Magyarország, 1915. október (22. évfolyam, 273-303. szám)

1915-10-26 / 298. szám

Budapest, 1915. kedd, októb 26.­­A37ARORSZA® A szerbiai hadjárat A szerb sereg válságos helyzete A szerbek várják az antant segítségét • Páris, október 25. (Saját tudósítónktól.) A szerb követség kommünikéje szerint azon a fronton, ahol a bolgár és a német hadsereg egymással érintkezést keresnek, a végsőkig fokozott hevességgel nagyarányú harcok kezdődtek. Szerbia várva várja az antant segítségét, hogy a négyszeres túlerővel szemben tarthassa magát. A helyzet most már napról napra rosszabbodik. Az egész szerb hadsereg helyzete kritikus. A bolgárok előnyomulása Szófia, október 25. Az utolsó csaták igen kedvezőtlen időjárás mellett folytak le. A szerbek az egész fronton, a Dunától a Bjelasica hegységig rendkívül he­ves ellentállást fejtettek ki és igyekeztek meg­nehezíteni a bolgár hadsereg számára a végle­­ges eredmény elérését.’ Nagy nehézséggel küz­dött különösen az a hadosztály, amely a nagy vízállású alsó Timokon kelt át és Negotint fog­lalta el. A nehézségeket emelte, hogy a tartós eső az utakat tönkretette. Ennek dacára a bol­gárok szívós, kitartása eredményt hozott. Az az osztag, amely a szálasi szoroson keresztül nyomult előre, csak heves harc után tudta az ellenséget kiverni a szorosból és elfoglalni a bitkai, novokoritoi, raszoviti-kami és raszavi­­lai szerb állásokat. Innen az osztag rendkívül kedvező pozícióba jutott és így a Timok völ­gyébe való benyomulást megkönnyítette. Az a hadosztály, amelynek feladata a Szt.­Nikolaj­­szorosan való átkelés kikényszerítése volt, egész éjjel és egész napon át álló harcban hal­latlan tűzben és viharos esőben állt. Másnap reggel utat tört magának és visszaszorította a szerbeket az Inovo—Balta—Berilovci-vonalra. Itt a bolgárok 300 foglyot ejtettek, hat tábori ágyút és két hegyi ágyút zsákmányoltak. Ez az oszlop folytatja az ellenség visszaszorítását. Az orosz segítő­ csapat Kopenhága, október 25. é,Saját tudósítónktól.) A Berli­ngske Ti­­lende értesülése szerint Párisban hiteles for­mában hire jár, hogy a Szerbiának szánt orosz segítő hadtest már­ október 22-één elindult és óráról-órára várják a hadtestnek a bolgár Fe­kete tengeri partvidékén való partraszállást. Erről azonban még semmiféle jelentés sem ér­kezett. szerte, aki most érkezett Szalonikiból Nápolyba, hogy az am­ant­ csapatokat nyolcvan nagy gőz­hajó szállítja Gallipoliból Szalonikiba. Egy­szerre 6—8 hajó indul és a gőzösöket angol és francia hadihajók kisérik. A csapatok leg­nagyobbrészt ausztráliai és kanadai katonák­ból állanak, akik csak mostanában érkeztek Gallipoliba Toulonból és Alexandriából; a Dardanelláknál mindössze 3 hetet töltöttek. Ugyancsak sok élelmiszert, muníciót és hadi­­járműveket is hoztak e csapatokkal együtt a Dardanellákhoz. Szaloniki kikötőjét két angol torpedóüző védelmezi. Életfogytiglani börtönre ítélt képviselő Szófia, október 25. (Saját tudósítón­k­t­ól.) S­z­t­a­m­bu­li­szky Sándor képviselő, az agráriusok ve­zére, akit a hadbíróság katonaellenes izgatás miatt életfogytiglan való börtönre ítélt, legutóbb az ellenzéki pártvezető­őkkel együttesen jelent meg szeptember 18-án Fer­di­n­ánd király előtt audiencián. Röviddel letartó?!?.­­­,­ elüt,, amiely különös ténykörül­mények felfedése következtében történt, ma­gánkihallgatáson fogadta Sztamboliszkyt a király. Sztamboliszky már a szerbiai háború kitörése előtt a Guttenberg-nyomdában fel­hívást nyomatott, amelyet azonban ideje­korán elkoboztak. A nyomdát hatóságilag be­zárták. Sztamboliszkyt rajtakapták, amint ezeket az üzelmeket meg akarta ismételni és hadbíróság elé állították. Nyolcvan hajó szállítja Gallipoliból a csapatokat Lugano, október 25. (Saját tudósítónktól.) Rómából­­jelentik: Gazeta del Popolo jelenti, hogy egy utazó be­ Orosz katonai lap a bolgár és szerb sereg erejéről Rotterdam, október 25. A katonai félhivatalos Ruszkij Invalid. hivatalos adatok alapján közli a Balkán had-­ erejéről, hogy a bolgárok rendes tábori had­serege 563.000 emberből áll, s ezzel szemben a szerb hadsereg 278.000 ember volna, de a veszteségek leszámítása után csak 200.000 em­ber ; a görög hadsereg 250.000 katonából áll* Német szállítmány Bulgáriának Bukarest, október 24. .(Saját tud­ósí tónk­ról.) A mircea-ó vodai állomásra egy negyvenhárom ko­csiból álló német egészségügyi szállítmány érkezett, amely a kormány előzetes beleegyezésével Románián át megy Bulgáriába. Tíz vagyon tele van gyógy- és kötszerekkel, hat vagyonban automobilok vannak, a többi vagyonokban pedig 161 sze­mély utazik, köztük számos vöröskeresztes ápolónő. A hatalmas szállítmány felerészben Bulgáriának szól, felerészben Törökországnak, oo Uszki­h teljesen a bolgároké Szófia, október 24. Hivatalos jelentés. (Kiadatott 1915 október, 23-ikán. Érkezett este 9 órakor.) A bolgár csapatok Üszküb városát teljesen elfoglalták. Dedeagacs romokban hever Szófia, október 25. (Bolgár távirati iroda.) Az angol-francia flotta Dedeagacsot minden előzetes figyelmeztetés nélkül bombázta, nem törődve azzal sem, hogy a lakosság­nak nem volt ideje a menekülésre. Az eddigi megállapítások szerint 25 asz­­szony és gyermek megh­alt. A város legnagyobb része elpusztult. A­ tengerpart mentén az összes köz- és magánépületek romb­adőltek. A városban számos helyen tűz támadt, amely­ a belső városrészeket is elpusztította. Dedea­gacs egy nagy romhalmaz, amely alól árkászkatonák ássák ki a holttesteket. Az angolok és franciák tehetelen dühükben védtelen embereket gyilkolnak le, ha már harci sikerekkel nem dicsekedhetnek. A szövetséges flotta e brutális, embertelen el­járása a legnagyobb megbotránkozást kelti. A dunai átkelés Hegeler Vilmos, a Berliner Tageblatt-nak a szerb harctéren Gallwitz német tábornok hadseregének főhadiszállására küldött hadi- , tudósítója egy német utásztiszt elbeszélése nyomán így írja le a Dunán való átkelést. A nyugati harctéren legjavában dolgoztunk, amikor egyszerre csak Utazásra kaptunk pa­rancsot, de sejtelmünk sem volt róla, hogy merre, hová ? Azt hittük, hogy talán vissza Oroszországba. De Csak jöttünk, utaztunk. Egyszer csak azt vettük észre, hogy a szerb határon járunk. Még mindig nem tudtunk sem­mit bizonyosat, amikor egyszerre csak a Dunához vezettek bennünket és igy szóltak: —­ Uraim! Itt át kell jutnunk. Csinálják ezt meg Esztendős hadillapot után már semmi sem lepi meg az embert: az oroszlán mohó étvágyával láttunk munkához. Némely dolgot már készen kaptunk, így a­­folyamsebesség vi­szonyait már hetek óta jóeleve kitanulmá­nyozták. Ezek alapján a Kevevárától Báziásig terjedő folyamszakaszt találtuk az átkelésre legalkalmasabbnak. A magyar part mentéről a szerb nemzetiségű lakossálgot Magyarország belsejébe szállították, eyért csak így lehetett az elárultatás veszedelme elől óvakodni. Rengeteg hídverő­ anyag jött Németország­ból, miközben tüzérségünk megszállotta a part­­menti magaslatokat. A hadsereg is fokozatosan gyülekezik, vasúton meg gyalogszerrel. Délceg, magyar fogalú szekéroszlopok, öszvérek ezer­nyi ménesei, hegymászáshoz szokott mokány­­lovacskák sorai kilométerek hosszán kocognak az­ erre vezető országutakon. És bármilyen figyelmesen kémlelődjenek a szerbek repülői a folyó part­ján, nem vesznek észre semmi külö­nösebbet. Legalább azt vallják az utóbb foglyul esett­ szerbek, hogy sejtelmük sem volt­ ekkora haderő gyülekezéséről és átkelésünk valósággal döbbenetes meglepetéssel hatott. A szerbek Színre játékszámba vették készülődéseinket és azzal áltatták magukat, hogy mindez csak azért történik, hogy a bolgár benyomulásról elterelődjék a figyelmük. Gallwitz tábornok október 7-ikére tűzi ki az átkelés napját. Hajnali 6 óra 25 perckor mozgás támad a folyó mögötti magaslatokon, fenyegetőleg bődü­lnek­ el az ágyúk: — El onnan a túlsó partról l El, el,\ Hamar! . . . Mind szaporábban süvítenek az a lapos pályájú tarackok gránátjai ; az állati ősvilág szörnyetegeihez hasonlatosan mordulnak közbe a nehéz mozsarak. Az egész vidékre végítélet napja Száll, órák járásnyi kerületben egyetlen ablak sem marad épen. A szerbek tüzérsége, amelyet pedig szövetségesei erősen kiegészítet­tek, jóformán szóhoz sem jut­ ebben a borza­­dalmas hangversenyben. Két óra hosszat kel­lett volna­ tartaniok a tüzéri előmunkálatoknak. De Gallwitz"Ötletszerűleg mást határoz. Az el­lenség tüze csak kevéssé hatékony. Meg kell ragadni a kedvező alkalmat és 6 óra 40 perc­kor már elvonulnak a parttól az első pontonok, 18—20 embernyi rakománynyal. A legénység még a fegyelmet is félretéve, egymás hegyén­­hátán tolakodott előre a formátlan, fekete vas­csónakokba, amiket virággal, lombokkal ékesí­tett föl. A gőzbárkák, motorcsónakok és turbi­nás gőzösök csodakorában evezők lendítik előre azokat az esetlen jószágokat. A legegyszerűbb és legbiztonságosabb módszer. Ha egy evező el­roppan, — más ba­j nem történhetik — ott van helyette a csónak fenekén akárhány másik. Az első pontonok már át is értek a túlsó partra és egy három emberből álló őrjárat nekirohan a goricai 370-es magaslatnak, ott egy csoport szerbet talál, akik közé kézigránátokat szór. Hét embert elfognak és két ágyút zsák­mányolnak. Más csapatok lankásabb lejtőkön tódulnak föl és az Anatéma-magaslat ágyúit is rövidesen elnémítják. A pontonok közben egymás után kelnek át. A gyalogságot hegyi tüzérség, lőszerkészlet és eleségkészlet követi, végtelen hosszú oszlo­pokban. Ma már, hogy a Duna biztonságban van, gőzösök közvetítik ezt a forgalmat. Legnehezebb volt az átkelés Szemendriá­­nál, hol legközelebb volt az ellenséges tüzér­ség ágyutüze, de azért a tapintatos veztésnek sikerült nagyobb veszteségek nélkül átjuttatni a csapatokat. »

Next