Magyarország, 1917. május (24. évfolyam, 113-138. szám)

1917-05-13 / 123. szám

csatlakozott volna a küzdelemhez és nem tartotta volna vissza az a tény, hogy más a kezdeményező. A kezdés ideje azonban elérkezett. Ezt tagadni és nem látni nem lehet. A mozgalmat meg kellett indítani. Ha nem tette más, a függetlenségi és 48-as párt megtette, meghozta emlékezetes határozatát. Meghozta abban a reményben, hogy a nála sokkal nagyobb és nagyobb országgyűlési pártok is részt vesznek a tömörülésben s meghozta abban a tudatban, hogy olyan alakulásban, amelyben nagyobb pártok is vannak, vezető szerepe nem lehet, meghozta mégis, mert nem vezető szerepre, hanem az eszme győzelmére törekszik. Ennek érdekében még ma is hajlandó minden olyan egyéni áldozatra, amely a célt szolgálja. Bizonyára elhiszi nekünk az „Alkotmány", cikkírója, hogy ezt komolyan mondjuk. Utoljára hagytuk a Pesti Hírlapot, mert tulajdonképpen nem kell sok újat mondanunk vele szemben, annyira közeledett felfogásunkhoz. Más garanciát, más módot a „megbízhatatlanság“ megállapításában ő sem tud ajánlani, mint a bírói ítéletet. Ellenben föntartja — mindig tiszteletreméltónak elismert — álláspontját, hogy a „magyarul imni-olvasni tudás“ a megközelítőleg leghelyesebb biztosítási mód. Ezen a téren nem bírjuk sokáig a vitatkozást, mert ellenérvekkel nem találkozunk a Pesti Hírlap mai cikkében sem. Goga és Lukaciu tudtak magyarul imni és olvasni, ellenben Kovács János 55 éves hajdúsági birtokos polgár nem tud semmi sem olvasni, mert a tanyán nem volt iskola, amikor élelme gyereksorban volt. És számtalan helyén e tejjel-mézzel folyó Kánaánnak ma sem tanulhatnak a tőrül metszett magyar gyermekek imi és olvasni. Hogy Kovács János szavazati joghoz jusson, az imi-olvasni tudás mellett megint kisegítő vagyoni cenzust kellene törvénybe iktatni, amit a Pesti Hírlap éppen úgy ellenez, mint mi és a radikális reformok minden igaz barátja. A nemzetiségi veszedelemre való célozgatás pedig a magyar állam jövendője szempontjából soha sem volt olyan Pedig én ezt kérném tőled Gyula, az új nagy magyar regényt, melyet a kritikusok— akikhez én nem tartozom, a mesterségüket se értem — Herczeg Ferenctől kezdve az utolsó harminc év minden magyar írójától számon kérnek, egyre reménytelenebből. Ezt a regényt az utolsó negyedszázad Magyarországáról senki se tudná úgy megírni, mint te, Gyula, ha akarnád. Megmondom azt is, hogy az eddigieken kívül és felül, miért éppen te. Azért Gyula, mert te ennek az új kaotikus magyar társadalomnak még abból a rétegéből jössz, az írói, művészi és politikai szemhatára egyaránt arra volt diszponálva, hogy egy nagy egységben tudja látni, áttekinteni az egész magyar életet, összes ambícióival. Te nemcsak a parasztot és a fél urat ismered, mint Móricz Zsigmond, nemcsak a budapesti doktorokat, kávéházakat, csirkefogókat és a Lipótváros régi és friss dinasztáit, mint Molnár Ferenc, nemcsak a Herczeg Ferenc gentrijét, hanem az igazit, a titokzatos őslényt, akit még meg nem írtak s akivel Justh Zsigmond próbálkozott. Te ismered a zsidóságot nőiben és férfiadban jobban, mint Bródy Sándor és ismered az ország nagy urait, nem úgy, mint Szomaházy István, vagy szegény Beniczkyné Bajza Lenke. Te ismered mindezeket és — ami a legfontosabb — nem vonzódd külön-külön egyikhez sem, egymáshoz való viszonyukban objektíve tudod látni őket, mindegyik érdekel, mindegyiket nagyszerűen érzed, de egyik se tud úgy elhatalmasodni rajtad, hogy csak azt az egyet irá, s az egyik alakja elfogja, elhomályosítja előtted a többieket, *3*'% 1 időszerűtlen, mint most. Majd eljösz ÉR ideje, amikor ezt bővebben is kifejthetjük. Most —„rajtunk kívül eső okokból“ — ezt nem tehetjük, de éppen ezzel a kérdéssel kapcsolatban nyugtázzuk a Pesti Hírlapnak azt a kijelentését, hogy a felletlenségi és 48-as párt hazafias intencióban egy percig sem kételkedik. És még egyet: a becsületes meggyőződésnek kijáró tisztelet jogán kérjük, higyye el nekünk a Pesti Hírlap, hogy tiszteletreméltónak mindig elismert álláspontjába sohasem ,,botlottunk bele", az sohasem ,.volt utunkba." Ha J , , utunkban volna, vagy belebotlottunk volna , félrerúgnak; de, ugye, nem ezt tesszük, hanem — hogy végül is saját szavait idézzük — „nyugodt irodalmi hangon“: vitázunk vele. Ez a legnagyobb megbecsülés. * Nem vitatkozás céljából, hanem pusztán a harcmodor jellemzése végett említjük meg, hogy egyik Tisza-párti lap ma a választójogi reform ellen micsoda eszközzel akarja felbőszíteni kis olvasóközönségét. Produkál — ez a kezünk ügyében fekvő legszelídebb kifejezés — egy állítólag az olaszok által sugalmazott kiáltványt, amely a magyar katonákat Tisza ellen azzal izgatja, hogy az ellenzék követeli az általános választói jogot, de Tisza erre a követelésre az országgyűlés elnapolására felelt. Hozzáteszi hogy" ha ellenségeink kívánják nekünk az általános választói jogot, akkor az már bizonyosan veszedelmes nekünk. Kár volna erre az írásmunkára a szót Vesztegetni, elég, ha fölkérjük az olvasót, . alkosson magának véleményt erről az érve■lésről. ' r kimaradnak a sorból. Bizonyára nincsen szándékosság, de, mert a kéziratot Tisza ellenjegyezte, mindenesetre súlyt kell helyeznünk annak a megállapítására, hogy szívünk szerint nagy sérelemnek tartjuk a tisztviselők, a meghatározott fizetésből élő alkalmazottak kifelejtését, akik pedig azonfölül, hogy érdemesek a dicséretre és elismerésre, egyúttal leginkább szenvedik a háború nyomorúságait. Tiszától természetesen nem várhattuk, hogy ezt megértse. MAGYAR SÍTKSZAO Budapest, 1917. vasárnap, 13." Kaptunk megint egy királyi kéziratot, amely — Tisza ellenjegyzésével — elismeréssel adózik a nemzet áldozatkészségének. Megdicséri a kézirat a mezőgazdákat, az iparosokskat, meg a bányászokat és külön asszonyainkat. Valamennyien megérdemlik a dicséretet. Ámde az érdemeseknek ilyen , taxatíven történő felsorolása mindig azzal a veszedelemmel jár, hogy esetleg ugyancsak érdemesek . Ezért tudnád te az új nagy magyar regényt megírni, Gyula, ismétlést, ha akarnád. És a másik nagy erődnél fogva, az eltűnt korokat, a porrá vált embereket felidéző képességednél fogva meg tudnád írni, úgy, ahogy mi látjuk a 67-iki Magyarországot, mikor Ferenc József négyesfogaton járt vármegyéről vármegyére, s a nádasokban, átmenti erdőkben urakból lett betyárok lőttek a fehérkabátos szalinérekre. Az akkori nőket, a nagyanyáinkat, a szépanyáinkat senki se tudná úgy meginni, mint te. És meg tudnád inni, úgy, ahogy mi látjuk, a 48-iki és 49-iki Magyarországot. Emlékszel rá, mikor Görgei Szentgyörgyábrányban, a szabolcsi oláh faluban rekkenő julusi estén fogadja Batthyány Kázmér grófot, a magyar külügyminisztert, a zsuptetős faluházán, kinn az utcán a csordát hajtják hazafelé, a szomszéd földes szobában a vezérkar vacsorázik s a lett magyar úr — fojtott, halálos gyűlölködéssel szivükben egymás iránt — arról alkuszik, hogy minden veszve s föl kellene ajánlani a cár nagybátyjának Szent István koronáját. .. Hogy meg tudnád tenni mindezt, Gyula! Megírod- e ? Nézed a pharadban pirosló bort, hogy süt át rajta a napfény. Aztán rámered tekinteted s azzal a különös nézéssel, mdy sohase az előtte álló tárgyon pihen, hanem mindig azon túl, az ismeretlen messzeségbe réved, a honfoglaló úri kalandorok tekintetével átnézel rajtam és nem felelsz.. .. Milotay István, Berlin, május 12. A Wolff - ügynökség jelenti : A tengeralattjárók újabb sikerei : Elsülyesztettek nyolc gőzöst, négy vitorláshajót és hat halászhajót, összesen 230 000 tonna tartalommal, ezek közül három gőzöst és három vitorláshajót az angol csatornában. Az elsülyesztett hajók között vannak a következő felfegyverzett angol gőzösök : Feitria és Exuranion, 5254 tonnás, amely darabárut vitt Newyorkból Avonmouthba, a 4120 tonnás Kinros, amely 7200 tonna búzát vitt., az Lady Wood 2314 tonnás, 3500 tonna vörösrézzel Délafrikából Krétába menet, a Jessie angol vitorlás, kőszénrakománynval francia kikötő felé, a Joseph, amely kőszenet vitt Havreba, az United nevű angol halászgőzös, a Semercy francia halászhajó, egy ismeretlen nevű szénszállítóhajó. A többi elsülyesztett hajóval egyebek közt a következő rakományok is elsülyedtek: 3500 tonna tengeri, amelyet Saigonból akartak Dünkirchenbe vinni, 300 tonna vasérc, amelyet Boulogneba szántak. 220 tonna kondenzált tej, amelyet Havreban vártak és egy rakomány, Londonba irányított darabáru. A tengerészeti vezérkar főnöke. Angol lap a búvárhajóveszteségekről Hága, május 11. A «Nieuwe Courant' szerint a John Bull című ismert angol hetilap ezt írja a tengeralattjárók szigorított harcáról: Hogy milyen nagy a veszedelem, meglátszik a hajózási körökben nagy tekintélynek örvendő White Richard nyilatkozatából, aki a General team Navigation Co. közgyűlésén azt mondta, hogy az a kár, amelyet a németek a világ hajózásának eddig okoztak, szinte hihetetlenül nagy 12 milliárd értéket épvisel. A pusztítások évek sorára megbénítják a hajózást. A veszteség napról napra növekedik. A John Bull megjegyzi: Reméljük, mert már mindenki tisztán látja, miért követeljük állandóan olyan nagy nyomatékkal a kényszeradagolás bevezetését. El akarjuk kerülni ugyanis, hogy a nyugati angol offenzíva a válságos pillanatban élelmiszerhiány "miatt kudarcot valljon Elsülyesztett francia halászgőzösön. Berlin, május 12. A Wolff-ügynökség jelenti: Egyik tengeralattjáró naszádunk május 4-én Biscaya elzárt területén, körülbelül 25 tengeri mértföldnyire északra Bayonnetől hat egymás mellett haladó, északi irányba tartó halászgőzöst vett észre, amelyek közül a keleti száramon lévő spanyol zászlót és semlegesség jelzést viselt. A tengeralattjáró naszád parancsnoka moga elhatározta, hogy a spanyolnak vélt járóműveket előbb megállítja, mert föltette, hogy a tapasztalatlanságból, tudtukon kívül jutottak az elzárt területre. A tengeralattjáró parancsoló jelzésére a halászgőzösök egy része a tengeralattjáró felé fordult, a többi azonban menekülni igyekezett Az előbbi hajók közül kettőn sem zászló, sem jelzés nem volt, a harmadik spanyol semlegességi jelzést viselt, de zászlót nem, a negyediknek a zászlóját pedig nem lehetett felismerni. A tengeralattjáró naszád elállta a halászgőzösök útját és figyelmeztető lövést adott le, mire három halászgőzös nyomban megindította a tengeralattjáró ellen a tüzelést. Tüzérségi harc fejlődött ki, amelynek folyamán egy halászgőzöst ágyutüzeléssel megsemmisítettünk, hármat legyőztünk és később robbantó lövedékkel elsülyesztettünk, miközben két francia 3 7 kaliberű ágyút zsákmányoltunk munícióval együtt. A többi két halászgőzös, amely világosan felismerhetően viselte a spanyol jelzést és zászlót és látszólagspanyol nemzetiségű, elmenekült.