Magyarország, 1916. február (23. évfolyam, 32-59. szám)

1916-02-26 / 57. szám

4 Az angol diplomácia intrikái Romániában Bukarest, február 25. (Saját tudósítónktól.) A bukaresti ,,Liber­­tatea“ című lapban olvashatók ezek a jellemző sorok: Anglia nemcsak hadseregét, hanem kato­nai hatalmának tekintélyét is Gallipoli félszige­tére szállította és különösen az utóbbit féltette, mert inkább tekintélyével mint hadseregével uralkodott a kelet mohamedánja felett. Ezért kellett Angliának mindent megtenni — és meg is tett — hogy a Dardanelláknál ne szenvedjen végleges vereséget. Hogy a törökök az angolo­kat és franciákat nem űzték el előbb, ámbár gyönyörű, természetes helyzet és a modern ha­dászat elvei szerint épített erődítmények álltak rendelkezésükre, ennek az az oka, hogy nem volt elég nagy kaliberű ágyújuk és muníciójuk. Németország ismételten kért engedélyt Ro­mániától, hogy a Törökországnak szánt ágyu­kat és muníciót Románián átszállíthassa. A német birodalom képviselője közölte a román kormánnyal, hogy a Bánságban elegendő osztrák-magyar haderő van összpontosítva arra a célra, hogy Szerbiával szemben offenzívát kezdjen és közölte, hogy amennyiben Románia a muníció átszállítását nem engedi meg, úgy ez a haderő szét fogja morzsolni Szerbiát. A román kormány Szerbia megmentése ér­dekében meg akarta engedni a muníció átszál­lítását. Ek­kor jött az angol követ és azt állította, hogy Németországnak nem komoly szándéka Szerbiát megtámadni, a Bánságban élő csapa­tok pedig nem Szerbiának vannak szánva, ha­nem Romániát fenyegetik. A muníció átszállí­tását nem szabad megengedni, mert ezáltal Bulgária is­ könnyein fenyegetheti majd Ro­mániát. A négyesszö­vetség nyomása oly erős volt, hogy Románia feladta Szerbia megmentésének tervét. A négyesszövetség azonban ez alkalom­mal is alaposan csalódott. Az angolok t. i. arra számítottak, hogy a Duna be fog fagyni és ezzel lehetetlenné válik majd a központiak ak­ciója. A Duna azonban nem volt előzékeny a négyesszövetséggel szemben és nem fagyott be, hanem inkább a központi hatalmaknak szolgált. A nagy kaliberű ágyuk és a muníció gyor­san érkezett Konstantinápolyba és igy az angol és francia csapatok kénytelenek voltak­ dl.’lő­­séges stratégiai — visszavonulást rendezni. Anglia keleti tekintélye megcsorbult, Szer­bia megsemmisült, Románia pedig nem hajt­hatta végre Szerbia megmentésére irányuló szándékát. A tisztek egész nyíltan ki­jelentették, hogy egy ilyen hordó körülbelül két akkora, mint a bu­­j­várhajókból látható célpont. Puszta védelem­ről, amelyre a washingtoni teória oly nagy súlyt helyez, szó sem volt. A Kölnische Zeitung ehhez megjegyzi: Mindez döntő megerősítése annak, hogy Anglián kívül Szövetséges társai is kereskedelmi hajói­kat támadási célokra felfegyverzik. Az elkövet­kező szigorított bú­várhaj­óharc tehát nekik is szól. Szemtanú a doggerbcanki tengeri csatáról Berlin, február 25. (Saját tudósítónktól.­ A "«B. Z. am Mittag"» közli a dogger­ban­ki tengeri csa­tában résztvett egyik német torpedónaszád kapitányának elbeszélését a hatalmas edzi üt­közetről. — A február 10-éről 11 éve forduló éjje­len — beszéli a kapitány — széles vonalban több német tornedónaszád tört előre­­ az Északhtéberen. Hatalmas köd borult a vízre, végül a Dogger bank magasságában fel­rebben­t a sűrű fátyol és a legelői levő­­na­szád öt tengeri mértföldnyi távolságra h­á­­r­om h­a­j­ó körvonalait pillantja meg. Vájjon ellenségek-e vagy barátok"/ Tisztek és köz­emberek lázas munkához látnak, a naszádok íredig kőzetébe igyekeznek a látóhatáron fel­nini ismeretlen liftjóknak. Már megállapít­ható, hogy nem német hajók, hanem inkább angol cirkálók az Arethuca­­osztályból, antine nemrégiben elpusztult egy aknán. A távolság egyre csekélyebb lesz. Egy­ torpedót lőnek ki az angolok felé, mire az ellenséges hajók megfordulnak­­és gyorsított sebességgel keleti irányba, futnak. A támadó naszádok azonban üldözik azokat és még egy­ torpedót lőnek ki. Üldözés, köz- , den északnyugat­­felől új ellenfél tűnik szem­be. Lőnek rá, mire ez a hajtó súlyod­ni kezd. Most már az ellenség is tüzelni kezd a naszádokra. A ném­et naszádok elhallgattat­ják az északi irányból tüzelő ellenséges hajó­­ütegét, elpusztítják szikra­­távíró állomását. Amint később kitűnt, ez az ellenséges hajó az A rabi­s cirkáló volt. Két torpedőtalálat kettétörte a hajótérlét. Hogy At. A r ft b i­s nem­ azonos az első ízben talált ellenséges hajóval, az kitűnt a későbbiek során. A német tengerészek a B­ara­long és L. 19­. felháborító esetei ellenére, is önfelál­dozó módon segítségére voltak az angol el­lenfeleknek; a harcképtelen ellenfélben már nem az ellenséget, hanem az embert látták. A sülyedő angol hajó kétségbeesett emberei­nek nem kellett értéktárgyakat kinálniok a megmentésért s­ nem kellett könyörögniök, mint az L. 19. szerencsétlen tengerészeinek. A megmenten angolok, mintegy, szégyenkezve, váltig hajtogatták, hogy­ a Baralong nem tartozott a flottához, az angol tisztek pedig elítélték a Baralong parancsnokát. A háború a tengeren * . A Westburn-t elsüllyesztette a Möwe legénysége London, február 25. A Lloyd-ügynökség jelenti Teneriffából. A Westburn angol gőzöst német kobozmányi legénység a kikötőből kivitte és elsülyesztette. Fegyveres olasz hajó Newyorkban Köln, február 25. A Kölnische Zeitung reprodukálja a New­­sjorker Staatszeitung február 12-iki jelentését, amely a következőket mondja: Tegnap a Ca­­serta nevű olasz személygőzös Nápolyból Ge­­nuán át a newyorki kikötőbe érkezett. A Ca­­serta a negyedik ideérkezett fegyveres olasz személyszállító. A Hajó 2­-3 hüvelykes tenge­részeti gyorstüzelő ágyúval van felszerelve. Ezek az ágyuk a fedélzet hátsó részén vannak felállítva, kiszolgáló személyzetük hét olasz tengerésztüzérből áll. Az ágyukkal minden irányban lehet tüzelni. Nápoly és Genua között negyedmértföld távolságban kitett úszóh­ordók­­ra gyakorl®tóaás Céljából lövöldöztek. A hajó­ MAGYAEOESZAO Budapest­, 1916. szombat február 126. A semleges államok Portugália által lefoglalt német hajók Párig, február 25. A Havas-ügynökség jelenti Lissza­bonból . A Tajoban horgonyzó lefoglalt német hajók száma harmincöt. A ,,Temps“ szerint a lefoglalás és a hajók kirakása incidens nélkül folyt le. Egy portugál divízió hajói a lefoglalt hajók előtt váltottá­k fel, hog­y minden ellen­állási kísérlettel szembeszálljanak. A lefogla­lást a tengerészeti miniszter nevében haditen­gerészeti tisztek közölték és kitűzték a portugál zászlót. A hajókon lévő német személyzetet partra tették és portugállal helyettesítették. A­mikor ezzel elkészültek, a Vasco d­i G­o­m­a cirkáló huszonegy lövést adott. A kormány kijelentette, hogy nem hadicselek­­ményről, hanem egyszerű közérdekű intézke­désről van szó és hogy a berlini portugál kö­vet megbízást kapott, hogy erről világosítsa fel a német kormányt. A hajótulajdonosok min­den tekintet­ben garanciát kaptak. Amerika nem küldhet gyermektejet Németországba Newyork, február 25. Yonmach dr., az élelmiszerek küldé­sére alakul newyorki polgári bizottság el­nöke, felszólította Daniels tengerészeti ál­lamtitkárt, hogy küldjön egy hadihajót gyermektejrakom­ány­nyal N­émet­­országba. Vonmach emlékeztette Danielst arra, hogy a «Sterling» nevű szénszállító­­gőzös Alexandriából egy rakomány kovász­­talan kenyeret visz Palesztinába és hasonló, megegyezést kíván a Németországba való tej­ből d­és tekintetében. Vonmack­ azt a választ kapta, hogy, franciaország az Egyesült­Ál­amoknak amaz emberbaráti vállalkozása ellen, hogy Németországba gyermek tejet szál­­lítson, tiltakozást jelenített be. Daniels kijelentette továbbá, hogy­ a tengerészetnek nincs módjában egy­ hajót Németországba küldeni mindaddig, amíg Franciaország a maga kifogásait vissza nem vonta. Az oroszországi zsidók érdekében Egy francia képviselő beavatkozást követel Bern, február 25. (Kiküldött munkatársunktól.) Moutet szo­cialista képviselő a Humanité-ban behatóan foglalkozik az oroszországi zsidóság helyzeté­vel és felszólítja a francia kormányt, hogy lépjen közbe az érdekükben. A francia közvé­lemény eddig tartózkodóan viselkedett ebben a kérdésben, mert nem akart egy szövetséges or­szág belső ügyeibe avatkozni.­­ „Ez a felfogás — írja Moutet — ma már nem jogosult többé, mert az oroszországi zsidóüldözések miatt az egész antant er­kölcsi tekintélyét veszély fenyegeti. A sem­leges országok közvéleménye a szövetségesek" ellen fordul, mert bár azt hirdetik, hogy a jogért és igazságért küzdenek, szó nélkül mű­rik, hogy Oroszország minden jogot meg-­ tagadjon polgárainak egy részétől. Az antan­­tot különösen az Egyesült­ Államokban íté­lik el emiatt, ahol a zsidók rendkívül befo­lyásosak és sokat ártanak úgy Oroszország­nak, min­t szövetségeseinek, amelyeknek pe­dig nagy szükségük volna az amerikai pénz­piac támogatására." A képviselő ezután elmondta, hogy meny­nyit szenvedtek az orosz zsidók a háború alatt. A kormány megígérte, hogy biztosítja nekik a szabad körtözködési jogot, de a szerencsétlenek helyzete ma m­ég rosszabb, mint azelőtt volt. A határvidékekről kiütik őket és szó sincs ar­ról, hogy szabadon választhatnák meg lakó­helyüket az ország belsejében. A kiürített hely­ségek lakosait vasúti Imcsikba zárják és a vag­­yonok ezrei vándorolnak kormányzóságból­­kormányzóságba, mert a hatóságok sehol sem akarják befogadni a hontalanokat. És ez ép­pen most történik, amikor Oroszországnak nincs elég vasúti kocsija muníció és élelmi­­szerek szállítására. Az antiszemita sajtó azt a rágalmat terjeszti a zsidókról, hogy össze­játszanak az ellenséggel. A zsidógyűlölet a hadseregben is elterjedt, sohasem lehet meg­tudni, hogy hány boldogtalant börtönöztek be, vagy akasztottak föl minden komoly gyam­ok nélkül, legtöbbször rosszakaratú feljelentések alapján. Az Och­rana ügynökei állandóan zsa­rolták a zsidó családokat. Egy Dereshaka nevű titkosrendőrt, akinek üzelmei napfényre kerül­tek, hat évi börtönre ítélt a loíniai katonai törvényszék. Ez a Dereshaka több zsidó ke­reskedőt megfenyegetett, hogy fiaikat feljelenti és kivégezteti. Ilyen módon sok ezer rubelt csi­kart ki a megrémült szülőktől. A zsidó katonákat szigorúan megfigyelik. Egy hadtestparancsnok például elrendelte, hogy a tisztek gyűjtsenek állatokat arra vo­natkozólag, hogy nem teljesítették hiven köte­lességüket. A kiürített helységeket 2—3 óra alatt el kellett hagyniok a kikergetett zsidók­nak, akik még a legszükségesebbet sem tudták magukkal vinni. Minthogy alig van olyan kor­mányzóság, mely beereszti őket, tízezerszámra tanyáznak a szabad ég alatt, sátrakban vagy földalatti odúkban és várják éhezve, fázva, hogy valahol megengedik nekik a letelepedést. Az oroszok mindenütt gyűlölettel fogadják őket. Luninecben, Lebedievában, Doksiciben és a minszki komlák­yzóság több helységében véres pogromok is voltak. Kiev katonai kor­mányzója, Trocky tábornok, elrendelte, hogy az összes zsidó menekültek hagyják el a vá­rost. Mikor azonban 300.000 babért kapott, visszavonta a kiutasító rendeletet. Moutet még több hasonló esetet sorol fel és ismételten kéri a Briand-kormányt, hogy tegyen valamit ezek­nek a borzalmaknak az enyhítésére. Bakonyi Endre*

Next