Magyarország, 1917. március (24. évfolyam, 60-87. szám)

1917-03-05 / 64. szám

. Elkeresztelve még nincs és a név fölött he­ves vita folyik, de a nagy robomobil már benne áll, a dinamó is. A vetítőgép Pathé­­gyártmány. A moziban vi­anyos világítás, pódium és orkeszter, mert itt kabaréelőadá­sok is szerepelnek a műsoron. A gépeket és filmeket a hadseregparancsnokság szerezte be és bocsájtotta rendelkezésre és a roppant lá­dákon mindenütt ott áll­: «Feldkino Nr....» A tiszteknek páholyok, hátul, mint minden valamirevaló moziban. És természetesen min­den deszkából. Itt a deszka az egyetlen építő­anyag, amely külön építőművészetet terem­tett magának. A mozinak parancsnoka is van, Sz. zászlós, civilben festő, aki műtermet is rendezett be magának és míg az ácsok jövendő atelier­ ját összekopácsolják, ő szorgalmasan tanulmányozza a cukorpor fehérségű hő i­s a sötétzöld fenyves valőrjét. Innen lentről, a szanatórium szórakozó­­telepéről rövid szerpentin kanyarog fel a hegyoldalba, a katonaotthon lakóház.- időz. Nyers faágakból összerakott korlát m­utatja a háborús szanatórium nevét. Hatalmas ba­rakk a legénységi hálóterem, óriás ablakok — mert hiszen mi itten öklömnyi ablaküve­gekhez vagyunk szokva —, két nagy tégla­­kályha, hosszú sorban szalmazsákos, fejpár­­nás ágyak. Kétszázötven embernek nyújt egy­­egy heti pihenést, üdülést, szó­rkozást ez az otthon. Ma épp felváltás van és az újonnan érkezett üdülök őszinte lelkesedéssel feltál­­gatják az otthon berendezését. Feljebb a hegyoldalban kis, zöldre festett, fekete diszt villa. Vörös deszkából torna­os lépcső. Ez a törzstiszti lak. Két nagy barakkban tiszti la­kások, párosával. Ágy, szalmazsák, fej , urna mindenütt. Mosdóasztal, nagy téglyakályha, barátságos meleg. Odakünn húsz fok­ körül jár az idő, fagy­pont alatt természetesen. Néh­­ány fiatal zász­lós «nyaral» itt, cigarettázva és újságot ol­vasva hever az ágyon, többnyire fiatal gye­rekek, akik ma jöttek ide a Ca­.útról, vagy a Donnulipról. Tiszti étkezde — a’ rósz, asztal­kendő, porcellánfanyírok, való ágos pohár­­szék a sarokban. Falikárpit vastag nemez­­papi­rból, képek. A konyhában ragyogó tisz­taság, fel­érkötényes szakács. Borászok és hurkák szivet és gyomrot vidámitó társasá­g. Egy épülettel arrébb a tiszti kaszinó. Új­ságok, folyóiratok, könyvek, tár­­sjátékok, egymás mellett a sakk és a «Dárdánellák ostroma». Itt is lálibárpit, kifüggesztett házi­rend. * Kártyapénz 10 fillér.» Az egyik asztalnál a katonaotthon aty.i­­mesterei, a főtizszelendőnk, törzsőr­ ősünk és Sz. ezredorvos, aki a hadosztály, legretteget­­tebb alakja, — lévén ő a fogászati műterem vezetője —, a Benczur-tanít­vány zászlóssal egy művészi éllap felett tanácskoznak. Nagyon messziről és nagyon tompán ágyúszó hallatszik valamerről délkelet felől. Lenn csinnadrattázik a katonszeke, három óra van, ami a katonaotthonban a zenei élvezetek idejét jelenti. Katonák állják kö­rül a muzsikát és valamennyiünk ár­án meg­látszik a legtökéletesebb megelégedés. Ezért az arckifejezésért érdemes volt megcsinálni a katonaotthont és akik meg­kínál­ák, azok­nak ez az egy arckifejezés sok-sok fáradt, kimerült, lefáradt katonának ez a jóleső megelégedése a legnagyobb • elí•rne e­­. Szatmári Jenő. f TPLEFO^SZÁfJÍ: Főszerkesztő. . . S 3—Sri Felelős szerkesztő @4—34 Szerkesztőség • . 23-52 Interurbén . . . . b 4CI­klyoolő a­­lapján­alkvsj 8$~ ftiadóhi­lvfitalV» . 43 m MAGYARORSZÁG Budapest, 1917. hétfő, március 3. Anatola A c­atalmas területű Törökország szegény vasutakban és ez a körülmény, u­gyan­­csa­k b­efolyásolja az ország "gaz­dasági kelzetét. A Szmirnába vivő vasutak a’ Boszponís ázsiai partján lévő, Haidar Pasa nevű szép állomásról indulnak ki. Az első nagyobb ál­lomás Eskiseir, ahonnét Angorába mellék­­vasút ágazik ki. Eskiseir egy legelőkben gaz­dag vidék központja, ahol számtalan sok an­gora­ kecskéből álló nyáj legel. A városnak élénk forgalma van. A város­­u­tán a vasút hossza völgyön halad át, amelyet bazaltszik­­lák szegélyeznek, s most az Afium Karahissar nevű termékeny síkság következik, ahol sok gabona terem. A gabonaszállítás a vasút kö­zelsége folytán könnyen megy, minden állo­más a gabonaszállítás céljaira van beren­dezve. Érdekes látvány, hogy midőn a vasút az állomáson várakozik, vé­rt­el­en tevekaravá­nok és bivalyszekerek hozzák a gabonát az állomásra. A síkság után a vasútvonal nígaslati fensíkon visz keresztül, amelynek éghajlata nyáron igen meleg, télen viszont a vidék he­ves hóviharok színhelye. A hegyvidéket csak gyérszámú lakosság lakja, annál több az­­ er­dőkben a farkas, amelyek a legelésző nyájak­ban állandóan nagy károkat okoznak. A vasútvonal iránya most ismét síkság felé visz, amelynek Kom­a a központja. A városnak ugyan hatvanezer főnyi lakossága van, ám agyagból készült házai éppen nem keltik a város benyomását. Rómában jönnek össze az egész vidék földmivelői és állattenyésztői, hogy gabonájukon, gyümölcsükön, állataikon, a gyapjún stb. túladjanak. A város batárai­­ban a feldolgozói árukat adják el. Az anatóliai vasút építése előtt a szállítóeszközökben való hiány miatt az árak igen­ alacsonyak voltak. Azóta azonban az árak felszöktek és az egész vidék nem remélt jólétire jutott. Kom­a egyéb­ként régi város, amelynek fényes történelmi múltja van. Mióta a kultúra idelátogatott, a komai síkságot is kiszárították a mocsarak­tól. E munkálatok költségei huszonötmilliót tettek fel. A hegyszoros déli lejtője a tenger irányában enyhe éghajlatú tájékra vezet, a­mely Anatóliától teljesen elütő kultúrával bír. A lakossága különböző arab fajokból áll. A síkságon a Taurus-hegy lábánál fekszenek Tarsus és Mersina városok. Tarsus még az ókorból való város, történelmi múltjára szá­mos épületmaradvány emlékeztet, amelyek közül a római templom a legnevezetesebb. A városban két forrást mutogatnak, amelyekből a Tarsusból származó Fát apostol varázsolt volna vizet. A város, amelynek huszonötezer főnyi lakossága van, fontos kereskedelmi köz­pont. A forgalomnak főtárgya a gyapot, az egész környék gyapoteremeléssel foglalkozik. A gyapjúárk egy részét exportálják, más részét ús országban dolgozzák fel a tarsusi gyárban, amelyben hétszáz munkás dolgozik. Szállí­tási nehézségek miatt, a szövés és fonás egy­ez azon gyárban történik Mersina városát 1832-ben alanították, a vidék kikötője és a nagy Bagdad-vasúttal egy mellékág köti össze. Huszon­kétezer lakosa van, szép, tiszta hely. A kikötője széltől men­tes, évente mintegy­ hatszázezer tonna a for­gatna. A kivitel főtárgyai a gyapjú és gya­pot. A ki­vitel az európai ipar mindenféle gyártmányét felöleli. A­ Bagdad-vas építése folytán , a­­ város jelentőség­­ett -Bagdad-vasul reag­­nö­éké­termékeny Konia lett , tett. Mersina lesz rövidesen mind e tájak köz­pontja és bizonyos, hogy az exportőröknek isép­seleget kell létesíteniük olt. Magyar hadsereget! A képvselőház tegnap esti ülésén Bethlen István gróf mondott tartalmas és érdekes beszédet, amelyben a magyar hadsereg kiépi­­­lésének előkészítő munkáját is sürgette. Az­­ellenzék részéről még Lelai Ernő szólalt fö. Első felszólalását az ellenzék nagy rokon­­szennel fogadta. Bethlen István gróf a haza­árulók kérdésében, teljesen osztja. Schmidt Károly fölfogását Hazaáru-­­­ás számtalan esetben előfordult, társadalmi osz-­­tálykülönbség nélkül csatlakoztak az ellenséghez és segítették hadműveleteiket Most igyekeznek lopva visszatérni. Az igazságszolgáltatás lazán jár el ve­lük szemben, egyre tömegesebben jönnek vissza.­­ Az igazságügyminiszter közegei kihallgatják őket és aztán egyenesen hazabocsátják. (Hallatlan ! Bot­rány !) Ez az eljárás árt hadihelyzetünknek. Ha nem lesz a frontunk oly szilárd mint­ ma, ezek az árulók nagyon könnyen bajt csinálhatnak. Ezzel szemben székely embereket akiket az ellenség­­ kényszerűsrt bizonyos kihágásokra, börtönben tar­tanak ma is, m­íg az oláh árulók szabadon járnak­­kelnek. Ez visszaélés a magyar állam tekintélyével- Szervezte-e a kormány a nemzet összes erőit, hogy az ország szolgálatába állítsa ? Nem. H­ajlandó-e a miniszterelnök a pártokat egyesíteni, a pártpoliti­kát kiküszöbölni és mindenkit a maga helyére ál­lítani ? Erről a kormányról nem lehet azt mon­dani, amit a német vezérkarról, hogy nem csinál­hat olyan hibát,­­amit a német balta és a magyar balta helyre ne hozná. A kormány azonban kicsi­nyes gondolkozású. Vajon oly nagy hiba volna, ha a rokkant kérdést Apponyira, erre a lánglelkű férfiúra bíznák. Szabad egy Wekerlét, egy Darányit ma mellőzni ? A kormány a gazdákkal szóba se áll. Nem pártokra, hanem a nemzetre kell m­a támasz­kodni. Ha az első kísérlet nem sikerült, újra és újra meg kell kísérelni. Ezzel a rendszerrel lehet, hogy meg fog élni a munkapárt, de, hogy az or­szág el fog pusztulni, abban teljesen bizonyos. (Taps a baloldalon.) Erdély magyar volt mindig, s magyarnak kell maradnia. A garanciát erre meg kell szerezni a­ békekötéskor, a háború után pedig megfelelő politikával. A Románia elleni védelemre végvidékeket kell szervezni! A katonai kérdés mos­tani megadása nem méltó a magyar nemzethez és nem­ használ a hadseregnek, mert állandó súrló­dást eredményez. Ennek a kérdésnek a megoldáá­sát elő kell készíteni máris, mert ha ezt a kérdést kiküszöbölik az ellentétek sorából, sok minden be­teges dolog magától meggyógyul. A birtokpolitikai kérdésekről szólva, konstatálja, hogy a bankok sietve vásárolnak­­ földet és félő, hogy valóságos földindulást, fognak rendezni. Ma nem a magyar­ paraszt szerzi meg a földet, mert az a harcmezőn küzd, hanem a fölgazdagodott hadseregszállító. A bankok a földet is lefoglalják, hogy mire a lövész­á vol népe hazatér, magas áron adhassák el neki. A­ kormány kötelessége, hogy ezt megakadályozza. A­ jelentést nem veszi tudomásul. (Éljenzés és taps 3. baloldalon.) Hantos Elemér pénzügyi kérdésekről beszélt. Z­étai Ernő arról beszél, hogy a háború előtti kormányzati rendszer megváltoz­tatása­­sehol sem volt oly­ sürgető, mint nálunk A kormány háború előtti erőszakosságainál, eszközére, a palotaőr­­ségre semmi szükség, oda tell őket küldeni, ahol a többi magyar küzd a hazáért. (Élénk helyeslés.) A házszabályt is meg kell változtatni. Amikor a há­ború elején a lelkesítésre szükség volt, a katonák piros-fehér-zöld lobogók alatt, Kossuth-nótával vo­nulhattak a harctérre. Azt hihettük, hogy a háború első, meg nem siratott halottja az osztrák katonai­ szellem lesz. Sajnos, a régi osztrák katonai szellem ellenkező irányban kezdett működni. A magyar,a katonát ma is német vezényszóval küldik a ha­ládba. Magyar kitüntetés nincs. A honvédség köte­lékében is visszaesés mutatkozik magyar szempont­ból. A honvédhadosztályoknál eltűntek a magyar fölirású táblák. A mag­yar hadsereg fölállítása ha­tározottan dinasztikus érdek. Szmrecsányi György: Minek beszélünk mi itt, amikor soha sincs itt szakminiszter ? Ziétai Ernő : A hadvezetőség és a kormány közt nincs meg a szükséges kapcsolat. A meghódí­tott területen a hadvezetőség nagyarányú zsákmá­nyolásokat folytatott, de kérdés, mekkora befo­lyást­ tudott gyakorolni erre a zsákmányolásra a kormány. A kormány mostohán gondoskodott a rokkantakról, az özvegyekről és árvákról Ez rossz hatással van a harcoló katonákra. Hasonlókép el­kedvetleníti őket az is, hogy a kormány nem akar­ja megadni a választói jogot. A jelentést nem veszi tudomásuk. (Éljenzés hadról.). Rövid szünet után az elnök javaslatára Sándor Pál összeférhetetlenségi ügyében az ítélő bíróság kisorsolását a március 13-iki ülés napirendjére, este hét órára tűzték ki. A legközelebbi ülés már­cius 12-én lesz. Adakozzunk a V­örös Kereszt-Egylet­­nek! Segítsük a hadba vonultak családja -és az elesettek hozzájárton­óit!

Next