Magyarország, 1917. április (24. évfolyam, 88-112. szám)

1917-04-24 / 107. szám

Budapest, 1917. kedd, április 24. MAGYARORSZÁG sokat feketebársonyréklis asszonyok’ állják körül, olvasós falusiak, könnyezők, jajgatok, kétségbeesettek. Sok itt az olyan gyászoló, aki­nek négy halottját húzták ki a Zrínyi össze­zsúfolt, csonka testéből. Egy huszár, — éppen a katasztrófa napján érkezett szabadságra Bajára — elmondja, hogy két kisfia és az édes­anyja az ő látogatására indultak a Zrínyivel. Mindhárman meghaltak. A kezében ezüst óra s azt nagyon sajnálja, hogy nagyobbik kisfiá­nak el nem küldte a harctérről. — Leveleiben mindig kérte tőlem. Legutóbb azt írtam vissza neki, hogy majd ha szabad­ságra jövök. Azt felelte: nem látlak én már té­ged, apukám, mert én rövidesen meghalok ... Ki sejtette volna akkor? Odébb is koporsók: tizenhat, két sorba fektetett nagyon primitív koporsó. Olyik fes­­tetlen. A halottak nevei krétával felírvák raj­tuk. Száz és száz főnyi közönség hullámzik az udvaron, az asszonyok szeme előtt zsebkendő. Elkeseredett kifakadások a Duna gőzhajózási ellen. — A háromszáz méter széles Dunán nem tudtak elkormányozni két hajót... A holttes­teket még mindig nem szállítják. Hisz már megzöldülnek, szegények, bent a présházban. Aztán egy furcsa panaszkodás. Hogy amíg a szomszéd községből hozatott református lel­kész öt koronáért végzi a halottak fölött az egyházi funkciót, addig Pasztorek István, a község plébánosa harminc koronát kér egy holttest beszek­tetéséért. — Hirtelen akarja megszedni magát, — mondja Martin László János, a törvénybiró. — Pedig már a belügyminisztériumból is érdeklődtek a harminckoronás beszentelési dí­jakról. — feleli a községi másodjegyző. Hát a présház. Az egész községben nem volt olyan nagy helyiség, hol ennyi holttestet elhelyezni tudtak volna, csak ez a nagy épü­let. Orrfacsaró bűz idebent. Végig a falak mentén kecskelábakra fektetett deszkákon nyugszanak a halottak, a felboncoltak. Odébb, az épület utcai részén a ma délelőtt behozott halottakat ütköztetik. Huszonkilenc egy ra­káson, huszonkilenc iszapos, sáros holttest Az ablakok előtt s az ajtóban ember-ember hátán, mind idenéz szorongó szívvel. Egyszerre három sikoltás is, három asszony omlik hang­talanul a közelállók karjaiba. Mindhárman a gyermekeiket ismerték fel a halottak között... Csendőrök jönnek már, oly nagy a tömeg. Csak sorrendben lehet már bejutni a prés­házba . És a halottszag egyre terjeng. Hatvan ha­lott fekszik már itt hétfő-kedd óta felkoncol­tan, de hiába sürgették a Dunagőzha­józási Társaságot, nem intézkedett a holttestek gyors elszállítása iránt. Végül is, — mint a községi hivatalb­éliek mondják, — szombaton, tehát a katasztrófa után másfél héttel, leszerződött egy Schröder nevű erzsébetfalvai temetkezési vál­lalkozóval, s majd ez végzi el a bekoporsózást és az elszállítást. Talán vasárnap este már meg is kezdette. Vasárnap délelőtt Tököl község elöljárósá­gához az ide nyolc kilométernyire levő Duna partjáról, a szerencsétlenség színhelyéről be­érkezett a jelentés, hogy a Zrinyi gőzös ki­emelt részén összesen hatvannyolc holttestet találtak a női teremben. A­ felső helyiségekből korábban tudvalévően hetvenhárom holttestet találtak, így tehát a hajókatasztrófának össze­sen száznegyvenegy áldozata van. A Zrínyi alsó részén talált holttesteknek Tökölre való beszállítása vasárnap egész nap és este is­­tartott. Damó Oszkár: Nagytétény, április 23. A ,Magyarország“-nak jelentik Nagy­tétényből. Vasárnap délelőtt és vasárnap dél­­­­utáig többszáz főnyi közönség érkezett ki ide, hogy átjuthasson a túlsó part közelében meg­­feneklett Zrínyihez. Sokan voltak az utasok között, akiknek hozzátartozói tűntek el a ka­tasztrófa alkalmával s ezért meg akarták te­kinteni a halottakat. Azonban sem csónak, sem egyéb vizi jármű nem volt, amely az átszállí­tást elvégezte volna s így a többszáz főnyi kö­zönség anélkül volt kénytelen visszatérni Bu­dapestre, hogy a Zrínyire juthatott volna. A halottak szállítása ma délelőtt is tartott a Zrínyiről. Ma is dereglyével szállították a tököli partra a holttesteket s onnan kocsin Tö­kölre. Ma végre megkezdődött a halottak el­szállítása Tökölről. Harminc bekoporsózott holttestet vittek el hajón Baja felé s az útközben eső állomáso­kon, rendeltetésük szerint, kirakják őket. Ma délután Nagytéténynyel átellenben megindult T­ököl felé az utolsó halottakat vivő kocsi. A Zrínyiből a vizet kiszivattyúzták s ma délután négy órakor Sárospataki­ József dr. kir. főügyészhelyettes és Hajós Géza dr. vizs­gálóbíró megjelentek a katasztrofális hajón a szakértőkkel. Ez a szakértők szemléjének be­fejező része, amely után a Zrínyit felvontatják az óbudai hajógyárba. Azok, akik a szakértők eddigi véleményét ismerik, letartóztatásokat várnak. Nagytétény, április 23. Dél­után fél ötkor jelentik a Magyaror­szágnak . A holttestek száma növek­szik. Száznegyvenhat holttestet szállítottak be eddig Tökölre. Azt hiszik, hogy a hajó mé­lyén még tíz-tizenkét holttest van. WVWWWVVVVVVVWVVV^WWV­VV%VW^ ^APIHIHEK. Az idő. X Meteorológiai Intézet jelentése. Hazánkban hűvös és csapadékos idő uralkodott. Eső, melynek mennyisége az északkeleti részeken­­a 10 mm.-t sokhe­lyütt meghaladta, majdnem mindenütt esett. A hőmérséklet maximuma 15 C volt Fiuméban, minimuma 12 C Tátrafüreden. Néhány külföldi állomás reggeli hő­mérséklete: Bécs 3, Berlin 4, Brüsszel 1 ,0 fok. Mai déli hőmérséklet Buda­pesten : 6,0 C fok. Jóslat: Az időjárásban lényeges vál­tozás nem várható. Sürgöny jóslat: .Változás nem várható. — Mi lesz holnap ? Kedd, április 24. Róm­. kath és gör. kath.: György út. — Protestáns : György. — Görög-orosz: Április 11. Antipa. — Zsidó: Jjar 2." — A nap két reggel 4 óra 56 perckor, nyugszik délután 7 óra 1 perckor. A hold két éjjel 6 óra 13 perc­kor, nyugszik este 10 óra 49 perckor. —­ A királyi pár Bozenben. A király és ki­rályné tegnap délelőtt 10 órakor Bozenbe ér­kezett. A pályaudvaron a hadcsoport parancs­nok jelentkezett az Uralkodónál. Az uralkodó­­pár részt vett egy kismisén. Déli 12 órakor a királyi pár jelenlétében megnyitották a ti­­roli császárvadászok "Műkiállítását» és dél­után 2 órakor visszautazott Bécsbe. — Éjféli záróra. A belügyminisztérium­ban a tél folyamán kiadott záróra rendelet megváltoztatásának kérdésével Az a terv ugyanis, hogy a zárórát esti 11 óráról éjféli tizenkét órára tolják ki. Ez az intézkedés a vendéglőkre, há vállárakra és hasonló helyisé­gekre vonatkoznék, a színházak, mulatóhe­lyek új záróráját azonban még nem állapítot­ták mag. A rendelet május elsején lép életbe az egész ország területére bízó érvénnyel.­­ Amerikával szünetel a postaforgalom, összeköttetés hiányában Észak-, Közép- és Délamerika valamennyi államával, továbbá­­ Kínával és Sziáminal a posta- és távindaforga­­­­lom, valamint Spanyolországgal a postaforga­lom szünetel. Spanyolroszágba azonban táv­iratok radiotelegraphiai után küldhetők. — A király ajándéka. A király Stok­ker István csepeli földmivesnek, akinek hat fia van a harc­téren és a nyolcadik most vált be katonának, öt­száz koronát és a saját monogrammjával ellátott ezüst órát adományozott. Némethy Jenő, a kispesti járás főszolgabirája ünnepség keretében adta át a király ajándékát Stokker Istvánnak. — Az állami tisztviselők memoranduma.: A köztisztviselők húsvét hétfőjén tudvalevőleg határozatot hoztak a közalkalmazottak hábo­rús segélye, a szolgálati pragmatika és a fize­tésrendezés tekintetében. A Magyarország munkatársa­­ia kérdést intézett Batthyány­ Tivadar grófhoz, az Állami Tisztviselők Or­szágos Egyesületének elnökéhez, hogyan áll a közalkalmazottak drágasági pótlékának ügye. Batthyány Tivadar gróf munkatár­sunk kérdésére a következőképp volt szíves válaszolni: — Épp a mai napon nyújtottam át mát pénzügyminiszter úrnak a húsvét hétfőjén tartott közgyűlés határozatai alapján elkészí­tett memorandumunkat, amelyben úgy a há­borús segélyekre, mint a szolgálati pragma­tikára és a végleges fizetésrendezésre vonat­kozó határozataink végrehajtását kérjük a kormánytól. A pénzügyminisztériumban érte­keztem lapp Elek államtitkár és Ker­n­­ler Kálmán dr. miniszteri­­tanácsos urakkal eb­ben az ügyben. Azonkívül beadtam a kér­vényt a miniszterelnökségen Klebelsberg Kunó államtitkár úrnak, a többi miniszter uraknak pedig postán küldöttem el memoran­dumunk egy-egy másolatát. A nagy érdeklő­dést keltő ügy további sorsára nézve termé­szetesen semmiféle pozitívumot nem mond­hatok, mert hisz csaló ma adván át a kér­vényt, a kormány csak ezután fog annak mi­kénti elintézésével foglalkozni. Annyit mond­hatok, hogy e tényállás folytán az eddig elterjedt hírek nem felelnek meg a valóságnak. Nézetem szerint a pénz­ügyminisztérium most számításokat fog vé­geztetni, tanulmányoztatja az ügyet és majd néhány hét múlva, a legjobb esetben május végén fogja — úgy vélem — ve­lünk, az egyesület vezetőségével a tárgyalá­sokat megindítani. Én remélem és bizton szá­mítok reá, hogy júniusban az illetői törvényjavaslatot a kormány a képviselőház elé fogja terjeszte­tn­i. Ezt annyival is inkább óhajtom, mert en­nek elmaradása az amúgy, is igen elkeseredett hangulatra nagyon­ káros befolyással lenne. Többet m® ez ügyről, sajnálatomra, nem mondhatok.­­ Újabb rendelet a felmentésekről. A honvédelmi miniszter a felmentések revíziójára legutóbb kiadott rendelete kiegészítéseképpen a felmentési kérelmekkel és javaslatokkal köve­tendő eljárásra nézve újabb, pótló intézkedés­­eket rendelt el. A rendelet első része a folya­matban levő felmentési kérelmekkel követendő eljárást szabályozza. Eszerint április husza­dikán túl megszűnik a honvédkerületi parancs­nokságok és cs. és kir. katonai parancsnoksá­g­ok mindennemű, tehát mező- és erdőgazdasági elmentési joga is, úgy hogy a felmentések fe­letti döntés kizárólag a honvédelmi miniszteri részéről történik. Mindazok a felmentések, amelyeket április huszadikáig bezárólag az előzőjében említett fórumok rendeltek el, reví­zió alá kerülnek. Az április hó huszadika után megadott, kizárólag a honvédelmi miniszter által engedélyezett felmentések már nem esnek revízió alá. Akiknek felmentése még elintézést nem nyert, azonban­­bevárási engedélyivel van­nak ellátva, a revízió keretében sem jelent­kezni nem kötelesek, sem pedig a névjegyzékbe nem veendők föl, mert a bevárási engedély még nem fölmentés. Az 1917. évi április hó­nap harmincadika után lejáró felmentések meghosszabbítását célzó kérelmeket és jav­­vaslatokat nem kell továbbterjeszteni, hany­nem utasítani kell a kérelmezőket, hogy a felmentés meghosszabbítása iránti kérelmüket a revízióból kifolyólag szükséges jelentkezés, il­­letve összeírás alkalmával adják elő. A rende­let második szakasza a jövőben előadott fel­­mentési kérelmekkel követendő eljárást szabá­lyozza és bőséges utasítással szolgál az erdő­­gazdasági felmentésük tekintetében. A harma­dik, negyedik és ötödik szakasz a már bevo­nult egyének fölmentéséről, kivételes intézkedé­sekről és a fölmentettek nyilvántartásáról szól. Végül elrendeli a honvédelmi miniszter, hogy ennek a rendeletnek az érdekeltekre vonatkozó részeit a hatóságok hirdetmények, esetleg fa- ÍKE Utila általánas ne ferdessék ki. 7

Next