Magyarország, 1915. október (22. évfolyam, 273-303. szám)

1915-10-22 / 294. szám

-­­Budapest, 1915. péntek, október 12. MAGYARORSZÁG !N­a­g­y­o­b­b zárt c­s­a­p­a­tt e­s­t­e­k r­ é­s nem estek fogságba, aminek főként az az oka, hogy a szerbek egészen kis osztagokban harcolnak, ami a védekező hegyi háború természetével jár, de azért mindennap vezetnek hátra kisebb csa­pat­f­oglyot, akik általában elég tűrhetően festenek. A szerb csapattestek és kötelékek zagyva összevisszaságban vannak, első, második és harmadik korhatár katonái egymás mellett küzdenek. Fegyverzetük általában jó és a második korhatáron belül lévőknek j­o­b­­bára török puskáik van­nak, amiket a balkáni háborúban zsákmányoltak. A har­madik korhatár embereinek semmiféle egyenruhájuk nincsen, hanem szerb nemzeti viseletben járnak. A sorhadbeti csa­patok köpönyegei részben orosz, részben an­gol eredetűek és ezek a külső különbségek olyan képét adják a szerb csapatoknak, mintha egy összekevert pakli kártyát szórná­nak szét az asztalon. A foglyok általában megtagadnak minden felvilágosítást, ám mégis akadt néhány tiszt közöttük, akik érdekes köztese­ket tettek a belpolitikai viszo­nyok állapotai felől. Így egy kapitány el­beszélte, hogy a szerbeket teljesen meglepő­­leg érte a németek o­f­fenzív­á­j­a és egészen tájékozatlanok voltak erőinket illetőleg, úgy h­ogy efélül a legkülönbözőbb híresztelések kószáltak. Az ország hangulata rendkívül nyomott, amihez még a király és a kormány közötti éles ellentét is járul. A szerb tisztek vé­leménye és fölfogása a szabadcsapatok garázdálkodó csatározásai felől az, hogy azok csak a határvidékeken fognak dúlni,­­ahol a pópák uszították a népet, de az ország belsejében békésen fog viselkedni a polgári lakosság, amely már végtelenül unja a há­borút és már minden áron békére nagyik. Az ellenséges repülő szol­g­á­lat tel­jesen csődöt mondott, bár egész csapat franci­a repülőgép és pilóta áll a­­szerb­ hadsereg szolgálatában.,Ez magyarázza meg­­azt is, hogy a dunai átkelést olyan aka­dálytalanul vihettük végbe.­­ "Nagyobb, döntő háborús esem­é­­n­yek a közeljövőben előrelátható fi­a­k aligha fognak lejátszódni, amit­­a hegyi háború jellege is megért­et és a csaták tezétforgácsolódása következtében a legköze­lebbi fejlemények bajosan fogják egy nagy, egységes akció képét nyújtani. A most vi­vődő harcok valódi eredményei majd csak akkor világotnak ki, amikor a most még három oldalról előnyomuló német, magyar és­­osztrák, meg bolgár hadseregek stratégiai fnyomása a mindinkább rövidülő tá­volságok következtében taktikai­lag is észrevehetővé válik, védelmére és minél nagyobb nyilvánosság előtt ismertessék meg a" kiegyezésre, külö­nösen az osztrák ipar védelmére vonatkozó­­ álláspontjukat. A Neue Freie Presse jelenti: Az osztrák ipari egyesületek képviselői e hét végén Budapestre utaznak, hogy tanácskozzanak magyar ipari tényezőkkel a kiegyezésről és a Németország­­h­oz való jövőbeli kereskedelem­politikai viszonyunk szabályo­zásáról. Osztrák miniszterek Budapesten. A Neue Freie Presse jelenti: H­e­i­n­o­­­d báró belügy­miniszter és Zenker földművelésügyi mi­niszter a legközelebbi napokban Budapestre utaznak, hogy értekezzenek a magyar kormány tagjaival a közélelmezés kérdésében. Valószí­nűleg elsősorban Ausztriának ga­bonával való ellátásáról lesz szó. Budapest, október 21. :Az oszloreik iparosok és a kiegyezés. Eltérően a mi nemtörődömségünktől és toyü közöttségü­nktől, szeretett osztrák szomszédaink ugyancsak nagy mozgé-­éionyságot tanúsítanak a kiegyezési tár­gyalásokkal szemben. Sőt szeretett osztrák szomszédainkat már a Németországhoz való jövőbeli kereskedelempolitikai vi­szony is élénken foglalkoztatja. Ennek tanúsága a következő két tudósításunk. A Zeit mai száma írja: Az osztrák ipa­rosok szövetségének központi bizottsága teg­napi ülésén behatóan foglalkozott a Ma­gyarországgal való kiegyezés kérdésével. A felszólalásokból az az egyértelmű meggyőző­dés szűrődött le, hogy a kiegyezés idő előtt való, elhamarkodott megkö­tése káros volna. Elhatározták, hogy az iparhoz közel álló képviselőkhöz sür­gős­ felhívást intéznek, foglalkozzanak beha­tóan a kiegyezés kérdésével s álljanak ké­szen az osztrák ..ejcdjgk&k. miséi . hatfetó@abb __ Az entente és a balkáni betelt Már az angol védkötelezettség sem segít Kopenhága, október 20. (Saját tudósítónktól.) A Politiken igen ér­dekes fejtegetéseket fűz a­­szalonikai kérdéshez. „Most még egy­etértés is uralkodott — írja a lap — Deléasse és régi elkeseredett ellensége, Clemenceau között. Delcassé helytelenítette a szalonikai expedíciót és főképpen emiatt vált meg állásától. Clemenceau szintén a legna­gyobb aggodalmakat táplálja ebben a kér­désben. „Mi franciák vagyunk — írta pár nappal ez­előtt lapjának — és az ellenség Franciaország földjén áll. Katonáink hisznek a győzelemben, de csal, ha hazájuk földjén harcolhatnak. Isten óvjon meg attól, hogy határainkon túlra vigyük őket. Melyik hadvezérünk engedné, hogy na­gyobb sereget küldjünk Szerbiába ? S annak volna-e eredménye, hogy ha nem elegendő erő­vel mennénk oda? Én még csak attól is félek, hogy foglalkozzam ezzel a kérdéssel.“ S ha Clemenceau és Delcassé nyugtalanul, aggodalmaskodva nézik az entente katonai po­litikáját a Balkánon, bizonyosak lehetünk benne, hogy hasonló nyugtalanságot és aggo­dalmat érez még nagyon sok francia. Hogy a Szerbia megmentését célzó politikát folytatni fogják a kormányok, ma már elhatá­rozott dolog. De még nem tudtak megegyezni abban, hogy milyen nagyságú hadsereget szál­lítson a Balkán harcterére Franciaország, Anglia s esetleg Itália és Oroszország. Amint azt Anglia külügyminiszterének, Sir Edward Öregnek a nyilatkozatából is tudjuk, még min­dig csak a megfontolásnál tartanak, hogy mi­lyen legyen az expedíció, amelynek „egységes stratégiai princípiumokon kell épülni.“ Francia részen az a felfogás, hogy most kü­lönösen Anglián és Italián a sor, hogy katonai­lag a legnagyobb mértékben ők vegyenek részt a mentő­akcióban. „Franciaország — írja a Petit Parisien — idáig a legnehezebb részt vi­selte a háborúból és máris a legvégső határig feszítette meg teljesítőképességét. A szövetkezeti nagyhatalmakból ellenben kettő, Anglia és Itália, idáig nagyon is kímélték erejüket. Most már — miután úgyis ők vannak érdekelve ke­leten a legnagyobb mértékben — rajtuk a sor, hogy megfeszítsék erejüket. Utóvégre sem lehet követelni, hogy Franciaország jóformán egye­dül harcoljon.“ A franciák maguk sem számítanak rá va­lami nagyon, hogy érveléseik valami nagy eredménnyel járnának Olaszországban. Az olasz hadvezetőség már különben is elég csalódást okozott az ententenak idáig is, ebben az eset­ben pedig különben is nehéz volna még idejé­ben verni olasz csapatokat a szerb harctérre, hhogy, az angolok teljes mértékben­ elisme­e­­rik a franciák igazságát, szívesen honorálnák tettekkel is, aziránt nincs kétség. De honnan szerezze az angol hadvezetőség a szükséges új emberanyagot ? Az „egészséges stratégiai prin­cípiumok“ nem segíthetnek ebben a kérdésben.­ Csak a hadsereg nagymérvű megnövekedése segíthetne. Az általános hadkötelezettség szószólói fennen hangoztatják, hogy az eszköz kéznél van, csak most már egy órát sem szabad késle­kedni. És semmi más nem erősítette meg any­­nyira a hadkötelezettség híveinek az álláspont­ját, mint a balkáni szorult helyzet. Az ellent­­állás e kérdéssel szemben mind gyengébb és erőtlenebb. Lehet, hogy Angliában a szalonikai expedícióhoz fog fűződni a rendszerváltozás, önkéntességi rendszer helyett az általános had­kötelezettség. A mi véleményünk mégis az, — fejezi be a Politiken szakértője, — hogy az angol hadkö­telezettség behozatala semmiféleképpen sem fogja befolyásolni a balkáni hadjáratot, mert ott az események oly gyorsan fejlődnek, hogy egyáltalában nem lesz idő kár­ni olyan katonák segítségére, akiket előbb meg be kell hívni és kik­el képezni.“­­ Egy másik cikkben a Politiken szakér­tője E. Hollen Nielsen írja: Míg Görögország abban a helyzetben van, hogy kihúzhatja ma­gát az entente operációiból, addig a Szaloniki­­ben partraszállott francia és angol csapatok helyzete ezen az új harctéren egyáltalában nem nevezhető kedvezőnek. Ilyen körülmények kö­zött ugyanis Szaloniki, vagy helyesebben mondva, Szaloniki kikötője, az entente-csapa­­tok egyedüli operációs bázisa, és az ország bel­seje felé nyomulva a Vardar-folyón, áti vezető vasút az egyetlen összekötő vonaluk egész Üsz­­kübig. Üszkübtől visz ugyan egy mellékvasat Mitrovicába (90 kilométer Nistől délnyugatra), de ennek a vasútnak a francia angol csapatok szempontjából alig van jelentősége, mert ezek a csapatok Nistől északra fekvő területek felé törekednek és meg akarják akadályozni, hogy a központi hatalmak a Nisből Szófián át Kon­­stantinápolyba vivő vasút szerbiai vonalát ha­talmukba kerítsék. Ugyanis a közvetlen vasúti összeköttetés Belgrádtól Nisen és Szófián ke­resztül Konstantinápolyig a központi Hatal­makra nézve igen nagy jelentőségű volna, mert lehetővé tenné Szerbiában a bolgár és török­ csapatoknak legzavartalanabb együttműködé­sét a német, magyar és osztrák csapatokkal. A Szaloniki—Üszküb—Nis—Belgrád közti vasút Nistől délre alig 20—30 kilométernyire halad a bolgár határtól és a bolgárok részére számos támadható pontot nyújt. Ezért már en­nek a vonalnak az őrzése is nagyszámú csapa­tot igényel. Hogy pedig a francia és angol csa­patok azzal a szerencsétlen tervvel foglalkozza­nak, hogy a Struma-folyó hosszában próbálja­nak Szófia ellen támadni, igazán nem hihető. A folyó mindkét oldalán olyan nehézségeket támaszt a sziklás partvidék egy előnyomulás elé, hogy ahhoz képest a Dardanellák ostroma gyerekjáték s a szövetségesek az ezen a vidé­ken való támadással mindössze is azt érnék el, hogy a görögök kénytelenek volnának kilépni semlegességükből, — de nem mellettük. 7 TELEFONSZÁM: Főszerkesztő . * . S3—S1 Felelős szerkesztő 94—94 Szerkesztőség . • 23—51 Interurfeási .... b 40 Wyosnda (lapzártakkor) 80—40 Kiadóhivatal • • • 13—97

Next