Magyarország, 1916. január (23. évfolyam, 1-31. szám)

1916-01-14 / 14. szám

/'Buda­pest, TOTO. péntek, január 14­. MAG­DA BORSZÁO A balkáni hadjárat A Lovcsen elfoglalása és a francia sajtó­ ­... Genf, január 13. A Lovcsen és Berane elfoglalása a nap szenzációja. A párisi sajtó egyhangúlag sirán­kozik Montenegr­ó rettentő helyze­tén és azt írja, hogy, a szerb dráma megismétlődése várható. A radikális francia sajtó azt mondja, hogy a szövetséges balkáni népek ismét hiába várták a segítséget. Sajnos, az olasz lapok propagandája Monte­negró megsegítése érdekében kilátástalan. ,21 (Havas.) A szövetségesek követei a kö­vetkező jegyzéket nyújtották át a görög kor­mánynak . A szövetségesek kormányai megbízták ,•athéni képviselőiket, fejtsék ki, hogy az em­beriesség kötelező parancsának tekintik, hogy a szerb hadsereg egy részét, e hős ka­tonáiénak az éhhaláltól és a megsemmisülés­től való megóvása érdekében, a lehető leg­gyorsabban, mihelyt lehetséges, egy az al­bán parthoz közel lévő pontra szállítsák, ahol e csapatok most tartózkodnak. A szál­lítás körülményeinek beható mérlegelése a szövetséges kormányokat annak felismeré­sére vezette, hogy a szerb csapatok egészségi állapotára,a biztonságára, a szállítás gyorsa­ságára és az élelmezésre csakis Korfu, szigete nyújtja a szükséges lehetőségeket. A szövet­séges kormányok azon a nézeten voltak, hogy Görögország nem fog ellene szegülni a szövetséges szerbek átköltöztetésének. A szerbek csak rövid id­eig maradnak a szige­ten, ahol a lakosság bizonnyal az őket meg­illető részvéttel fogja őket fogadni. Szó sin­csen valamelyes megszállásról, mert a görög kormánynak ebben a tekintetben megad­tunk minden biztosítékát úgy Korfu, mint más görög területek tekirítetében, amelyeket az angol és a francia csapatok a háború kezdete óta ideiglenesen kénytelenek voltak igénybevenni, görögöket illeti, nem csodálkozhatnak. Ha magunk szerzünk magunknak igazságot, amitől ők vonakodtak, miután rendőrségük óvakodott ezt az összeesküvést saját területükön felfedezni. A görög király betegsége A trónbeszéd Athén, január 13. A király betegsége tartósnak bizonyult. Betegágyánál ma megjelent Skuludisz miniszterelnök, aki referált a külpolitikai hely­zetről, a hatalmi csoportokkal folyó tárgya­lásokról s a Balkánon készülő akciókról. A miniszterelnök bemutatta a királynak a trón­beszéd szövegét is, mely még nem teljes, mert a király maga akarja a későbbi fejlemé­nyek szüksége szerint kiegészíteni, vagy átdol­gozni. A trónbeszédet, miután a király maga nem nyithatja meg a kamarát, András her­ceg fogja felolvasni, akire a­ király a kép­viselőház megnyitását bízta, hacsak a katonai helyzet nem tenné szükségessé, hogy András herceg Szalonikiben maradjon. (Pol. Hir.) A szövetségesek jegyzéke Korfu megszállásáért Athén, január 13. Miért tartják fogva a szaloniki­i konzulokat ? "," Köln, január 13. (Saját tud­osítónktól.) A Kölnische Zei­­tung-nak jelentik a francia harctérről. A külügyminisztériumhoz közelálló lapok igyekeznek annak okát megmagyarázni, hogy miért tartják továbbra is fogva a letartóztatott konzulokat és a hozzájuk tartozó személyzetet. Az ok abban rejlik, hogy a francia katonai hatóság Szalonkában az osztrák-magyar kon­zulátuson — amint már jelentette —­ fegyvere­ket és török zászlókat, valamint karkötőket ta­lált, amelyek bolgár vagy török komitácsik felfegyverzésére voltak szánva. A lapok ma­gyarázata szerint tehát a francia kormány jo­gosává érzi magát, a fogságot továbbra is mindaddig fenntartani, amíg Szalonikiban a négy ellenséges konzulátus átvizsgálása teljesen befejeztetik és megállapítást nyer, „hogy az el­­fogottak közül nem követett-e el valamelyik népjogellenes cselekedetet.“ Az osztrák-magyar konzulátuson állítólag talált fegyverek által a népjogellenes cselekede­tet a konzul részéről már bebizonyíítottnak te­kintik, úgy hogy a Gaulois a következőket fűzi hozzá: ,,A büntetés feltétlenül szükséges. Né­metország, a k ed­dig ismert eljárása szerint, — az elfogottakat minden további aggodalom nél­kül mint közönséges gonosztevőket agyon­­lövette volna. Anélkül, hogy ilyen messzire mennénk, úgy találjuk, hogy a halálbüntetés í£a szabadlábrahelyezés közt még vannak bün­tetések, amelyek önként kínálkoznak. Ami a ellenség Törökország háborúja Török hivatalos jelentés Konstantinápoly, január 13.: A főhadiszállás közli: I­r­a­k-f­ront: Nincs változás. Kaukázus-front: Január 10-én az kétszer megtámadta állásainkat a Narman-szakaszon, de visszavertük. Az ellen­ségnek 100 halottja maradt a csatatéren. Dardanell­a-f­ront: J­anuár 10-én több ellenséges cirkáló és torpedónaszád időn­­ként bombázta Tekeburnu környékét és az anatóliai ütegeket anélkül, hogy kárt tett volna. Egy, Kavalla irányából jött cirkáló a szároszi öböl északi részén lévő szakaszunkat megkísé­relte tüzelés alá venni, de legközelebb lévő sielyünk ellentüzelése elűzte. Január 5-én két hadi járművünk, amelyeket Boedighe és Chones hadnagyok vezettek, egy negyedik ellenséges re­pülőgépet lelőtt, amely Szed-il-Bahr magassá­gában a tengerbe esett. A szedilbahri csata Konstantinápoly, január 13. - n A főhadiszállás közli: , A szedilbahri csata, amely január 8-án és a 9-ére virradó éjjel lefolyt és az ellenség vereségével végződött, a következő lefo­lyása volt: Az a körülmény, hogy az ellen­séges parti tüzérség tevékenysége csökkent és helyettük a hajótüzérség lépett akcióba, hogy számos szállítóhajó volt a kikötési hely közelében, valamint az a körülmény, hogy az ellenség újból visszaélésszerűen világos nappal kórházhajókon szállíttatott csapato­kat, sejtette velünk, hogy az ütegeink he­ves tüzelésétől nyugtalanított ellenség mene­külésre készül. Minden előkészületet megtettünk erre, hogy a menekülésért az ellenség ez alkalom­mal a legdrágább árt fizesse. Előkészületeink január 4-ike óta teljes sikerrel folytak. A tá­madásra kiválasztott szakaszokat heves ágyú- és aknatűzzel borítottuk el. Január 8- án délután fokoztuk tüzelésünket, aknákat robbantottunk és tevékenységünket azzal fejeztük be, hogy az egész arcvonalon­ erős felderítő osztagokat küldtünk előre. Az el­lenség, amely támadás előkészületeit sej­tette, balszárnya közelében számos hadiha­jót gyűjtött össze, amelyek csapatainkat és előretolt állásainkat bombázták.Csapatainkat, amelyek egyes helyeken az ellenséges lö­vészárokhoz közeledtek, az ellenség puska­­tűzzel és kézigránátokkal fogadta, de csapa­taink délig tartották állásaikat. A január 9- re virradó éjjel újból előretoltuk­ felderítő­ osztagainkat az ellenséges lövészár­ok ezerti Reggel 3 órakor, amikor észrevettük, hogy az ellenség centrumából visszavonulási moz­­dulat kezdődik, elrendeltük az előnyomulást az egész arcvonalon. A visszavonuló ellenség­­es csapatok egy része hadihajói heves tüze­lésének védelme alatt sietett a partraszállási helyekhez. Egy másik rész automatikus ak­nák robbantásával csapataink előnyomulá­sát lépésről-lépésre akadályozni igyekezett. Ebben a pillanatban messzehordó ágyúink gyilkos tüzelést kezdtek a kikötőhidak elleni míg tábori ágyúink az ellenséges utóvédet bombázták és neki nagyszámú veszteségeket okoztak. Hegyi ütegeink a gyalogsággal együtt előrenyomultak és az ellenséget köz­vetlen közelből nyugtalanították. Csapataink az ellenséges hajók és aknák támadását vi­tézül állták, harci vágytól áthatva­ mit sens törődtek a minden oldalról reájuk zúduló pokoli tűzzel és lekaszabolták az ellenséges katonákat, akik tüzérségünk hatásos tüze­,­lése következtében nem menekülhettek és kétségbeesett ellenállást fejtettek ki. Január 9-ének reggelén csapataink a csatatéren szá­mos ellenséges holttesttől körülvéve találták magukat. Végül megállapítottuk, hogy tü­zérségi tüzelésünk hatásosan elérte célját és hogy az ellenség a rendelkezésünkre álló eszközökkel egész arcvonalára gyakorolt nyomás következtében, valamint erős gya­logsági osztagaink támadása következtében képtelen volt ebben a zónában számos hadi­hajóink védelme ellenére még hosszabb el­lenállást kifejteni. így végződött az utolsó felvonása azoknak a harcoknak, amelyek nyolc hónap óta a Gallipoli-félszigeten leját­szódtak, végződött pedig az ellenség vere­ségével és visszavonulásával. A nagy zsák­mány, amelyet még nem számláltunk meg, ágyúkból, fegyverekből, munícióból, lovak­ból, öszvérekből, kocsikból és nagymennyi­ségű egyéb hadianyagból áll. A szalonikii elfogottak jegyzéke Szaloniki, január 13/ S a­r­r­a­i­­ tábornok közzétette azok ne­vét, akiket kémkedés, vagy lázadásra való izgatás miatt újonnan letartóztatták Szaloni­­kiban. Közöttük vannak görög, osztrák, né­met, bolgár és román alattvalók. Magyar alattvaló nincs letartóztatva. A jegyzék szerint letartóztattak egy 15 és fél éves görög diákot, egy görög ügyvédet, több görög kereskedőt, egy görög kávéháziulajele­nőst A görög kormány, tekintettel arra, hogy görög alattvalókat görög területen, erőszak­kal rájuk törve házuk ajtaját, elfogtak, újból tiltakozott az antant kormányainál, de ezen túlmenőleg semminő lépést sem tett szuve­rén államiságunk védelmére. Románia, mely­nek egy Lidoloff nevű alattvalóját tar­tóztatták le, semmilyen irányban sem­ tett lépést (Pol. Hir.) Szerbiai foglyaink Olaszországban Róma, január 13. A Stefani-ügy­nökség jelenti a 'Avezzano-­ ban, ahol a tavalyi nagy földrengést volt, 10.000 Szerbiából hozott osztrák és magyar, foglyot helyeztek el a barak táborban. A tegnapi német jelentés­e. Balkáni hadszíntér­: Nincs újság.­ A szedilbahri zsákmány Konstantinápoly, január 13. A Milli-ücstlnökség levelezője, aki az an­golok által kiürített sed­il­bahri szakasz egy részét megtekintette, leírja az ott talált, zsák­mányt. Mindenütt szárazföldi torpedók, fel nem robbant bombák, lőszer, kocsik, sátrak, mozgó tábori kórházak, takarók ezreivel, 2000 ágy, nyereg és lószerszám, szétszedhető és pompás sodronyos ágyakkal felszerelt tiszti barakkok, kórházi célokra berendezett 10 hadi*

Next