Magyarország, 1916. március (23. évfolyam, 61-91. szám)

1916-03-21 / 81. szám

8 iszacalp-szetlel a GilMep Vozáry főmérnök nyilatkozik a szombati és vasárnapi esőről­­ •­­ (Saját tudósítónktól.) Az egész ország kö­zönsége nagy figyelemmel kiséri azokat a kí­­sérleteket, melyeket Vozáry Pál főmérnök, az ismert természettudós folytat az időjárás szabályozására. Különösen nagy érdeklődést keltettek azok a közlemények, melyek a kísérletezésről és ennek eredményeiről a „Magyarország“ hasábjain jelentek meg, főként pedig azok a jelentések, melye­ket Vozáry Pál főmérnök értesítései alap­ján közöltünk a legutóbbi napokban s amelyek arról szólottak, hogy a székesfőváros fölött je­lentkezett egyes borúlátókat az ő szerkezetének működése oszlatta el. Azóta a­ztán, hogy Vo­záry főmérnök kísérletezése nyilvánosságra ju­tott, valahányszor borulat mutatkozik, az em­berek így nyugtatják meg egymást: — Ne aggódj, nem lesz eső, Vozáry el-, oszlatja a felidőket ! Ha pedig néhány percre feszemereg az eső, ilyeneket mondanak az emberek : je*. — Biztosa­n megállt a Vozáry szerkezete! 1 * Vagy pedig : — No, Vozsary, most szedd össze a tudo­mányodat ! így volt ez szomj­aton éjszaka, vasárnap reggel és vasárnap délután is. Szombaton majd egész éjszaka eset­t az eső, va­sárnap reggel is volt esőzés, de vasárnap délután is esett pár percig az eső, a­ sétáló közönség nem kis boszu­iVozirij Pál főmérnök most a következő magyarázatokkal szolgál: — ‘A’ felhőket elűző szerkezetemet szomba­­toti este 7­ órakor állítottam el. Egy óra múlva már gyülekeztek a felhők", majd az ég teljesen beborult é­s úgyszólván egész éjszaka esett az eső, sőt reggel is, mikor aztán nyolc órakor működésbe hoztam a szerkezetet, "déli tizenkét óráig volt működésben és délig az idő szép napsütéses volt.­­ — Tizenkét és három óra között sötét, zi­vataros felhők érkeztek, a gép újból működésbe­­jött s nem is volt nagyobb eső, csak három órakor jelentkezett valamelyes kis csapadék. Ezek a felhők pedig azok­ a nagy, zivataros fel­hők voltak, melyek Nagymarosról érkeztek s a melyekből pár félórával azelőtt Nagymaroson hatalmas jégeső hullott alá. Mikor azonban a felhők feltűntek a budai hegyek fölött, a szer­kezetből kiáradó elektromos hullámok körze­tébe kerültek, amelyek a felhőket teljesen szét­oszlatták s igy a budapesti közönség jégzivatar­tól szabadult meg. Vasárnap este 7 órakor ál­lott meg a szerkezet és ma, hétfőn reggel 7 óra­kor, újból megindult. Közölte még a főmérnök, hogy eljárásá­nak határozottabbá tételére és hogy a közönség számára is hozzáférhetőbbé tegye találmányát, azon a szerkezeten kívül, mely most a debrői­­nti növénytani intézet kertjében működik, újabb szerkezetet állít föl, még­pedig a Gellért­hegyen, a most épülő városi villának közelében, a Leherer-villa tornyában. A főmérnök az új szerkezetet már kedden működésbe hozza. Az új műsor március 20, 21. és 22-én, hétfőn, kedden és szerdán. Psilander házasodik Félig vidám, félig szomorú történet 4 felvonásban. Az Eldozó lelkiisiszet Dráma 4 felvonásban. Főszereplő : Alwin Neuss, Büki kimenői® Bohózat. Előadások kezdete hétköznapokon 4., 6. és 10 óra­kor, ünnepnapon 3 óratól folytatóig. — Elővétel ’ d. e. 11—-1-ig és d. u. 4 órától. | MAGYARORSZÁG Budapest, 1916. kedd, március 20.7 •v—----------------------------- ■ 1 1 1 ------­ 1 . Zsen­­­etsze néger király I | Nizza szenzációja Zürich, március 16.; ?! (Saját tudósitónktól.)' A nizzai „Restaurant des Alliées“ („Szövetségesek“­­vendéglő) első emeletén, van egy terem­, amely kizárólag a szerb képviselők számára van fen­­tartva. A Nizzába menekült szerb képviselők, politikusok, autoritások és katonatisztek tár­saságában forgott már egy idő óta egy néger, akinek arca sötét, de ruhái annál világosab­bak. Ujjain vastag aranygyűrűk csillogtak, mellét tizenhét érdemrend díszítette. Nem ki­sebb személyiségiről van szó, mint I. Kra­ti­m Kac­ala Nengani királyról. Szüle­tett 1889 január 15-én az afrikai Bomouban, fia Abdel Mumufi szultánnnak, alo csak 15 napig uralkodott, de unokája Omar szul­tánnak, aki viszont harminc évig ült a trónon. Mintegy húsz évvel ezelőtt Franciaország,­­Anglia és Németország barátságosan megosz­­tozkodtak atyja tartományán, amely Szudán­ban, a Csan-tó partjain terül el. Ez idő óta Ibrahim király hiába kérte nyugdíját a nemzetektől, amelyek az ürítőktől megfosz­tották. ’ ’ * * A’ háború kitörésekor I. Ibrahim Ber­linben tartózkodott, ahol a Wintergartenben­ szólószerepe volt. Francia papírjai miatt azon­ban el kellett hagynia Németországot. Eluta­zott Algírba s jelentkezett tiszti szolgálatra, de a hálátlan franciák csak közlegénynek akarták besorozni. Ezután Egyiptomba, majd Nizzába utazott, ahonnan holt a francia, hol az angol kormányt zaklatta nyugdíjért. Igényei egyéb­ként elég szerénye­k voltak­: 70.000 frank évi jutalmat kért azért, hogy ne kívánkozzék vissza többé Bomnouba, hol javai vannak. Tegnap este — így számol be egy nizzai jelentés — vacsora „után, amelyen ő felsége­s. Ibrahim Kac­ala Nengani is részt vett, összegyűltek a búsuló szerb politikusok. Hogy a zöld asztal mellett töltsék el a hosszú, unal­mas időt. A néger király Nikolics Gábor szerb képviselő mellett ült, akit — fizetésre kerülvén a sor — fájdalmas meglepetés ért. 500 frank aranyat tartalmazó pénztárcája szőrén-szálán eltűnt. A játszó személyiségek között ott volt Milivojevics rendőrprefektus is, akinek az a brilliáns ötlete támadt, hogy bezáratta az ösz­­szes ajtóikat. Az összes jelenlevőket átkutatták, de a néger királyi sarj nem akarta magát alá­vetni e méltóságát mélyen sértő műveletnek. Kérelmek és érvelések mind hiábavalónak bi­zonyultak. A gyanú tehát egy elegáns hölgyre irányult, aki hajlandónak nyilatkozott magát az egyik pincérné kutatásának alávetni. Köz­ben Milivojevits prefektus észrevette, hogy a néger király eltűnt. Kihasználta az általános zavart és nyugodtan kiment. Egy perc sem telt el, máris visszajött és most már kijelentette: — Az adott körülmények között hajlandó vagyok magamat a kutatásnak alávetni. A formalitások megtörténtek, a néger ki­rálynál semmit sem találta­k. A prefektus meg volt győzve. Ibrahim ezután odakint az eldu­gott pénztárcát magához véve, ruganyos lép­tekkel eltávozott. Azonban meglesték és egy óra múlva a rendőrök elfogták az Elzász- Lotharingia­ úton levő lakásán. Ma reggel a rendőrségen kihallgatták és I. Ibrahim Kachala Nengani, Bornou uralkodója, töredelmesen be­vallotta, hogy a pénztárcát tényleg ő lopta el. A pénzre szüksége volt, hogy előleget adjon nyolc zanzibári királyi hercegnőnek, akik a Casino Municipale-ban fognak vendégszere­pelni. A királyt erre letartóztatták. Cobor Péter:­­ __________ Helénák és Máriák " Carmen Sylva, a költői királynő emlékezetének idézése közben szó esett Vacarescu Helénáról, a szép román leányról is, kit szerelem fűzött a ro­mán királyfihoz. Carmen Sylva e gyöngéd Láncot erősebbé óhajtotta fűzni harangzúgással, ünne­plésen, az oltár előtt. De férje, aki király volt, anélkül, hogy egyszersmind költő lett volna, a leg­­erélyesebben tiltakozott e frigy ellen. Politikai okokból tette, igazsága is lehetett, minek a szegény Sándor király a bizonysága, aki szörnyűségesen meg­­bűnhődött, amiért édes­anyjának, a fekete Natáliá­nak egyik udvarhölgyét vette feleségül. Ami végze­tes volt Szerbiában, végzetes lehetett volna Romá­niában is, az egykori Balkán nem bízta meg fe­jedelmeinek belföldi házasságait. Vacarescu Helén kénytelen volt lemondani arról, hogy valaha Románia királynője lehessen; honából kiűzte a gúny és a káröröm, Párisba me­nekült, ahol szép ifjú leányt többre becsültek a­ Balkán akkori fejedelmeinél, amint ezt Milán ki­rály is tapasztalhatta, kinek pedig Paris volt a Mekkája. Helénával, az érdekes száműzöttel Parisban találkozott Justh Zsigmond, aki ifjan is oly gazdag örökséget hagyott a magyar irodalomra, mely­ felér több, vénen is köyvetet ontó koszorúsunk összes műveivel, kivált azofcéval, kiken sehogyse látszik meg, hogy ők is lehettek fiatalok. Justha Zsigmond, mikor Páris elemeit kutatta, irodalmi szalonokban akadt rá Vacarescu Heléarg, ki a századvégi leányok legérdekesebbjével, Bash­­kircsefi Máriával barátkozott. Mindhárman, a magyar író, a román udvar­hölgy és a ci orosz festőnő messze idegenből za­rándokoltak Párisba, hogy az ott erősebben hul­lámzó élet árjába vessék magukat. Hármuk közüi Heléna volt a legszerényebb, ő a merészen szökelő fontaine lumineuseben kereste a Léthét És úgy viselkedett, mintha megtalálta volna. Í Úgy tudta leplezni bánatát, hogy senki sem tudhatta, vájjon gyötri-e még­? Senkinek sem beszélt meg­tépett ábrándairól. Mások hasonló esetben botrá­nyokat csaptak,, pereket indítottak vagy legalább emlékiratokat tettek közzé oly leleplezésekkel, me­lyek kellemetlenek voltak az udvarnak, Honnan őket száműzték. Heléna visszautasította a feléje tolongó kiváncsiságot, büszkébb volt, semhogy pa­naszkodott volna. S éppen ezért méltó róla meg­emlékezni most, mikor már elfeledték a nyomta­tásban is sok­at tárgyalt krónikákat, melyek feje­delmi szerelmekhez fűződtek. Mindezek Hősnői fölé magasra emeli Helénát. Hogy bár a világ örömes­ hallgatta volna meg, ő néma tudott ma­radni. S hogy nem a szépsége volt egyedüli gaz­dagsága, hogy kincseket tárt volna fel. Ha szívét feltárja , ezt hihetjük már azért is, mert Bashkir­­cseff Mária méltatta barátségára. Bashkircseff Máriának Párisb­an kultuszt szen­teltek, melynek Barrés Maurice és Theurich André voltak a főpapjai. Amit Mária vászonra festett, mindez csupán érdekes kísérlet, de a képek, me­lyeket korán félbeszakadt életéből Naplójában raj­zolt, bevégzettek, tüzes és csodálatos művészetet lehelnek, mint Theurich énekli róla. Hétpecsétes zárral rejtett titkokat tárt fel... a fiatal leány lelki világába engedett betekintenünk... ő öntudatosan érezte, amit az ifjú leányok öntudatlanul sejtenek és elmondott mindent, de mindent. Merész" vágyait hódításról, dicsőségről és pompáról, a nyugtalan­ságot, melylyel vágyait megvalósítani akarta.. . gyorsan akart élni és emellett aggódott, hogy nem marad ideje átélni azt, amit átélni óhajt. A való­ságban mindebből semmit sem ért meg, lázas munkakedve és égő becsvágya dacára sem bírta képein kifejezni, amit akart, egész művészete csu­pán készülődés volt. Szerelme nem volt, mely kár­pótolhatta volna. Tudta, hogy szép, alakja olyan, akárcsak görög istennőé, gyermekarca csupa friss varázs. De mindez mire való,- - kérdi — mikor senkié sem vagyok ? Nem találja meg azt, kit méltó volna szeretnie. Nizzában megpillantja H. herce­get, ki nagyon imponál neki, de a herceg őt észre sem veszi, lekötik a szeretői. Nem értem­, — írja erre Mária — hogy a férfi és a nő, mind­addig, mig nem kötnek házasságot, miért akarnak egymásnak tetszeni és miért gyöngédéi­ egymás­hoz, holott mindjárt a házasság után elhanyagolják egymást ? Miért nem marad a házasság utánra egyéb, legfelebb fagyos barátság­­. Nopak legtöbb­

Next