Magyarország, 1919. január (26. évfolyam, 1-27. szám)
1919-01-01 / 1. szám
émfaj Sest, 191$. tezierda, $anu'ax 1’. - ■ — — ■ —........- ■ ------------------------------------------------■—■ MAGYARORSZáG Csinost, vagy egy tél története (Víg regényke) * irta: Krúdy Gyula . . . Kutyánszki úr, aki az elbeszélt dolgoknak önkéntelen tanúja volt temető-látogatás közben, ama rókavörös nagy sírkő megöl, amely alatt barátja a ravasz budai templomatya aludta örök álmát (s budai barát bízvást temetkezhetett volna akár a vízivárosi templom hajójába, de félt az asszonyok szoknyáitól, amelyek végigseprik s nem hagyják aludni). Kutyánszki emlékezetébe vésett minden szót, mintha a budai temetők történetét szándékozná megírni. „Csak beszéljetek. Estére tudva van minden Pesten", — gondolta magában az irigy Kutyánszki. „Csinosinak befellegzett.11 Egy varjú szállott el a temető felett. A szerelmespár megijedt a varjú károgásá 161... (Vagy talán Kutyánszki úr unta el magát?) A kék, mesemondó, hosszú életet és hosszú estét ígérő téli alkonyaiban sietni kezdtek a halottak birodalmából. A sírkövek egyenként elmaradoztak mellettük, a sírdombok mindinkább eltávolodtak, mint a régi szerelmek és szeretők emlékei, amidőn új érzelem költözik a szívbe. Kecseginé örökre elfelejtett minden férfiút ez órában, akinek valaha esküjét kivette e helyens a budai temetőben szerette fogadatomra bírni a férfiakat. Míg Csinosi azt képzelte, hogy ezen a délutánon meghaltak mindazok a nők, akikről valaha ábrándozott, elsuhant árnyékuk életéből, mint egy táncterem zúzmarás üvegablaka mögött eltűnnek a táncoló párok. De nem így Kutyánszki. Másnap Pest városában egyébről sem beszéltek, mint a temetőben történtekről. Kecseginét felkeresték előkelő rokonai és Heves szemrehányással illették, hogy hinni tudott a kalandornak. Kínos jelenetek színhelye volt az Aranykéz utcai lakás. A maigasálst hivatalnokok kitagadással fenyegették az özvegyet. A tőrmester Atalainé biztosítására párviadalra hívta Csinosít, két nyurga fiatalembert menesztvén a Csigába, Szeleverdi és Sós urakat. Kutyánszki a kellő helyeken elhelyezte mondanivalóját. Egyébről sem beszéltek Pesten, mint Kecseginé tőrbeejtéséről. Az öreg Kutyánszki olyanformán tűnt fel, mint aki meghívást kapott Kecseginé kompromttálásához. Mi lesz itt? Az öregebb polgárok estefelé a kávéházból, sörházból hazaballagtak és papucsos feleségükre kárörvendezve szegezték szemüket . - Csinosi, a himpellér végre kitörte a nyakát! A Csigában ujjal mutogattak Csinosira, midőn az vacsorájához megjelent. A fejek sugdolózva összehajoltak a pipafüstbe merült asztaloknál. Senki sem csodálkozott volna, hogy fegyverdurranás hangzik fel a Sebestyén-Berthelot tábornokai. Kijelentették, hogy a megszállás a rend érdekében történik, mert Franciaország nem engedheti, hogy Magyarországon úrrá legyen a bolsevizmus, hogy innen az antant államaiba átterjedjen. A tisztek meg vannak győződve a magyarok francia-barát érzelmeiről és ugyanúgy becsülik a magyarokat, mint azok őket. Berthelot tábornok tudja, hogy a mai Magyarország nem felelős a háborúért és annak előidézői már eltűntek a szintérről. A tábornok ilyen értelemben már informálta is a versaillesi haditanácsot A románokat a rend fentartására küldték ide, mert mindenfelé nem küldhetnek francia csapatokat. A tisztek utaltak az aradi eseményekre. Kijelentették, hogy tudatában vannak, hogy az aradi eseményt a románok magatartása idézte elő. A tábornok hadsegéde végül kijelentette, hogy Franciaországban mindenki őszinte barátja Magyarországnak és a megszállás nem adhat okot az aggodalomra, mert a területek kérdésében kizárólag a békekonferencia fog dönteni, a térről. Csinosít lövik le, mint egy veszett ebet. — Asszonyok szeretője ! — mondta a legmélyebb megvetéssel egy tekintélyes polgár, amint elhaladt Csinosi asztala mellett. (Csincsányi volt, a jogász.) A Vörösmarty úr asztalától is görbe szemmel nézegettek a magára maradt Csinosi felé, aki látszólag súlyos bűntudattal lehajtotta a fejét. — Hat lat port és ólmot érdemel az ilyen ember. — mondta Pákh Albert. Csak a bakkecske arcú Nagy Ignác kelt Csinosi védelmére . — Ugyan miről imák az írók regényeiket, ha nem történne néha skandalum Pesten ? — kérdezte és pukkanós bort hozatott, ámde a közhangulat határozottan Csinosi ellen fordult. A polgárok megelégelték már e garázdát. Azonkívül könnyebben véltek elbánni vele, miután a tőzmester, az egyetlen barát is Csiensi ellen támadt. A Csigásné váratlanul felmondta a hitelt és csípőre tett kézzel állott meg Csinosi asztalánál, megkérdezvén, meddig óhajtja ingyenélését folytatni? Autón, a hű barátnak vélt csapos, fenyegetőleg nézegetett a nemfizető vendég felé. Még a kucséber is köszönés nélkül haladt a ki asztalánál. Vacsora után bojnyik-képű duhajok jöttek a Csigába, akik hangosan megkérdezték a korcsmárosnét, hol és merre ül az a bizonyos Csinosi ? Aztán a szomszédasztalhoz telepedtek, nyilván azzal a szándékkal, hogy Csinosit lepedőbe tegyék. Hárman voltak. Morden a szövetkezésbenrészt venni, amely programmja les tisztaságát elhomályosíthatná. Úgy a kapitalista-feudális, mint a szélső kommunista ellenforradalmi törekvésekkel szemben a pártarra törekszik, hogy a rendelkezésre álló minden szellemi és erkölcsi fegyverrel megóvjaa kultúra fejlődésének folytonosságát és feltartóztassa a fenyegető anarchiát.. Ebben a küzdelmében a radikális párt a magántulajdont csak annyiban hajlandó respektálni, amennyiben a lendületesebb kezdeményezési kedv és fejlesztett produktivitás eszköze, de tiltakozik minden olyan törekvés ellen, amely a tulajdon szentségének örve alatt a nagybirtok és banktőke monopóliumait és garázdálkodásait továbbra is fenn akarja tartani. Ruszka KranstadtBiác?:Ssigo Jászi miniszternéL Az autonóm Ruszka Krajna egy küldöttsége járt ma Jászi Oszkár nemzetiségi ,miniszternél, hogy megköszönje neki azt a támogatást, amelyben a ruszin nemzetet az autonómia és Ruszka Krajna megalkotása terén részesítette. A küldöttség vezetője Szabó Simon, a ruszin rada (nemzeti tanács) elnöke volt, tagjai között voltak: Valcsin Ágoston, Karcaid Géza, Fenczik István, Stefan Ágost, Itontratovics Irén, Kaminszky József, Hodinka Antal, Zombory Emil, máramarosmegyei és Legeza Pál ungmegyei kormánybiztos és mások. Szabó Simon szavaira adott válaszában Jászi Oszkár kijelentette, hogy nem kényszerből cselekedett, amikor a ruszin nemzet autonómiáját segített megvalósítani, csupán régóta hirdetett elveinek és belső meggyőződésből fakadó nemzetiségi politikájának gyakorlati megvalósításán fáradozott. Annak a nézetének adott kifejezést, hogy ez a megoldás a ruszin nemzetnek is, a magyarságnak és az itt élő összes nemzeteknek javára fog válni, mert minél gazdagabb és műveltebb lesz az autonóm Ruszin Krajna, annál gazdagabb, műveltebb és szabadabb lesz a magyarság is, amely azon a területen él. Kifejezést adott a miniszter annak a reményének, hogy a ruszin nemzettel való további barátságosegyüttműködés nagyban hozzá fog járulni ahhoz, hogy a békekonferencia nem fog Magyarország feldarabolása mellett állást foglalni, hanem elfogadja azt azálláspontot, hogy a ruszin mintára oldják meg a magyarországi nemzetiségi kérdés egész komplexusát. Végül közölte, hogy mivel a ruszin nemzetnek most már külön minisztere van, a ruszin ügyek intézése az ő kezéből átment Szabó Oreszt miniszter kezébe, azonban a kormány kebelében továbbra is a legmelegebben fogja pártolni a ruszin miniszternek minden olyan törekvését, mely Ruszka Krajna autonómiájának teljes kiépítésére vonatkozik. A marmarosi magyarság ScBEc-n stsar ssaryasfeedni Máramarosszigeten, mint onnan táviratozzék, hétfőn délután öt órakor ülést tartott a városháza nagytermében az öt magyar koronaváros és a három bányaközség képviselete és egyhangúan elhatározta, hogy memorandummal fordul a kormányhoz és követeli, hogy Máramarosszigetből és a körülötte fekvő magyar községekből magyar közigazgatási járás szerveztessék, amelynek nyelve az igazságszolgáltatásban s a közoktatásban magyar legyen. Ha az illetékes tényezők ezt a területet kicsinynek találnák külön járás alapítására, akkor a máramarosi magyarság érintkezésbe fog lépni Ugocsa-, Bereg- és Ung vármeyék magyar lakosságával, egyesülni fog velük és akkor ebből a területből önálló törvényhatóság lenne alakítandó. A tárgyalás során az egyik felszólaló, egy református lelkész, erősen kárhoztatta, hogy a magyar kormány akkor, amikor oly nagy területet átengedett Ruszka Krajnának, abekelt magyarságot még csak mi sem kérdezte. A memorandumot a máramarosi magyarság még január hatodika előtt nagy küldöttség utjál juttatha el az illetékes tényezőkhöz. “ Cs&MfifeesAsok a területvédő ligához ! - -gyar Tudósító jelenti: A Területvédők kLUJa**®n a következő testületek jelentették be csatlakozásukat: Uránia Magyar Tudományos Egyesület, Budapesti III kerületi függetlenségi és negyvennyolcas pártkör, Selmecbányai bányászati és erdészeti főiskola tanári kara, Szent István akadémia, Veszprémm megyei gazdasági egyesület, Esztergomi főreáliskola tantestülete, Temesvári állampénztár tisztviselői, Magyar tisztviselők országos egyesülete, Magyar országos véderő egyesület pozsonyi osztálya, Rákospalotai egyesület kaszinó, Szombathelyi közalkalmazottak szabadszervezete, Zugló és környéke katolikus köre, Budapesti II. kerületi tanítónőképző intézet tantestület, Nyugdíjasok országos szövetségének máramarosszigeti fiókja, Tolnanémedi község, Hunyad megyei gazdasági egyesület, Déva, Agrana gyümölcsértékesítő és szeszfőző szövetkezet, Déva, Országos középiskolai tanáregyesület, Keszthelyi nemzeti tanács, Erdélyi Kárpát-Egylet, Kolozsvári mérnök- és építészegylet, Balatonfüredi Kisfaludy Sándor egyesület, Szatmármegyei Széchenyi társulat, Nagykárolyi Kölcsey egyesület, Katolikus háziaszszonyok országos szövetsége, Ung vármegyei összes néptanítók nagygyűlése. Idegen csapatok Jajprerszig termetén Bertnalot tábornok Oetosesentest és Szaftéról! Vasárnap este érkezett Berthelot tábornok Debrecenbe. Este kilenc órakor futott be a vonat. Berthelot tábornok másfél óra hosszat tartózkodott a városban. Hosszabb sétát tett a városban, majd visszatért szalonkocsijába. A tábornok fáradtságára való hivatkozással senkit sem fogadott. Hadsegéde, egy alezredes, úgy nyilatkozott, hogy Debrecen megszállásáról eddig nem volt szó. Demetrovics százados és Reisinger, a szocialista párt kiküldöttje, akiket a rend fenntartásával bíztak meg, hosszasan elbeszélgettek a tábornok kísérő tagjaival. Kifejtették előttük, hogy szerencsétlen politika Magyarországot románokkal megszálloni, mert a magyarság sokkal közelebb áll a kultúrához, mint a románok, akiknek ideküldését a magyarok megaláztatásnak tekintik! A magyarok mindig francia barátok voltak. A tisztek kijelentették, horon a kapott információkat s körölni fogják