Magyarország, 1918. október (25. évfolyam, 229-255. szám)
1918-10-25 / 250. szám
Budapest,; röf&i ’ péntek, október 25. MAGYARORSZÁG mintt a gyenge és kóros jellemek. Nem külső idicskedékt a külszokások üres majmolá■sával és felületes mázával, mint az sokaknál legyedül képezi a külföldi tapasztalatok eredményét, mellyel letörölhetnivélik a hazai érzetet, az alacsonyabb, szokást és életet. Mert abban is áll Nemami Bacon mondata, felületesen ítélve megtéveszt, mélyebben merítve ,megerősít az életre. Széchenyi és Károlyiék és társaik akkor így mentettek belőleerősödést s ezért követte külföldi tartózkodásukat és tapasztalataikat áldás és haszon a hazára". — „E korból való legszebb alkotása Fóth is. E helyen, melyet nagy nemzeti visszaemlékezések vettek körül, hol felette Mogyoród, régi XII. századi monostorával állott, mely alatt az Árpádházi királyok: Salamon és Szent László vívták testvéri harcaikat, s a monostor alapításával vezekték bánatukat; mire a monostor is elpusztult a fővárost dúló csaták közt és vidéke mint homok sivatag állott és vette körül ezt, s rajta Károlyi szép kastélyával, nagy parkjával és fényes templomával uj kies várt alkotott. És alkoota azt a legnehezebb körülmények közt, melyektől még a nehéz alkotó Széchenyi is visszarettent. Mert amint Felhőn gyakran látogatta barátaival Károlyit, igy éltel szellemesen a nehéz feladat felett, naplójába jegyezgetve, a hely magyar neve és francia értelmével, majd falnak, majd hibának — ,,Fót c'est fautca — mondogatva azt . . . De mire oly fényesen sikerült a sivatag futóhomokja közt is a nyájas, szép liget, a fővárosi magasabb körök s annak kilátogató közönsége legkedvesebb’, mulató-helyévé lett. Nem is említve minta- szerű iskola és lelkészlakát, azóta módossá lett lakóit, művészi alkotású bazilikáját, míg kastélya termeit a tudomány és művészet remekei díszítik. Meri könyvtára is egyike jön a legválogatottabbaknak, mely a régi és újabb egyházi és világirodalom összes klasszikusait, de főleg a franciának minden kincseit magában egyesité. Különösen az egyházatyák nagy műveivel az újabb egyházi szónoklatot is; s ezt itt, hol előbb a helység (s kastély) mult századi ura: gróf Fekete, követve az akkori encyelopedista irodalmi divatot, kis Sanssoucci-féle lakásban Voltaire-nak és Diderot-nak emelt irodalmi templomot; helyébe most, amint István gróf bazilikát és palotát épített, vallásos lelke eszményeivel, az ősmagyar hajdankor középkori nemesebb szelleme is, mintegy feltámadva, a templommal, könyvtárral és művészettel), — mint Mogyoród hajdani híres monostora sem láthatott," s amint az ádázan csatázó magyar szent királyok helyett, majdan itt mellette a Gödöllőt lakó magyar király és királyasszony erre sűrűn járva, Fóth ura palotájába nyájasan belátogatott." (És amikor 1848-ban kitört a vész, hogy hiányozhatott volna az ország legáldozatkészebb fia, midőn a főúr odaadta a haza oltárára kincsét, a főpap letette aranykeresztjét, a köznemes és paraszt levágta ezüstgombját. Az agg s az ifjú egyaránt kirántotta hüvelyéből kardját. Károlyi is nemcsak hogy előhozta dús háza ezüstjét, hanem mint az ország első megyéjének, Pestnek nádori helytartó főispánja, kibontotta zászlóját, odaállította a küzdők sorába magát s vezette két fiát**), — vezérletük alatt állítva fel egy lovas ezredből, a Károlyihuszárokból álló hadát, hogy az ország déli határán feltámadt szerb pártütők ellen megvédje a hazát." — „Máig ajkról-ajkra jár és felhangzik még vegyesen felőle (t. i. Károlyiról), mint monda a fény és hagyomány, hogy kellett a közel félmillió összeget, melyet a vész idején áldozott a házáért, most újra másodszor, mint sarcot lefizetnie személye megváltásáért és börtöne szállásáén. Mint állott rettenthetetlenül bírái előtt s kérdéseikre rös-' lellte kimondani még a választ is, hogy nem a haza szent földjén (hanem Bécsben) született, és hasonló többi más, mindannyi tanúsága hazafiai jellemének és hűségének." * Károlyistván bőkezű pártolásátélveztél: a festőművész Markus tanítványai közül főként Ligeti, továbbá a római Tenerané, Blaas, az Arsenal freskóinak mestere, Zürich magyar szobrász és kit legelöl kellett volna említeni : az építész Ybl, a fóti bazilika alkotója. Ámde az irodalom sem volt idegen a „nagy gróf" mélyérzésű lelkéhez, erről az áldozatkészségéről a költő Garay, továbbá Vörösmarty és Szalay árvái, a Pesti Napló szerkesztője beszélhettek volna. **) A Fővárosi Lapok 1877. november 18-iki számában (1263. old.) megjelent közlemény szerint csak egy Károlyi-fiú és pedig Sándor szolgált a huszárezredben, mint főhadnagy. Károlyi István midőn 1871-ben, Tóthi kastélyában Ferenc Józsefet, a királyt — az emlékezetes első nagyobb honvéd hadgyakorlatok alkalmából — napokig vendégéül látta, már galambfehér hajú aggastyán volt. Boldogan és kibékülten élte aggságát, mert hiszen „beteljesedve látta élete egyik célját és vágyát", amidőn Ipolyi szavaival „az ország koronájával fején láthatta újra a magyar királyt, megadva a nemzet jogát...“ A királyi vendégeskedésről a kastély kiütéses könyvtárában feljegyzések nem maradtak fenn. Ez elmúlt szép eseményekről már csupán egyetlen kortárs tanúskodik: az öreg Farkas István, a Károlyi grófok kiérdemesült huszárja , mint fóthi születésű fiú, 1862. évi december 1 8-án „istáiló gyerekként" lépett az István gróf szolgálatába, jól visszaemlékezik tehát azokra a napokra is, midőn a király 1871-ben udvartartásával együtt a fóthi kastélyban időzött. Farkas István, a jellegzetes szép sudárbajuszu, nagyon értelmes és illedelmes öreg magyar, ki István, Sándor, László grófoknak évtizedeken át volt bizodalmas belső huszárja, nyugalomban fátni saját portáján él... 1916 október 23-án, a park lombjait pergedeztető őszi délutánon mondogatta el a következőket:: I. Károlyi István grófnak — Dűlőn grófnő első, Esterházy, grófnő második feleségét eltemetvén — a király fóthi tartózkodásaidején már Orczy Mária bárónő volt a felesége. 1871 szeptemberben három napig tartózkodott Fóthon, a király, s az egész kastély, lakást átadták a királyi udvartartásnak. István , grófék — lent a park aljában, az úgynevezett tiszti házba költözködtek le. István gróf mindennap hivatalos volt az udvari ebédre, de nem vett részt azokon, s hogy miért?... Farkas István nem tudja. 2. A király lakosztályát a kastély, északi részében rendezték be. A mai napig változatlan könyvtárterem mellett volt a háló- öltöző stb. szobája. E királyi lakosztály bútordarabjai meg megvárniak; ugyan..de szerlészéjjel avasodnak a szobákban, raktárakban; mert a tulajdonképpeni királyi' lakosztályt 'álalaki Halta Sándor gróf. 3. Az udvartartás urai közül Ki kistáj®, herceg (Lichtenstein) még ma is elevenen emlékezik Farkas István: nagy, magas, bármi ember volt a herceg. GM h kapu alatt két bárzsandár állott vvártát'. A szakácsok is lejöttek Bécsijei. 4. Három napon át minden nap délután négy óra tájt volt az udvari ebéd. A kastély dél felőli részén, ahol az ebédlőterem ablakai és ajtói nyitva állottak, kint a szabadban a kastély előtt térhettek. Az ebédlő előtt, az öreg fák alatt citrom, narancs, pálma ligetet rendeztek be kedves háttérül. Egy-egy ebéd legfeljebb kél óra hoszszat tartott. Ebéd végeztével az urak a kastély előtt sétálgattak, szivarozgattak, s a király, ilyenkor fogadta őket s beszélgetett velök. Ebéd végével már István gróf is feljött a feleségével. 6. Az ebédekből’49—50 vendég vette ki részét. A tisztarák — váltakozó csoportokban — mind a három napon át hivatalosak voltak. 6. Emlékezik még Farkas István ’Dőry báró huszárőrnagyra is, aki ekkor — Fóthről — ahonvédhuszárokat vezette l és már 1848—49-ben is tisztje volt a Károlyihuszárezrednek. 7. A király, tiszti kíséretét a kastély keleti részén, az úgynevezett „ vadász gangon szállásolták el. Az istállók feletti vadászszobák ezek. 8. A királyi udvartartássalsok lovat hoztak Fóthra. A nagyistállóban 22 lovat, a másik istállóban 14 lovat, a harmadik, a kisistállóban(észak felé) 9 lovat helyeztek el. A lovászmesterek fent a kastély másunk emeletén laktak. 10. A király — a honvédgyakorlat alkalmával — a könyvtárteremben is időzött; ez a hely még leginkább maradt meg változatlanul. A könyvtár kandallójánál van egy barátságos sarokzugoly, annak idején Károlyi Sándor is leginkább itt tárgyalt az érdemesebb, kedvesebb vendégeivel. A „Magyarország" 1913 március 23-iki száma a fóthi kastély urairól, történetéről emlékezvén, az 1871. évi vendéglátás alkalmából feljegyezte, hogy a királynak az egyik teremben feltűnt egy érdekes olajfestmény, mely egy daliás huszártisztet ábrázolt. Meg is kérdezte a házigazdától, hogy kit ábrázol e festmény ? — Csekély magamat, felséges uram, — válaszolta Károlyi (kinek „hevesebb véralkatát és tüzesen fellobbanó kedélyét"* már Ipolyi kiemelte), — még pedig mint a Károlyi-huszárok ezredesét, aki hazámért és koronás királyomért ma is hasonló tűzzel tudnék kardot ragadni. A király, a cikkíró tudomása szerint melegek megrázta az öreg házigazda kezét és nemsokára rá kinevezte őt, akit a szabadságharc után minden rendjelétől megfosztottak, belső titkos tanácsossá. A királyi család és Károlyi között — honvédhadgyakorlati vendéglátás után — kiivételesen meleg, bizodalmas, bensőséges, ha-ráti viszony szövődött. Farkas István öreg grófi huszár beszéli, hogy a király és Erzsébet királyné a híres fóthi falkavadászatok alkalmával — ezentúl — máskor, többször is megfordultak István grófnál, mert a vadászati évad elkövetkeztével majdnem minden nap vadászatok. Ha pedig a vadászatról megtértek, teával vagy reggelivel is szolgáltak a felségeknek. Akárhányszor megtörtént, hogy mindjárt az ebédlő előtt kezdték a vadászatot . . . A Megyésről hozott szarvasokat szabadjára bocsájtva, az ebédlő elől uszították utánok a nagy kopófalkat . . . Megtörtént az is, hogy a király bejelentés nélkül jött, mikor az urak még bent az étkezésnél foglalatoskodtak, megjelent a kastély előtt. — A király itt van ! — egyszer csak jelentettek a grófnak s a király lovával már csakugyan a parkban, a fák alatt állott. Ezeknek a fejedelmi látogatásoknak az emlékét, a fóthi kastélyban két kedves festmény örökíti. A „Fővárosi Lapok“-ban (1877 november 18.) ezekről a festményekről olvasható: „Richter udvari képírónak két szép tájképe mind a kettő a királyi párt ábrázolja a rókavadászok élén. Egyiken a fóthi park egy dobogóján vágtatnak át s látható a képen a fóthi kastély és a szép falu temploma, fekvése ; a másikon a káposztásmegyeri, pusztai tájt látjuk, melyen a fejedelmi pár vágtatva halad a fölvert róka s üldöző falka nyomában. E két képpel a királyi pár ajándékozta meg a grófot és nejét, mint gyakori szives gazdájukat." -1. Nem mende-monda, kedves valóság, hogy a király, királyné és trónörökös öreg barátjuknak a fóthi grófnak 80-ik születésnapján személyesen vitték át — Gödöllőről — a Szent István-rend nagykeresztjét . . . Majd midőn a bús elválás bekövetkezett, Erzsébet királyné koszorút vitt az István gróf koporsójára, amely körül most már, mint falusi temetők kövér sírjain a vadvirágok, fonódnak, szövődnek a legendák ... . Az „Üstökös", a Jókai lapja például a fóthi vadászatokról és királynapokról (még 1872 december 28-án) irta s hozta az alább következő közleményt: ... .. «A magyar nemzet uralkodói legnagyobb- részt kedvelői voltak a férfias, testedző sport* nak, mint a fegyverforgatás, vitézi* tornajáték és lovas vadászatok; mire mind az országnak szárnyas, vizi, nemes és duvadakban bővelkedő talaja reáutal, mind a viszont agyagokban gazdag urak nagyon rászoktak, hogy míg hajdan Mátyás király a budai bércek közt űzte kalandjait a «Szép juhászné»-nál addig a völgybe szállt jelenben őfelsége, a Rákosmezején kalandoz a vörösfrakkos rókavadászok élén. Az idei szép, hosszú ősz és tél különösen kedvez a vörös koma hajkuraszásának, amit magyarán ugy hívnak, hogy: — mű.... Mindennap Szent-Hubert napja, ritka nap múlik el fogás nélkül. A Gödöllőntartózkodó udvar rendszerint jelen van a hajtásokon, miniszterek kíséretében, s ha a külügyér (Andrássy) leutazik Bécsből, az sem maradt el. Azon falvak elöljárósága pedig, melyek a falkavadászatok területén belől esnek, például Rákospalota, Fóth, Tótmegyer, szívesen adják meg a vadászati engedélyt s az állovaglást határaikon, mert a lovas vadászat a királyné kedvenc mulatsága. A nép pedig örvend a királyi pár ellátogatásának, kik gyakran erednek szívélyes beszélgetésbe; velük, mint a múltkor is a mogyoródi atyafival, azaszőke huszárkapitány.* December egyik reggelén Megyer felé tartott a mintegy 30 lovagból álló csapat, köztük Beilegarda főudvarmester és Andrássy Gyula. Csakhamar fölverték a rókát, ha nem az hordta lázi irhát szaporán, mert a legtöbbet ad Saját úri bőrére, s csakhamar eltűnt a szelmegyeri rozzant dobogó cölöpei közt. Utána! Ki kelll füstölni, azaz ásni! Csakhamar kiszorult fal Ilidi alól, s vitte rét vitorláját Fóth felé. Tizenkét percnyi üldözés, át az Almássy-pusztán. ’Al király egy fóthi földész háza előtt állt meg. A háznépség kiszaladt a lovas urat nézni, sa gazda megbillentette kalapját, s azt mondta az angol ménre, hogy cszépcsikó.*: A lovas-ur tüzet kér, a gazda szívesen kínált — egypipa szűz-dohányt is. A lovás-ur köszönte szépen, a fáradságot. 9