Magyarország, 1917. június (24. évfolyam, 139-164. szám)

1917-06-01 / 139. szám

Budapest, 1917. péntek, Június 1. Mád Y A E O E S a A Ű !Az, angol munkások küldöttei Stockholmban Stockholm, május 31. A Nye Daglight Allehanda je­lenti: A holland-skandináv bizottság H­en­­derson minisztertől, aki Stockholmba uta­zik, azt az értesítést nyerte, hogy Nagy­­britannia munkás és szocialista szervezete csatlakozik a stockholmi konferenciához. A többségi kiküldött Roberts alállamtitkár­­ lesz, a kisebbségi kiküldött Sir Robert B r­a­c­­d o­n a I­d. Az amerikai munkáskongresszus a béke mellett s­­a­j­á­t tu­dósítónkr­­ő­l.) A Saint Louisban megtartott amerikai­­munkáskon­­gresszus felhívást intézett az összes államok munkástársaihoz és e felhívásban kijelenti, hogy semmiféle ellenségeskedést sem tantál a központi hatalmak munkásaival szemben és kifejezést tud ama meggyőződésének, hogy a világra szakadt szerencsétlenségnek, az összes munkásokban az összetart hozóság ér­zését kell növelni­­és végül a tart­ós bé­k­ét megteremteni. Éppen ezért az összes or­szágok szocialistáinak készen kell állani min­den áldozat meghozására és arra, hogy az uralkodókat a közeli békére kény­szer­íts­ék. A békének annex­to és kártérítés nélkülinek kell lennie, hogy egyetlen nép szabadságát se rabolhas­sák el, és egyetlen nép se legyen politikailag vagy gazdaságilag egy másik alattvalója To­vábbá ne történjen területi átalakulás anélkül, hogy az illető földrész lakosságának szabad véleményét ne kérdeznék ki afelől. Bt. P est, május 31. A csehek tiltakozása csehek szónoka, Stanek, a Reichsrath tegnapi megnyitó­ ülésén saját szem ideológiával megszerkesztett nyi­latkozatot olvasott föl, amelyet igazán kár vol­na komolyan venni. Különösen komolytalan a nyilatkozatnak az a része, amely a mi terü­leti határainkat is érinti, szólván a szlovének­nek, szerbeknek és hon­átoknak a nemzetiségi elv alapján való egyesítéséről és a cseh szláv törzsről, mely összefüggően a cseh haza tör­ténelmi határai között lakik. Úgy hisszük, ha a háború elejétől kezdve alkalmuk lett volna a cseheknek a parlament nyúlt színén nyiatkozniok, ez a mostani erőszakolt va­lami nagyot akaró de szánalmasan erőlködő nyilatkozat sohasem hangzott volna el. Hága, május 31. Sárép álom írta Ifj. Lovászy Márton. A sárga barlangban egy szál gyertyánál vir­rasztód, a bölcs és zöld színű szemét mezőn az ar­comba véste. A gyertya fénye is sárga volt, a bar­lang fala is sárga és a bölcs aszkéta egykor fehér szakállát is sárgára festette az idő. Csak a szeme, volt zöld, de az is inkább, mint egy megzöldült citrom. Az átható tekintet előtt fáztam és borzong­­tam, igen hideg coll és a nyirkos falakról néha egy-egy csöpp hullott a földre figyelmeztető kop­­panással. — Fiatal vagyok és szerelmes vagyok, — mon­dottam mentegetődzve. — Gyönge vagy és parázna vagy — huhogta oly tompa és távoli hangon, hogy megdideregtem tőle. — Beleszeretni egy nőbe. — folytatta, — annyi mint elkárhozni. Lehajtottam a fejemet. Igaza volt. Szavakat kerestem, hogy megígérjem: sohasem teszem többé, de éreztem, hogy szavaim e furcsa barlangban erőtlenül és bizonytalanul hangzanának el, szét­­folynának és elkallódnának a nedves falak között ahol minden a régen elrepült századok zord és hatalmas titkairól regélt. Én pedig bizonyítani és meggyőzni akartam. A bölcs segítségemre sietett — Mondj el mindent, — parancsolta. Fölsóhajtottam és kissé elfogódva belekezdtem elbeszélésembe. — Nem tudom, atyám, szoktál e járul­ az erdő szélén, ahonnan a város látszik amint nappal is , zörög és este világit? Ha igen, akkor láthattad a hegy alján, a szélső villasoron azt a tornyos, cifra kerttel körülvett kis úri palotát, amelynek az abla­kai esténkint, egész éjfélig, szokatlanul fényese, és ha nyitva vannak, belülről zeneszó hallatszik és gyönyörű dámák, frakkos urak tánctól fölhevült párok árnyékai suhannak el az ablak előtt. — Mérsékeld előadásod lelkességét, — figyel­meztetett a bölcs. — Gyönyörű dámák, asszony­ állatok, — mondta megvetően. — Asszonyi állatok, — suttogtam gépiesen. — a palota úrnője egy csodálatos asszonyi állat, drága és szőke és nagyszerű, a szemei sötétek, lá­bai­­kicsinyek és kezei fehérek.­­A bölcs türelmetlenül rázta meg­ fejét. .— Ne ragadtasd el magadat fiam »»megszokott gyöngéd szavaktól. Me halmozd el fölösleges, ha­zug, csengő jelzőkkel a ném­bereket, akiknek szőke­sége a fejen levő'szőrzet festékam­igánál mennyi­ségétől ered, boruk fehérsége pedig a bőrsejteknek flkjiTiypif­fFiritPfyW- Moniflipri. 'két teljes óra hosszat, amikor végre az én forró szavam is megindult, a másik szobában zenéltek, kiabáltak, énekeltek, táncoltak, mulattak, de a mi szeme­ink egymásba mélyedtek és ő immár szédült és égett a lángoló suttogásomtól. Pedig utég csak a kezünk se ért össze. Egyszer elhallgattam s­ö létem azfiffiekkfíl JjateaáéfcíE­m, rayeAfe . —­Ma este virágot se hozott. — Hoztam. — feleltem. — kint hagytam. Egy­el­len szálat, vérpirosat. De ezt ma éjjel be akarom vinni a hálószobájába. E pillanatban megzavartak. Már nem tudom kicsoda, miért, hogyan, de ő fölkelt, rám se nézet! És nem­ jött vissza mellém. A vendégek nemsokára búcsúzkodtak. Én hű­vösen csókoltam kezet, de azután, egy pillanatra, mélyen néztem a szemébe. Ő fagyos arccal fordult el tőlem,­­ de, talán félig önkéntelenül, megszorí­totta a kezemet. Elmentünk A kert végében meg­vártam, míg az utolsó vendég is eltávozott, aztán vissza­osont­am. Benyitottam az ajtón, ő maga állt az előszobában. — Mit akar? — kérdezte hevesen. •— Itt felejtettem a virágot. — mondottam és hirtelenül megragadva a­ keblemre rántottam. Hiába védekezett, bennem tűzjára tombolt. És ott marad­tam nála, reggelig. Vallomásomnak e pontjánál elhallgattam és hosszabb szünetet tartottam. Az emlékek Rázúduló áradatától szinte elzsibbadt a szívem és meg kel­lett pihennem. Az aszkéta sem szólt, csak gondol­kozott; láttam rajta, hogy a történt pszichológiai folyamatát emészti. Mikor készen volt vele, meg­szólalt: — Folytasd — Nem akarom, atyám, élénken fölidézni az emlékeket, azért csak röviden említem meg azt a boldog és mámoros hangulatot, amelyben elmerül­tem ezután. Am­ikor néztem a férfiak k­óvárgó és az asszonyok irigy szemeit, amik mind ráirányultak és én tudtam : hiába, csak az enyém. És most jön atyám, a bűnöm, a bánatom és minden, aminek fáj­dalmas zengés­e van. Mert tobzódó büszkeségem nem­ ismert határt. Azt hittem, ha a legszebb nő az enyém, hát minden nő az enyém, csak ki kell nyújtanom a kezemet. És a nők nem józanítottak ki, talán érezték, hogy mi történt és mit tudom én, el akartak hódítani. Én pedig nem bántam. S talán arra is gondoltam, hogy egy kis féltékenység csak növelni fogja a szerelmét s ő nem volt féltékeny. *■ — Télen láttam meg először, alkonyat, felé amikor kisétáltam a havas országidra és egy­szerre előttem egy csilingelő szán siklott el, négy szélnek elő paripával és a szánon egy fehér­ prémek­be burkolt asszonyi lény fu­t ragyogva, mint az éjféli nap. . .Megbabonázva fordultam utána. Én nem tu­dom, mi történt velem, hiszen nagyon, sok nőt lát­­tam és szerettem már életemben, most mégis, egy­szerre elkezdtem futni, követtem a szánt, mint a bolond. Nem értem­ utól, de láttam, hogy a fogat befordul annak a kis városvégi palotának a kert­jébe, amelyről az imént beszéltem­, így volt először. Másodszor akkor láttam, amikor bemutattak neki. Mert a sors megengedte, hogy egy este frakkban és egy csöppet szédülten megjelenhessek az álmo­dott kis palota termeiben és beléphessek abba a finom és káprázatos légkörbe, mely ngm sugárzott körülötte, mint a nap körül a gloria. Nem írom le, atyám, azt a pillanatot, amikor először szemben álltam v­ele. Különös dolog: még sohasem hatott rám nő ennyire. De igen nagy lelkierőre vall, hogy el­palástoltam megind­otságomat és könnyedén el­vegyültem a társaságba. De a szemem egész este rajta csüggött, sóvárogva. Azonban távolról és föl­te­vés nélkül. Mert hiszen mindenki őt nézte, min­den körülötte forgott. A legszebb asszony volt, el­vált asszony, elérhetetlen és­ vonzó, mint egy égi­test! Elkeseredve és föltüzelve tértem haza éjfélkor, impresszióim azt súgták, hogy sohasem érhetem el­­ őt, fölvillanyozott akaratom és vágyam azonban­­ g­éméin­t öntöttek velem, bár minden alap­­nélkül.­­ Sok este elmúlott aztán, sokszor voltam nála , és mindig a közelében és mégis alig foglalkoztam­­ vele. Megjelenésemkor mindig egy-egy finom bókot­­ mondtam neki és rögtön másokhoz csatlakoztam. Ez­­ a furcsa és szerény viselkedésem .v­olt, az, amely föltűnt neki s amely Nissanként fölkeltette érdeklő-­­ dését. Igaz és el ne felejtsem: talán az a néhány­­ virágcsokor is, amit küldöttem. — Nyilván, — mormogta a bölcs, aki nagy­­ figyelemmel merült el elbeszélésembe. Én foly­tattam. p,„ „OJ_ Jü„______ . — Minek mondjam el, atyám, hogyan közeled-­­ ez bosszantott ! Annyi bizonyos, hogy egy éjjel egy tank lassan kint egymáshoz s mit éreztem, amikor i­jjarér, tengerszürke szemű asszonyt kísértem haza, egy este maga mellé ültetett és mellettem maradt , § csap másnap mentem el tőle. Nemsokára egy vör­h­enyes nő­ hódított meg, s később m is következett, nem tudom, mindenki. Hidd el, atyám­, részeg vol­tam, ittas, bolond. Egészen addig, amíg beláttam : hát mindenki a világon micsoda ő hozzá képért, az összes nők együttvéve ! És szerettem volna vissza­térni. Ekkor már régen bem voltam nála. Tehát egy fégre tilta teimén lem- Apaikor meglátott .. . a A kormány változás (Saját tudósítónktól.) A-­ válság most már igen hátrányosan komplikálódott a hosszú le­járatú gazdasági kiegy­ezés kérdésével. Mi ezt a választójogi reform szempontjából igen ko­moly aggodalommal látjuk, mert ha a helyzet akként alakul, hogy csak olyan valaki jöhet, aki a hosszú lejáratú szerződést vállalja, ebben az esetben a választójogi reform radikális el­intézésére, a válságnak a mi felfogásunk sze­rint való helyes és végleges megoldására a kilátások éppen nem biztatók. Az ehelyütt már többször kifejtett okokból mi a válságnak a munkapárttal és a 67-es pártokkal tervezett koncentráció alapján való megoldását helyes­,­nek és véglegesnek nem tartjuk s igy azt csak átmenetinek ítélhetnék. Ilyen átmeneti megol­dás lényegével ellenkezik a gazdasági helyzet­nek hosszabb időre való lekötése. Az a kor­mány, amely a választójogi reformot hozza, mert éppen ennek a reformnak aktualitása adott létet az új kormánynak a régi kormány megbuktatásával, az új kormány a választó­­jogi reformnak programja lába való fölvételé­vel hitvallást tett arról, hogy a nemzetnek mai képviselete nem megfelelő, nem fejezi ki a va­lódi nemzeti akaratot. Ezzel a képviselettel tehát húsz esztendőre lekötni a nemzet kezét nem szabad, politikailag lehetetlen. A válságnak ilyen megoldása tehát már Tisza már megint beszél. Nem feszélyezi egy cseppet sem, hogy még most is — bár bukott — miniszterelnök. Nyelvgyakorlatokat tart az ellenzéki vezérségből Támadja az utó­dot, akit még senki sem ismer. Támadja az ellenzéket, amely még nem ko­mám párt. És fenyeget rendületlenül. Azt bíri, h­ogy hang­jával hipnotizálni tudja a szétzüllés ellen a­­ munkapártot. Mintha valaki elkívánná mellőle, irigyelné tőle a gárdáját. Hiszen közóhaj, hogy együtt maradjanak vele és vele együtt végleg bukjanak. Tiszának a pártja tönkretételében m­ár gyakorlata van és senki sem akarja őt meggátolni műve befejezésében. . . , . . „ ,, , . Megtudjuk aztán Tisza beszédéből azt is, megint olyan belső ellenmondást rejtene, ami i­ly újabb viharok szelét vetné el, újabb megráz­kódtatásoknak tenné ki — még a háború alatt ! — az országot. Ezt pedig a válság megoldád­á­sára hivatott egyik tényező sem akarhatja. Senki sem tudhatja, hogy a választójog demokratikus reformja után összeülő, a nem­zet valódi akaratát kifejező parlament milyen álláspontot foglal majd el a gazdasági kérdé­sekben. A nemzet igazi akaratát képviselő or­szággyűléssel szemben a politikai erkölcs a ő, Ghillány és Harkányi valami nagy­szerű, valami csodás kiegyezést készített, elő és az utód rettentő bűnt követne el, ha meg­fosztaná az országot azoktól az előnyöktől, amelyeket a Tisza-kormány a kiegyezési tár­gyalások során számára kiverekedett. Még nem volt rá eset, hogy Tisza valami jót hozott volna az országnak. De annak a megítélését, hogy a húszéves lekötés mellett biztosított-e a nemzetnek valami előnyt is, igazán rábízhatná azokra, akik utána jönnek, szabad kéz biztosítását parancsolja. Minden más cselekvés nemzetközi komplikációkra ve­zet, amelyeknek következtetéseit kiszámítani sem lehet. Ma nem volna szabad egyébre gondolni sem, mint erre a kettőre: a választójogi re­form végleges megoldása, az Ausztriával fenn­álló gazdasági szerződés provizórikus, rövid időre szóló meghosszabbítása. Ehelyett: a választójog ilyen- amolyan ideiglenes kiterjesztése, a gazdasági szerződés végleges, hosszú időre szóló megkötése — any­­nyi, mint egyik válságból a másikba zuhanni. a

Next