Magyarország, 1917. június (24. évfolyam, 139-164. szám)
1917-06-01 / 139. szám
Budapest, 1917. péntek, Június 1. Mád Y A E O E S a A Ű !Az, angol munkások küldöttei Stockholmban Stockholm, május 31. A Nye Daglight Allehanda jelenti: A holland-skandináv bizottság Henderson minisztertől, aki Stockholmba utazik, azt az értesítést nyerte, hogy Nagybritannia munkás és szocialista szervezete csatlakozik a stockholmi konferenciához. A többségi kiküldött Roberts alállamtitkár lesz, a kisebbségi kiküldött Sir Robert B racd on a Id. Az amerikai munkáskongresszus a béke mellett saját tudósítónkről.) A Saint Louisban megtartott amerikaimunkáskongresszus felhívást intézett az összes államok munkástársaihoz és e felhívásban kijelenti, hogy semmiféle ellenségeskedést sem tantál a központi hatalmak munkásaival szemben és kifejezést tud ama meggyőződésének, hogy a világra szakadt szerencsétlenségnek, az összes munkásokban az összetart hozóság érzését kell növelniés végül a tartós békét megteremteni. Éppen ezért az összes országok szocialistáinak készen kell állani minden áldozat meghozására és arra, hogy az uralkodókat a közeli békére kényszerítsék. A békének annexto és kártérítés nélkülinek kell lennie, hogy egyetlen nép szabadságát se rabolhassák el, és egyetlen nép se legyen politikailag vagy gazdaságilag egy másik alattvalója Továbbá ne történjen területi átalakulás anélkül, hogy az illető földrész lakosságának szabad véleményét ne kérdeznék ki afelől. Bt. P est, május 31. A csehek tiltakozása csehek szónoka, Stanek, a Reichsrath tegnapi megnyitó ülésén saját szem ideológiával megszerkesztett nyilatkozatot olvasott föl, amelyet igazán kár volna komolyan venni. Különösen komolytalan a nyilatkozatnak az a része, amely a mi területi határainkat is érinti, szólván a szlovéneknek, szerbeknek és honátoknak a nemzetiségi elv alapján való egyesítéséről és a cseh szláv törzsről, mely összefüggően a cseh haza történelmi határai között lakik. Úgy hisszük, ha a háború elejétől kezdve alkalmuk lett volna a cseheknek a parlament nyúlt színén nyiatkozniok, ez a mostani erőszakolt valami nagyot akaró de szánalmasan erőlködő nyilatkozat sohasem hangzott volna el. Hága, május 31. Sárép álom írta Ifj. Lovászy Márton. A sárga barlangban egy szál gyertyánál virrasztód, a bölcs és zöld színű szemét mezőn az arcomba véste. A gyertya fénye is sárga volt, a barlang fala is sárga és a bölcs aszkéta egykor fehér szakállát is sárgára festette az idő. Csak a szeme, volt zöld, de az is inkább, mint egy megzöldült citrom. Az átható tekintet előtt fáztam és borzongtam, igen hideg coll és a nyirkos falakról néha egy-egy csöpp hullott a földre figyelmeztető koppanással. — Fiatal vagyok és szerelmes vagyok, — mondottam mentegetődzve. — Gyönge vagy és parázna vagy — huhogta oly tompa és távoli hangon, hogy megdideregtem tőle. — Beleszeretni egy nőbe. — folytatta, — annyi mint elkárhozni. Lehajtottam a fejemet. Igaza volt. Szavakat kerestem, hogy megígérjem: sohasem teszem többé, de éreztem, hogy szavaim e furcsa barlangban erőtlenül és bizonytalanul hangzanának el, szétfolynának és elkallódnának a nedves falak között ahol minden a régen elrepült századok zord és hatalmas titkairól regélt. Én pedig bizonyítani és meggyőzni akartam. A bölcs segítségemre sietett — Mondj el mindent, — parancsolta. Fölsóhajtottam és kissé elfogódva belekezdtem elbeszélésembe. — Nem tudom, atyám, szoktál e járul az erdő szélén, ahonnan a város látszik amint nappal is , zörög és este világit? Ha igen, akkor láthattad a hegy alján, a szélső villasoron azt a tornyos, cifra kerttel körülvett kis úri palotát, amelynek az ablakai esténkint, egész éjfélig, szokatlanul fényese, és ha nyitva vannak, belülről zeneszó hallatszik és gyönyörű dámák, frakkos urak tánctól fölhevült párok árnyékai suhannak el az ablak előtt. — Mérsékeld előadásod lelkességét, — figyelmeztetett a bölcs. — Gyönyörű dámák, asszony állatok, — mondta megvetően. — Asszonyi állatok, — suttogtam gépiesen. — a palota úrnője egy csodálatos asszonyi állat, drága és szőke és nagyszerű, a szemei sötétek, lábaikicsinyek és kezei fehérek.A bölcs türelmetlenül rázta meg fejét. .— Ne ragadtasd el magadat fiam »»megszokott gyöngéd szavaktól. Me halmozd el fölösleges, hazug, csengő jelzőkkel a némbereket, akiknek szőkesége a fejen levő'szőrzet festékamigánál mennyiségétől ered, boruk fehérsége pedig a bőrsejteknek flkjiTiypiffFiritPfyW- Moniflipri. 'két teljes óra hosszat, amikor végre az én forró szavam is megindult, a másik szobában zenéltek, kiabáltak, énekeltek, táncoltak, mulattak, de a mi szemeink egymásba mélyedtek és ő immár szédült és égett a lángoló suttogásomtól. Pedig utég csak a kezünk se ért össze. Egyszer elhallgattam sö létem azfiffiekkfíl JjateaáéfcíEm, rayeAfe . —Ma este virágot se hozott. — Hoztam. — feleltem. — kint hagytam. Egyellen szálat, vérpirosat. De ezt ma éjjel be akarom vinni a hálószobájába. E pillanatban megzavartak. Már nem tudom kicsoda, miért, hogyan, de ő fölkelt, rám se nézet! És nem jött vissza mellém. A vendégek nemsokára búcsúzkodtak. Én hűvösen csókoltam kezet, de azután, egy pillanatra, mélyen néztem a szemébe. Ő fagyos arccal fordult el tőlem, de, talán félig önkéntelenül, megszorította a kezemet. Elmentünk A kert végében megvártam, míg az utolsó vendég is eltávozott, aztán visszaosontam. Benyitottam az ajtón, ő maga állt az előszobában. — Mit akar? — kérdezte hevesen. •— Itt felejtettem a virágot. — mondottam és hirtelenül megragadva a keblemre rántottam. Hiába védekezett, bennem tűzjára tombolt. És ott maradtam nála, reggelig. Vallomásomnak e pontjánál elhallgattam és hosszabb szünetet tartottam. Az emlékek Rázúduló áradatától szinte elzsibbadt a szívem és meg kellett pihennem. Az aszkéta sem szólt, csak gondolkozott; láttam rajta, hogy a történt pszichológiai folyamatát emészti. Mikor készen volt vele, megszólalt: — Folytasd — Nem akarom, atyám, élénken fölidézni az emlékeket, azért csak röviden említem meg azt a boldog és mámoros hangulatot, amelyben elmerültem ezután. Amikor néztem a férfiak kóvárgó és az asszonyok irigy szemeit, amik mind ráirányultak és én tudtam : hiába, csak az enyém. És most jön atyám, a bűnöm, a bánatom és minden, aminek fájdalmas zengése van. Mert tobzódó büszkeségem nem ismert határt. Azt hittem, ha a legszebb nő az enyém, hát minden nő az enyém, csak ki kell nyújtanom a kezemet. És a nők nem józanítottak ki, talán érezték, hogy mi történt és mit tudom én, el akartak hódítani. Én pedig nem bántam. S talán arra is gondoltam, hogy egy kis féltékenység csak növelni fogja a szerelmét s ő nem volt féltékeny. *■ — Télen láttam meg először, alkonyat, felé amikor kisétáltam a havas országidra és egyszerre előttem egy csilingelő szán siklott el, négy szélnek elő paripával és a szánon egy fehér prémekbe burkolt asszonyi lény fut ragyogva, mint az éjféli nap. . .Megbabonázva fordultam utána. Én nem tudom, mi történt velem, hiszen nagyon, sok nőt láttam és szerettem már életemben, most mégis, egyszerre elkezdtem futni, követtem a szánt, mint a bolond. Nem értem utól, de láttam, hogy a fogat befordul annak a kis városvégi palotának a kertjébe, amelyről az imént beszéltem, így volt először. Másodszor akkor láttam, amikor bemutattak neki. Mert a sors megengedte, hogy egy este frakkban és egy csöppet szédülten megjelenhessek az álmodott kis palota termeiben és beléphessek abba a finom és káprázatos légkörbe, mely ngm sugárzott körülötte, mint a nap körül a gloria. Nem írom le, atyám, azt a pillanatot, amikor először szemben álltam vele. Különös dolog: még sohasem hatott rám nő ennyire. De igen nagy lelkierőre vall, hogy elpalástoltam megindotságomat és könnyedén elvegyültem a társaságba. De a szemem egész este rajta csüggött, sóvárogva. Azonban távolról és föltevés nélkül. Mert hiszen mindenki őt nézte, minden körülötte forgott. A legszebb asszony volt, elvált asszony, elérhetetlen és vonzó, mint egy égitest! Elkeseredve és föltüzelve tértem haza éjfélkor, impresszióim azt súgták, hogy sohasem érhetem el őt, fölvillanyozott akaratom és vágyam azonban géméint öntöttek velem, bár minden alapnélkül. Sok este elmúlott aztán, sokszor voltam nála , és mindig a közelében és mégis alig foglalkoztam vele. Megjelenésemkor mindig egy-egy finom bókot mondtam neki és rögtön másokhoz csatlakoztam. Ez a furcsa és szerény viselkedésem .volt, az, amely föltűnt neki s amely Nissanként fölkeltette érdeklő- dését. Igaz és el ne felejtsem: talán az a néhány virágcsokor is, amit küldöttem. — Nyilván, — mormogta a bölcs, aki nagy figyelemmel merült el elbeszélésembe. Én folytattam. p,„ „OJ_ Jü„______ . — Minek mondjam el, atyám, hogyan közeled- ez bosszantott ! Annyi bizonyos, hogy egy éjjel egy tank lassan kint egymáshoz s mit éreztem, amikor ijjarér, tengerszürke szemű asszonyt kísértem haza, egy este maga mellé ültetett és mellettem maradt , § csap másnap mentem el tőle. Nemsokára egy vörhenyes nő hódított meg, s később m is következett, nem tudom, mindenki. Hidd el, atyám, részeg voltam, ittas, bolond. Egészen addig, amíg beláttam : hát mindenki a világon micsoda ő hozzá képért, az összes nők együttvéve ! És szerettem volna visszatérni. Ekkor már régen bem voltam nála. Tehát egy fégre tilta teimén lem- Apaikor meglátott .. . a A kormány változás (Saját tudósítónktól.) A- válság most már igen hátrányosan komplikálódott a hosszú lejáratú gazdasági kiegyezés kérdésével. Mi ezt a választójogi reform szempontjából igen komoly aggodalommal látjuk, mert ha a helyzet akként alakul, hogy csak olyan valaki jöhet, aki a hosszú lejáratú szerződést vállalja, ebben az esetben a választójogi reform radikális elintézésére, a válságnak a mi felfogásunk szerint való helyes és végleges megoldására a kilátások éppen nem biztatók. Az ehelyütt már többször kifejtett okokból mi a válságnak a munkapárttal és a 67-es pártokkal tervezett koncentráció alapján való megoldását helyes,nek és véglegesnek nem tartjuk s igy azt csak átmenetinek ítélhetnék. Ilyen átmeneti megoldás lényegével ellenkezik a gazdasági helyzetnek hosszabb időre való lekötése. Az a kormány, amely a választójogi reformot hozza, mert éppen ennek a reformnak aktualitása adott létet az új kormánynak a régi kormány megbuktatásával, az új kormány a választójogi reformnak programja lába való fölvételével hitvallást tett arról, hogy a nemzetnek mai képviselete nem megfelelő, nem fejezi ki a valódi nemzeti akaratot. Ezzel a képviselettel tehát húsz esztendőre lekötni a nemzet kezét nem szabad, politikailag lehetetlen. A válságnak ilyen megoldása tehát már Tisza már megint beszél. Nem feszélyezi egy cseppet sem, hogy még most is — bár bukott — miniszterelnök. Nyelvgyakorlatokat tart az ellenzéki vezérségből Támadja az utódot, akit még senki sem ismer. Támadja az ellenzéket, amely még nem komám párt. És fenyeget rendületlenül. Azt bíri, hogy hangjával hipnotizálni tudja a szétzüllés ellen a munkapártot. Mintha valaki elkívánná mellőle, irigyelné tőle a gárdáját. Hiszen közóhaj, hogy együtt maradjanak vele és vele együtt végleg bukjanak. Tiszának a pártja tönkretételében már gyakorlata van és senki sem akarja őt meggátolni műve befejezésében. . . , . . „ ,, , . Megtudjuk aztán Tisza beszédéből azt is, megint olyan belső ellenmondást rejtene, ami ily újabb viharok szelét vetné el, újabb megrázkódtatásoknak tenné ki — még a háború alatt ! — az országot. Ezt pedig a válság megoldádására hivatott egyik tényező sem akarhatja. Senki sem tudhatja, hogy a választójog demokratikus reformja után összeülő, a nemzet valódi akaratát kifejező parlament milyen álláspontot foglal majd el a gazdasági kérdésekben. A nemzet igazi akaratát képviselő országgyűléssel szemben a politikai erkölcs a ő, Ghillány és Harkányi valami nagyszerű, valami csodás kiegyezést készített, elő és az utód rettentő bűnt követne el, ha megfosztaná az országot azoktól az előnyöktől, amelyeket a Tisza-kormány a kiegyezési tárgyalások során számára kiverekedett. Még nem volt rá eset, hogy Tisza valami jót hozott volna az országnak. De annak a megítélését, hogy a húszéves lekötés mellett biztosított-e a nemzetnek valami előnyt is, igazán rábízhatná azokra, akik utána jönnek, szabad kéz biztosítását parancsolja. Minden más cselekvés nemzetközi komplikációkra vezet, amelyeknek következtetéseit kiszámítani sem lehet. Ma nem volna szabad egyébre gondolni sem, mint erre a kettőre: a választójogi reform végleges megoldása, az Ausztriával fennálló gazdasági szerződés provizórikus, rövid időre szóló meghosszabbítása. Ehelyett: a választójog ilyen- amolyan ideiglenes kiterjesztése, a gazdasági szerződés végleges, hosszú időre szóló megkötése — anynyi, mint egyik válságból a másikba zuhanni. a