Magyarország, 1916. február (23. évfolyam, 32-59. szám)
1916-02-26 / 57. szám
4 Az angol diplomácia intrikái Romániában Bukarest, február 25. (Saját tudósítónktól.) A bukaresti ,,Libertatea“ című lapban olvashatók ezek a jellemző sorok: Anglia nemcsak hadseregét, hanem katonai hatalmának tekintélyét is Gallipoli félszigetére szállította és különösen az utóbbit féltette, mert inkább tekintélyével mint hadseregével uralkodott a kelet mohamedánja felett. Ezért kellett Angliának mindent megtenni — és meg is tett — hogy a Dardanelláknál ne szenvedjen végleges vereséget. Hogy a törökök az angolokat és franciákat nem űzték el előbb, ámbár gyönyörű, természetes helyzet és a modern hadászat elvei szerint épített erődítmények álltak rendelkezésükre, ennek az az oka, hogy nem volt elég nagy kaliberű ágyújuk és muníciójuk. Németország ismételten kért engedélyt Romániától, hogy a Törökországnak szánt ágyukat és muníciót Románián átszállíthassa. A német birodalom képviselője közölte a román kormánnyal, hogy a Bánságban elegendő osztrák-magyar haderő van összpontosítva arra a célra, hogy Szerbiával szemben offenzívát kezdjen és közölte, hogy amennyiben Románia a muníció átszállítását nem engedi meg, úgy ez a haderő szét fogja morzsolni Szerbiát. A román kormány Szerbia megmentése érdekében meg akarta engedni a muníció átszállítását. Ekkor jött az angol követ és azt állította, hogy Németországnak nem komoly szándéka Szerbiát megtámadni, a Bánságban élő csapatok pedig nem Szerbiának vannak szánva, hanem Romániát fenyegetik. A muníció átszállítását nem szabad megengedni, mert ezáltal Bulgária is könnyein fenyegetheti majd Romániát. A négyesszövetség nyomása oly erős volt, hogy Románia feladta Szerbia megmentésének tervét. A négyesszövetség azonban ez alkalommal is alaposan csalódott. Az angolok t. i. arra számítottak, hogy a Duna be fog fagyni és ezzel lehetetlenné válik majd a központiak akciója. A Duna azonban nem volt előzékeny a négyesszövetséggel szemben és nem fagyott be, hanem inkább a központi hatalmaknak szolgált. A nagy kaliberű ágyuk és a muníció gyorsan érkezett Konstantinápolyba és igy az angol és francia csapatok kénytelenek voltak dl.’lőséges stratégiai — visszavonulást rendezni. Anglia keleti tekintélye megcsorbult, Szerbia megsemmisült, Románia pedig nem hajthatta végre Szerbia megmentésére irányuló szándékát. A tisztek egész nyíltan kijelentették, hogy egy ilyen hordó körülbelül két akkora, mint a bujvárhajókból látható célpont. Puszta védelemről, amelyre a washingtoni teória oly nagy súlyt helyez, szó sem volt. A Kölnische Zeitung ehhez megjegyzi: Mindez döntő megerősítése annak, hogy Anglián kívül Szövetséges társai is kereskedelmi hajóikat támadási célokra felfegyverzik. Az elkövetkező szigorított búvárhajóharc tehát nekik is szól. Szemtanú a doggerbcanki tengeri csatáról Berlin, február 25. (Saját tudósítónktól. A "«B. Z. am Mittag"» közli a doggerbanki tengeri csatában résztvett egyik német torpedónaszád kapitányának elbeszélését a hatalmas edzi ütközetről. — A február 10-éről 11 éve forduló éjjelen — beszéli a kapitány — széles vonalban több német tornedónaszád tört előre az Északhtéberen. Hatalmas köd borult a vízre, végül a Dogger bank magasságában felrebbent a sűrű fátyol és a legelői levőnaszád öt tengeri mértföldnyi távolságra három hajó körvonalait pillantja meg. Vájjon ellenségek-e vagy barátok"/ Tisztek és közemberek lázas munkához látnak, a naszádok íredig kőzetébe igyekeznek a látóhatáron felnini ismeretlen liftjóknak. Már megállapítható, hogy nem német hajók, hanem inkább angol cirkálók az Arethucaosztályból, antine nemrégiben elpusztult egy aknán. A távolság egyre csekélyebb lesz. Egy torpedót lőnek ki az angolok felé, mire az ellenséges hajók megfordulnakés gyorsított sebességgel keleti irányba, futnak. A támadó naszádok azonban üldözik azokat és még egy torpedót lőnek ki. Üldözés, köz- , den északnyugatfelől új ellenfél tűnik szembe. Lőnek rá, mire ez a hajtó súlyodni kezd. Most már az ellenség is tüzelni kezd a naszádokra. A német naszádok elhallgattatják az északi irányból tüzelő ellenséges hajóütegét, elpusztítják szikratávíró állomását. Amint később kitűnt, ez az ellenséges hajó az A rabis cirkáló volt. Két torpedőtalálat kettétörte a hajótérlét. Hogy At. A r ft b is nem azonos az első ízben talált ellenséges hajóval, az kitűnt a későbbiek során. A német tengerészek a Baralong és L. 19. felháborító esetei ellenére, is önfeláldozó módon segítségére voltak az angol ellenfeleknek; a harcképtelen ellenfélben már nem az ellenséget, hanem az embert látták. A sülyedő angol hajó kétségbeesett embereinek nem kellett értéktárgyakat kinálniok a megmentésért s nem kellett könyörögniök, mint az L. 19. szerencsétlen tengerészeinek. A megmenten angolok, mintegy, szégyenkezve, váltig hajtogatták, hogy a Baralong nem tartozott a flottához, az angol tisztek pedig elítélték a Baralong parancsnokát. A háború a tengeren * . A Westburn-t elsüllyesztette a Möwe legénysége London, február 25. A Lloyd-ügynökség jelenti Teneriffából. A Westburn angol gőzöst német kobozmányi legénység a kikötőből kivitte és elsülyesztette. Fegyveres olasz hajó Newyorkban Köln, február 25. A Kölnische Zeitung reprodukálja a Newsjorker Staatszeitung február 12-iki jelentését, amely a következőket mondja: Tegnap a Caserta nevű olasz személygőzös Nápolyból Genuán át a newyorki kikötőbe érkezett. A Caserta a negyedik ideérkezett fegyveres olasz személyszállító. A Hajó 2-3 hüvelykes tengerészeti gyorstüzelő ágyúval van felszerelve. Ezek az ágyuk a fedélzet hátsó részén vannak felállítva, kiszolgáló személyzetük hét olasz tengerésztüzérből áll. Az ágyukkal minden irányban lehet tüzelni. Nápoly és Genua között negyedmértföld távolságban kitett úszóhordókra gyakorl®tóaás Céljából lövöldöztek. A hajó MAGYAEOESZAO Budapest, 1916. szombat február 126. A semleges államok Portugália által lefoglalt német hajók Párig, február 25. A Havas-ügynökség jelenti Lisszabonból . A Tajoban horgonyzó lefoglalt német hajók száma harmincöt. A ,,Temps“ szerint a lefoglalás és a hajók kirakása incidens nélkül folyt le. Egy portugál divízió hajói a lefoglalt hajók előtt váltották fel, hogy minden ellenállási kísérlettel szembeszálljanak. A lefoglalást a tengerészeti miniszter nevében haditengerészeti tisztek közölték és kitűzték a portugál zászlót. A hajókon lévő német személyzetet partra tették és portugállal helyettesítették. Amikor ezzel elkészültek, a Vasco di Goma cirkáló huszonegy lövést adott. A kormány kijelentette, hogy nem hadicselekményről, hanem egyszerű közérdekű intézkedésről van szó és hogy a berlini portugál követ megbízást kapott, hogy erről világosítsa fel a német kormányt. A hajótulajdonosok minden tekintetben garanciát kaptak. Amerika nem küldhet gyermektejet Németországba Newyork, február 25. Yonmach dr., az élelmiszerek küldésére alakul newyorki polgári bizottság elnöke, felszólította Daniels tengerészeti államtitkárt, hogy küldjön egy hadihajót gyermektejrakománynyal Németországba. Vonmach emlékeztette Danielst arra, hogy a «Sterling» nevű szénszállítógőzös Alexandriából egy rakomány kovásztalan kenyeret visz Palesztinába és hasonló, megegyezést kíván a Németországba való tejből dés tekintetében. Vonmack azt a választ kapta, hogy, franciaország az EgyesültÁlamoknak amaz emberbaráti vállalkozása ellen, hogy Németországba gyermek tejet szállítson, tiltakozást jelenített be. Daniels kijelentette továbbá, hogy a tengerészetnek nincs módjában egy hajót Németországba küldeni mindaddig, amíg Franciaország a maga kifogásait vissza nem vonta. Az oroszországi zsidók érdekében Egy francia képviselő beavatkozást követel Bern, február 25. (Kiküldött munkatársunktól.) Moutet szocialista képviselő a Humanité-ban behatóan foglalkozik az oroszországi zsidóság helyzetével és felszólítja a francia kormányt, hogy lépjen közbe az érdekükben. A francia közvélemény eddig tartózkodóan viselkedett ebben a kérdésben, mert nem akart egy szövetséges ország belső ügyeibe avatkozni. „Ez a felfogás — írja Moutet — ma már nem jogosult többé, mert az oroszországi zsidóüldözések miatt az egész antant erkölcsi tekintélyét veszély fenyegeti. A semleges országok közvéleménye a szövetségesek" ellen fordul, mert bár azt hirdetik, hogy a jogért és igazságért küzdenek, szó nélkül műrik, hogy Oroszország minden jogot meg- tagadjon polgárainak egy részétől. Az antantot különösen az Egyesült Államokban ítélik el emiatt, ahol a zsidók rendkívül befolyásosak és sokat ártanak úgy Oroszországnak, mint szövetségeseinek, amelyeknek pedig nagy szükségük volna az amerikai pénzpiac támogatására." A képviselő ezután elmondta, hogy menynyit szenvedtek az orosz zsidók a háború alatt. A kormány megígérte, hogy biztosítja nekik a szabad körtözködési jogot, de a szerencsétlenek helyzete ma még rosszabb, mint azelőtt volt. A határvidékekről kiütik őket és szó sincs arról, hogy szabadon választhatnák meg lakóhelyüket az ország belsejében. A kiürített helységek lakosait vasúti Imcsikba zárják és a vagyonok ezrei vándorolnak kormányzóságbólkormányzóságba, mert a hatóságok sehol sem akarják befogadni a hontalanokat. És ez éppen most történik, amikor Oroszországnak nincs elég vasúti kocsija muníció és élelmiszerek szállítására. Az antiszemita sajtó azt a rágalmat terjeszti a zsidókról, hogy összejátszanak az ellenséggel. A zsidógyűlölet a hadseregben is elterjedt, sohasem lehet megtudni, hogy hány boldogtalant börtönöztek be, vagy akasztottak föl minden komoly gyamok nélkül, legtöbbször rosszakaratú feljelentések alapján. Az Ochrana ügynökei állandóan zsarolták a zsidó családokat. Egy Dereshaka nevű titkosrendőrt, akinek üzelmei napfényre kerültek, hat évi börtönre ítélt a loíniai katonai törvényszék. Ez a Dereshaka több zsidó kereskedőt megfenyegetett, hogy fiaikat feljelenti és kivégezteti. Ilyen módon sok ezer rubelt csikart ki a megrémült szülőktől. A zsidó katonákat szigorúan megfigyelik. Egy hadtestparancsnok például elrendelte, hogy a tisztek gyűjtsenek állatokat arra vonatkozólag, hogy nem teljesítették hiven kötelességüket. A kiürített helységeket 2—3 óra alatt el kellett hagyniok a kikergetett zsidóknak, akik még a legszükségesebbet sem tudták magukkal vinni. Minthogy alig van olyan kormányzóság, mely beereszti őket, tízezerszámra tanyáznak a szabad ég alatt, sátrakban vagy földalatti odúkban és várják éhezve, fázva, hogy valahol megengedik nekik a letelepedést. Az oroszok mindenütt gyűlölettel fogadják őket. Luninecben, Lebedievában, Doksiciben és a minszki komlákyzóság több helységében véres pogromok is voltak. Kiev katonai kormányzója, Trocky tábornok, elrendelte, hogy az összes zsidó menekültek hagyják el a várost. Mikor azonban 300.000 babért kapott, visszavonta a kiutasító rendeletet. Moutet még több hasonló esetet sorol fel és ismételten kéri a Briand-kormányt, hogy tegyen valamit ezeknek a borzalmaknak az enyhítésére. Bakonyi Endre*