Magyarország, 1918. november (25. évfolyam, 260-281. szám)

1918-11-29 / 280. szám

10 lAOTASORSZáft Budapest, 1918. péntek, november 29. ■ kenyerem, az kísért v­égig Oroszországban. i33S^3Z JPuCHI 3X a asUipcB­­IflUiSt CcVwflBI* 9 hegedű és vége az életemnek is. helyre állították, ahol soha még ott tartózkod­ásük alatt el nem dördült egy lövés se. Ez az éjszaka különösen csöndes volt Elnémult m­ind a két front Mit csinált a cigányfiú? Biztosan a hegedűjére gondolt, ott volt min­den em­­léke, gondolat­­a, figyelme és ébersége. Egyetlen egy lövés hangzott el­ az egész éj folyamán és az az egyetlen golyó f­igyelőbe állított cigányt;it. találta, éppen a fejét érte és reggel holtan találták. Megkönnyezték a kemény bakák, mert biztosan tudták, hogy a hegedű vitte maga után a lejekben letört, szórakozott, szomorít cigányt. * Mindért furfangját összeszedte a műre, hogy valami ürügy alatt szabadságra mehes­­sert. Persze a tiszt­je átlátott a szilán és mulatott a cigány leleményességén, mikor újra m­eg újra raportra jelentkezett a szabadság ügyeiben min­denféle lehetetlen indokokkal. Egy napon ün­nepélyes ábrázroád áll a tiszt elé és nősülési­­ abadságot kér. llát ez nagy szó.­­ Mól van more, — felel a tiszt, — meg­kapod a szabadságot és magaddal hozod a bizo­­nyitványokat, hogy csakugyan megházasodtál. — IlogyiVé­dzsásodnárra, féhagytiaev ur, mik­or már öt rájkó isz van otthon. Meg kell esküdni vas­án­yjokkal, úgy a b­ecsület. Aztán mind az fit a tied ? — Hát kérem sápén, féh­agy nagy ift, el­vállaltam iket. . . — Szép tőled ! Eredj hát haza és esküdjetek meg. Ide hit esküvés nélkül találsz visszajönni, akkor kikerülik a tűzvoltáb­a. Értetted ? — Alása­n jelentem, megházsásodom, bi­zony isten. Elment a cigány. A tiszt egészen biztos volt, h­ogy a kieszelt dolog az egész. Kíváncsian várta vissza a cigányt. — Nos, hol van az írás, hogy megháza­­s •Uít ? — írás? KéhagyiTagY urnák alássan Jelen­ti­m, Írás. &2S fíir­es . • . sehol nem tanáltám ázs­áriváköíry vvessétöt . . . ázsián még is gondol­­kblstám. Tetesik hiüli, otthon se voltam egy estendeje, ázstán Légyenbe ho­sott ázs ásorty, meglett otthott a hatodik... de ázst, tetesik fűrlni, nem vállaltam ... — Szép tőled, more, hogy nem vállaltad,­­ most ki fogsz menni a rajvonalr­a. Kiment a cigány. De a tisztje is. Forró na­pok következtek. Az ütközetek hevében össze­kerül a cigány és a főhadnagy. Itt most az élet és a halál kergetőzik. De a cigány alkalmat keres, oda somfordál tisztje mellé és ijedtségtől remegő hangon szól­: — Jelentem a lássan féh­agyn­agy urnak, in­kább elvállalom a hatodikát iS. . . . Sokra vitte a cigány. Őrvezető volt, de Címzetes tizedes. Ha jól tudom, ez a magas katonai méltóság abban áll, hogy az illető csak lángol kap és tizedesi csillagot, a zsold azonban csak őrvezetői. Ez sehogy se fért a cigány fejébe. Szép doloig a cím is, de a pénz az már valami. Nézegette egy ideig a blúzán az új csillagokat aztán vette a bicskáját és mind tenyisszentcetne őket Ha pénz rtfnc*^ imítHort aa ball Ja** CWIlag aC Suli* nULUQ 'OH. aEBQtlvu luU&IOUi Ce szidás, hogy azért büntetést fog kapni Áll­hatatosan ragaszkodott a kijelentéshez, hogy pénz nélkül csillag se kell és nem is varrta fel soha őket. Őrségen volt a titány. Egy kieég méretez é­gette a nagy nézésű szemeit de az se sokáig használt, úgy álltában elaludt A fegyver a vállán, kemény haptákban áll őrhelyén és al­szik, mintha az lenne a kötelessége. Alszik olyan tökéletes nyugalommal, hogy a horko­lása raesszé hallik. A tiszt arra­felé jár, hallja az ismerős hangot, de nem akar hinni a fü­leinek, hogy ember képes legyen állva ily mé­lyen és mozdulatlanul aludni Nézi egy­ ideig a cigányt, úgy a szíve mélyén irigyli is azt a nagy­­ lelki nyugalmat Megáll a cigány előtt, nézi a lecsukott szemét a horkoló nyi­tott száját és egyre jobban bámulja, hogy még mindig nem ébred fel. Leakasztja a fegyve­rét a derék őr válláról és elrejti. Sétál egy fet­­kettet, nevet is, mérges is, irigyli is, csodálja is a cigányt, aztán hirtelett rákiált: — Mit csinálsz?! — őrségen vagyok hadnagy úr! — ügy?! És alszol az őrségen? — no majd megkapod a magadét — Kit alszom hadnagy ur?! — bizony is­mért fid aludtam, várt egy hete... A hadnagy jókedvre*" derű! a cigány me­részségén. — Hazudsz! — hiszen horkoltál... — Soha életembe se, hagynagy ur, ha­zsugság... . — Még egyszer hazudsz! — Én hallot­tam a saját fülemmel, senki se árulkodott rád... — Máj, azs más jelentem álisan. Nem horkolás azs, hogy nagy ur, csak nehezen li- légesém, igy is sülettem... — Szegény... és a fegyvered hol van? Nincs.... — Az őrségitek fegyvere van! Hol a fegy­vered? — Várt­­yán azs őrséginek, nékem i­s vélt máskor, de ázs őrmester úr most benn átlőtt: — Anélkül állottát Őrs­égre?! — Ju­zsonyisten, vaku­lják meg, bá­rférfi... Ezer átkot, ezer esküt mondott el a fol­lymy o.tv megdöbbentő merészséggel és meg­győződéssel, hogy a hadnagy a­ végért szinte zavarná jött, nem ő-e a bolond? • Tál­ált a hadisegély, ta­n a rend és fe­gyelem hatása, a többi­ katonáit példája, vagy nem tudom, mi magyarázata van annak, hogy az eddig hitetlenül, eskü nélkül élő ci­gányok sietnek törvényes házasságot kötni. A meghatalmazottak útján kötendő házassági esetek közül, melyeket a harctéren közvetí­tettem, több cigány házassága is előfordult. Ez már az urifajtából való. Kávéházak­ban hegedült, éjjeli zenéket adott a kis város kisasszonyainak, frakkban járt és biztosan le­­geződik néhány gavallérral. Katonásan jelentkezik nálam és kért há­zassága felvételét. Ahol csak lehetett, ünne­pélyes jelleget adtam ennek. Jelen volt a pa­rancsnok, egy-két magyar tiszt, mint tanú, ahol a katona vallásának megfelelő tábori lelkész volt, ott azt is meghívtam. Reformá­tus volt a cigány, akiről szó van. Telefonál­tam egy­ ismerős tábori papért, aki jelezte, hogy temetése van, percei ki vannak mérve, de pont két órakor ott lesz a kívánt helyén. Megmondottam ezt a cigánynak és lelkére kötöttem a pontosságot, mert megelőző be­szélgetéseink folytán észrevettem, hogy nem erénye a pontosság. Persze, hogy nem volt ott a cigány. Gon­doltam, visszalépett a házasság szent köteléke elől, de hát akkor is miért nem jön ezt beje­lenteni ?! A pap mérges volt, mert neki nagy melegben, gyalog, messziről kellett jönnie. A társaság szétoszlott és magam is hosztos voltam a cigányra. Elindultam őt megkeresni ott, ahol azelőtt beszélni szoktam vele. Nincs ott se. Nem is látta senki. Most már érdekelt, mi lett vele. Biztosra vettem, hogy nem találta m­­eg az épü­­lettömegben azt a szobát, hová két órára őt rendeltem. Haragom csillapult és kétszeres igyekezettel kerestem a cigányt. Egyszer csak a parkban nagy nevetést hallok. Üdülő betegek kártyáznak a fák alatt a földön ülve. Közte az én cigányom. Ő a leghangosabb, üti a blattot, az izzadtság csak ugy­anintc róla a csupa neve­tés az egész arc. — Ez már mégis Csat sok, gondolom­, én felbolonditok néhány tisztet tanúnak és ott iz­zadunk, várjuk és a cigánynak esze ágában sincs felénk jönni, mit neki az egész ügy. Ki­ak­jí át rírtUjjasááosty úgyis otthon vas szép Ma-S arars­ági­a, ha az ember papiroson házaso­­i is, eléri később is. Mikor megpillantom a vidáman kártyázó cigányt, hirtelenében leszi­dom, mise ő tisztelettudóan feláll, csodálkozva néz rám, hogy még én veszekszem és azt mondja: — Bocsánatot kérek a nagyságától és a tiszt uraktól, « tiszta nadrágért akartam az esküvőbe menni és kimostam a vászonnadrágo­mat, tessék nézni, itt van mellettem a fűben, de még vezes, nem akar siáb­ádzni, — igy pedig nem üzehettem az esküvőre, kérem alázattal. Végignéztünk a cigányon, jót kacagtunk rajta és másnap megcsináltuk a házasságot. Adáví­tva. Ofd­ENT­E: Izabella- és Aradi-utca sarok Karmester: FASCHER JÖZZET. Csütörtöktől—vasárnapig. Bareau­ mn Dráma 5 felvonásban. * Tolatói Leó regénye után. Főszereplők: Varsányi Irén, Kertész Dezső, Fenyves­ Emil.­­A társé istennője Dráma 3 felvonásban FéSzérephi: Hanny Wel­sse. Előadások kezdete hétköznap: 5, 7 és 9 órakor. Vasárnap d. u. 3 órakor. — Jegyek előre válthatók délelőtt 1­ órától 1 óráig SZÍNHÁZ ÉS ZENE. — (A kultusifili­m­i vetér maginak tartja fenn a döntést az Operahiáz igazgatóját illetően.) Hírt adtunk arról az újabb gyűlésről, melyet az Opera­­ház teljes személyzete tegnap délben tartott meg a színpadon és ütegenültettük, s­ogy a testület új memorandummal fordul a kultuszminissterhez, amelyben a színház élére Gábor József kinevezését kérik. A memorandum eddig még nem­ került a miniszter asztalára, de illetékes helyről már érte­sültünk, hogy toposzfi Irtni­szfer az újabb bead­vánnyal szemben is változatlanul fentartja magának a döntés jogát és hogy ebben a kérdésben jövő hét elején véglegesen jog határoznt.­­ (K­örnyey Bélát visszaszerződtetik.) beavatott művészi körökben már régóta beszélik, hogy Kör­­nyey Béla visszaszerzőidtetési ügyében az Opera­ház vezetősége komoly lépéseket tett. Minthogy azonban a kiváló magyar tenori­sta, — akit a bürokratikus rövidlátóság és szakióbélység űzött el az Andrássy-úti kultu­mk­ízetből — szerződési­­leg meg­kötve vann a bébsi opéránáé, a visszza­­szerződtetés tervét is már csak a Nok sem valósíthat­ták meg, mert Operaházunk annak idején szintén be­lépett a német színpadi szövetségbe, amelynek alapfeltételei szigorúan sirtják a szövetséghez tar­tozó színházak tagjaina­­ egy­mástól való elhódítá­­sát. A nagy politikai átalakulások persze változást idéztek elő a színházak életében is. A ,,Detuscher Bühneh-Verband" feltételeit f­elborította a forrada­lom tisztító munkája és miután a bécsi Operaház u­dvari jellege is megszűn­t, stűrringebb lett a hely­zete Környey Bélának is, akinek, úgy tudjuk, a bécsi kötelezettsége is még csak rövid időre szól. A legilletékesebb forrásból most arról értesülünk, hogy a kultuszminisztériumban m­ár sürgősen fog­­lalkoznék is Környey szerződtése,sentek­ az ügyével. A színháznak érdekében az, hogy ezt a­­ sürgős tenori­st­ak­érd­ést mi­előbb délőre vigyék, mert ebben a szezonban már alig számít­hatnak Burk­ász közreműködésére, Millert pe­dig most egyáltalán nem szerepeltethetik, mivel az Operaház színpadán, újabb intézkedés szerint, né­metül nem énekelhet.­­ (A Nemzeti Zenédé vezetőségét felfüggesz­tették.) A belügyi kormány felfüggesztette tegnap , a Nemzeti Zenede választmányát és ennek elnökét, Zichy Géza grófot Egyúttal pedig vizsgálatot ren­delt el, melynek végrehajtására Gáspár Artúr dr. belügyminiszteri tanácsost küldötte ki. Az intézet ügyeinek ideiglenes vezetésével Erdfy Béla dr.-t, Haraszti Emilt és Kern Aurélt bízta meg. Az In­tézet pedagógiai munkája zavartalanul folyik to­vább. ... . . (A Vársz­inházban télen nem lesz előadás.) A Nemzeti Színház azt kérte a tanácstól, hogy mentse fel ama kötelezettség alól, hogy de önként kétszer előadást kel­ tartania a Várszinházban. A kérelmet nézi! okolta meg, hogy a na­p fü 5 nya. Bláfty miatt a Várszinhájzt néni la­rca ss érti. A tanács a kérelmet teljesitézte.­­ (Katonák karácsonyi ajándéka.) Az apák százezrei, akik hosszú évi katonáskodásuk alatt gyermekeiknek nem adh­attak karácsonyi ajándékot, az idén, még a legszegényebbek is, meg fogják étét­térnéi. Önkén letéről felmerül a kérdés: hát pót vegyem a katonnaapa gyermekének­­ — amire rög­tön megtaláljuk a választ, hogy nemesebb aján­dékot, mint egy Szép könyvet, nem adhatunk. Több mint ezer könyvről találunk képeket és leírásokat a Tolnai Világlapja e. hgU számához mellékelt Ma­gyar Kereskedemi Közlöny árjegyzékében. W .... ... .. - • ■ ■ ■ - U - -v . -­ A nagy atkáéra totó prob­ijtáiT* T­H SKORPIÓ it idei suta slágere még néhá­ny napig 1 Reyal-Boglii­ani llőadások pont 4, 6 és 8 órakor.

Next