Magyarország, 1916. február (23. évfolyam, 32-59. szám)
1916-02-25 / 56. szám
Az ántánt-csapatok vasútépítései Zürich, február 24. A Schweizerische Telegraphen-Information-nak jelentik Athénből. Az a külföldön terjesztett hír, hogy az ántánt vezérkara a szaloniki—dojrani vonallal párhuzamosan új stratégiai vasúti vonalat épített, nem felel meg a valóságnak. Az ántánt csapatok ez idő szerint csak a sopani—vardari vonalszakasz befejezésén dolgoznak, amely a szaloniki—dojrani vonalat a szaloniki—monaszliri vonallal köti össze. Ez a vonalszakasz, mit az ántánt csapatai most kiépítenek, már görög részről traszírozva volt, azmikor az antant vezérkara a tett előmunkálatok felhasználásával a vonal kiépítésére határozta el magát s e végből a Leírású — kilindari vasúti vonal anyagát lefoglalta. A háború a tengeren A „Möve“ megint elfogott egy angol hajót * Madrid, február 24. Hivatalosan jelentik: Cruz (Teneriffa) kikötőjében a Westbourne nevű 3300 tonnás angol hajó német lobogó alatt horgonyt vetett, hogy javításokat eszközöljön. A személyzet hét emberből állott, akik közül az egyiknek sapkáján ez a felírás állott: SMS, Mochen (Möwe). A Westbourne fedélzetén 200 fogoly volt a következő angol hajókról: Horace (33355 tonna), Clam Macawish, Edinbourgh (a Lloydsregister csak egy Edinbourgh Castele nevű 3326 tonnás hajót ismer), Cambridge (1259 tonna), Flamenco (45400 tonna), továbbá a Luxemburg nevű 4322 tonnás belga hajóról ; azonkívül 11 spanyol matrózt. Rotterdam, február 24. Madridból jelentik, hogy, a rejtélyes Möwe újból ugyanoly, hőstettet vitt véghez, mint amikor az Appam-ot elfogta és amerikai kikötőbe vitte. A német segédcirkálónak egy tisztje és hét matróza spanyol kikötőbe vitt egy nagy angol gőzöst kétszázhat fogolylyal. A Kanári-szigetek egyikének, Tenerife-Szigetnek Santa Cruz nevű kikötőjébe befutott a CVest barói angol gőzös, azzala szándékkal, hogy a hajó sérüléseit kijavíttassa. Mikor a hajó beérkezett a kikötőbe, csak akkor látták, hogy német hadilobogó van rajta. A hajószemélyzete egy tisztből, két német matrózból és tizenegy, szerződtetett spanyol matrózból állott. A német matrózok egyikének a sapkáján ez a hajónév volt: S. M. S. Möwe. (Ő felsége '«Möwe» hajója.) Kétségtelen, hogy a német hadilobogó alatt érkezett angol gőzös vezetői német haditengerészek a Möwe segédcirkálóról. A Westburn gőzöst, mely 330 t) tonnás nagy hajó, (1893-b ban bocsájtották vízre- a rejtélyes Möwe ugyanolyan módon hódította meg, mint annak idején az Appamsot. A A Westburn fedélzetén kétszázhat angol hadifogoly van, a Möwe által elsülyesztett angol hajókról. Az eset rejtélyességét fokozza az a körül-mény, hogy aWestburn hadifoglyai ugyani s azokról az angol gőzösökről valók, amely a gőzösök személyzetének egy részét az Appam Amerikába vitte. Ezek az angol gőzösök, amelyeket a Mö.we elsülyesztett, a következők: Flamenco, Horace, Cranmadavish, Edinburgh, Cambridge, Berge és Luxemburg. A Mö.we legénységének egy részét, mint- . egy, húsz embert Berg sorhajóhadnagy vezetése alatt az A p p a m-ra adta, melyet Amerikába küldött; a Möwe egy másik lisztje hét matrózzal most a A Westburn-t spanyol kikötőbe hrozta. De maga a Möwe még mindig künn van a nyílt tengeren. Hogy, a jWí£stb cu#off SotSa mni/lggz. npíg A nyugati harctérről Az idő — a németek szövetségese Egy francia őrnagy véleménye Bern, február 24. (Kiküldött munkatársunktól.) A Revue című előkelő francia folyóirat legújabb számában feltűnést keltő cikket közöl Mada őrnagy tollából. A cikkíró szétrombolja a franciáknak azt a reményét, hogy a németeket ki lehet éheztetni, és nevetségessé teszi a hivatalból optimistáknak azt a tévhitét, hogy a németek eleje fogyóban van és az ántántnak egyebet sem kell csinálnia, mint türelmesen várnia, míg Németország térdre nem esik a gyengeségtől. ,,Az idő dolgozik értünk“ — ez az ántántállamférfiak kedvelt formulája, amelylyel honfitársaik fokozódó nyugtalanságát akarják eloszlatni. Mada őrnagy bebizonyítja, hogy ez idő éppen a németek szövetségese és szemére veti a kormánynak, hogy gondnélküli optimizmusban ringatja a népet, ahelyett, hogy felvilágosította volna a helyzet komolyságáról. Mada őrnagy ezután sorra veszi a háború folyamán felmerült hivatalos teóriákat, így rámutat arra, hogy milyen nagy tévedés az, ha félreismerve a németek sikereinek az értékét, minden előnyomulásukat brutgnak minősítik. Az optimisták nem veszik tekintetbe, hogy milyen nehéz lesz felszabadítani az elfoglalt területeket. Mikor a múlt nyáron a központi hatalmak seregei kiszorították az oroszokat Lengyelországból, sokan örültek, mert azt hitték, hogy meg fognak ismétlődni az 1812-iki események. De nem így történt. A németek megállották és elsáncolták magukat mint Franciaországban. De sem keleten, sem nyugaton nem ezért állapodtak meg és tették mozdulatlanná a frontjukat, mert ezt a szövetségesek így akarták, hanem azért, mert az ő érdekeik kívánják ezt így. Ugyanis éppen a németeknek van időre szükségük, nekik válik előnyükre, ha a háború még elhúzódik. És az író így okolja meg ezt az állítást: ,,ves dolgot nem lehet eltagadni: először, hogy Törökország nagyon sok embert adhat, másodszor, hogy ezek a tömegek most még szervezetlenek. A francia közönség nem tudja, hogy mi történik külföldön és így sokan kételkednek abban, hogy Németország megkaphatja Törökországtól azt az emberanyagot, amelyre szüksége van. A legszerényebb számítással is 1.200.000-re lehet becsülni a török katonák számát és azonkívül oktalanság volna figyelembe venni, hogy Németország szövetségesével a legszigorúbb sorozási módszert fogja alkalmaztatni. Nos, hogy ezt az erőt meg lehessen szervezni, ahhoz időre van szükség.“ A francia hadvezetőség tehát —Mada szerint — a németeknek tesz szolgálatot, amikor megengedi nekik, hogy nyugodtan készülődjenek-e döntő offenzívára. Németországot csak úgy lehetne legyőzni, ha a szövetségesek minden fronton szakadatlan támadásokkal háborgatnák és arra kényszerítenék, hogy mindig új és új csapatokat vessen a megtámadott pontokra. Ezáltal gyöngítenék ellenállóerejét és megakadályoznák, hogy megszervezze az offenzivára szánt új hadsereget. B. E. A nagy offeniva Bukarest, február 24. (saját tudósítónktól.) A Lndépendance Roumaine ,,A nagy offenziva" címmel vezércikkben foglalkozik az antant nagy tavaszi offenzivájával és annak kilátásait mérlegeli. A román kormánylap szerint offenzívába csak áprilisban lép az ántánt, mert még mindig azon a jelszón rágódik, hogy az idő dolgozik a csapatok helyett. Azonban a központi hatalmak sem maradnak tétlenül és az ő hadseregükben összehasonlíthatatlanul jobb a szellem, mint az ántánt-csapatokban. Még néhány heti várakozás után megkezdődik a végső harc a végső győzelemért. Az elgyengült francia hadsereg Bukarest, február 24. Moldova legutóbbi számában Roselli, a híres román történetíró a németeknek a franciabelga fronton aratott győzelmeivel foglalkozn és a következő érdekes megállapításokat szögezi le: Németországnak Franciaország a legkomolyabb ellenfele. Az utolsó harcok mégis beigazolták, hogy Franciaország emberanyagban nagy veszteséget szenvedett és ennek folytán már nem a régi az antant legkiválóbb hadserege. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy míg a német sebesültek 90 százaléka ismét viszszatérhet a frontra, addig a francia és különösen az orosz sebesült katonáknak legfeljebb a fele alkalmas ismét frontszolgálatra , a többi belehal sebeibe vagy rokkant marad. Jórészben ez magyarázza a bámulatosan könnyű német utánpótlás lehetőségét. (N. T. H.) MAGYARORSZÁG Budapest 3910. péntek. február 15. nem tudni, mert erről semmi jelentés nem érkezett meg Madridból. Valószínű, hogy a német parancsnok ezúttal is kérni fogja aWestburn-nek német hadizsákmánynyá nyilvánítását és a háború idejére való internálását. (Az Est.) Poincaré a fronton Páris, február 24. (Saját tudósítónktól.) Poincaré elnök Langre, de Carry és Gouraud tábornokok kíséretében a champagnei frontra utazott. Ott résztvett ama csapatok ünnepélyén, amelyek február 9-én és 12-én az úgynevezett ,,Gomba- és burgonya-hadállás“ védelmezésénél rendkívül vitézséget tanúsítottak és tiszteknek, valamint közembereknek kitüntetéseket osztott szét. Vandervelden intendáns-miniszter Rotterdam/ február 24. (Saját tudósítónktól.) A Courant-nak jelentik Havreből, hogy Albert király rendeletet bocsátott ki, amelyben Vandervelde miniszter hatásköre a következőképpen van körülírva : „A hadügyminiszter teendőit az intendantura táborainak ellátására vonatkozólag úgy Havreben, mint a hadiesemények támaszpontjain, valamint a külső szolgálat kezelése feletti felügyeletet Vandervelder, a minisztertanács tagja gyakorolja.“ A szerb trónörökös a párisi haditanácsra akar menni Genf, február 24.(Sajót tudósítónktól. Sándor szerb trónörökös azt a kívánságát fejezte ki, hogy szeretne Párisba utazni, hogy résztvehessen az antánt Haditanácskozásain. A trónörökös az athéni négyesszövetségi követek tudomására hozta szándékát, amelynek meg-valósítását, amint azt bizalmas körben kijelentette, nagyon szeretné. Belfort bombázása Basel, február 24. (Saját tudósítónktól.) A Basler Nachrichten jelenti: A belforti polgármester helyettese figyelmeztette Belfort lakosságát, hogy a katonai hatóságok rendelkezése folytán a városi gázüzemek február 19-ikén beszüntetik üzemüket. A villamos világítás azonban nem fog megszűnni. A gázüzem beszüntetését a városnak messzehordó német ágyukkal történő lövetése tette szükségessé. A semleges államok Wilson a pártvezérekkel tanácskozik Rotterdam, február 24. (Saját tudósítónktól.) A Morning Post jelenti Washingtonból. Jenson elnöknek az egyes pártok vezetőivel folytatott tárgyalásait igen jelentőseknek tudják. Részletek ugyan nem kerültek nyilvánosságra, az azonban bizonyos, hogy az elnök a Németországgal való viszonyról tájékoztatta a képviselőket, akiket megkért, hogy tartózkodjanak a helyzet nyilvános feszegetésétől. A kémkedéssel vádolt svájci ezredesek Zürich, február 24. (Saját tudósítónktól.) A kémkedéssel vádolt két vezérkari ezredes elleni tárgyalást, amely tegnapra volt kitűzve, az egyik vádlott, Wattenwyl ezredes védőjének megbetegedése miatt jövő hétfőre halasztották el.