Magyarország, 1916. május (23. évfolyam, 121-151. szám)
1916-05-30 / 150. szám
a sorsdöntő év. Mostanától kezdve minden tévedés helyrehozhatatlan lesz. (B. E.) A Briand-kormány válságos helyzete Bern, május 29. (Kiküldött munkatársunktól.) A Briand-kormány válságos helyzetbe került és nemsokára el fog válni, hogy a miniszterelnökben lesz-e annyi erő és ügyesség, hogy vissza tudja verni az ellenzék koncentrikus támadását. A nagy csata a zárt ülés kérdése körül fog lejátszódni. A kormány eddig sohasem akart beleegyezni, hogy a képviselőház zárt ajtók mögött tárgyaljon. Valahányszor csak felmerült ez az indítvány, mindig elvetette. Most ismét mozgalom indult meg a zárt ülés érdekében és a kamara folyosóján cirkuláló idén egyre szaporodnak az aláírások. Állítólag Abel Ferry volt államtitkár áll az elégedetlenek, aki egyszer már egy interpellációjával majdnem a bukás szélére sodorta a kabinetet. Almereyda, a Bonnet Rouge szerkesztője írta megállapítja lapjában, hogy anép hangulatán is meglátszik a Palais Bourbonban dúló viszály hatása és követeli, hogy a válságot késedelem nélkül oldják meg. Az országot — mondja — meg kell nyugtatni, mert máris kezdi bizalmát veszteni. Vagy van kormánya Franciaországnak és ekkor békében kell hagyni Briand-t, vagy nincs és ekkor más embert kell a helyére ültetni. Ha a kérdést nem lehet a nyilvánosság előtt tárgyalni, akkor csukják be az ülésterem ajtaját és döntsenek a képviselők, ha egymás között vannak. Almereyda megemlíti, hogy nemcsak a szocialisták és szélső radikálisok, hanem a jobboldalpártok tagjai is aláírják a zárt ütést kérő ívet. Ha ez igaz, akkor el lehetünk készülve a Briand-kabinet gyors kimúlására. " (B. E.) Gilbert aviatikus szökése Zürich, május 29. Párisi lapok jelentése szerint Gilbert aviatikusnak sikerült Franciaországba menekülnie. A „Temps“ pl. félreérthetetlenül megerősíti, hogy Gilbert már Franciaorságban vant. A balkáni hadjárat Heves ágyuharc a Bojran-Gyengyeli fronton Bukarest, május 29. (Saját tudósítónkról. Egy athéni félhíva, Balos jelentés szerint az egész macedóniai fronton szakadatlanul heves agyú harc folyik. A Dojranfrontnak néhány helyén már közelharcol tünk. Nem csoda, hogy egymásra találtunk. Ő igazi orosz lány volt, én igazi orosz ember. Rajongó, jövőbe áhítozó, olyan, akit otthon felforgatónak hívnak. Egy este elmentünk a templomba és a szent Szűz képe előtt megesküdtünk, hogy életünket a népnek szenteljük. Ekkor tudtuk meg, hogy elválaszthattlanul egygyé lettünk. Ez volt a mi esküvőnk. Szónva haza kisért. Én nem hívtam, ő nem ajánlkozott, magától történt, föl sem tűnt egyikünknek sem, hogy így történt. Másképpen nem történhetett, csak így, ilyen és egyszerűen, mert szerettük egymást. Igazi nagy szerelem volt ez a mi szerelmünk, így csak egy embert lehet szeretni, egy embert, vagy százmilliót, az egész nagy Oroszországot, de egy mellett még egyet nem lehet. Nem is jutott sohasem eszünkbe, hogy féltsük egymást. Egyszer azt mondja Szónya : — Holnap elhagylak. — Hová megy? — kérdezem. — Küldenek — feleli. Többet nem kérdeztem. Tudtam , ki küldheti és mi célból küblik. Megszorítottam a kezét és csak annyit mondtam : — Segítsen az úristen. Flórám hónapig nem láttam. Nem üzent, nem irt , a klubban mogorván néztek rám, szinte gyanakodóan. Titkos ülést tartottak egy este és arra engem is megidéztek. Ekkor tudtam meg, hogy Szónya Moszkvában van, nevelőnő a kormányzó nagyherceg gyermekei mellett. A hetman magához intett. Engesztelhetlen szigorúsága megrémített. Lepecsételt levelet tartott a kezében és felém nyújtotta. Tudtam: halálos ítélet van abban és végrehajtójául engem szemeltek ki. — Fogjad — szólt a hetman. — A moszkvai kormányzó halálát várjuk. Ha ez két héten belül bekövetkezik, a parancsot fölbontatlanul visszahozod ; ha nem következik be, Moszkvába megy, ott felbontod és a parancsot végrehajtod. Kimondhatatlan borzalom rázta meg a lelkemet. Szónya halálos ítéletét nyomták a kezembe. És a hóhérja én legyek. Fel akartam lázadni ez ellen a kiszámított kegyetlenség ellen, de aztán eszembe jutott a nép, a szegény, letiport Oroszország és eszembe jutott, hogy valamennyi zsarnoka között az a leggonoszabb, az a moszkvai. Százszoros halált érdemel, de az is, aki nem öli meg, ha megölheti. Lehajtottam a fejem és távoztam. Ahogy hazaérve a szobába lépek, egy magas, karcsú asszonyalak bontakozik ki a sötétségből. Nem ismertem meg, de megéreztem. Rámadtam. — Szónya! — Visszajöttem. — Miért ? — Nem tudtam megölni. — Vállalkoztál rá. — Igen, de ő megszeretett és azt akarja, hogy én is szeressem. — Hát szeresd — ordítottam rá nyersen — de öld meg ! Szónya kezeit tördelte : — Értsd meg: szeret engem. — Hát te ? A nyakamba borult, majd megfojtott, még nem ölelt sohasem. — Ide hallgass. — súgtam a fülébe. — Ha nem ölöd meg, végünk van. Neked is, nekem is. — Neked is ? — reszketett Szónya. — Lepecsételt levelet kaptam ma a ligában. Tudod, mit jelent. Szónya a mellemnek feszítette a két kezét és hátra lódított. Megértett. Borzasztóan szenvedett, még zokogott is. Aztán hirtelen elébem állt: — Jól van. Megyek és gyilkolok. Szerettetni fogom magam és gyilkolni fogok. Irtózom a vértől, de még ezerszer jobban attól a gondolattól, hogy a te kezed által haljak meg. Hiszen nem a haláltól félek. De te nem vagy gyilkosnak való. Te nem lehetsz az én gyilkosom. Te ne szenvedj ! A kezemreborult és olyan tűzzáport csókolt rá, hogy még most is éget, ha rágondolok. Aztán elrohant. Elébe ment a végzetnek: szeretni és gyilkolni. Nem tartottam vissza. Tudtam: a lelke az enyém marad. Áldozat az a moszkvai szeretkezés, de nem árulás. Negyednapra azután kitört a háború. Engem is a harctérre vittek. A moszkvai kormányzó vezérsége alatt harcoltam. Ha meg is mondanám, hogy mit szenvedtem, te azt úgy se értenéd. Engem nem szédített meg a vér mámora. Valahányszor egy szegény muszka katona mellettem elesett, úgy éreztem, mintha az orosz földnek egy darabja zuhant volna bele az üres, mély örvénybe. A ti véretekből a nemzet nagysága virágzik ki, a miénkből, ha győzünk, zsarnokaink hatalma csupán. Szolgaság Vár a győzelmes Oroszországra, nem felszabadulás. Jaj, hogy gyűlöltem azt a zsarnokot, aki a vezérem lett és a parancsolom. Szónyára gondoltam mindig: miért nem ölte meg ? Sokan harcoltak ligabeliek a harctéren. Sokan a vezér közelébe igyekeztek. Ha nem láttam volna egyet is, ma mégis tudnám, hogy ott voltak. Valaki bombát dobott fejéje. A me- Úgy MAGYAEOE SZ AGI Budapest, 1916. kedd, május 30. v_ --------—---------------------------------------'•■■■! 1 ' m is vannak. A távirat szerint maguk a görög katonai körök sincsenek tisztában, hogy a szokásos nyugtalanításokra következtessenek-e az ágyúharcból, vagy arra, hogy már előkészítik a legközelebbi balkáni hadjáratot. Bolgár csapatok görög területen Rotterdam, május 29. (Saját tudósítónktól.) Reuterjelentés szerint huszonötezer bolgár katona átlépte a görög határt, megszállta a Rupel-szorost és az e szorost védő erődöt, a pályaudvart és a Summán átvezető hidat. Bolgár tisztek kérték az erőd görög parancsnokát, hogy a bolgár balszárnynak az antánt támadásaival szemben való védelme szempontjábal engedje át nekik az erődöt. Az erődparancsnok távirati után utasítást kért Athénből, azután jegyzőkönyvet íratott alá a bolgár tisztekkel, amelyben kötelezettséget vállaltak arra, hogy az erődöt vissza fogják adni Görögországnak, mihelyt megszűnik az az ok, amely miatt az erőd megszállása szükségesnek mutatkozott. A görögök azután ellenállás nélkül átengedték az erődöt. („Az Est“.) Hivatalos bolgár jelentés Szófia, május 29. Hivatalosan jelentik május 27-iki kelettel: A Struma-völgyben operáló csapataink osztagai előnyomultak állásaikból és megszállották a Rupel-szoros déli kijáratát, valamint a csatlakozó magaslatokat a Struma-folyó keleti és nyugati oldalán. (Rupel-szoros mái görög területen fekszik. A szerk.) Új terv a szalonikii bázis felhasználására Bem, május 29. (Kiküldött munkatársunktól.) Perot tábornok, az Eclair katonai munkatársa azt ajánlja az antantnak, hogy szélesítse ki támadási frontját és a szalonikii bázist, melynek eddig nem tulajdonított elsőrendű jelentőséget, anynyira erősítse meg, hogy onnan egy döntésre vezető vállalkozásba lehessen fogni. Egégből szükségesnek tartja, hogy az oroszok mésfélmillió embert küldjenek Szalonikiba. Ezzel a haderővel — írja — nem lesz nehéz elfoglalni Bulgáriát és az európai Törökországot. Bulgáriából természetesen Magyarországba is átcsapna az inváziós áradat és egészen a Kárpátokig elöntené a jó magyar földet. (B. E.) Törökország háborúm A török hivatalos jelentés Konstantinápoly, május 29. A főhadiszállás közli május 28-án . Irak-front: Nem volt változás. Kaukázus-front : A jobbszárnyon harcok felderítő osztagok között. Az ellenségnek előretolt állásaink ellen intézett meglepetésszerű támadása meghiúsult Néhány foglyot ejtettünk. A centrumban nyugalom. A balszárnyon ellentámadással elűztük az ellenséget amely előállásaink egy részét megszállta volt és nagyobb mennyiségű puskát és műszaki hadianyagot zsákmányoltunk. Egy ellenséges repülőgép, amely a Gallipoli félszigetet átrepülte, Imbros irányában repült vissza, mihelyt észrevette, hogy a mi részünkről egy repülőgép felszállt. Egy torpedónaszádot amely Kocsién sziget közelében jelent meg, tüzelésünkkel elűztük. Két monitor és néhány torpedónaszád erre eredménytelen tüzelést kezdett tüzérségünk ellen a sziget környékén. Miután azonban viszonzó tüzelésünk a monitort eltalálta, valamennyi ellenséges hajó beszüntette a tüzelést és eltávozott. A többi arcvonalakról nem érkezett jelentős hír. Enver basa Bagdadban Konstantinápoly, május 29. Enver basa hadügyminiszter, vicegeneralisszimusz, aki egy időóta nagyszámú kísérettel Anatóliában körutazást tesz, e hó 25-én Bagdadba érkezett, ahol nagy tisztelettel fogadták. A város zászlódíszt öltött A miniszter meglátogatta a mohamedánok temetkezési helyét és koránokat osztott ki Abdul Kadir Keitani mauzóleumában vallásos ünnepség volt. A kormányépületben ezután banker, majd fényes fogadtatás volt Elutazása előtt a miniszter jelentékeny összeget oszlatott ki a város szegényei között. Angol vélemény a török offenziváról Amsterdam, május 29. A «Times» a mezopotámiai offenziváról a következőket jelenti: