Magyarország, 1916. január (23. évfolyam, 1-31. szám)

1916-01-01 / 1. szám

■ Budapest, 1916. szombat., január 1. 2I M­AGYARORSZÁG A balkáni hadjárat A bolgároknak Görögországba való benyomulása Berlin, december 31. A „Vossische Zeitung“ jelenti Genfből. A lyoni „Progrés“ athéni jelentése szerint a kormánypárti lapok előkészítik a nyilvános­ságot a bolgároknak Görögországba való be­nyomulására. Szaloniki távirat szerint Dor­­rannál és Gyergyelinél jelentékeny ellensé­ges erőket vontak össze, valamint nagy kész­let muníciót és hadianyagot halmoztak fel._ A görög vezérkar tarthatatlannak mondja Szalonikit Athén, december 31. Az Embros jelentése szerint Konstantin király Castelnau tábornokot arra kérte, adja kormányának tudtára, hogy a görög vezér­kar előtte ismételten kifejezte szilárd meg­győződését, hogy az antant csapatainak mi­előbb el kell hagyniuk Szalonikit, különben a leggagyobb vereségnek teszik ki magukat. (Pol. Hir.) „A franciák nem viselnek balkáni háborút“ Genf, december 31. (Saját tudósítónktól.) Az Echo de Paris, amelynek a külügyminisztériummal való ösz­­szeköttetései ismeretesek, a szalonikai kérdés­nek nyilvánvalóan inspirált cikket szentel. A lap ezt írja: A franciák nem viselnek balkáni hábo­rút, nem oly naivak, hogy a bolgárok ellen pazarolják a muníciót, mikor sokkal jobban fölhasználhatják a németek ellen. A francia csapatok csak azért nyomultak előre a Var­­fforr-völgyben, hogy a szerbeket megmentsék és Monasztirt oltalmazzák. Mivel a sors saj­nos másként határozott, a szerbeket már csak az Adria felől lehet megmenteni. A Vardar­­völgy a szövetségeseket már nem érdekli többé, a Strumica-völgy pedig sohasem ér­dekelte. (?) Elég, ha a szövetségesek Szalo­nikit a háború tartamára megtarthatják, hogy Németország és Ausztria-Magyarország terveit megakasszák. Ez az álláspont bizo­nyára nem tetszik a katasztrófák barátainak, nem tetszik természetesen Ausztria-Magyar­­országnak és Németországnak sem. Mi lesz tehát ? — végzi a cikk. — Mi megtesszük kötelességünket s haladunk a magunk utján! Az Echo de Paris különös okoskodása, amely ellentmond a lap korábbi nyilatkozatai­nak, bizonyára összefügg Castelnau tábornok­nak Szalonikiban tett tapasztalataival. , Castelnau üzenete a görögökhöz Athén, december 31. A Pá­ris munkatársa beszélgetést folyta­tott a Szalonikiből visszatért Castelnau tábor­nokkal, aki a következőket mondotta neki: — Nincs most itt a beszéd ideje. De arra kérem, mondja meg görög barátainknak, azok­nak, akik Franciaország szeretetét szeretettel és barátsággal viszonozzák, hogy Franciaor­szág győzni fog, és a győztes Franciaország nem fog megfeledkezni barátairól és nem fog megfeledkezni ellenségeiről. A győzelem — matematikai pontossággal ki lehet számítani — a miénk lesz. (Pol. Hir.) A központi hatalmak szaloniki­i követei Athén, december 31. Szalonikiből jelenti a Nea, Himera, Hogy a görög kormány figyelmeztette a központi Ha­talmak Szalonikit­ konzulátusait, Hogy a várost el kell hagyniok, mert az antant az ellenséges­kedések megkezdésekor nem garantálja biz­tonságukat, sőt azonnal internálná őket. A kon­zulátusok még ma Athénbe utaznak. (Pol. Hir.) Háborús Miksén • írta : Tömörkény István István a nótájára talál. Mi ülhetett a pontos, rendes, szorgalmas öreg Istvánba, Hogy bár Hétköznap van, Hogy Hár még korán van, éppen csak’. Hogy meggy­újítot­ták a lámpát s máris meglódult? Még­pedig egész alkalmasan ,,meg van lódulva.“ Csak úgy a Hétköznapló munkásruhában, amilyen a külvárosi kisgazdáh­oz illik a dolog közben, járja a bormérőket, mindenütt leszalajtván két-három deci borocskát. Hogy mi ütött az István bácsihoz, az éppen úgy nem tudható, mint a babilóniai torony magassága, mert nem beszél róla, de nyilvánvaló, hogy valami hir­telen öröm érhette ebben a szomorúsággal oly igen nagyon ellátott világban. Máskülönben nem ment volna el korcsmaajtó nyitogatónak a nagy tehénbőrcsizmákban, a még nagyobbnak tetsző ócska hegyes sapkában, amit azonban ezúttal nem húzott le a fülére, mint kint a szántáson, ellenben föltolt a feje tetejére, mondván: Ihajla, meggyütt a régi kedvem. István tánchoz késziti magát, aki kezét a ’derekára teszi és illeg a szoba közepén. Hej — mondja — itt még férhetős hely van. No, ez igaz, ha más semmi egyéb sem igaz is. Drága a bor, az embereknek meg a fiatalja egyre jobban megy elfele, jóformán üresen maradna a szoba, ha István nem billegne ben-Lugano, december 31 ? (Saját tudósítónktól.) A ,,Brindisi“ nevű gőzös tegnapelőtt Durazzóból Bariba érkezett. Fedélzetén a 650 tagból álló francia egészség­­ügyi különítmény volt, amely Szerbiában telje­sített szolgálatot. A Bariba érkezettek között 10 nő. Az öreg az egyik lábát előre teszi, ami ter­mészetes is, mert mind a két lábát nem teheti egyszerre előre. Mondják, hogy ezt csak az öreg Kájblinger tímár próbálta egyszer, ami­kor két lábbal akarta megrúgni a kutyát, de neki sem sikerült, mert Hanyatt esett, pedig tanult ember volt, céhibeli tímár volt (ugyan a jaték­osságot is űzte). István hát a tollábát előre teszi, a sarkára s igy billiegtetvén jobbra­­balra a lába fejét­ nézi. Azután megint a jobb­lábát teszi előre és annak a fejét járatja. A másik lábát térdben behajtja, hogy olyan­forma, mintha mindjárt ugrani akarna, mint az oláhos táncban. De nem, István ezt nem teszi, hanem kiegyenesedik, sarkhoz a patkós csizmával s azután lassan, de büszkén, emelt fejjel megforog maga körül, hogy mindenki láthassa szemtől-szembe is. Ilyen az öreg em­ber tánca, nem nagy megerőltetés kell hozzá, de nem is fárad el bele István, hanem járja nyugalmasan, kedvére. _ Hej — mondja —, hogy nincsen ilyen­kor itten egy kocsiderék cigány. — Nem lenne sok, István bácsi? — kér­dezi a korcsmárosné.­­ Ijettő nem lenne elég? — No — mondja István kegyes jóváha­gyással hát annyi is elég lenne. — Azért mondom —­ szól az asszony­ —,­ mert éppen jön kettő. Csakugyan, óvakodik be az ajtón két szakállas öreg­ember, az egyiknek valami hosszú barnaság van a kezében. Nézi Páris, december 3._ A Havas-ügynökség jelenti AtHény­­ből. A lapok jelentése szerint a görög kor­mány értesült, hogy a Castellori­zzó szi­geten partraszólílt francia csapatrészek célja az, hogy megkönnyítsék a szövetségesek akcióját Atlatia ellen. Egyiptom helyett a kanári szigetek Basel, december 31. (Saját t­u­d­ó­s­í­t­ó­nktól. A „Baseler Nachrichten“ londoni tudósítója jelenti: Az angol hatóságok most már téli és kora tavaszi tartózkodásra sem adnak útlevelet Egyip­i István, de nem igen jól lát már, időbe kerül, amíg megállapítja, hogy mit bolondéroznak ővele, mikor ezek nem cigányok, hanem zsi­­­dók. Ez a Salamon ócskazsidó, amaz meg a­ Jakab ócskazsidó. — No, hogy van kend, István bácsi? kérdezi Salamon. —­­Virágjában — feleli István —, mint a paszuly.. Hát te hogy vagy, Salamon öcsém? Hát hiszen azt mondták itten, hogy cigányok vagytok, pedig nem azok vagytok. No, de hát az se baj, mert látom, hogy. Hermonika van a Jakabnál. A Jakab majd hermónikát evvel a miacsudával­­! István kap a harmonika után, de Jakab elhárítja a kezét. Nem harmonika az, hanem barna papirosban egy csomó skatulya, azok­ban harisnyák, vögyön­y kend, István. — Hát — mondja méltatlankodva István —­ az öreg­apám se viselt ilyen asszonynak való holmit. Még mit nem akarnátok? Csúffá akartok ten­­ni? Nézd csak. Ha már nem vagytok cigá­nyok, legalább hoztatok volna hermónikát! István már nem billeg. Busan áll a szoba középen. — Jaj — neveti Salamon —, az­ nemi olyan nagy baj, mint amilyennek látszik. Nemi , köll a mulatóshoz harmonika. Majd dano­­lunk. AI — Óin! — üti föl a fejét István —tud­tok is ti dánotok — Hát kend tán tud? l ~ " István mérge».­­ A francia egészségügyi különítmény hazatérése 3 repülőtiszt, 40 altiszt, 100 katonaorvos, 400 kat­­tona és 20 vöröskeresztes ápolónő volt.­­Vala­mennyien el vannak csigázva a rettenetes fára­dalmaktól. Különösen a nőkön látszanak meg a nélkülözések. Némelyikről leszakadt a ruha s most tiszti egyenruhák visel. A lakosság ová­cióban részesítette az érkezőket. Este már folyta­tatták utjukat Franciaország felé. Törökország háború­ja A sollumi támadás * Köln, december 31. (Saját tudósítónktól.) A Kölnische Zei­­l­ing-ok jelentik a svájci határról: "Az Exchange távirati ügynökség a következő rész­leteket közli egy német tengeralattjárónak és föllázadt arab törzseknek Sollum ellen intézett együttes támadásáról: — Soltomban a kis parti őrségen kívül csak egy gyönge, egyiptomi gyalogságból álló helyőrség volt, amely 60—70 emberből állt, egy angol tiszt vezetése alatt. Soltomtól körül­belül egy mérföldnyire arab tábor van, ahon­nan a felkelők egy osztaga támadást intézett. Soltom ellen, míg a tenger felől egy német tengeralattjáró közeledett a parthoz és tüzelni kezdett az egyiptomiakra. Az egyiptomiak így két tűz közé kerültek és húsz halott hátra­­­hagyásával el kellett menekülniük. A Castellorizzo-szigeten partraszállt francia katonák

Next