Magyarország, 1917. január (24. évfolyam, 1-31. szám)
1917-01-31 / 31. szám
YfudatpesT, 1917. szerda.,, január 31. aagtabosszAok — Katasztrofális földrengés. A budapesti Tudományegyetem földrengési obszervatóriumának műszerei ma, január 30-án, reggel 4 órakor 8300 kilométer távolságból 1 katasztrofális földrengést jeleztek. A szeizmográf három óra hosszat irta a rengés hullámzásait Valószínű, hogy a rengés Kelet- Ázsiában vágya, Nyugat-Amerikában volt. Becsből jelentik: A meteorológiai és geodinamikai középponti intézet földrengésjelző készüléke a tegnap délelőtt 1,1 óra 30 perckor jelzett, körülbelül 220 kilométer távolságban történt földrengésen kívül ma éjszaka 3 óra 57 perc 3 másodperckor újabb, igen erős távoli földrengést jelzett, amelynek fészke körülbelül 8400 kilométerre lehet keleti irányban. A valóságos földrengés Bécsben 4 óra 34 perckor mintegy egy milliméter volt, az utolsó lökést reggel fél 8-kor érezték . Vége a mély gyásznak. Tegnap, január 29-én, ért véget a néhai királyunk halála után elrendelt mély gyász. A katonatisztek és katonai tisztviselők kardbojtjáról a tegnapi nappal lekerült a fekete gyászfátyol, május 29-ig azonban még fekete karszallagot kell viselniük. — Lord Cromer meghalt. A Reuterügynökség jelenti, hogy lord Cromer meghalt. Az elhunyt államférfi az angol imperialista politika egyik legkiválóbb képviselője volt. Huszonnégy évig szinte korlátlan hatalommal intézte Egyiptom ügyeit, melyet mint angol főkonzul és teljhatalmú miniszter tulajdonképpen ő kormányzott és ezalatt az idő alatt páratlan erélyével, tehetségével és diplomáciai ügyességével végleg megalapozta az angolok egyiptomi uralmát. Lord Cromer emellett elismert író is volt. „A mondem Egyiptom" című könyvét, mellyel hazájában nagy sikert ért el, németre is lefordították. Mintegy egy évvel a háború kitörése előtt adta ki emlékiratait, melyeket az angol koloniális politika történetének egyik legbecsesebb forrásának tekintenek. Lord Cromer 1841-ben született. A katonai pályáról lépett az angol gyarmati igazgatás szolgálatába. 1876-ban az egyiptomi államadósságokat ellenőrző bizottság angol biztosává, majd 1879-ben az egyiptomi pénzügyi igazgatás főellenőrévé nevezték ki. 1880- ban Keletindia pénzügyminisztere lett, 1883- ban azonban visszatért Egyiptomba, ahol 1907-ig képviselte Angliát. Ebben az évben nyugalomba vonult, és ez alkalommal az angol alsóház 50.000 font sterling jutalmat szavazott meg neki. — A katonáskodó ügyészek és itélőbírák illetménye. A hivatalos lap mai száma közli a miniszterelnök rendeletét a katonai szolgálat vagy ezzel egy tekintet alá eső állapot miatt a hivatali eskü letételében gátért itélőbírák és ügyészek illetményeinek utalványozásáról. A minisztérium a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott törvényes rendelkezések alapján rendeli, hogy a háború ideje alatt katonai szolgálatot teljesítő, vagy ily egyénnel egy tekintet alá eső itélőbírák és ügyészek részére kineveztetésük esetében a polgári szolgálatuk után járó új hivatali illetményeiket attól az időponttól kezdve kell utalványozni, amelytől a fennálló szabályok szerint a katonai szolgálatot teljesítő vagy ily egyénnel egy egy tekintet alá eső más állami tisztviselők illetményei ily esetben járnak. Ha azonban az ilyen itélőbíró vagy ügyész a hivatali esküt már az említett időpont előtt leteszi, illetményeinek utalványozására nézve az 1869. évi IV. t.-c. 14. §-ának (1891. évi XVIII. t.-c. 58. § ) rendelkezése irányadó. E szabály nem menti fel az itélőbirót és ügyészt a hivatali eskü letételének törvényes kötelessége vagy az alól hem, állását csak a hivatali eskü letétele után foglalhatja el A rendelet február elsején jöp életbe. Azoknak az itélőbíráknak és ügyészeknek illetményeit, akikre nézve a fentebb meghatározott időpont már a jelen renddel életbelépte előtt beállott a hivatali esküt még nem tették kie, a jelen rendelet életbeléptétől kezdődően kell utalványozni. Ha pedig az itélőbiró vagy ügyész meghalt (eltűnt), özvegyének és árváinak ellátási összegét ugyanettől a naptól kezdve ugy kell megállapítani mintha az itélőbiró vagy acesz a hivatali *6^ _ letétele pián hajr yjelán meg. — Válasz Herczeg Ferencnek. Koroda Pál a következő nyilatkozatának közlését kérte: Herczeg Ferencnak Az Est hm megjelent válasza után mindenki, ha olvasni tud, bizonyosnak ítéli azt, amit a Petőfi-társaságról irt cikkemben állítottam azok dacára, miket Herczeg a Pesti Napló tudósítója előtt megismétel, én azonban ismétlésekbe nem bocsákozom, csak annyit jegyzek meg, hogy Herczeg újabb előadása szerint is őt az alapszabályokba ütköző módon választották meg, mert a titkos szavazás kötelező, vármegyés felkiáltással sem tagot, sem tisztviselőt a társaság nem választhat. Másképp, mint passzíve ő nem is viselkedhetett volna, e passzivitás az érvénytelenségen mit sem változtat. Kissé furcsa, hogy szitkozódásait éppen az a Pesti Napló közli le újra, melynek tárcáiban Riedl Frigyes, Reviczky Gyula, az egyik Palágyi és mások bőven és teljes elismeréssel emlékeztek meg irói hivatottságomról, melybe Ábrányi Kornél szerkesztőségének idejében sokszor írtam oly verset és oly prózát, aminek visszhangja támadt,,de utóbbi időkben is közölt tőlem jelentős irodalmi és színházi kérdésekről cikkeket, hogy a Pesti Napló önmagát degradálja, ha szócsöve lesz annak a furcsa állításnak, mely szerint dilettáns lehet mindenki, akit Herczeg kiadói nem pénzelnek. Ily modorban rugdalta Herczeg a haldokló Justh Zsigmondot, ő ezt nem torolhatta meg, én azonban még többször fogom a már holt oroszlán bántójával éreztetni, hogy nem haldoklom. Nekem ugyan nem dicsőség, ellenkezőleg Herczeg elnöklete alatt éppen sem dicsőség, hogy a Petőfi társasághoz tartozom, nagyobb vidéki városokban járva, ezért valósággal szégyenkeznem kellett, mikor elbeszélték, hogy vetítésekkel és Muzsikaszóval miképp jártak oda a Herczeg-féle társaság nevében nagy etetésekben részt venni és etetés után tányérozni. De ez a szégyenkezés sem tart vissza attól, hogy a hagyományok oltalmazása végett jogaimmal éljek, éltem e joggal, mikor Inczédi László emlékművének leleplezésekor a Petőfi társaságot képviseltem és mikor Ábrányi Kornélról emlékbeszédet mondtam, ily kötelességek teljesítésére csak gyéren, vagy éppen nem akadnak vállalkozók Herczeg elnöklete alatt; cikkem megírására éppen az késztetett, hogy kommünikék szerint a Nagyszalontára tervezett Arany-ünnepélyen csak az Akadémia és a Kisfaludy társaság képviselteti magát, a Petőfi társaság szóba sem kerül. Arany Jánost éppen a Petőfiről elnevezett társaság mellőzi. Úgy látszik, Herczegnek Arany János is csak dilettáns, ő nem megy Nagyszalontára, mert ott nincsenek üzleti érdekei. És most áttérhetek arra a válaszra, melyet Az Est-ben kaptam. Itt ő már „alkalmatlan idegennek" mond engem. Ezt már helyeslem. Igenis, alkalmatlan voltam neki már akkor, mikor bírálói kötelességemhez képest a Honli házát megbuktattam. Később is barátommal, Bartók Lajossal többször hagytuk el őt győzelmesen, most elismerem: az ő konjunktúrái gyümölcsözőbbek, de hisz a parvenük, a választás nélküli eszközökkel gyorsan gazdagodók idejét éljük, akadnak írók, akik bevallottan e közönségnek dolgoznak; az ily irók és az ily közönség nekem idegenek és idegenek maradnak mindenkor. Koroda Pál: — Az esztergomi koronázási hírek Budapesten. Február hóban, amint azt már jelentettük, a Pro Transsylvania-mozgalom javára Budapesten a Nemzeti Múzeumban. kiállítást, rendeznek a koronázási álruhákból. Ezen a kiállításon láthatók lesznek az esztergomi Bazilka koronázási kincsei is, amelyeket tegnap a feltáprilan megbízásából Bogisich Mihály e. püspök és Robitsek Ferenc dr. prelátus-kanonok, valamint Gerevich Tibor dr. egyetemi magántanár társaságában Budapestre hozták s itt Varjú Elemér dr. múzeumi igazgató vette át tőlük, hogy a kiállítás idején közszemlére tétessenek ki. E kincsek között van az eskükereszt, amelyet a király az eskütétel alatt tartott baljában, a Szelepcsényi-féle békekereszt, amelyet a koronázó mise alatt csókolt meg a király, az apostoli kereszt, két miseruha, amely a trónkárpittal együtt Mátyás király korából való, az a misekehely, amelyet Csernoch hercegprímás készíttetett a koronázás alkalmából, az olajtartó, amely a király felkenéséhez használt krizmát tartalmazta, a Károly Ambrus főherceg, egykori hercegprímás által adományozott művészi tálca és két amponna, amely a miséhez használt bort és vizet tartalmazta és a koronázási kazula és infula, mely két utóbbi darab közel 4000 darab igazgyönggyel van hímezve. — A zágrábi földrengés. A budapesti tudományegyetem földrengési obszervatóriuma közli .Tegnap élénk aggodalomra adott okot az a körülmény, hogy az intézet műszereinek regisztráló szalagjára egy közeli erős földrengés kilengése volt felrajzolva. A rengés tegnap délelőtt 9 óra 23 perc 53 másodperckor kezdődött és az erőfázis nagyságáról ítélve, a földrengés székhelye mintegy 300 kilométernyire lehetett a fővárostól, úgy hogy minden valószínűség szerint magyarországi földrengésre lehetett következtetni. A rengések nagysága körülbelül akkora volt, mint a múlt évi márciusi nagy tengermelléki földrengésé, amely annak idején tetemes károkat okozott. Az eddigi jelentések szerint a tegnapi földrengést Zágráb és környékén érezték. A rengés nem volt nagyon erős és állítólag csak kisebb mennyezetrepedéseket okozott, ami arra vallana, hogy a rengés fészke meglehetősen mélyen feküdt és hogy a rengés érezhetőségi területe eléggé kiterjedt volt. Eddig csak annyit tudunk, hogy Kőrösön és Belováron is éreztek gyenge lökéseket. Délelőtt 11 óra 30 perc 15 másodperckor heves utólökést jegyzett föl a szeizmográf. Nagyon valószínű, hogy a közeljövőben számos utólökés fogja meglátogatni a rengés területét. Jogakadémiai tanszékek betöltése. Kecskemétről írják: Az itteni jogakadémián Réthey Ferenc dr. távozásával megüresedett római jogi tanszéket Marton Dezső dr. egyetemi magántanár meghívásával fogják betölteni. A Móricz Károly dr. nyugdíjazása következtében megüresedett magyar alkotmány- és jogtörténeti, valamint az egyházjogi tanszékre pedig a református egyház rövidesen kiírja a pályázatot. — Kinevezések: A király Szabó Albert miniszteri tanácsosi címmel és az V. fizetési osztály jellegével felruházott beregszászi pénzügyigazgatót az V. fizetési osztályba kinevezte és Niedzivulszky László királyi tanácsosnak, a központi díj- és illetékkiszabási hivatal főnökének a miniszteri tanácsosi címet és az V. fizetési osztály jellegét díjmentesen adományozta. — A pamutáru-csempészés. Ma délelőtt az a bizottság, amely Sándor László dr. rendőrtanácsos vezetésével átvizsgálja a lefoglalt pamutáru- és szövöttáru-küldeményeket, az újpesti rakodóparton járt, ahol az uszályhajókon több olyan bált foglaltak le, amelyben felajánlási kényszer alá tartozó árut sejtettek. Ezeket a bálokat felbontották és százezer korona értékű seviotot találtak bennük. Miután a seviot kivitele is tilos, az árut zárlat alá vették. — Hősi halál. Ungvárról jelentik: Sinkovich Lajos ungvári adóhivatali tiszt, tartalékos hadapród-őrmester, 1916. október 27-én a Targu Jiu körül vívott győzelmes harcokból ellenséges golyótól találva hősi halált halt. Sinkovich egyfolytában 26 hónapig teljesített harctéri szolgálatot. — Különös vasuti baleset. Berlinben különös baleset történt az anhalti pályaudvaron. Az éjjel 2 óra tájban Frankfurtból érkező D-vonat mozdonya áttörte a sín végén álló vasbakot, kiugrott a perronra egészen a pályaudvari épület faláig,, a homlokzatba alkalmazott nagy óra alá s két ütközőjével a falba fúródva állott meg. A mozdony útjában eltiport egy kis jegyszedő házikót, de senkinek semmi baja sem történt az ijedtégen kivüli — Kapi püspök búcsúja Körmendtől. Szombathelyről jelentik: Körmend társadalma bensőséges, meleg ünneppel búcsúztatta őt márnán a körmendi evangélikus. gy*U§k £ aefc»