Magyarország, 1915. december (22. évfolyam, 334-363. szám)
1915-12-27 / 359. szám
fSu’eL'apest, i’gic. fiélő, 00mm A***'december 27, aMAGYARORSZÁG A balkáni hadjárat Az antaní haditerve Berlin, december 26. (Saját tudósítónktól.) A Tägliche Rundschaunak jelentik Amsterdamból . Bár ha a szövetségesek párisi haditanácsáról kevés hír szivárgott ki, mégis indiszkréció folytán sikerült megtudni, hogy a haditanács a következőkben állapodott meg: 1. A Szalonikiban levő antant-csapatokat Sarrail tábornok vezérlete alatt öt-, százezerre egészítik ki. 2. Gallipolit fokozatosan kiürítik. Jelenleg körülbelül százezer katona tartózkíkodik még ott. 3. A szövetségesek Kis-Ázsiában partra szállnak. 4. A nyugati hadszíntéren a tavaszig védelmi állapotba helyezkednek. 5. Olaszország kötelezi magát, hogy Egyiptom megvédésére ötvenezer embert rendelkezésre bocsát. Az antantra vereség vár Szalonikiban emberüket megmentsék. Minden ellenállás hiábavaló lesz. Ha magunk elé idézzük Gallipoli példáját, látni fogjuk, hogy habár ott a harc sokkal kedvezőbb körülmények közt folyhatott volna most már az ántántra nézve, az ántánt-flotta még sem tudott eredménynyel járó akciót kifejteni, úgy egész bizonyosak lehetünk abban, hogy Szalonikinél az antant- i csapatok irtózatos vereséget fognak szenvedni. Ezt várhatjuk Szalonikinél. (N. T. H.) Péter király Valonában van Lugano,december 26. Karaggorgyevics Sándor, a szerb király nagybátyja, a szerb Vöröskereszt elnöke nejével Brihdisibe érkezett. Rómába való utazása előtt újságíróknak úgy nyilatkozott, hogy Szerbia a szövetségesek megfelelő támogatásával még fegyverrel fog harcolhatni fennmaradásáért. Péter király, akinek egészségi állapota javult, Tiranából, ahol Esszad basa vendége volt, Daruzzon keresztül Valonáta utazott. Itt ideiglenes székhelyet rendeztek be. Valonában Péter király az olasz király és az albán lakosság vendégének tekinti magát s állandó érintkezésben van a szerb kormánynyal s a trónörökössel, aki mint régens gyakorolja az államhatalmat. Montenegrói hivatalos jelentés Lugano, december 26. A monenegrói főkonnzulátus Cettinjéből 20-áról keltezett következő hivatalos táviratot teszi közzé : E hó 19-én az ellenség ismételten eredménytelenül támadta állásainkat Lipovak falu mellett. (A térképen nem található.) Ez alkalommal több foglyot ejtettünk és egy gépfegyvert zsákmányoltunk. Berane-Rozaj irányában támadásba mentünk át és megvertük az ellenséget ezen az egész fronton. Az ellenség Rozajnál visszavonult. Üldözés közben többféle katonát foglyul ejtettünk. Hivatalos montenegrói jelentés december 24-ről: Ilozaj és Berane irányában visszavertünk egy Tarjak ellen intézett támadást (mintegy 15 kilométernyire keletre Beranetől) és nagy veszteséget okoztunk az ellenségnek. Bioce irányában Ivánja faluig mintegy 18 kilométernyire Beranetől északra űztük vissza az ellenséget. Az olaszok Albániában Bem, december 26. (Kiküldött munkatársunktól.) A Journal katonai munkatársa lehetségesnek tartja, hogy az olaszok Albániában offenzívát indítanak. Szerinte, a Valonában partraszállott sereg helyzete, kedvező, mert gidaiba foghatja az ellenséget, míg az csak szélső jobbszárnyán fenyegetheti, de csakis akkor, ha eljuthat Koncába. Ha a bolgárok Koricánál vereséget szenvednének, akkor olyan helyzetbe kerülnének, mint a szövetségesek a Vardarnál. Vagy görög területre kellene menekülniök, vagy pedig észak felé kellene visszavonulniok ugyanolyan súlyos körülmények között, mint Sarrail seregének.Az olaszok első állomása Berat lesz, ahova egyetlenegy rossz út vezet Valonából. Azonban a terepnehézségek nem legyőzhetetlenek és az utat járhatóvá lehet tenni. Ha az olaszok elérték Beratot, akkor már csak 1 40 kilométer választja el őket a szerbektől, akikkel a Devol völgyén át könnyen érintkezhetnek. Abban az esetben, ha az expedíciós sereg tényleg előre akar törni Berat vidékéről, nagy természeti akadályokat kell leküzdenie. Az út egy, hatalmas hegyláncolaton vezet át, amelynek a magassága 1700—2000 méter. Ha az olaszok kijutottak ebből a hegységből, egy járható völgyön keresztül elérhetik az Ohridai tó déli partját. A francia katonai író szerint ezt a hadműveletet csak úgy lehet végrehajtani, ha egyidejűleg a szerbek is offenzívát kezdenek Elbasszán irányában. (B. E.) Athén, december 26. A kormánypárti Athinai című újság vezércikkben foglalkozik a legközelebb várható görög-macedóniai nagy csatákkal és kiemeli a központi hatalmak seregeinek fölényét az ántánt Haderejével szemben. A németek és osztrákmagyarok minden angol-francia ágyúval szemben ötöt tudnak fölállítani és a német lovasság is, amely Macedóniában van összpontosítva, nagyobb erejű, mint az ántánté. A két ellenfél között nagy harc fog fejlődni. Ezek a nagy Harcok az ántánt flottájának küzdőterületénfognak lefolyni, mert hisz Szalonikiig minden nagyobb nehézség nélkül fognak a szövetséges központi hatalmak seregei vonulni. Szalonikinél lesz az óriási küzdelem. Szalonikinél, ahol már minden a legnagyobb mértékben meg van prősítve. Bizonyosra lehet venni, hogy Szaloniki kikötője meg fog semmisülni, el fog pusztulni ás az antant csapatainak talán még arra sem marad idejük, hogy néhány hajószállítmány, ki a fizetésen felül még a megmaradt többletet is kioszthattam. Itt véget is ért volna ideiglenes direkcióm pünkösdi királysága, de október elsején Egry nem jelentkezett a társulat átvételére, azt sem tudtuk hol merre jár az országban, a Színészegyesület tehát a tagok kérelmére arra utasított, hogy vezessem tovább a társulatot most már a saját cégem alatt. BorsodyVilmost, a kitűnő agilis bérletcsinálót előre küldtem Nagyenyedre, magam pedig Szeptember utolsó napjaiban felpakoltam személyzetemet és podgyászunkat borvízszállító székely gyékényes szekerekre és — miután, akkor még a Székelyföldön vasutak nem voltak — negyvennyolc órai kocsiutat tettünk meg Marosvásrhelyig, ahonnan azután vasúton vonultunk be Nagyenyedre. Útközben Parajdon érdekes kalandunk akadt. Késő éjjel érkeztünk oda és miután az egyetlen korcsmában nem tudtunk elhelyezkedni, rövid tanácskozás után elhatároztuk, hogy a község melletti réten verjük fel éjjeli táborunkat. Az asszonyok leszedték a szekerekről az ágyneműket, azonban a kötelességtudó buzgó éjjeliőr, — abban én hiszemben, hogy valami cigánykaraván vagyunk— nem akarta megengedni a letelepedést. Szorongatott helyzetünkben kénytelenek voltunk a község érdemes birájának éjszakai nyugodalmát megzavarni, aki végre komoly aggodalmaskodás után megadta az engedélyt, hogy az éjszakát Isten szabad ege alatt, a község legelőjén tölthessük. Másfél évet töltöttem mint színigazgató a Székelyföldön és mondhatom, hogy hosszú színipályámnak talán ez volt a legboldogabb időszaka. Brassó központtal egész színikerületet létesítettem, Sepsiszentgyörgy, Kovásznafürdő, Élőpatak, Székelyudvarhely, Csíkszereda és Gyergyószentmiklósiállomásokkal és mindenhol legmesszebbmenő megértésre és pártfogásra találtam. Időszakonként lehoztam Kolozsvárról E. Kovács Gyulát és Ivánffy Jenőt vendégszerepelni, Feleki Miklóssal pedig, a Nemzeti Színház kitűnő, székely születésű művészével égés- körutat rendeztem a Székelyföldön, ahol a t1 neves földit mindahol lovasbandériumokkal és díszkapukkal fogadták. Minden jól ment. A közönség érdemén felül becsülte a társulatomat. Úgy éltünk, mint a testvérek, amíg a második év őszén bele nem ütött társulatomba a nagyzás hóbortja. Éppen Csíkszeredán voltunk, amikor Nagybecskerekről táviratot kaptam, hogy nem volnék-e hajlandó a téli szezonban az ottani színházban előadásokat rendezni. Rónay Jenő Torontál megye akkori főispánja ugyanis azzal a hazafias szép tervvel foglalkozott, hogy Nagybecskerekről kiszorítja a német és szerb társulatokat és a téli hat hónapra csak magyar színtársulatnak adnak engedélyt. Én meg voltam elégedve a helyzetemmel, de társulatom tagjainak ösztönzésére mégis engedtem a biztató meghívásnak és az előzetes tárgyalások megejtésével, október 1-én, négynapi szekéren és vasúton való keserves és költséges utazás után megérkeztem társulatommal Nagybecskerekre ahol a közönség fokozott igényeire való tekintetből személyzetemet felfrissítettem és új tagoknak szerződtettem: KövessyAlbertet, a jeles komikust és nejét, Szilassy Etelt a berlini Friedrich- Wilhelmstädter színháztól, Bera Paulát, a kiváló drámai színésznőt, Kiss Nándor baritonistát, Szerémfalvy Béla szerelmes színészt, Vágó István jellem színészt, néhány kardalost és karnét, úgy hogy társulatom létszáma a megerősített zenekaron kívül hatvankét tagra emelkedett. Az október havi bérlet fényesen sikerült. Az összes páholyokat és földszinti ülőhelyeket kibérel-Abarmisc .előadá§mjɧ: #£1§ M. kSSäöflfißtem legszomorúbb kálváriája. Kiss Nándor baritonista a kapott, ötven forint előleggel Oroszországba szökött és igy ha operett-előadást akartam rendezni, kénytelen voltam mindég Kiss Mihályt a Népszínháztól, vagy felváltva Veress Sándort az Operától vendégszerepeltetni, akiknek az ide- oda való útiköltségen kívül jelentékeny fellépti díjakat kellett fizetnem, amíg végre a Színészeti Akadémiától kölcsön kértem Rózsahegyi Kálmánt, aki akkor mint szépen fejlődő tehetség az intézet utolsó évfolyamát végezte és társulatomnál mint baritonista kitűnően megállotta helyét, így szépen rendbe is jöttem volna, amikor november másodikén rám zúdult a második csapás. A vármegye főjegyzője, zilált anyagi viszonyai miatt, a vármegyeháza dísztermében fébelőtte magát. A város összes előkelőségei rokonságban állottak vele és úgy ezek, mint a vármegye tisztviselői visszaküldték a bérletjegyeiket a gyász miatt és azontúl naponkint üres házak előtt játszottunk. November közepén óriási havazás állott be, úgy hogy még a gyalogjárdákon is veszélyessé vált a közlekedés és teljes tizennyolc napon át nem tarthattunk előadást. A városból sem lehetett másfelé mozdulni, vonatok nem jártak, kocsikat pedig még aranyért sem lehetett kapni. Valameddig pénzzel győztem, becsületesen fizettem tagjaimat, amikor pedig mindenemből, — még az ékszereimből is — kifogytam, a megmaradt töredékkel elmenekültem Orsovára. Itt is üldözött a végzet. A kicsiny és lelkes magyarajk!! Közönség eléggé támogatott bennünket, de az idegenajkunk, a többség távol maradt a színháztól és karácsony hetében már kénytelen voltam az előadásokat — látogatók, hiányában — beszüntetni. Ezt a sötét, szomorú, fekete karácsonyi életem- ben sohase fogom elfelejteni. Karácsony előesté-; iöa , társulatom a sok családos ember Adakozzunk a Vörös Kereszt-Egyletnek! Segítsük a hadbavonultak családjait és az elesettek hozzátartozóit!