Magyarország, 1916. április (23. évfolyam, 92-120. szám)

1916-04-11 / 102. szám

6 MAGYARORSZÁG Budapest, 1916. kedd, április 11. fl­issyamisitós - csalás hathónapi fogházra ítéltek­ egy tejkereskedőt (Saját tudósítónktól.) A nagyközönség kö­reiben bizonyára kellemes és örvendetes feltű­nést fog kelteni az az ítélet, amelyet ma hozott a budapesti királyi büntető törvényszék , amelylyel egy megrögzött tejhamisítót csalás miatt félesztendei fogházra­ ítélt. Barta Izidor budapesti, Madách­ utca 15. szám alatti tej­kereskedőt a kerületi elöljárósá­­­­gon tejhamisítás miatt több ízben elítélték. A kihágási ítéletek során azért, mert 25 száza­léknyi vizet kevert a tejhez, három ízben pénzbírságra, egy esetben, mert a tejet lefö­lözte, szintén pénzbírságra ítélték. A rendőrség azóta állandó figyelemmel kísérte Barta Izidor telepét és 1915 november 17-én 1400 liter tejet foglalt le nála, éppen mikor a tejeskocsik ki­indultak, hogy a fogyasztókhoz a tejet kivi­gyék. Ugyancsak nagyobb mennyiségű tejet foglaltak le nála 1915 december 29-én és 1916 január 11-én. A székesfőváros vegyvizsgálati­ hivatala megállapította, hogy az 1400 liter tej­ben csak 900 liter volt a valódi tej, a többi öt­száz liter pedig víz, még­pedig nitrátot tartal­mazó kút víz. A kerületi elöljáróság, miután Barta Izi­dor állandó tej­hamisítóként szerepelt, követke­zetes, állandó csalásokat állapított meg tény­kedéseiben és a három ízben tapasztalt tejh­a­­m­isítási ügyeket nem bírálta el a mezőgazda­­sági termények hamisításáról alkotott kihágási törvény szerint, hanem a bűnügy megindításá­nak foganatbatételére áttette az ügyet a királyi ügyészséghez. A királyi ügyészség csalás vétsé­­­­gének kísérlete miatt a büntető királyi járás-­­ bíróságnál bűnpörbe fogta Barta Izidort. Az­­­ ügy vizsgálatánál a járásbíróság megállapítani akarta, hogy vájjon Barta Izidor cselekménye nem úgy bírálandó-e el, hogy miután vizet ke­vert a tejbe, ez az egészségre ártalmas lehetett. , Véleményt kért a művegyészeti intézettől, mely­­ azt mondotta, hogy a tejhamisításokat azért követik el a tejkereskedők nitrátot tartalmazó kutvizzel, mert a rendes vízvezetéki viz köny­­nyebb a tej fajsúlyánál, m­íg a nitrátos kutviz a tej fajsúlyával egyenlő. A nitrátos kirtvizek azonban talajvíznek tekintendők s miután a ta­lajvizek rothadó szerves anyagokat tartalmaz­nak, az egészségre feltétlenül ártalmasak. Arra azonban, hogy a Barta Izidor tejében talált nit­rátos vízben voltak-e szerves anyagok, a szak­értők nem tudtak felelni, mert az annak idején a Barta Izidor tejéből kiválasztott víz ez irány­­ban nem volt megvizsgálva, így csupán a csa­lás kísérletének vádját tartotta fenn a királyi ügyészség, mert csalás kísérletét látta abban, hogy Barta Izidor a fogyasztóközönségnek szánt tejbe vizet öntött, ezáltal magának jogtalan anyagi hasznot akart szerezni és hogy a csalást végre nem hajtotta, ebben a tej lefoglalása aka­dályozta meg. Barta Izidor tagadta, hogy ő a tejet vizezte volna és ha vizezett tejet találtak nála, ezt már a termelők vizezték meg. Védője pedig azt vitatta, hogy a tejhamisítás nem a büntető törvénykönyv szakaszai szerint bírá­landó el, mert a tejhamisítás nem csalás, ha­nem csupán kihágás és az élelmiszerhamisítá­­sokról szóló kihágási törvények alapján az ügyben illetékes rendőrhatóságok mondhatnak ítéletet. A bíróság kihallgatott több tanút, így Til­ler Ernő városi fogalmazót, aki a lefoglalást foganatosította és Góth Ármin dr. fővárosi ve­­gyészt, akinek véleménye alapján a foglalás történt. Ezek igazolták, hogy két esetben raj­­tacsípték Barta Izidor szállítóit, ezeknek a tet­­­jében azonban tízszázalékos vizet találtak egy-­­­szer, a többi esetben csak másfél százalékot, a Bartánál lefoglalt tejmennyi­ségek azonban 25 és 30 százalék vizet tartalmaztak. A bíróság nem fogadta el a vádlott védekezését és a védő azon érvelését sem, hogy a tejhamisító vádlott ügyének elbírálására magát illetékesnek nem tarthatja. Elítélte Barta Izidort csalás bűntet­tének kísérletéért tizhónapi fogházra, három­szor ötszáz korona pénzbüntetésre, mint mellék­­büntetésre és háromévi hivatalvesztésre. Ki­mondotta a bíróság, hogy az 1895. évi XLVI. törvénycikk 3. íj-ába ütköző kihágás tényálla­­dékát a mezőgazdasági termék hamisítása ké­­pzi,a­melynél a tettes szándékának magára h­amisításra kell irányulnia, — ezzel szemben azonban a vádlott cselekménye jogtalan vagyoni haszon szerzésére s a sértetteknek (a fogyasz­tóknak) fondorlattal tévedésbe ejtésére és va­gyoni megkárosítására irányult és a cselek­ményben az élelmiszerhamisítás csak mint esz­közcselekmény ismerhető fel. Súlyosbító körül­ménynek vette „a fenforgó bűnhalnazt, a vádlott büntetett előéletét, a cselekmény el­követésénél tanúsított nagyfokú vakmerőségét és kapzsiságát, cselekményének közveszélyes­ségét, a közönség kiszipolyozására üzletszerűen kifejtett s jobbára gyermekekből, betegekből s öregekből álló tejfogyasztó-közönség egészségét is veszélyeztető tevékenységet.“ A vádlott felebbezése folytán ma került az ügy a királyi törvényszékhez, mint másod­fokú büntető bírósághoz. A tárgyaljon Kiss István kir. táblabiró elnökölt. Perényi Gá­bor volt az előadó bíró, a vádat Hérai An­dor kir. ügyész képviselte. Barta Izidor pedig két ügyvédet is fogadott. Az ügy ismertetése után jogi vita fejlődött ki Hérai Andor ügyész és Vidor Jenő dr. védő között; ez utóbbi azt vitatta, hogy csalás esete csak akkor forogna fenn, ha Barta Izidor a tejet olyként hamisí­totta volna, hogy abban száz piercent víz volna és a vízbe tejszinü festéket tett volna s ezt a kotyvalékot tejként hozta volna forgalomba. Az "ügyész viszont, a járásbírósági tárgyalás indokolásához mérten, a csalás kísérletének tényálladékát fennforogni­­látja. "Kérték a vé­dők annak megállapítását, hogy az egész szé­kesfőváros területén nincsen nitrátos vizet tartalmazó udvari kút, nincs ilyen kút a Barta Izidor udvarán sem, nitrátos vízzel tehát nem hamisíthatta a tejet. Az ügyész vé­leménye az, hogy a tényre egyáltalán nem tartozik, hogy milyen vizzel hamisította a vádlott a tejet. — Balassagyarmati ügyészkoromban egy tárgyaláson történt, hogy a bíróság már-már megeshetett három tanút, hogy ők nem látták a vádlott kezében azt a vasdarabot, amivel a sértettet fejbeütötte. Ekkor én az egyiket megkérdeztem: Hát mi volt a vádlott kezé­ben ? _ Kő volt! — felelte. — Hát ez az eset is olyan. Az nem tartozik szorosan a tényre, hogy Barta Izidor nitrátos kutvizzel vagy víz­vezetéki vizzel, amelybe azután nitrátport tett, hamisította-e a tejet. A kir. törvényszék a csalás kisérletének tényálladékát szintén megállapította és e tekintetben magáévá tette az első bíróság ítéletének indokolását. Csupán a bűnhalmaz­, a kapzsiságot s a súlyosbító körülmények egyéb indokait nem tette magáévá s ezért a tizhónapi fogházat hat hónapra szállította le, a mellékbüntetéseket azonban meghagyta. A védők a kir. táblához az illetékesség kérdé­sében semmiséget jelentettek be. Autotaxi - propeller - villamos (Saját tudósítónktól) A közlekedési bizott­ságnak ma délelőtt ülése volt, amelyen elhatá­rozták az autótaxi tarifájának kért felemelését és elfogadták a villamosok nyári menetrendjét. Ezeken kívül pedig a bizottság az összes ak­tuális kérdésekről tárgyalt: a propellerről, a közúti megváltásáról, a túlzsúfolt kocsikról és a női kalauzokról. Az ülés megnyitása után, amelyen Rényi Dezső tanácsos elnökölt, bejelentette az elnök, hogy Zipernovszky Károly, Komlós Ágost dr., Kollár Lajos dr. és Girardi József napirend­­előtti felszólalásokra kértek engedélyt, amit ő meg is adott. A felszólalásokat megelőzőleg Till Antal tanácsjegyző előadása alapján foglalkozott a bizottság az autótaxi társaságnak kétrendbeli kérelmével. Az első az, hogy a május 1-én le­járó tarifaemelést a háború tartamára hosszab­bítsák meg, a másik pedig, hogy a gummi­­hiányra való tekintettel mentesítsék a társasá­got attól, hogy a vámvonalon kívül fuvart vál­laljon. Az ügyosztály a rendőrség meghallga­tása után azt­­javasolta, hogy a tarifaemelésre vonatkozó kérést teljesítsék. A második kéré­sére vonatkozólag azonban azt a módosítást ajánlotta, hogy az államrendőrség Működése I terén belül köteles legyen fuvart vállalni, úgy­­­hogy Rákospalotára, Erzsébetfalvára, Kis­pestre, Pestszentlőrincre, Újpestre tartozik fu­vart elfogadni. A bizottság az ügyosztályi ja­vaslathoz hozzájárult. A propeller ügye Ezután a napirend előtti felszólalásokra került a sor. Zipernovszky Károly azt a kérdést vetette fel, hogy mi az oka annak, hogy a pro­­peller-közlekedés nem kielégítő, amennyiben már létezett járatokat egyszerűen beszüntettek. Valtinyi József műszaki tanácsos, felvilágosí­tásul előadta, hogy a propeller-társaság­ öreg hajói két éven át fokozott üzemben voltak. A társaság arra számítva, hogy a tél hosszú lesz, úgyszólván összes hajóit javításba adta, lesze­relte és a hajók még mai napig sem tudtak üzemképes állapotba kerülni. A legutóbbi ideig három vonal volt csak üzemben, csak­ legújab­ban állították be a negyedik relációt, szervben a békeidő tizenhárom relációjával. A bajt még fokozza, hogy a társaságnak személyzet sem áll rendelkezéseire, dacára annak, hogy a hadve­zetőségtől már népfelkelőket is kért. A partbér­let tágyalása alkalmával kötelezték ugyan a társaságot teljes üzem fenntartására, de a ha­jók és a személyzet hiánya vis major. Rényi Dezső tanácsos kiegészítette ezt az előadást azzal a kijelentéssel, hogy a propeller­közlekedés kérdése állandóan napirenden van és most folynak a kereskedelmi minisztérium­ban a propeller megváltására vonatkozó mun­kálatok. A főváros is számításokat csinált, hogy miképp festene a propeller-vállalat a város ke­zelésében.­ ­ közúti megváltása A következő felszólaló, Komlós Ágoston dr., a közúti vaspálya társaság megváltási hí­reit tette szóvá. Megemlítette, hogy a megvál­tást a város csak azért akarja, hogy a viteldíj­emelést keresztülvigye és így a városi vasutat szanálja. Kérdi az elnököt, van-e erről tudo­mása. Rényi Dezső tanácsos felvilágosításul elő­adta, hogy az nyílt titok, hogy a főváros a közlekedés egységesítésére törekszik és hogy a városihoz hasonlóan a közúti megváltását is kívánja. Azonban semmi konkrétum nincsen. A dolog csak a megbeszélés stádiumában van. Utal különben e tekintetben az ismeretes levél-­ váltásra is. A tarifaemelés kérdése pedig sem­miféle összefüggésben a közúti kérdésével nin­­­csen. A viteldíjemelés kérdésével az egész kül­földön foglalkoznak, de ezt a kérdést a közúti megváltásának kérdésével semmiféle okozati összefüggésbe hozni nem lehet. Egyébként pe­dig utal arra, hogy a közúti vasút megváltásá­nak az ügye még régibb, mint a villamos vá­rosi vasút részvényeinek a megvétele. A városi szanálásáról ilyen irányban szó sem lehet, mert a városi vasút megáll a maga lábán, és csak sajnálatos, hogy ebben a kérdésben állan­dóan ilyen kapcsolatot állítanak fel. A bizott­ság a felvilágosítást tudomásul vette. Kollár Lajos dr. a villamos vasutak túl­zsúfoltságának kérdésében szólalt fel. Tudo­mása szerint az állóhely-tilalmat csak annyi­ban függesztették fel, hogy a kocsi belsejében is megengedték az állást. De ez a rendszabály semmi esetre sem célozta azt, ami ma történik, hogy tizenhat álló utas helyett 32—40 ember szorong a villamos kocsikon. Ebből a körül­ményből származnak azután legtöbbnyire a balesetek is, mert a kalauz képtelen akadály­talanul dolgozni és ebből folyik azután az is, hogy az utasoknak nagy kontingense fizetés nélkül utazik. A társaságok érdeke volna, hogy ezeken a bajokon a jegykezelés egyszerűségével segítsenek. Nemcsak a közönség fegyelmezet­lensége az oka a bajoknak, hanem a hatóságok is, melyek nem kellő szigorral lépnek fel. Szó­lott azután a női kalauzokról, akik szerinte igen jól megfelelnek hivatásuknak és sokkal udvariasabbak, mint a férfi­­kalauzok. Úgy hallja azonban, hogy ezeknek a fizetése keve­sebb a férfikalauzok fizetésénél. Széll Árpád közúti vasúti igazgató : A fize­tésük is ugyanaz és az előlépésük is ugyanaz ! A túlzsúfoltság Kollár Lajos dr.: Ez a dolog tehát rend­ben van, mégis azt kéri, hogy kíméletet és tü­relmet tanúsítsanak a női kalauzokkal szem­ben, engedjék meg, hogy ha hely van a kocsi­ban, le is ülhessenek. Végül azt a­ kérdést in­tézi, hogy a tanács miféle ingerenciát és ellen­őrzést gyakorol a tekintetben, hogy a személy­zetet megfelelő módon pótolják, különösen,­ hogy megfelelő számú kocsivezetőt képezzenek ki a társaságok. Rényi Dezső tanácsos előadja, hogy a Kol­lár által hangoztatott jegyrendszer-revízió igen nagyfontosságú kérdés, amely szorosan a tarifa­­revízió kérdésével függ össze. Schreiber Emil dr. rendőrtanácsos pedig a túlzsúfoltság dolgában felelt és kijelentette, hogy ezt az okozza, hogy csökkent a társasá­god kocsiparkja, mert nagy a személyzethiány. A kocsik fentartása nagy nehézségekbe ütközik, úgyszintén az üzemanyagok beszerzése is. De még a rendőrségnek sem áll kellő személyzet rendelkezésére a forgalom ellenőrzése céljából

Next