Magyarország, 1916. április (23. évfolyam, 92-120. szám)
1916-04-15 / 106. szám
e rint nincsenek abban a helyzetben, hogy pártolják a javaslatot. A polgári pártok is elutasították a szociáldemokraták javaslatát. Ezután a haladópártiak okolták meg javaslatukat, hogy a véderőhozzájárulásra kötelezett személyek és társaságok a véderőhozzájárulásról szóló törvény alapelve értelmében külön adót fizessenek, mégpedig a véderőhozzájárulás egyharmadát, föltéve, hogy a véderőhozzájárulás alá eső vagyon és jövedelem nem terheltetett meg hadi jövedelmi adóval. A javaslat célja, hogy a nagy, háborús szaporulat nélkül maradt vagyonokat egyszerű adózással terhelje meg. A kincstári kancellár jelentette, hogy a szövetségi kormányok határozott felfogása szerint a hadi jövedelmi adón és a háborús vagyonszaporulati adón kívül további megadóztatásra nem gondolnak. A nemzeti liberálisok egyelőre hozzájárultak az egyszeri véderőhozzájáruláshoz, amelyet a szociáldemokraták is javasoltak. A centrum a kérdés megoldását a későbbi nagy adóreform idejére óhajtja elhalasztani. A konzervatívok hangsúlyozták, hogy az egyes államok adókivetési jogába való befolyást nem szabad még a véderőhozzájárulással is fokozni. A bajor meghatalmazott közjogi okokból a javaslat ellen foglalt állást. A javaslatot ezután a haladók, a nemzeti liberálisok és a szociáldemokraták szavazataival elfogadták. A bizottság ezután egyhangúlag elfogadott egy javaslatot, amely a társaságok megadóztatásánál a belföldi és a külföldi társaságok közti különbséget a törvényjavaslatból törli és az adót oly módon szabályozza, hogy az a 20.000 márkáig terjedő nyereségtöbbletnél a nyereségtöbblet 10%-a, 20.000-től 200.000-ig minden 20.000 márkánál 2%-al emelkedik, 200.000-től 250.000 márkáig 30%, 500.000 márkáig 40%, és azonfelül 45%-ot tesz ki. Ezzel az első olvasás befejeződött és a bizottság megkezdte a húsvéti szünetet. Ő azt írja, hogy, az antant devizáinak ma rossz napjuk volt. A párisi váltó 85.60-ra, a londoni váltó 23.62-rel sülyedt. Ezzel szemben a Berlinre és Bécsre szóló váltók változatlanok maradtak. Az angol jelentés i Kedden az ellenség megtámadta a La Boisselle mellett lévő lövészárkainkat, miután előbb kényeket előidéző gránátokkal erősen lövöldözte azokat. Ismét kiűztük árkainkból. Csak kevés foglyot vesztettünk. Tegnap este az ellenség háromszor támadott, elérte Charnoytól délre lévő lövészárkunkat, de visszavertük. Néhány halott maradt vissza árkainkban. Katonáink közül néhány eltűnt. A mai nap folyamán tüzérségi harc volt Carency, a Hohenzollern-eredmű és St. Eloi mellett. Az ellenség ma a Hohenzollern-sáncnál felrobbantott egy kis aknát, de nem okozott kárt. Ezena vidéken és Arrasnál ma lövészárokmozsarakkal folyt a harc. A belga jelentés Április 13. Némi tüzérségi tevékenység a front különböző részein. Dixmuidennél a tüzérharc élénkebb volt. A francia váltóárfolyam sülyedése Bern, április 14. ’A svájci lapok pénzügyi jelentései, mint tegnap, ma is a francia váltóárfolyam sülyedé-séről számolnak be. A Journal de Genève .. ." , ~ —mint,"!!"—-etete jelent meg Révaiéknál. Alig valami régibb keletű írásaiból, jobbára olyan művek, amiket pár esztendő alatt irt meg. Könyvei között vannak, amelyek igazán örökbecsüek. Ilyen a Balaton körüli utazás, ilyen a Károlyi Gábor gróf följegyzései nyomán irt két kötete; talán felesleges mondanunk, hogy ebben a könyvében is inkább csak a címben szerepel Károlyi Gábor gróf, mert egészen az ő eredeti munkája. Stílusa ragyogó, hamisítatlanul magyaros, tele képekkel, megragadó okoskodásokkal, de sokszor terjengő részletességgel. Ha elkapta egy gondolat, mellette marad és fejezeteket ir róla. Fejezeteket a nevetésről, a tutajos rutének kártyázásáról s mi egyébről. Bola semmiféle politikai sikerére nem volt olyan büszke, mint egy-egy tárcájára és az embereket körülbelül aszerint mérte, hogy minő véleménynyel vannak az ő írásairól. Sokszor elmondta, hogy az ő Szegedi Rózája olyan alak, aminőhöz foghatót Shakespeare se alkotott. Ez a kor pedig, melyet ő maga az ő fénykorának tartott,már az ő hanyatlásának kora volt. Mégpedig a gyors hanyatlásé. Egyszerre csak letört, a fizikuma is, a szelleme is. Sírni lehet ezen a letörésen, mely olyan hirtelen-váratlan következett be; tíz esztendővel ezelőtt Eötvös Károly már csak romja volt az Eötvös Károly egykori büszke nagyságának. Micsoda hatalom, micsoda erős, nagy tényező volt Eötvös Károly csaknem négy évtizeden keresztül! Érdekes, hogy közéleti pályáját összeesküvésen kezdte. Ez az ember, aki tele volt a legtökéletesebb bonhomjával, aki maga volt a megtestesült kedélyesség. Mint huszonkét esztendős fiatal fiskális részes volt az Almássyféle összeesküvésben, és a komáromi sárba csukták be. De már egy esztendőre rá, 1865-ben képviselővé választották Kerkápolyi Károly helyébe, aki a pápai jogakadémia tanára lett. Ugyanakkor Eötvös Pápán újságot alapított és ott kezdte meg publicisztikai szereplését. Ettől kezdve pályája rohamosan indult fölfelé. Napról-napra nőtt. Nagy tehetségei mellett szerencséje is volt az egyre hatalmasabb érvényesüléshez. A megyén kezdte, ahol vármegyei ügyész lett és Eötvös Károly későbben is tele volt az ő veszprémmegyei fiskusi életének reminiszcenciáival. Mennyi mindenféle különösséget tudott ez a csodában kedves elbeszélő ezekről a reminiszcenciákról mesélgetni úgy szivarozás közben pártkörben, szerkesztőségben, meg az Abbázia híres asztalánál! Politikai hitvallása Deák Ferenc mellé vitte. Rajongó híve volt Deák Ferencnek. Még akkor is, mikor már a függetlenségi pártban vezérkedett, még akkor is, mikor Irányi Dániel halála után őt választották meg a függetlenségi párt elnökének. Az volt a felfogása, hogy Deák jól csinálta azt, amit csinált, de romlott szellemű és romlott erkölcsű epigonjai elrontották a Deák művét. Könyvet is írt Deák Ferencről, de se tökéletes politikai, se jó egyéni életrajz. Ebben a könyvében leginkább érezhető az Eötvös írásainak a túlságos részletezésben nyilvánvaló fogyatékossága. Parlamenti beszédeiben is szeretett hivalkodni Deák Ferenc politikájának tökéletes ismerésével és szeretett hivatkozni Deákra, főképp, ha a kiegyezés alapján álló kormánypárttal polemizált. Egy ízben felolvasott egy hosszabb idézetet Deák Ferenc beszédéből. Kónyi Manó, aki sajtó alá rendezte volt Deák beszédeit, nem emlékezett ilyen passzusra. Nagyon meglepte. Némiképp restelkedett is. Egy héten át kutatta Deák Ferenc beszédeiben azt a paszszust, nem találta. Ekkor konstatálta ismerősei előtt, hogy Eötvös Károly önkényesen idézett Deák beszédéből. Este a pártkörben elmondtam Eötvösnek, hogy Kónyi egy hétig kereste, de nem találta az idézett passzust. Eötvös nagyot nevetett. :«Elég bolond, — mondta — hogy annyit kereste. Én mindjárt megmondhattam volna neki, hogy nem találja meg.»: — Hát nem mondta azt Deák? — Azt nem tudom, de mondhatta volna. Eötvös Károly életében volt egy korszak, amikor tz egész világon hire terjedt, az egész világon bámulták, külföldi lapok irtak róla, de idehaza népszerűtlen volt, csaknem gyűlölték. A tiszaeszlári pör idején. Ő volt a Sólymosy Eszter meggyilkolásával vádolt zsidóknak védője a világhírű rituális bűnpörben. Eötvös Károly, emberfeletti tevékenységet fejtett ki ebben a pörben. Évekig dolgozott egy lángeszű és nagy akaratú ember mesés odaadásával és kitartásával. Szemben egy forrongó, szinte forradalmi közvélemén-nyel, szemben az elméket és lelkeket akkor átjárt antiszemitizmussal. Egy egész emberéletnek is óriási nagy feladatot végzett e rövid idő alatt. Megtanulta az orvosi tudományokat, úgy hogy híres memoranduma a külföldi tudományos világban is feltűnést keltett. De egy, magyar orvostudósnak nem imponált. Ivováts József professzornak. Pedig Eötvös sokszor mondotta, hogy, az akkor élő magyarok közül kettőt tart igazán okos embernek: Kerkápolyit meg Kováts professzort. Mikor azt kérdezte Kovátstól, akitől különben az orvosi tudományokat tanulta meg társalgás közben, hogy, elolvasta a memorandumát? Kováts professzor, aki híres volt darabos modoráról, azt felelte neki: ( — Nam olvastam, nem is olvasom, mert ,£a mftä ympk gxM£v& .te »totófe MAGYARORSZÁG Budapest, 1916. szombat, április 16. Biztosítani kell a kereskedelmi flottát ............Rotterdam, április 14. '■ (Saját tudósítónktól.) A legnagyobb angol hajótulajdonosok egyike, Houston, aki a parlamentnek is tagja, egy újságíró előtt úgy nyilatkozott, hogy a brit kereskedelmi flotta védelme oly nagy fontosságú, hogy ezzel szemben a Zeppelinek ellen való védekezés kérdése egészen jelentéktelenné törpül. A kereskedelmi flotta védelmének sikerétől függ az élelmiszer-zel való ellátás és az életszükségleti cikkeit drágaságának a kérdése. Houston szerint eddig 950 kereskedelmi hajó veszett el mintegy 3.500.000 tonna tartalommal. Kérdi: ha a németeknek sikerülne a semleges Hajózást lehetetlenné tenni, mennyi saját hajó fölött rendelkeznék Anglia az ország szükségleteinek ellátására ? A mezopotámiai vereség a felsőházban London, április 14. (Felsőház.) Arra a török állításra vonatkozólag, hogy Felahie mellett a török árkok egy részében 3000 holttestet találtak az április 9-diki csata után. Senthurret a külügyi hivatal nevében kijelentette, hogy a halottak és sebesültek száma jóval kevesebb. Lake tábornok jelentette, hogy az időjárás rendkívül rossz. Április 12-én orkán dühöngött, hatalmas esőzéssel. Az áradás mindkét pardon növekszik. Törökország háborúi a György király — Kat-el-Amara parancsnokához Rotterdam, április 14., (Saját tudósítónktól.) Míg a lapok általában nem bíznak Cerring tábornok mezopotámiai akciójában és az eddigi nagy áldozatok árán elért sikereket csak részletsikereknek ítélik, György király már üdvözlő táviratot intézett hozzá és Townsend tábornoknak szikratávírón küldött sürgönyt a bezárt Kur-d-Amarába. A király köszönetet mond és elismerését nyilvánítja a hónapok alatt tanúsított kitartásáért és hősiességéért, biztatván a tábornokot és katonáit a szorongatott helyzetből való kiszabadulással. 'Ll''' T 5 - A „Breslau“ újabb szereplése J.) London, április 14. (Saját tudósítónktó) A «Morning Post» április 6-áról a következő pátervári jelentést közli. Kellemetlen meglepőtés volt az oroszokra, hogy a «Breslau» (most «Midili») ismét megjelent a Fekete-tengeren, így lehet megmagyarázni azt, hogy olyan ezredek, amelyek még nemrég Gallipoliban voltak, beleavatkozhattak a Trapezunttól keletre folyó harcokba. Ezek az ezredek bizonyára nem szárazföldön jöttek. A vasírt csak Angoráig, talán Sivárig megy, hiszen a csinguklaki széntelepeknek az orosz őrhajóktól történt alapos elpusztítása után olyan kevés szén áll a törökök rendelkezésére, hogy alig elégsé-