, meg bolgár hadseregek stratégiai fnyomása a mindinkább rövidülő távolságok következtében taktikailag is észrevehetővé válik, védelmére és minél nagyobb nyilvánosság előtt ismertessék meg a" kiegyezésre, különösen az osztrák ipar védelmére vonatkozó álláspontjukat. A Neue Freie Presse jelenti: Az osztrák ipari egyesületek képviselői e hét végén Budapestre utaznak, hogy tanácskozzanak magyar ipari tényezőkkel a kiegyezésről és a Németországhoz való jövőbeli kereskedelempolitikai viszonyunk szabályozásáról. Osztrák miniszterek Budapesten. A Neue Freie Presse jelenti: Heinod báró belügyminiszter és Zenker földművelésügyi miniszter a legközelebbi napokban Budapestre utaznak, hogy értekezzenek a magyar kormány tagjaival a közélelmezés kérdésében. Valószínűleg elsősorban Ausztriának gabonával való ellátásáról lesz szó. Budapest, október 21. :Az oszloreik iparosok és a kiegyezés. Eltérően a mi nemtörődömségünktől és toyü közöttségünktől, szeretett osztrák szomszédaink ugyancsak nagy mozgé-éionyságot tanúsítanak a kiegyezési tárgyalásokkal szemben. Sőt szeretett osztrák szomszédainkat már a Németországhoz való jövőbeli kereskedelempolitikai viszony is élénken foglalkoztatja. Ennek tanúsága a következő két tudósításunk. A Zeit mai száma írja: Az osztrák iparosok szövetségének központi bizottsága tegnapi ülésén behatóan foglalkozott a Magyarországgal való kiegyezés kérdésével. A felszólalásokból az az egyértelmű meggyőződés szűrődött le, hogy a kiegyezés idő előtt való, elhamarkodott megkötése káros volna. Elhatározták, hogy az iparhoz közel álló képviselőkhöz sürgős felhívást intéznek, foglalkozzanak behatóan a kiegyezés kérdésével s álljanak készen az osztrák ..ejcdjgk&k. miséi . hatfetó@abb __ Az entente és a balkáni betelt Már az angol védkötelezettség sem segít Kopenhága, október 20. (Saját tudósítónktól.) A Politiken igen érdekes fejtegetéseket fűz aszalonikai kérdéshez. „Most még egyetértés is uralkodott — írja a lap — Deléasse és régi elkeseredett ellensége, Clemenceau között. Delcassé helytelenítette a szalonikai expedíciót és főképpen emiatt vált meg állásától. Clemenceau szintén a legnagyobb aggodalmakat táplálja ebben a kérdésben. „Mi franciák vagyunk — írta pár nappal ezelőtt lapjának — és az ellenség Franciaország földjén áll. Katonáink hisznek a győzelemben, de csal, ha hazájuk földjén harcolhatnak. Isten óvjon meg attól, hogy határainkon túlra vigyük őket. Melyik hadvezérünk engedné, hogy nagyobb sereget küldjünk Szerbiába ? S annak volna-e eredménye, hogy ha nem elegendő erővel mennénk oda? Én még csak attól is félek, hogy foglalkozzam ezzel a kérdéssel.“ S ha Clemenceau és Delcassé nyugtalanul, aggodalmaskodva nézik az entente katonai politikáját a Balkánon, bizonyosak lehetünk benne, hogy hasonló nyugtalanságot és aggodalmat érez még nagyon sok francia. Hogy a Szerbia megmentését célzó politikát folytatni fogják a kormányok, ma már elhatározott dolog. De még nem tudtak megegyezni abban, hogy milyen nagyságú hadsereget szállítson a Balkán harcterére Franciaország, Anglia s esetleg Itália és Oroszország. Amint azt Anglia külügyminiszterének, Sir Edward Öregnek a nyilatkozatából is tudjuk, még mindig csak a megfontolásnál tartanak, hogy milyen legyen az expedíció, amelynek „egységes stratégiai princípiumokon kell épülni.“ Francia részen az a felfogás, hogy most különösen Anglián és Italián a sor, hogy katonailag a legnagyobb mértékben ők vegyenek részt a mentőakcióban. „Franciaország — írja a Petit Parisien — idáig a legnehezebb részt viselte a háborúból és máris a legvégső határig feszítette meg teljesítőképességét. A szövetkezeti nagyhatalmakból ellenben kettő, Anglia és Itália, idáig nagyon is kímélték erejüket. Most már — miután úgyis ők vannak érdekelve keleten a legnagyobb mértékben — rajtuk a sor, hogy megfeszítsék erejüket. Utóvégre sem lehet követelni, hogy Franciaország jóformán egyedül harcoljon.“ A franciák maguk sem számítanak rá valami nagyon, hogy érveléseik valami nagy eredménnyel járnának Olaszországban. Az olasz hadvezetőség már különben is elég csalódást okozott az ententenak idáig is, ebben az esetben pedig különben is nehéz volna még idejében verni olasz csapatokat a szerb harctérre, hhogy, az angolok teljes mértékben elismeerik a franciák igazságát, szívesen honorálnák tettekkel is, aziránt nincs kétség. De honnan szerezze az angol hadvezetőség a szükséges új emberanyagot ? Az „egészséges stratégiai princípiumok“ nem segíthetnek ebben a kérdésben. Csak a hadsereg nagymérvű megnövekedése segíthetne. Az általános hadkötelezettség szószólói fennen hangoztatják, hogy az eszköz kéznél van, csak most már egy órát sem szabad késlekedni. És semmi más nem erősítette meg anynyira a hadkötelezettség híveinek az álláspontját, mint a balkáni szorult helyzet. Az ellentállás e kérdéssel szemben mind gyengébb és erőtlenebb. Lehet, hogy Angliában a szalonikai expedícióhoz fog fűződni a rendszerváltozás, önkéntességi rendszer helyett az általános hadkötelezettség. A mi véleményünk mégis az, — fejezi be a Politiken szakértője, — hogy az angol hadkötelezettség behozatala semmiféleképpen sem fogja befolyásolni a balkáni hadjáratot, mert ott az események oly gyorsan fejlődnek, hogy egyáltalában nem lesz idő kárni olyan katonák segítségére, akiket előbb meg be kell hívni és kikel képezni.“ Egy másik cikkben a Politiken szakértője E. Hollen Nielsen írja: Míg Görögország abban a helyzetben van, hogy kihúzhatja magát az entente operációiból, addig a Szalonikiben partraszállott francia és angol csapatok helyzete ezen az új harctéren egyáltalában nem nevezhető kedvezőnek. Ilyen körülmények között ugyanis Szaloniki, vagy helyesebben mondva, Szaloniki kikötője, az entente-csapatok egyedüli operációs bázisa, és az ország belseje felé nyomulva a Vardar-folyón, áti vezető vasút az egyetlen összekötő vonaluk egész Üszkübig. Üszkübtől visz ugyan egy mellékvasat Mitrovicába (90 kilométer Nistől délnyugatra), de ennek a vasútnak a francia angol csapatok szempontjából alig van jelentősége, mert ezek a csapatok Nistől északra fekvő területek felé törekednek és meg akarják akadályozni, hogy a központi hatalmak a Nisből Szófián át Konstantinápolyba vivő vasút szerbiai vonalát hatalmukba kerítsék. Ugyanis a közvetlen vasúti összeköttetés Belgrádtól Nisen és Szófián keresztül Konstantinápolyig a központi Hatalmakra nézve igen nagy jelentőségű volna, mert lehetővé tenné Szerbiában a bolgár és török csapatoknak legzavartalanabb együttműködését a német, magyar és osztrák csapatokkal. A Szaloniki—Üszküb—Nis—Belgrád közti vasút Nistől délre alig 20—30 kilométernyire halad a bolgár határtól és a bolgárok részére számos támadható pontot nyújt. Ezért már ennek a vonalnak az őrzése is nagyszámú csapatot igényel. Hogy pedig a francia és angol csapatok azzal a szerencsétlen tervvel foglalkozzanak, hogy a Struma-folyó hosszában próbáljanak Szófia ellen támadni, igazán nem hihető. A folyó mindkét oldalán olyan nehézségeket támaszt a sziklás partvidék egy előnyomulás elé, hogy ahhoz képest a Dardanellák ostroma gyerekjáték s a szövetségesek az ezen a vidéken való támadással mindössze is azt érnék el, hogy a görögök kénytelenek volnának kilépni semlegességükből, — de nem mellettük. 7 TELEFONSZÁM: Főszerkesztő . * . S3—S1 Felelős szerkesztő 94—94 Szerkesztőség . • 23—51 Interurfeási .... b 40 Wyosnda (lapzártakkor) 80—40 Kiadóhivatal • • • 13—97