Magyarország, 1916. december (23. évfolyam, 334-363. szám)
1916-12-23 / 356. szám
mfüif Budapest, 1916. szombat,, december .23. 20AGIYARORSEILC! Az ásítánt holnap adja át a választ Bőrűi*, december 22. A „Vossisehe Zeitung* Jelentést szerint holnap, szombaton, fp»iáfe átadni a négyes« szövetség válaszát a középponti halaknak békeajánlatára. A kantellár nem mondhat többet! Berlin, december 22 .,Nordd. Alig. Ztg.‘ írja : Újabban több Olyan kísérlettel találkozunk a lapokban, amelyek Scheidemann képviselő cikkeiből és beszédeiből a képviselőnek a kancellárhoz való bizalmas barátságát akarják kimagyarázni, vagy legalább is a békére nézve való gondolatközösséget. E kísérleteknek nyilvánvaló célja az, hogy a kancellárt rábírják a békeköprlelések nyilvánosságra hozatalára. Amit ez idő szerint a béke céljairól el lehet mondani, azt a kancellár nagy vonásokban elmondta a birodalmi gyűlésen. Amidőn a birodalmi gyűlés főbizottságában utoljára szólalt fel a háború céljairól és Schelderstaffi és Gabet képviselők beszédéhez hozzászólt, nyomatékosan kijelentette, hogy ha egyes felszólalásokat megjegyzés nélkül hagy, hallgatása sem helyeslést, sem pedig ennek az ellenkezőjét Kein jelenti. Egy angol miniszter reális békeföltételei Hága, december 22. (Saját tudósítónktól.) Az angol sajtóban egyre növekedik a békekonferencia valószínűsége. A Lloyds Lloird George beszéde után az 1917 június előtti békekötésre egy az öthöz fogad el fogadásokat. A békekonferencia közeli megkezdésére azonban még nem bonyolít le fogadásokat. Az ismert gyarmatspecialista és a külügyi hivatal tanácsadója, Johnstone, cikket irt a Daily News-ben a valószínű békefelételekről. Eszerint az antant, ha teljesen győzedelmeskedhetnek, az ellenfél tökéletes megbüntetését kívánhatná, de a központi hatalmak sikerei után az antant csupán reális követeléseket támaszthat. Követelései a következők lennének: 1. Franciaország, Szerbia, Montenegró, Oláhország és Belgium kiürítése. 2. Anglia és Németország százmillió fontot fizet Belgiumnak. 3. A másik három kisebb állam is mindkét részről kártérítést kapnak. 4. Oroszország visszakapja összes elveszített részeit, kivéve Lengyelországot, amely önálló állam lenne. 5. Galícia ruthén részét mégis egyesítenék Kisoroszországgal. 6. Oroszország megkapja továbbá a Dardanellákon való szabad utat, Örményország protektorátusát és Angliával együtt a Perzsia fölötti protektorátust. 7. Franciaország Szíriának, Anglia az Eufrát völgyének Basráig és a Sinai félszigetnek is ő lenne a protektora. 8. Olaszország megkapja Trientet, a Dodekanezosz szigeteket, Ciprust és Redost. 9. Kelet-Afrikát visszaadják Németországnak. 10. Az ellenséges kereskedelem elleni prohivitív vámrendszert ki kell kapcsolni. 11. Arábia autonóm állam lesz. 12. Egyiptom védelem alatt álló ország lesz. A civilizáció öngyilkossága Angol lap a háború folytatása ellen Rotterdam, december 2. (Saját tudósítónktól.) A Nation című angol hetilap foglalkozik Trepovnak azzal az állításával, hogy a szövetséges hatalmak szerződésben elismerték Oroszországnak a Dardanellákra való jogát. A lap a következőket írja: Lehet, hogy a szövetséges hatalmak kötelezték magukat, hogy addig folytatják a háborút, amíg Oroszország becsvágya ki lesz elégítve. Ha azonban hasonló szerződéseket kötöttele Törökország felosztására, az adriai partok és Olaszország kívánalmaira, valamint a franciák igényeire a rajnai tartományok tekintetében, akkor még öt esztendei programm áll a szövetségesek előtt, mint ahogyan Nortcliffe lord mesószta. Ez pedig a civilizáció öngyilkosságát jelentené. El kell tehát vélni ezt a gondolatot. ha Konstantinápoly elesik a szövetségesek ostroma következtében, Oroszországot illeti, de azt nem tudjuk elhinni, hogy olyan megegyezés van, amely kötelezi a többi szövetségeseket addig harcolni, míg Konstantinápoly elesik. Bukarestben Scapinelli Károly gróf irja a «Neues Wiener Journals-nak az elfoglalt Bukarestből december 11-éről keltezve a következőket: Már néhány napja itt időzöm a megszállott oláh fővárosban, amely hirtelen óriás táborra változott át. Keresztülvonuló csapatok zenekarai vidám nótákat játszanak. Autó-autó után vágtat az utcákon, mindenféle hadijármű megy keresztül a városon és köztük sétál a bukaresti lakosság. Fekete az emberektől a Strada Viktoria, e metropolis fő üzleti- és korzóutcája. Ez az utca egész Bukarestet jelenti, egyedül ez méltó az oláh főváros hírére: az eleganciám és szépségre. Mint az ország kisebb városaiban. Úgy itt is legnagyobbrészt újak a középületek s nagy pompával, cifrálkodással készültek, oszlopcsarnokaik, árkádjaik, gyönyörű lépcsőházaik és freskóik vannak. Mellettük eltörpülnek a miagall épületek. Azonban ezek is fel akarnak tűnni s ezért tarka táblákkal ékeskednek. Különösen a külvárosokban tapasztalhat az ember nagy izléshiányt. Másként van ez a főutcán. Itt két kultúra küzd egymással, vagy jobban mondva egyesül a kirakatokban egészen jó hatássá: a francia és a bécsi. Két központ, amely divatcikkek és egyéb kiviteli dolgok tekintetében leginkább jön számításba Bukarestben. A kávéháziés vendéglői életet illetően is leginkább a francia és a bécsi erkölcsök gyakorolták befolyást az oláh ízlésre. Most természetesen egész nap teli van valamennyi. A kávéházakban és vendéglőkben egymás mellett ülnek az oláhok és a szövetségesek valamennyi katonai típusai. Az erős, magas bolgár paraszti, kemény katona, a bagér bajor, a szász, a mecklenbingi, a magyar, a török s az osztrák s csaknem mindegyiknek az asztalánál ül egy-egy bukaresti ember. A Bukarestben lakó idegen elemek s a nagyszámú zsidóság megkönnyebbülten lélegzik. Magyarok, erdélyi szászok, itt szolgáló bolgár cselédlányok súlyos napokról meséltek történeteket. Kérdezősködnek elhagyott hazájukról. A nők férjeik iránt érdeklődnek, akiket az oláhok valahová messzebbre internáltak. Az utcán mindenfelé csoportosul a nép, mindenki földijeit keresi a jövevényekben. Harminc-negyven magyar leány között egy magyar soffőr tart előadást, felel a kérdésekre, mindenkit vigasztal, nagyokat nevet s vele nevetnek a lányok. Az út közepén áll barna uniformisban a nagyvárosi rendőr, bottal a kezében. Nagyon jól van felszerelve, udvarias és ügyes s most bizony sok a dolga. A sok írén, a keresztülhaladó autó, a csapatok, mind hozzája fordulnak útbaigazításért. A városi rendőrség a maga egészében megmaradt a szolgálatban. A prefektúrát embertömeg állja körül. Autóoszlopok táboroznak előtte, benzinre várnak. Fönt az emelten hivataloskodnak a tisztviselők. Nyugodtabb a világ a királyi palota előtt, amelynek kapujában német őrök állanak. Ferdinánd király, elődjének ebben a palotájában jóformán sohasem tartózkodott, hanem tovább, Bukaresten kívül egy vidéki kastélyban tartotta székhelyét. A szövetségesek katonái között még itt-ott minduntalan feltűnik egy-egy oláh is, amint szabadon futkos. De jól meg kell nézni, mielőtt észrevennék, hogy ellenség. A háború mindent uniformizál. Minden nemzet tanult a másiktól, talán sohasem oly gyorsan, mint most, így pl. már a bukarestieknek is megvannak a női közúti vasúti kalauzai, akik éppen, úgy vannak öltözve, mint a bécsiek. A közúti vasút most is minden irányban közlekedik, néhány mellékvonalon még lovak vonják. Nyomorúságos apró állatok, amelyek azonban úgy nyargalnak, mint valami gyors kutyák. Az élelmiszerek beszerzése terén momentán mindenesetre nehézségek vannak, mint minden vasárnap, ahova a bevitel a háborús események folytán szünetel, de ebből a vendéglőkben nem igen lehet semmit sem észrevenni. Kint a piacon is kapni még mindenfélét. Ott találja az ember az igazi bennszülött lakosságot, amely cigányokkal van keverve. Hordozható tűzhelyeken frissen kisütött vajassüteményeket is árulnak ott. Az élelmiszerházalók mellett Bukarest megszállása megteremtette az egészen modern utcai kereskedelmet is. Rikkancsok kiabálva kínálják a képes- levelező-lapokat, mások pedig a katonák cipőit tisztogatják. Mackensen arcképét is ordítozva kínálják mindenfelé. Átvonuló csapatok lépéseinek dobogásától, kocsirobogástól és kiabálástól visszhangzik az egész város. A sok idegen mellett a bukaresti lakók kocsijai is sűrűn tűnnek fel az utcákon. Ezek a bukaresti frakkerek egészen olyanok, mint az oroszok, a kocsisok hosszú köpenyükben Moldvából vagy Magyarországból származtak, s Bukarestben mindig sok volt az idegen elem. A lakosság nagy része bevándorolt: magyarok, , németek, osztrákok és zsidók. Ezek alkotják a középosztályt. Csak a közönséges munkások és a gazdag bojárok a valódi bennszülötteik. Bukarest valósággal a gyarmatváros képét adja. Kint, a főutca végén kezdődik a villanegyed, széles, rendetlenül kiépített külváros, amely kertes házakból áll. Az utcákat itt is a közúti vasút szeli keresztül. Este tíz órakor — oláhországi idő szerint, ami egy órával korábban van, mint a középeurópai idő , minden helyiséget be kell zárni. Tehát akkor, amikor nálunk még csak kilenc óra van. Újság most nem jelenik meg a városban. Hetek óta nem tudják itt, mi történik a világon. Csak a nagy eseményről, városok elfoglalásáról értesültek, ami a szemük előtt játszódott le. Igen gyakran hallani Brattamt nevét, persze nem a leghízelgőbb jelző kíséretében. Már nagyon sokan belátták, mire jutottak az ő hírhedt „diadalmenetével“ és tudják, hogy Oláhország elkerülhette volna ezt a háborút. Teljesen megfordult már a hangulat s az emberek a békére vágynak. Mindamellett a hangulat nem mondható nyomottnak. Az emberek, az elfoglalás után gyorsan igyekeztek, arra, hogy megtalálják a maguk hasznát. Gurul a márka, a korona, a frank és a lei és mindenki igyekszik minél többet elfogni belőle. BSe» katonáink as rilinlnK nri MSszsg® Süánsrsság le!J«s laversíM fioziák Fgkréges fclrályunknak feszsnázásl sjáedChMl, es! palgdrab legyük BHHtki amMkezatesiő a király ás mmzet Esszeforradásának süss magasztos ünnepei, BíVdlfc gazdaság! ergEsszIfásiunk, «ék minden előzői alkomályaitM mm« » sikerével! "