Magyarország, 1916. május (23. évfolyam, 121-151. szám)

1916-05-09 / 129. szám

flSn0a®ies£ IBBjB, kedd, május 9. MAGYARORSZÁG !é£i Az igazságügyminisztérium ügyeit ideig­lenesen Halil­anci I külügyminszter fogja vé­­gezni.­ ­ A verduni küzdelem A francia vezérkar jelentése ÁSh sajtóhadiszállásról jelentik: Május 7.,­ délután 3 óra. A fronttól délre !A németek erőteljes tüzérségi előkészítés u­tán tegnap este támadást intéztek Lihonstól délre lévő árkaink ellen, de zárótüzeléssel feltartóztatták őket. Támadásuk szétforgá­­csolódott, mielőtt elérte volna, drótakadá­lyainkat. Verdun vidékén az éjszaka folya­mán állandóan heves tüzérségi tüzelés volt a 304-es magaslat környékén, valamint Hau­­dromont­­és Thiaumord majornál. St. Mibel­től délre visszavertünk egy erős ellenséges felderítő osztagot, amely egyik kis őrségün­ket Bislesttől keletre megtámadta. Lotharin­­giában megleptünk egy őrjáratot, amely Lanfricourt környékén, Nomenytól dél­keletre a Seille-folyót átlépte. Tizennégy fog­lyot vittünk magunkkal. Viharban tegnap húsz kötött léghajónk elszabadult. Néhányat­­ a szél a ném­et vonalakba hajtott, mások a­­ francia vonalakba estek vissza. A megfigye­lők többsége ejtőernyővel a mi vonalainkban szállhatott le. Néhányukról, akik az ellensé­ges zónába kerültek, nincs hírünk. A departmánok tanácsa a verduni küzdelemről Paris, má­jus 8. (Saját t­u­d­ó­s 1r­ó­n­k­t­ó­l.) A st­a­v­a­s- ügynökség jelenti: A departmánok tanácsa párisban ütésre ült össze. Valamennyi d­epart­­m­án minden képviselője megjelent az­ arden­­nesi kivételével, melynek területén ellenség áll s melynek képviselői külön ülést tartot­tak Párisban. A departmánok elnöke meg­nyitó beszédében a verduni hősökre irányí­totta a közfigyelmet, akik önfeláldozó heroiz­­musokkal gátját állták a mindent elöntő né­metség árjának. Ezzel biztosították­­ nemcsak Verd­unt, de­­megerősítet­ték a rendíthetetlen bizalmat is a végső gy­őze­le­m­ben s a szövetségesek Csodálatát és hitét a francia nemzetben, mely, erejét megfeszítve veszi ki részét a gigászi har­cokból. Rendszeres munka folyik mindenütt az országban, mely­­mindazt a célt szolgálja, hogy elűzzék az e­ll­e­n­s­ége­t a francia földről s felszabadítsák testvéreiket és szö­vetségeseiket. Az elnök indítványára köszö­netet mondtak az egész hadseregnek, a vezér­karnak, külön a verduni hősöknek, s az elnök­höz üdvözlő táviratot küldtek. Moraht Verdun ostromáról­ ­■loraht őrnagy a Berliner Tageblatt-ban Az általános hadihelyzet fejtegetése kapcsán megcáfolja az ellenséges katonai szakértők ama vélekedését, hogy Verdininek hosszúra nyúló ostroma a német hadsereg kimerülését jelenti. Cikkéből vesszük át az alábbi részletet: Csodálatot­ volna, ha a Ver­dánért folyó hosszadalmas­ harcokat ellenfeleink nem arra magyaráznák, hogy ismét kimerült állapot-­ ban vagyunk, tíz a"régi nóta, amelyet mindig akkor húznak a saját vigasztalásukra, midőn éppen az ellenkezőről,­ vannak meggyőződve. Hiszen ellenfeleink szerint ki voltunk merülve midőn a m­améi csata után védekezésbe men­tünk át. Ausztria-Magyarország ereje szétfor­­­­gácsolódott, midőn egy évvel ezelőtt a Kárpá­tokból törtek elő csapataik az általunk támadott oroszok szárnya ellen. Halódó félben levőknek mondottak ellenfeleink bennünket, midőn a milliós orosz sereget a Duna- és Pripjat-mo­­csarak mögé vetettük vissza. Ugyancsak ellen­ségeink­ ítélete szerint már egy évvel ezelőtt­­ megingott az osztrák-magyar védőfal az ola­szokkal szemben és szinte csodálatos, hogy Szerbia legyőzése után közös haderőnket­ nem bélyegezték egyszerűen akcióra képtelen sereg­­maradéknak. Még élénk emlékezetben van az is, mint számították el magukat ellenfeleink az ozmán hadsereg értékelésénél. Nagy-Bri­­­tannia hadtörténelme nem ismer rosszabb na­pokat, mint aminőket török szövetségestársaink okoztak az angoloknak Gallipoli félszigetén és a Tigrisnél. Komoly küzdelem­­idején mindig elhamarkodott dolog a küzdelem kimenetelét határidőre megállapítani. Előre nem látható momentumok gyakran felborítják még a leg­valószínűbb számítást is. Emlékezzünk rá, hogy az orosz Port Arthur 210 napig ellentál­­lást tanúsított japán hadosztályok leghevesebb támadásaival szemben. A támadóknak ott is lépésről-lépésre kellett tért hódítaniuk, csak elkeseredett küzdelmek után tudtak az erőd­­művekhez közelebb férkőzni és a japán hadve­zetőség akkoriban a legnagyobb áldozatoktól se riadt vissza. Szinte patakokban folyt a­ sár­gák vére. Augusztus 19. és 24-ike közt 14.000 halottjuk maradt a csatatéren és a keleti arc­vonalon hozott áldozatok teljesen hiábavalók maradtak. Az orosz vár sorsát a legnehezebb tüzérségnek a belső erődök elleni támadása pecsételte meg. Nem csekélyre értékeljük az, oroszoknak a védelemben tanúsított szívóssá­gát, ám a legnagyobb elismeréssel adózunk a franciáknak is az ellenállás szervezéséért, tü­zérségükért s a terepviszonyok kah­sználásáért. E körülmények az okai, hogy a német hadve­zetőség, felesleges áldozatokat elkerülendő, nem tudta egyszeriben elpusztítani a francia keleti arcvonal legfontosabb pillérét. Mint a mostani háborúban kitűnt, valamely vár elő­terében levő előállások nagyobb mértékben föltartóztatják még a fölényben levő támadók előrenyomulását is, mint korábban hitték. Ámbár a harminc és feles, valamint a 42-es nehéz ágyuk alkalmazása megkönnyíti és gyorsítja a vár permanens védmű­veinek el­pusztítását, a nehéz tüzérség értékét leszállítja az a körülmény, hogy a védekező ellenségnek hasonló értékű harci eszközei vannak és hogy a vár előterét a technika minden lehető eszkö­zével járhatatlanná tette. Végül a vár helyőr­sége a maga bátorságával, kitartásával és ál­dozatkészségével végső ellenállásra képesíti a védett helyet. Nem vonjuk kétségbe ellenfe­leink e tulajdonságait, annál nagyobb dicső­ség számunkra, ha lépésről-lépésre haladva előre, érjük el célunkat. Franciország legna­gyobb seregének legyőzését! A balkáni hadjárat Az osztrák-magyar és bolgár konzulok elhagyták Athént Bukarest, május 8. (Saját tudósítónktól.) Az „Indépendance Roumaine“ jelenti Athénből . Az­ osztrák­­magyar és bolgár konzulok elhagyták Athént és személyzetükkel és az irattárral Leucoiba, egy messzebb fekvő kis hegyi városkába utaztak. Elutazásuk nyilván azért történt, mert tartanak attól, hogy Athénben magában is partra fognak szállni most már az antánt csapatok. Jellemző, hogy elutazásuk után két angol tiszt megjelent konzulátusunk előtt, de azt zárva találták, s rövidesen el­távoztak. A szerb csapatok szállítása. Athén, május 8. úgy látszik, az antant nem váltja be fenyegetését, hogy erőszakkal is görög vas­utakon fogja szállítani a szerb csapatokat, mert Szalonikiba napról-napra érkeznek hajó­kon szerb katonák. Azt is beszélik, hogy ha a német tengeralattjárók akcióba lépnének, nem Szalonikiba, hanem egy Korfuhoz köze­lebb eső helyre fogják szállítani a szerbeket és onnan fogják kisebb-nagyobb csapatokban gyalog, kocsikon és vasúton Szalonikiba hozni. (Pol.­­kbk­.)­­ Elsülyedt szerb csapatszállító hajó Athén, május 8. (Saját tudósítónktól) Az „Anglia“ című lap jelentése szerint egy Korfuból Szaloni­­kibe tartó angol hajó, amelyen szerb kato­naság volt, az epyrusi partoknál akna vagy torpedólövés folytán elsülyedt. A csapatok nagy részét meg lehetett menteni. Jegyezzünk a nemzeti rendikölcsönre! :—1 ■ 'S . Szalonikiben nagy élelmiszerhiány van ' Bukarest, május 8. (Saját tudósítónktól.) A Dimineatzá-naít jelentik Párisból: A. Le Matin egy szalonikis­ jelentése arról számol be, hogy a városban nagy élelmiszerhiány van. A lakosság liszt­ellátása elé a legnagyobb nehézségeie emel­kednek. A francia-angol csapatok főparancs­noksága erre vonatkozólag minden felelősséget elhárít magáról. Azt állítják, hogy Szaloniki lakosságának lisztellátását egy bankkonzor­cium vállalta magára. A görög kormány lépé­seket tett a liszthiány kiküszöbölésére és re­mélhető, hogy Szaloniki városának élelmiszer­­szükséglete biztosítva lesz. A háború a tengeren Elsü­­ly­esztett norvég hajó Horten, május 8. A norvég távirati iroda jelenti: A „Ron­dom­“ krisztiániai gőzös tegnap partra tette a göteborgi „Herald“ nevű sóner nyolc főnyi le­­­­génységét. A „Herold“-ot pénteken egy, német tengeralattjáró megtorpedózta volt. A legény­ség 15 percet kapott, hogy a csónakokba szálljon. Minthogy azonban a tenger viharos volt, kérték, hogy vegyék föl őket a tenger­alattjáróra, ami megtörtént. A legénységet ké­sőbb a norvég gőzösre tették át. Nem lesz szakis Mrimm és Amerika közölt Bukarest, május 8. (Saját tudósítónktól) A Times jelen­­t Washingtonból. A német válaszjegyzék lé­­­nyegében eleget tevén­­Wilson követelései-­ nek, a diplomáciai szakítással való fenye­,­getés beváltására most nem kerülhet sor. Wilson ugyan nem foga szó nélkül hagyni Válaszában a német jegyzék egyes kitételeit, de a béke megőrzésére való készséget hono­rálni fogja. Most a válság mindaddig érült­nek mondható, amíg a jegyzék egy más ré­szében támasztott követelések körül újból harcok nem fognak kezdődni. Egész bizo­nyos ugyanis, hogy sem Amerika, nem fogja Németország kívánságára Angliával szem­ben azokat a követeléseket támasztani, sem Anglia nem fog ilyenek megvitatásába bele­menni. Ha Németország ezek után visszatér régi harcmodorához és ezáltal amerikai állampolgárok életét­­veszélyeztetné, ugyan­az a helyzet fog előállani, amilyen­­volt az amerikai jegyzék elküldésekor. A­ német-­­ amerikai válság tehát csak fel van függesztve s megszűnés véglegesnek csak akkor, mond­ható, ha egy­részt Wilson megelégszik a mos­tani elintézéssel, másrészt a németek az abban megjelölt irányt a háború végéig kö­vetnék. A lap végül polemizál a németeké­kel a jegyzékben Anglia szemére vetett jog­talanságok kérdésében. Amerika közvéleménye meg van elégedve a jegyzékkel Köll, május 8. A Kölnische Zeitung washingtoni tudó-; sítója táviratozza. A német jegyzéket a la­pok külön kiadásokban közölték, s a kö­zönség feszült izgalommal olvasta azt. Álta-­­lános az a benyomás, hogy a jegyzék nagy­szerű írásmű, a legügyesebb diplomáciai munka a háború óta. Még az ántánt-pártiak is bevallják, hogy Németország fölényes be­nyomást tesz. Ami a hatást illeti, a köz­vélemény megoszlik az ántánt és a központi szövetség között, megállapítható azonban, hogy a nagy többség a jegyzéket kielégítőnek találja. Azt hiszik azonban, hogy a jegyzék elsősorban a Németországban való hatásra számított. Az általános benyomás az, hogy

Next