Magyarország, 1917. október (24. évfolyam, 244-269. szám)
1917-10-02 / 244. szám
rCuSapest, 1317. KeiMT, október a BI AQ YAEOESZAQ San olykor-olykor utána beszéltem azoknak, spjcit ezt hirdették. Beszéltem mindaddig, amig mélyen bele nem néztem a statisztikába, az adatokba. Felelősségem teljes tudatában szólok, — és itt nem kormányférfiúi felelősségemről van szó, mert hiszen azt ez a mélyen tisztelt gyűlés nincs hivatva érvényesíteni, de pont előttem még sokkal magasabban álló emberei, erkölcsi felelősségem teljes tudatában szólok — amidőn azt hirdetem, az általános szavazati jog létesítése ebben az országban legjobb tudomásom szerint éppenséggel nemjár ennek a nemzetnek politikai egységére,magyar jellegére semmi veszélylyel. Sőt! Nem tudjuk tovább fenntartani ennek a nemzetnek nemzeti jellegét, nem tudjuk érvényesíteni a magyar nemzet követelményeit, nem tudjuk ezt a nemzetet odajuttatni, ahova juttatni kell, hogy ne csonka, hanem teljes nemzeti életet éljen, ha nem tudjuk ezeknek a nagy céloknak a kivívására egyesíteni az ország összes élő erőit. S van-e nagyobb élő erő, mint az a munkásnap, amely a maga verejtékével megszerzi mindennap a mindnyájunk megélhetéséhez szükségeseket. (Élénk tetszés és taps.) Érintette itt a nők választójogát és hangoztatta, hogy ha ez korlátozott lesz is, de a korlátozásnak nem lesz osztályszerű jellege, a jog az összes társadalmi osztályok női tagjaira ki fog terjedni igazságos és méltányos feltételek mellett. • Beszélnek ugrásról a sötétbe, — folytatta azután. — Ez is egyike a röpke szavaknak, amiket az általános szavazati jog ellenzői használni szoktak. Én különböző sötétséget ismerük. Az egyik az ismeretlen sötétsége. Ez tulajdonképpen nem sötétség, mert az ismeretlen lehet igen világos is, csakhogy mi még nem látjuk. Ez az ismeretlen a kétely sötétsége. Megengedem, hogy az ismeretlen sötétsége bizonyos pontig hozzá van kötve az általános szavazati jog behozatalához, úgy, amint hozzá van kötve minden reformhoz, mert nincs az a reform, amelynek hatását bárki is egész bizonyossággal és világossággal látná maga előtt, d de ebbe az ismeretlennek a sötétségbe mégis bevilágítanak bizonyos fényszórók, amelyek ezt a szürkület árnyalatához viszik közelebb, belevilágítanak a statisztikai adatok, más nemzetek tapasztalásai, a mi történelmünk tapasztalásai. Szóval az a sötétség csak relatív, az a sötétség csak az emberi dolgokkal együttjáró bizonytalanság, amelyet a jelen esetben a segédforrások felhasználásával le lehet szállítani. De ismerek másik sötétséget: amikor nem ismeretlen előttünk a jövő, amikor látjuk, hogy a sötétbe megyünk, látjuk, hogy lehetetlen helyzetbe megyünk, látjuk, hogy vigasztalan fejlődési irányt veszünk.. Ezt a sötétséget látom én előttünk akdkor, ha a szükségszertő reformot, az általános választójogot most nem létesítjük. Mert akkor előttünk áll a társadalmi béke megbomlása, előttünk áll a reménytelenség a társadalmi igazságtalanságok kikorrigálása terén, előttünk áll a reménytelenség a tekintetben, hogy a nemzetnek összes élő erőit a nemzeti célok kivívására tudjuk egyesíteni, előttünk áll az az erkölcsi kiközösítés, amely minden kulturép részéről minket sújtana, előttünk áll a satnyulás, a legjobb esetben a régi megszokott nyomdokokon való továbbdöcögés, olyan idők-?ben, amelyek minden téren új és merész alkotásokat kívánnak. (Igaz ! Úgy van !) Ez nem a bizonytalanság sötétsége, hanem ez a sötétségnek bizonyossága. (Igaz, úgy van! Élénk tetszés és taps.) Ebbe pedig belemegyünk akkor. Ha vonakodunk teljesíteni azt, amit most teljesítenünk kell, ha vonakodunk lépést tartani az összes kultúrnemzetekkel, ha vonakodunk a nemzet összes rétegeit belevonni a nagy nemzeti szolidaritásba. Apponyi beszédét percekig tartó viharos tapssal fogadták. A gyűlés Utolsó szónoka Torma János volt. St. Leger ’Anthony Saint Eeger of Park-Hill, a XVIII. században kitűnő angol generális és érdemes sportférfiú volt (korántsem „szentelem francia püspök", aminek egy csapongó fantáziával megáldott kollégám minősítette) s az ő nevét adták az érdemet elismerő honfitársai Angliának az „Qaks“-nál (kancadis) is öregebb klasszikus versenyének, őszszel futják Doncaster gyepén, a legjobb hároméves telivérek mérkőznek benne, miként tavasz idején az epsomi derbyben. Lassankint a Leger név fogalom lett, ahol díjakért versenyeznek tüzes paripák, mindenütt megtaláljuk az őszi programomon a St. Leger-nek titulált futást s amint a „Derby“ szó hallatára csak keveseknek jut eszükbe az első ilyen versenyt megalapító Earl of Derby, Saint Leger tábornokról sem sokan tudnak pl. abból az óriási tömegből, amely tegnap délután a negyvenhatodik magyar St. Leger-ben gyönyörködött a valamikor „Új Vár ~ziget“-nek nevezett pesti pályán. Ezt a pályát éppen egy ilyen St. Legernapon avatták fel 1880 október 17-én. A Rákosról, az Üllői-út és Soroksári-utca közéből akkor költözött át ide az Aréna-útra a Pesti Versenyző Társaságból lett Magyar Lovaregylet. A főváros adta a telket ama bizonyos földesúri jogot fentartó arany ellenében, örült, hogy megszabadult gondjától és költségeitől az új városligetnek, amelyen kis tavat, nádassal benőtt szigetecskét alkotó patak folyt keresztül. Ferenc József király és Erzsébet királyné, a rákosi pálya szorgalmas látogatói, adták meg fényét, díszét az avató ünnepnek, Károlyi Gyula gróf elnök, amaz ideális, önzetlen sportsmanek egyike fogadta és kalauzolta őket, akik olyan nagyszerű alapját teremtették meg a magyar versenyügynek, Nádasdy Ferenc gróf töltötte be a bírói tisztet, Blaskovich Miklós, a ,,48“ emlékét merev jobblábán hordozó vitéz honvéd Bucsánya nyerte meg az első versenyt, Springer Gusztáv báró Isolani nevű lova győzött küzdelem után Merény és Gamiani ellen a St. Legerben. Kinsky Zdenkó gróf is fiatal ember volt még akkor, maga ülte diadalmas Good Morning-ját az akadályversenyben), ahol Kinsky Jenő gróf (Pálmay Ilka későbbi férje) olyan szerencsétlenül bukott el ,,Bánk bán“-jával a nagyároknál, hogy lova nyakát szegte. Az ominózus akadályt azóta is Bánk bán-ároknak neveztük, míg reálisabb idők elkövetkeztével a kevés totalizator-forgalmat csináló steeple chaseeket ki nem küszöböl -ték a pesti gyepről. Bánkbán gyászos végét rossz auspiciumnak hihette volna az ember az új pályát illetően, az események azonban rácáfoltak a babonásokra, fényes, ragyogó esztendők következtek a Lovaregyletre az új városligetben. Sohasem álmodott lendületnek indult a pesti lóverseny, hallatlan népszerűségre tett szert a bookmaker és a totalizator s mindennek koronájául eljött a háború véres aranyesőjével, mintha egyenesen a lóverseny számára találták volna ki. 1 ‘Isolani óta sok szép St. Légért futottak a ligeti túrán, időnkint eljöttek a németek is, a graditzi ménes Pumpernickel (1887.) és Marabon (1909.) el is vitték tőlünk a díjjal járó dicsőséget, de a derék Kozma egyszerűen a faképnél hagyta a hamburgi derbynyerő Sperbert s Maxim is megvédte a magyar becsületet Südring ellenében. Tokio és Duncan győzelme, Rascal revánsa Icy Winden, a feneketlen sárban úszó Kassandra diadala, a két Szemere-ló, Ijorkay és Rizi-Rizi holtversenye, ahol még a harmadik díj is a Szemere-istállóé lett Sovánka révén, az emlékezetesebb momentumai a Leger-napoknak. Ám minden emlék elhomályosul a grandiózus látvány mellett, amit San Gennaro és Janek Géza szereztek tegnap nekünk odakünn. ( Grasteufel, Debitor és Feldmarschall (az ausztráliai Carslakehoz méltó ravasz amerikai Archibald lovagolta) valóságos ketrecbe csukták az eddig még veretlen paripát, már lemondott győzelméről a legjobb szemű turslátogató is, kínos csend ülte meg a nézőteret, mikor egyszerre csoda történt. Janek megpróbálta a lehetetlent — már alig több, mint száz méternyi út volt hátra, — emberfölötti erővel és ügyességgel tört előre lovával, San Gennaro a nemes telivért jellemző ösztönnel küzdeni kezdett az elsőségért, ugrás, jól ugrásra tért nyert, hiába viaskodtak bámulatos szívóssággal a társai, csattogott az ostor, megfeszült minden izom s egy ideggyilkoló pillanat után a favorit feje elsőnek jut keresztül a célvonalon. Csudálatosan szép volt ez a harc, amelyben csakugyan a legjobb győzött lovasban és lóban egyaránt, öreg turf- rókák reszkettek az izgalomtól, az extázis tombolása tört ki az emberekből, orkán zúgásához volt hasonlatos a tömeg éljenzése, tapsolása, Mautner Viktor táncolva futott a lova elé, hogy maga vezesse vissza a mázsálóba. Janek Géza, a sok vihart látott magyar parasztgyerek megilletődve ült a nyeregben, még a bukmékerek is elfelejtették pár percre, hogy súlyos ezreseikbe kerül e páratlan lovas bravúr. Kis időre ismét olyan volt a turf, mint hajdan, amikor a gyönyörű, a magával ragadó lovassport önmagáért érdekelte az embereket. Régi angol metszeteken látunk ilyen legendák homályába vesző jeleneteket. Milyen kár, hogy aztán mindjárt újra sorra következtek a plungerek birodalmába tartozó apró hendikepek, s egy óra múltán, amikor leáldozóban volt az őszi nap, már azon bosszankodtak az imént önzetlenül lelkesedő turslátogatók, hogy nem tudták megcsípni a hatvanszoros kvótát, amit egy Peeres-nek keresztelt lehetetlen gebére fizetett a totalizátor. Magyar EU&I 3 Küszöbön álló fontos esemény Berlin, október 1. (Saját tudósítónktól.) A „Vossische Zeitung" külön tudósítója Szófiában beszélgetést folytatott Radoszlavov bolgár miniszterelnökkel, aki a szövetséges uralkodók csernavodai találkozásáról így nyilatkozott . Csak annyit mondhatok, hogy a cár (t. i. a bolgár cár) rendkívül megelégedetten nyilatkozott erről a találkozásról, amely egy másik, küszöbön álló fontos eseménynyel együtt újból bizonyítani fogja az antant szemében kormányaink s líraikodóházaink egyetértését. Ezt az egyetértést a pápához intézett válaszjegyzékek összhangjában is kifejezésre juttattuk. A tudósító azon kérdésére, hogy mit ért Radoszlavov a küszöbön álló esemény alatt, a miniszterelnök így válaszolt: — Ez egyelőre titok. Csak türelem, már közeledik az ideje! AformányaSatoltás Haparanda, október 1. Pétervárról jelentik: Kerenszki folytatja fáradozásait koncentrációs minisztérium alakítására, amelyben valamennyi párt résztvenne, de ki volnának zárva olyan személyek és szervezetek, amelyek Kornilov lázadására rokonszenveztek. A kereskedelem és az ipar képviselőinek gyűlésén a polgári pártok Kerenszki jelenlétében a kormányban való részvételt illetőleg, egész sor feltételt szabtak, köztük a direktórium megszüntetését, az összes miniszterek egyenjogúsítását és a kormánynak a pártoktól való függetlenségét. Kerenszki tartózkodott minden nyilatkozattól..