Magyarország, 1915. október (22. évfolyam, 273-303. szám)

1915-10-20 / 292. szám

« visszavonásáról olyan kérdést vetett fel, amely­ről nehéz nyugodtan gondolkozni. Egy olyan elhatározás, amely ilyen nagy, merész vállal­kozást, melyre annyi fényes vitézséget, oly sok pótolhatatlan emberi életet pazaroltunk, fel­adna, tehetetlenség bizonyítéka volna, amelyre ir légkemény büntetést el sem lehet gondolni. Rotterdam, október 19. (S­a­j­á­t t­u­d­ó­s­í­t­ó­n­k­t­ó­l.) A londoni Central News­- cenzúráit jelentése szerint az angolok Gallipolinál meg­kezd­t­é­k a c­s­a­p­a­t­o­k v­i­s­s­z­a­v­o­n­á- A semleges államok Alfonz király proklamáli fogja a semlegességet Genf, október 19. "'^(Saj­át tudósí­tónk­től.) Az «E­l Li­beral»­ című lap szerint Alfonz király no­vember 1 6-án személyesen fogja megnyitni a cortezt (országgyűlés). Trónbeszédében hang­súlyozni fogja Spanyolország semle­gességét s megemlékezik majd a béketö­­rekvésekről is. Miért mondott le a spanyol kormány ? ' ■ ^ Lyon, október 19. - A Prosgres jelenti Madridból: Data miniszterelnök visszalépését a miniszterek kö­zött a költségvetés kérdésében előállott nézet­eltérések idézték elő. Azt hiszik, hogy a kon­­zervatívok hatalmon maradnak és hogy az új kormányban a párt legkiválóbb tagjai fog­nak­ helyet foglalni. Az ellenséges vezérkarok jelentései ■­­.luft! —■ m­ i. Oroszország ^ Október 17. Sióktól délre Kam­zemnél Sgyuharc. Mitautól keletre, Grünwaldtól nyugatra, a németek tüzérségi előkészítés után a 15-re hajló éjjel átmentek az Eckau folyón, de ellen­­támadásunk­ a balpartra űzte vissza őket. A Rigától délre a Missa folyó mentén Miss- Kof majorház környékén igen élénk ágyutüze­­lés folyt. A németek Missekoftól délre át akar­tak kelni a Missán, de tüzérségi és gyalogsági tüzelésünkkel visszavertük őket.­­.Friedrichstadt­ól északra Römershof pálya­udvarát ném­et repülőgépek bombázták. A Duna-fronton az Illuxt és a Meddum-tó közti országút mentén a németek több táma­dást intéztek ellenünk. Az összes támadásokat visszavertük. A Gateni melletti tegnapi forró harcokban csapataink elfoglalták a gatenii elő­védművet, foglyokat ejtettek és gépfegyvereket zsákmányoltak. Itt tudomásunkra jutottak az ellenség igen nagy veszteségei a legutóbbi har­cokban, amelyek a Dünaburg—Demmen-tó—­­Drizviati-tó—Boginskoje-j tó közti fronton folytak. Dünaburgtól délre egészen a Pripjetig a helyzet változatlan. Minskre 15-én éjjel egy Zeppelin 50 bom­bát dobott. Tüzérségünk lőtt a Zeppelinre. ' ' 'A Styr mentén Novosziolki falunál az el­lenség tüzérségi előkészítés után támadott és kissé előbbre jutott. Csapataink valamivel ké­sőbb visszaszorították az ellenséget kiinduló pontjáig. Galíciában Hajvoronka falunál az ellen­ség folytatja támadásait. Az ellenség itt fo­kozta tüzérségi tevékenységét, amely több mint fél óra hosszat tartott. Az ágyúzás után az el­lenség több támadást intézett ellenünk, de min­den alkalommal visszavertük. Budactól délke­letre több heves összeütközés volt, a németek több helyen támadtak. A­ Keleti-tengeren angol tengeralattjárók elsülyesztettek öt német szállítóhajót, egy, pe.­,­­dig zátonyra futott. MAGYARORSZÁG Budapest, IDb­. szerda, október 20. 2. Olaszország Október 16. Kis támadó akciókon kívül, amelyeket csapataink az Issa-völgy kezdeténél, a carniai front egész hosszában és a Karszt­­fensik egyes részein tegnap végrehajtottak, nem történt katonai jelentőségű esemény. A leosi csata A 70-es pokol — A dudás riadója — dandár visszavonulása Rotterdam, október 16. (Saját tudósítónktól.) A Daily Telegraph egy angol katona naplóját közli, amely a loosi csata eseményeit tartalmazza. A napló a csatatér leírásával kezdődik. A bethunei bá­nyáknak mintegy a központja Mazingard, amelynek környékén immár tizenegy hónapja harcoltak. Különálló csoportokban merednek itt is, ott is az ég felé a magas kémények, a tőszomszédságban bányaépületek. Közbül kis munkásfalvak, mindmegannyi kertváros, melyek főutcáján a mérnökök tekintélyesebb külsejű házai emelkednek. A vidék körös­körül azonban még a mezőgazdaság céljait szolgálja; a földeken hatalmas szalmakazlak láthatók. És az egész környéket most keresz­­tül-kasul szántják a lövészárkok. Az árkok tájékán csend honol, amelyet csupán a lövedé­kek zaja zavar meg. A házak mindenfelé szétrombolva, a gyáraknak csupán romhalma­zai vannak meg, s a szántóföldeket vad bozót meg gyep borítja. Itt most csak földalatti élet van. Két dombsor nyúlik­ be a látóhatárba : délen Notre Dame de Lorette sötét dombjai, keletre a 70-es magaslat, amelyet a katonák csak a 70-es pokolnak neveznek, s amelynek nyugati oldalán van Laos bányavároska, két tornya jól látható innen. A naplóiró leírja azt a rohamot, amelyet az angolok intéztek az elől­ levő német lövész­árkok ellen. Ekkor érdekes epizód történt. Midőn az angol katonák rohamra indultak árkaikból, egy helyen hirtelen megtántorod­­tak, sőt sokan visszaözönlöttek árkaikba. Ek­kor egy angol zenészkatona elővette dudáját,­­ miközben a németek golyói zápor módjára hullottak az angol katonákra, ő a német had­állás felé futott, futás közben buzgón dudálva s­ bajtársait maga köré gyűjtve. A bátor angol csak könnyebben sebesült meg, baj­társai loosi­­dudásnak nevezik. Az angoloknak a kö­rülményekhez képest elég könnyen sikerült hatalmas túlerejükkel elfoglalni az elől levő német árkokat. Ám csakhamar bekövetkezett a visszahatás. A német gépfegyverek egyidejű­leg szemtől-szembe és két oldalt tűz alá vettek egy angol dandárt. Az angol csapat m­egtán­­torodik, aztán vissza kell vonulnia. Lépésről­­lépésre húzódva vissza, súlyos veszteségek közt kell feladnia az általa imént elfoglalt területet. Az angolok fiatal dandárnoka, aki katonáit előbb még előrehaladásra buzdította, most örül, hogy embereit legalább a hírhedt 70-es magaslathoz tudja visszahozni. Ott az­tán ismét gyülekezhetik és rendbeszedheti ma­gát a visszavert angol csapat, itt kitűnik, hogy a főcsapat a többi részekkel való összeköttetést elvesztette. A másik oldalon ezalatt a németek feltartóztathatatlanul nyomulnak előre. Egy korábban az angolok által meghódított eredmű ismét a németek kezére került. Hiába lép küzdelembe most egy másik angol dandár, hiába érkeznek meg éjjel a hőn várt erősíté­sek, és hiába mindazok az elszánt támadások, amelyeket a friss csapatok intéznek a követ­kező reggelen. A kétségbeesett ütközetek a vasárnapba is belenyúlnak, az angol katonák nem bírnak tért nyerni és végül kénytelenek feladni hadállásaikat, amelyeknek oly nagy áldozatok árán jutottak birtokába, és kény­telenek visszavonulni az első német vonalra, ahonnét a csata elején vérmes reményekkel­­eltelve, a győzelem biztos tudatában törtek előre . * -. ^^yr^inm­urch­ i—«-ír*■ •«••• Az angol telefonszám* Főszerkesztő . • . 23—I1 Felelős szerkesztő 04—94 Szerkesztőség . » 23-51 Interurbán .... b 40 Nyomda (lapzártakor) 60 - 40 Kiadóhivatal . - i 13-97 A belpolitikai helyzet Oroszországban ." Évek előtt Kopenhágában tar-­ tózkodott orosz szerző, Iván S­kob­ka két cikket irt a kopenhágai Politi­i­ken-be a duma és az orosz kormányi konfliktuséiról. A Politiken megjegy­­­zés nélkül közölte a két cikket, csupán azt a véleményét nyilvánítva, hogy, bizonyára mindenfelé nagy érdeklőd­­éssel fogják olvasni, mert a tárgy, amelylyel a két cikk foglalkozik, na­gyon kevéssé ismert Európában s mert a duma összehívása küszöbön áll. Skobka cikkei itt következnek: I. A duma utolsó ülésszaka A birodalmi dumának most lezárult ülés­­szaka egészen más jellegű volt, mint a két előző háborús ülésszak. Ehhez a kettőhöz vi­­szonyítva a mostaninak ülései nagy nyugta-­ lanságot tükröztek s ez nem is lehetett más-*­ként. A német invázió az ország legterméke­; iivebb földjét árasztotta el, milliárdok pusztul-­ tak el és milliárdok mentek tönkre. A néptö­megek izgatottá, aggodalmaskodóvá lettek s ez a hangulat áradt el a dumán is.­Hogy a duma alkalmas volt-e e nehéz idők feladatait megoldani, azt a későbbi kor fogja eldönteni. Az én feladatom, hivatalos adatok alapján általános képet adni arról, hogy mi volt az, ami ez ülésszakban a duma és a kor­mány mostani konfliktusát előidézte. Már az első ülésen erős kritikát gyakorol­­tak a rossz gazdasági és belpolitikai helyzet­­ről és pedig igazán nemzeti érzésű duma-­ tagok is. Olyan mérsékelt ellenzéki politikus, mint Jevsejev, többek között így bezélt: - - Helyzetünket a harctéren kevés, de annál fé­lelmetesebb szóval jellemezhetem. Nekünk még any­­nyi muníciónk sincs, hogy útját állhatnánk az el­lenség inváziójának, öt hónapot töltöttem a harc­téren, büszkén mondhatom, nincs még valaki, aki hasonlítható lenne az orosz katonához. De mikor ellenségeink golyóesőt szórnak ránk, a mi ütegeink­nek pedig hallgatni és hallgatni kell, muszáj hátrál­nunk. Az előbbi hadügyminiszter, Lub­omlrnov, azt ígérte, januárban, hogy márciusban muníció­felesle­günk lesz. Elmúlt március, elmúlt a nyár is és mi csak most tudjuk meg a tiszta igazságot, amit oly drágán fizetett meg az orosz nép. Ha idejében tud­tuk volna az igazságot, ma nem állanának a néme­tek Varsó, Riga és Kovno falai alatt Ami a belpolitikát illeti, minden a régiben ma­radt. Folyik a jelentéktelen polgárháború a hata­lom és a nép között. És nem is egyes személyek, hanem az egész vezetés és szervezet körül. Győzni fogunk, mondjuk, január 27-én és a háborút addig kell folytatni, m­íg teljes győzelmet nem aratunk, de ha el akarjuk érni ezt­­a győzelmet, becsületes vezetésre van szükségünk, vezetésre, amely számol az igazsággal, amely a törvényekre támaszkodik, és amely felelős tetteiért a népnek. Mély keserűséggel szólott a duma liberá­­lis-párti tagja, Friedman. A zsidók üldözte­téséről beszélt s vázolta a zsidó lakosság haza­fias érzését. Kimutatta, hogy míg Oroszország lakosságának 4,5 százaléka zsidó, addig a zsi­dók az elesetteknek 4,9 százalékát teszik ki. — De mi jogon kételkedik a komány a zsidó lakosság hazafiasságában? — mondotta Fried­mann. — A háború megkezdése óta a zsidóüldözés egyre kegyetlenebb, egyre nagyobb arányú. A Var­sóból, Vilnából és Bielisztokból jövő összes zsidó­­újságokat lefoglalják. Ehhez járul, hogy a háború­ban szenvedett vereségekért a zsidókat okolják s hazaárulással vádolják őket. Mindenáron rá akarják venni a népet és a hadsereget, hogy a zsidókat el­lenség gyanánt kezeljék. A zsidókra olyan szabályo­kat és rendeleteket bocsátottak ki, amilyenek isme­retlenek a civilizált világ történetében. A zsidókat, földjeik jogos tulajdonosait, korbáccsal ütik. De még ez sem meríti ki a szenvedéseket, melyeket a zsidóságnak el kell viselni. Az üldöztetés rendsze­res, házaikat, otthonukat kifosztják, asszonyaikkal kegyetlenkednek. A spanyol inkvizíció nem is szá­mít az oroszországi zsidók kínoztatásához képest. A szociáldemokraták szónoka Tseide volt.­­— Elsősorban a miniszterek azok, — mondta­­ akiket a mostani krízisért felelősség terhel. A há­ború megkezdése óta elettől fogva terrorizálták az orosz munkásosztályt. A sajtót békába verték, elné­mították, de az még nem volt elég: öt pártunkbeli képviselőt Szibériába deportáltak. A munkások mi­nimális béremelést követeltek s ezért a bűnért ötöt agyonlőttek közülök, m­ilyen időben ! Minden vád a háború számtalan áldozata miatt az ország gaz­dasági életének teljes tönkrejutásáért, a drágaság nyomoráért, az éhségért és koldus szegénységért, a kormányra hull, de ő gyülekezett többségére is, mert támogatta a kormány polikáiját. És ha a nép nem veheti kezébe az ország sorsának irányítását, a borzalma® vereség elkerülhetetlen. A birodalmi

Next