Magyarország, 1916. január (23. évfolyam, 1-31. szám)
1916-01-01 / 1. szám
■ Budapest, 1916. szombat., január 1. 2I MAGYARORSZÁG A balkáni hadjárat A bolgároknak Görögországba való benyomulása Berlin, december 31. A „Vossische Zeitung“ jelenti Genfből. A lyoni „Progrés“ athéni jelentése szerint a kormánypárti lapok előkészítik a nyilvánosságot a bolgároknak Görögországba való benyomulására. Szaloniki távirat szerint Dorrannál és Gyergyelinél jelentékeny ellenséges erőket vontak össze, valamint nagy készlet muníciót és hadianyagot halmoztak fel._ A görög vezérkar tarthatatlannak mondja Szalonikit Athén, december 31. Az Embros jelentése szerint Konstantin király Castelnau tábornokot arra kérte, adja kormányának tudtára, hogy a görög vezérkar előtte ismételten kifejezte szilárd meggyőződését, hogy az antant csapatainak mielőbb el kell hagyniuk Szalonikit, különben a leggagyobb vereségnek teszik ki magukat. (Pol. Hir.) „A franciák nem viselnek balkáni háborút“ Genf, december 31. (Saját tudósítónktól.) Az Echo de Paris, amelynek a külügyminisztériummal való öszszeköttetései ismeretesek, a szalonikai kérdésnek nyilvánvalóan inspirált cikket szentel. A lap ezt írja: A franciák nem viselnek balkáni háborút, nem oly naivak, hogy a bolgárok ellen pazarolják a muníciót, mikor sokkal jobban fölhasználhatják a németek ellen. A francia csapatok csak azért nyomultak előre a Varfforr-völgyben, hogy a szerbeket megmentsék és Monasztirt oltalmazzák. Mivel a sors sajnos másként határozott, a szerbeket már csak az Adria felől lehet megmenteni. A Vardarvölgy a szövetségeseket már nem érdekli többé, a Strumica-völgy pedig sohasem érdekelte. (?) Elég, ha a szövetségesek Szalonikit a háború tartamára megtarthatják, hogy Németország és Ausztria-Magyarország terveit megakasszák. Ez az álláspont bizonyára nem tetszik a katasztrófák barátainak, nem tetszik természetesen Ausztria-Magyarországnak és Németországnak sem. Mi lesz tehát ? — végzi a cikk. — Mi megtesszük kötelességünket s haladunk a magunk utján! Az Echo de Paris különös okoskodása, amely ellentmond a lap korábbi nyilatkozatainak, bizonyára összefügg Castelnau tábornoknak Szalonikiban tett tapasztalataival. , Castelnau üzenete a görögökhöz Athén, december 31. A Páris munkatársa beszélgetést folytatott a Szalonikiből visszatért Castelnau tábornokkal, aki a következőket mondotta neki: — Nincs most itt a beszéd ideje. De arra kérem, mondja meg görög barátainknak, azoknak, akik Franciaország szeretetét szeretettel és barátsággal viszonozzák, hogy Franciaország győzni fog, és a győztes Franciaország nem fog megfeledkezni barátairól és nem fog megfeledkezni ellenségeiről. A győzelem — matematikai pontossággal ki lehet számítani — a miénk lesz. (Pol. Hir.) A központi hatalmak szalonikii követei Athén, december 31. Szalonikiből jelenti a Nea, Himera, Hogy a görög kormány figyelmeztette a központi Hatalmak Szalonikit konzulátusait, Hogy a várost el kell hagyniok, mert az antant az ellenségeskedések megkezdésekor nem garantálja biztonságukat, sőt azonnal internálná őket. A konzulátusok még ma Athénbe utaznak. (Pol. Hir.) Háborús Miksén • írta : Tömörkény István István a nótájára talál. Mi ülhetett a pontos, rendes, szorgalmas öreg Istvánba, Hogy bár Hétköznap van, Hogy Hár még korán van, éppen csak’. Hogy meggyújították a lámpát s máris meglódult? Mégpedig egész alkalmasan ,,meg van lódulva.“ Csak úgy a Hétköznapló munkásruhában, amilyen a külvárosi kisgazdához illik a dolog közben, járja a bormérőket, mindenütt leszalajtván két-három deci borocskát. Hogy mi ütött az István bácsihoz, az éppen úgy nem tudható, mint a babilóniai torony magassága, mert nem beszél róla, de nyilvánvaló, hogy valami hirtelen öröm érhette ebben a szomorúsággal oly igen nagyon ellátott világban. Máskülönben nem ment volna el korcsmaajtó nyitogatónak a nagy tehénbőrcsizmákban, a még nagyobbnak tetsző ócska hegyes sapkában, amit azonban ezúttal nem húzott le a fülére, mint kint a szántáson, ellenben föltolt a feje tetejére, mondván: Ihajla, meggyütt a régi kedvem. István tánchoz késziti magát, aki kezét a ’derekára teszi és illeg a szoba közepén. Hej — mondja — itt még férhetős hely van. No, ez igaz, ha más semmi egyéb sem igaz is. Drága a bor, az embereknek meg a fiatalja egyre jobban megy elfele, jóformán üresen maradna a szoba, ha István nem billegne ben-Lugano, december 31 ? (Saját tudósítónktól.) A ,,Brindisi“ nevű gőzös tegnapelőtt Durazzóból Bariba érkezett. Fedélzetén a 650 tagból álló francia egészségügyi különítmény volt, amely Szerbiában teljesített szolgálatot. A Bariba érkezettek között 10 nő. Az öreg az egyik lábát előre teszi, ami természetes is, mert mind a két lábát nem teheti egyszerre előre. Mondják, hogy ezt csak az öreg Kájblinger tímár próbálta egyszer, amikor két lábbal akarta megrúgni a kutyát, de neki sem sikerült, mert Hanyatt esett, pedig tanult ember volt, céhibeli tímár volt (ugyan a jatékosságot is űzte). István hát a tollábát előre teszi, a sarkára s igy billiegtetvén jobbrabalra a lába fejét nézi. Azután megint a jobblábát teszi előre és annak a fejét járatja. A másik lábát térdben behajtja, hogy olyanforma, mintha mindjárt ugrani akarna, mint az oláhos táncban. De nem, István ezt nem teszi, hanem kiegyenesedik, sarkhoz a patkós csizmával s azután lassan, de büszkén, emelt fejjel megforog maga körül, hogy mindenki láthassa szemtől-szembe is. Ilyen az öreg ember tánca, nem nagy megerőltetés kell hozzá, de nem is fárad el bele István, hanem járja nyugalmasan, kedvére. _ Hej — mondja —, hogy nincsen ilyenkor itten egy kocsiderék cigány. — Nem lenne sok, István bácsi? — kérdezi a korcsmárosné. Ijettő nem lenne elég? — No — mondja István kegyes jóváhagyással hát annyi is elég lenne. — Azért mondom — szól az asszony —, mert éppen jön kettő. Csakugyan, óvakodik be az ajtón két szakállas öregember, az egyiknek valami hosszú barnaság van a kezében. Nézi Páris, december 3._ A Havas-ügynökség jelenti AtHényből. A lapok jelentése szerint a görög kormány értesült, hogy a Castellorizzó szigeten partraszólílt francia csapatrészek célja az, hogy megkönnyítsék a szövetségesek akcióját Atlatia ellen. Egyiptom helyett a kanári szigetek Basel, december 31. (Saját tudósítónktól. A „Baseler Nachrichten“ londoni tudósítója jelenti: Az angol hatóságok most már téli és kora tavaszi tartózkodásra sem adnak útlevelet Egyipi István, de nem igen jól lát már, időbe kerül, amíg megállapítja, hogy mit bolondéroznak ővele, mikor ezek nem cigányok, hanem zsidók. Ez a Salamon ócskazsidó, amaz meg a Jakab ócskazsidó. — No, hogy van kend, István bácsi? kérdezi Salamon. —Virágjában — feleli István —, mint a paszuly.. Hát te hogy vagy, Salamon öcsém? Hát hiszen azt mondták itten, hogy cigányok vagytok, pedig nem azok vagytok. No, de hát az se baj, mert látom, hogy. Hermonika van a Jakabnál. A Jakab majd hermónikát evvel a miacsudával! István kap a harmonika után, de Jakab elhárítja a kezét. Nem harmonika az, hanem barna papirosban egy csomó skatulya, azokban harisnyák, vögyöny kend, István. — Hát — mondja méltatlankodva István — az öregapám se viselt ilyen asszonynak való holmit. Még mit nem akarnátok? Csúffá akartok tenni? Nézd csak. Ha már nem vagytok cigányok, legalább hoztatok volna hermónikát! István már nem billeg. Busan áll a szoba középen. — Jaj — neveti Salamon —, az nemi olyan nagy baj, mint amilyennek látszik. Nemi , köll a mulatóshoz harmonika. Majd danolunk. AI — Óin! — üti föl a fejét István —tudtok is ti dánotok — Hát kend tán tud? l ~ " István mérge». A francia egészségügyi különítmény hazatérése 3 repülőtiszt, 40 altiszt, 100 katonaorvos, 400 kattona és 20 vöröskeresztes ápolónő volt.Valamennyien el vannak csigázva a rettenetes fáradalmaktól. Különösen a nőkön látszanak meg a nélkülözések. Némelyikről leszakadt a ruha s most tiszti egyenruhák visel. A lakosság ovációban részesítette az érkezőket. Este már folytatatták utjukat Franciaország felé. Törökország háborúja A sollumi támadás * Köln, december 31. (Saját tudósítónktól.) A Kölnische Zeiling-ok jelentik a svájci határról: "Az Exchange távirati ügynökség a következő részleteket közli egy német tengeralattjárónak és föllázadt arab törzseknek Sollum ellen intézett együttes támadásáról: — Soltomban a kis parti őrségen kívül csak egy gyönge, egyiptomi gyalogságból álló helyőrség volt, amely 60—70 emberből állt, egy angol tiszt vezetése alatt. Soltomtól körülbelül egy mérföldnyire arab tábor van, ahonnan a felkelők egy osztaga támadást intézett. Soltom ellen, míg a tenger felől egy német tengeralattjáró közeledett a parthoz és tüzelni kezdett az egyiptomiakra. Az egyiptomiak így két tűz közé kerültek és húsz halott hátrahagyásával el kellett menekülniük. A Castellorizzo-szigeten partraszállt francia katonák