Magyarország, 1916. május (23. évfolyam, 121-151. szám)

1916-05-24 / 144. szám

Budapest, 1916. szerda, május 2. U FOTARORSZÁD HM ms ml Ml !A napokban Hagyjad el a bencét' sajtót egy •ányv,, Siegfried Mimet berlini könykereskedő kiadásában. Ciitré: „Át tett Széptettibet 6-tól 15-27 Scfolist Mariiéi cstdtt.“ Ez tíz első munka, amely hiteles adatok felsorolásával írja le a maiméi csatát s bár a szerző nem nevezi meg magát, nyilvánvaló, hogy magasrangú katonatiszt, aki munkájának adatait közvetlenül a hadseregfőparancsnokságtól kapta. A szerző mindenekelőtt visszautasítja azt a francia föltevést, hogy a német hadsereget a maméi vonalon a franciák döntően megvertek és azért kellett volna visszavosítalnia az Aisne vonalára. A szerző azt bizonyítja a triarikában, hogy a visszavonulás egy elhamarkodott haditerv helyrehozása volt, tervszerűen jött létre s a legnagyobb rendben történt az új állásokba. A német főparancsnokság kidolgozott terve szerint a rendelkezésre álló német főerőnek a nyugati fronton kellett föllépnie és a keleti frontot sokkal kisebb erőkkel, mindössze néhány hadtesttel tartották. Ezeknek az egységeknek az osztrák és magyar hadseregekkel egyesülve, néhány hétre föl kellett tartaniok a moszkovita kolosszust mindaddig, mimig az újabb német formációk fegyverbe állhatnak és a francia frontról néhány tartalékhadtest átmehet , így a keleti hadsereg offenzivába léphet. A német vezérkarnak nem volt tervében, hogy az egész nyugati fronton egyszerre lépjen "támadásba, Svájctól Dononig védelmi állásban akart maradii, Dobantól Verdimig pedig erős támadásba kezdeni. Az itt csoportosított tömegeknek mindenkelett az lett volna a céljuk, hogy a hadsereg nagyobb, főrészének nyújtsanak fedezetet, annak a hadseregcsoportnak, amely Thonvilletől Aahcenig állott és Franciaországba nyomult volna, miután Luemburgot és Belgiumot keresztülgázolta. Nagy vonalaiban a német vezérkarnak az volt aterve, hogy a franciákat Páristól nyugatra vesse Visára és Fontainebleaunál oldalba támadja, ami, ha sikerül, akkor a francia vonalakat teljesen áttöri és összezavarja. Ugyanakkor más német egységek, főként a tartalék- és a Landwehrezredek Dünkergra és Calaisra vetik magukat, hogy megakadályozzák az angol csapatok partraszállását. A szerző bírálat tárgyává teszi e terv kivitelének lehetőségeit s azután ontja az angol francia hadsereg visszavonulását. Elismeréssel adózik a szövetségesek ügyességének, amelylyel sikerült hadseregeiket visszavonni és elkerülni a dörítő megütközést. Szeptember 6-án Maunoury és French az Oureaunál támadásba kezdenek, amelyet megismételnek a következő napokon a Parisból küldött tartalékok felhasználásával. 9-én Kluck tábornok, dacára, hogy emberei fáradtak, erőfeszítést tesz, hogy áttörje a francia-angol vonalakat, azonban ez a kísérlet nem sikerül. Kluck sziklaerős légiói kimerülve a háromnapos folytonos támadásután képtelenekké váltak újabb erőfeszítésre. 9-én délben Marwitz tábornok, akinekfő feladata volt, hogy a Krítt csapatokat: Szétverje, jelentette a parancskoldó tábornoknak, hogy nem bír tovább ellentállni a 18-ik francia hadtesttel kombinált angol hadsereg folytonos támadásának. Ilyen körülmények között Kluck tábornok, akinek balszárnyán a nyomás mindegyre érezhetőbbé vált, nehéz szívvel elhatározta, hogy a harc fölhagyását elrendeli. A visszavonulás észak felé 9-ike és 10-ike éjjelén történt a legnagyobb rendben. 10-én reggel, mikor a franciák új ütközetbe akartak kezdeni, meglepődve látták, hogy Kluck tábornok és hadserege eltűrtl. A könyv szerzője Kluck tábornokról a legnagyobb elismeréssel nyilatkozik. Hadseregének sokkal könnyebb lett volna, egészen visszavonva a szélső balszárnyat Reims irányába visszavonulni, azonban Ő a nehezebbik feladatot választotta és kemény utóvéd harcok mellett Compiégné és Soissons irányába húzódott. Ha a könnyebbik feladatot teljesíti, úgy az egész belga tengerpart az angolok kezébe jutott volna. Ha pedig ez a viszszavonulás nem sikerült egészen bizonyos, hogy a németek Antwerpen eleste után sem bírják frontjukat egészen a tengerpartig kitolni. Mindazonáltal ez a visszavonulás a német vonalaknak olyan nagyfokú összetömörülésével járt, hogy Hausen, Bülow, Albert, würtenborgi hercegnek és a trónörökösnek is hátrább kellett húzódnia. A körlév végül USSrefoglalja mindazokat az okokat, amelyek Moltke tábornokot reákényszerítették a visszavonulásra és amelyek egyúttal igazolják is eljárását. * 1. A jobbszárny és a középső hadsereg teljjesan kimerült a folytatólagos harcolóban és az erőltetett menetelésben. Tényleges haderejük egy nagy részét elvesztették. .2. A váratlanul gyors átvonás Belgiumon, és Észak-Franciaországon a nádlápvonalak elmaradására és szervezetlenségére vezetett. 3. A német hagyvezérkari flieg vott győződve róla, hogy Lütfreff, Natitze, Mauteuge sokkal hamarább el foguntk esett. Az erős ellenállás, melylyel nem számoltak, az első és a második hadsereg fölvásárlását akadályozta s igy Joffre tábornoknak ideje volt reá, hogy előkészületeit megtégyé és a Marfléslál váratla-nul heves éstentállást faírtssitson. 4. Több német hadtest, melynek az lett volna a rendeltetése, hogy a Marnenál a számbeli túlsúlyt biztosítsa, Antwerpen ostrománál az előrelátódnál hosszabb ideig kellett résztvennie. 5. Az orosz mozgósítás váratlan gyorsaságával meglepte Németországot és a monarchiát. Az általános vélemény az volt, hogy az orosz hadsereg szeptember közepe előtt nem lesz támadóképes. Úgy számítottak, hogy a nyugati frontra szánt erőket a nyugati frontról szeptember közepén átvittetik, azonban ipái, augusztus végén kénytelenek voltak több hadtestet az orosz offenzíva ellen fölvonultatni, amely nemcsak Kelet-Poroszországban, hanem Ausztria határain is megindult. Az új auffei fronton — Várják a bajor trónörökös offenzíváját — Zürich, május 18. (Saját tudósítónktól.) Ferri Pisani* a kirini Stampa kiküldött haditudósítója küldte az első jelentést az uj angol frontról* amelyen a bajor trónörökös hadseregének offensztiváját várják.. Az új angol front Yprestől a Sorrineig terjedés védelmét az angolok csak néhány héttel ezelőtt vették át a franciáktól. Az ezen bárcsiákaszott élvesrtő lövészárkokat lassúnk itt, részetekben ürítették ki a franciák, hogy helyet engedjenek a Gallipoli re' Egyiptomiba, onnan pedig északfranciaországi frontra , hozott bertgáliai csapa- sírik. Ezek az új adjtékhák már csaknem jesen heléra Sziked tők és várják az uj főlegpróbállatásokat, amelyeket a bajor csapatok támadásai fognak rájuk mérni. Erről a flörtszakaszról írja az olasz haditudósító riportját: — Téktátetünkkel a Lys folyását követve, az első romoik ott lenn, a folyó jobbpartján, az árnyékban, Frelinghient jelzik. Egy régi templom tornyában vagyunk: innen, ha az idő derült, a szedi átölelheti balról az ypresi szakasz könnyed terephullámait, jobbról a bányavidék fekete tömegeit. Minden ház most megannyi erőd, de tíz lépés távolságból már nem lehet megkülönböztetni az embereket, akik azokban el vannak rejtve. Ajtók és ablakok homokos zsákokkal vannak betömve. Nem lehet felfedezni sem egy ágyú torkát, sem egy angol katona sapkáját, sem egy sgurgny villanását. Itt méginkább a felei diói töljék a harc, mint másutt. Ott lenn harcolnak. . . tompa ágyüdörgés érkezik hozzánk, de sem a lángot, sem a lövedék lecsapódását nem lehet látni. Úgy lehet, itt az ágyukkal is a föld alól lőnek. Igazat szólván, a háború keveset változtatott ezen a vidéken. Másutt voltak erdők, amelyeket a gránát lekaszabolt, voltak zöld mezők, amelyeket felszaggatott, voltak dombok, amelyeket a lövedékeik megskalpoltak, mintha egy gigászi bárddal szelték volna le felületüket. Itt sík és szürke volt a vidék és ölgaris maradt. Amikor a katonák felásták a földet, hogy belőle 18 vészárkokat formáljanak, nem teltek kmáát, mint folytatták a bányászok munkáját. A templom tornyából megítélve, a fekete vidék falvai távolról még érintetleneknek látszanak, csakhogy tülkéi félig a föld alá kerültek, a házak, emberek most egy helyen vannak. Az, ha a németek nem erőlködnek fel a „ha“ minerig ott van, az angol katonák csak apró győzelmekkel vihetik előre a végleges győzelem ügyét. Helyi ütközetekről lehet csak szó. Ezt megjegyezvén, kísérőm, egy bengáliai tiszt kifakad : — Ah, uram, csúnya dolog ez az állóháború ... És a tiszt egy nehéz sóhajjal sejttette, hogy Sportember, lovas, rikinák és bengáliai katonáinak nem tetszik az a stratégia, mely lövészárkok mélyébe rejti a keton’kát. A ködfelhőkön áttörő napsugár megvilágítja egy csatornának egyene vonalát, amely kettészeli a távoli síkságot. Ez az Yprestől Lilléig vezető csatorna. Ott lenn, az elfoglalt nagy városban a „Kronprinz“ vezérkara (a bajor trónörökös) talán éppen számlálja már a csapatokat, amelyeket legközelebb offenzívára küld. A porosz Kronprinz, dacára az elvesztett 200.000 embernek, úgy látszik, elvesztette az egész verdúni vállalkozást. Háromszor támadott, nimndannyiszor megverték. „Éljen a Kronprinz!“ — kiáltott a vezérkar. És egy új csoda utján most a másik Kronprinz,, a bajor, küldi csapatait rohamra. Ismerjük erejét. Az angol katonákkal szemben, Yprestől a Samuiéig, áll a hatodik német hadsereg, megerősítve a 22-ik és 23-ik és egy bajor hadtesttel. Támogatja jobbról a württembergi herceg, balról von Bülow hadserege. A Kronprinznek 300.000 embere van a támadásra". — Talán azt hiszik, hogy az angol sereget több szerencsével támadhatják ? — mondja nekem a bengáliai tiszt. — Csak jöjjenek ! Jól fogadjuk őket. Vanmost elég „Jack Johnson“-unk és „Little Willie“-nk. Ezekkel a nevekkel jelzik az angol katonák a" gránátokat és bombákat. Az új fronton, száz kilométer hosszúságban, Yprestől a Somáléig, az angol ágyuk ezrével vannak beásva a kiszáradt patakmedrekbe, üregekbe, lombokkal és színdarabokkal ügyesen vannak maszkírozva. Ypres, Albert és Carency felé a bajor trónörökös tartja a területet. Majd megtudja nemsokára, hogy tíz új ellenség mit képes tenni. . — Mikor majd a németek betörik az orrukat Arras előtt, — tlotafa a bengáliai tiszt — úgy, mint Verdun előtt, akkor nem marad már nekik más hátra, mint megsérteni Svájc sérfiife.gós féfjét, hogy Belfort ellen támad Nasszmájé. Ez lesz az utolsó kétségbeesett támadásuk,lázrítási behódolnak az öreg Angliának! Lejövünk szörényből A templom hajójában egy szakasz francia gyalogost találunk, akik éppen a templom üvegablakait szedik ki, homokos zsákok kerülnek oda s csak apró lődések maradnak. A régi épület lassan-lassan fémbe sülyed. Oszlopa is, bejáratát homokos zsákok Milt, bergáliniák, angolok szorgos kezei erőddé változtatják át ezt is. (De majd néhány hétmulva telcsipok a világot a franciák, ha a barbár németek ezt a „templomot“ lövik!) Frelinghien felől közben megerősödik az ágyúdörgés, hirdeti a közelgő offenzívát. TÁVIRATOK. Forradalmi kormány Kínában Stockholm, Jájtus' 23. (Saját tudósositőnktól.) Pétervári laptekintések szerint négy délkínai tartományban a fölkelők átmeneti kormányt állítottak fel. Lyung- Hang tábornokot Őlnökké tevezték ki. Ez események ellentére is Nanglongban nemzetgyűlés fog összeülni, amelynek célja az egység megteremtése lesz a törvényes kormány és a forradalmárok között. Ezen a gyűlésen" az elnökség kérdését is véglegesen eldöntik, Amsterdam, május 23. (Saját tudósítónktól.) A «Morning Post» tudósítója jelenti Sanghajból. A híres forradalmi vezért, Csen-csi-mei-t itt meggyilkolták, öt revolverekkel felfegyverzett egyén, automobilon palotája elé robogott és azon a címen, hogy hívei, behatoltak az épületbe. A forradalmi vezért lelőtték, megöltek még egy másik embert és megsebesítenek három egyént a palota személyzetéből. 7 ORIENT CzzösJaa és ISracSiuSea sarok 2$ Talefon: 150-87 E3SSE25E tél leánykereskedők Erkölcsrajza?, orosz életből A félvoltásban. Főszereplő: LscfSoíeSIn® Konstantin. 1 csmlamslutíi Vivjáték 3 felv. Főszerepben: Keinrich Eisenbach ° Ésirdáyl ml iskiif Elsk. lü zxcm Kaw»ia:aB:~M»*«gn.'jna»awteag*aManHaK»ji—wa—« Az előscli fábi: Lordoló lifttf csínají ílómkor, vasárnap ünn.'pap.pon 3 órakor.