Magyarország, 1919. január (26. évfolyam, 1-27. szám)

1919-01-01 / 1. szám

émfaj Sest, 191$. tezierda, $anu'ax 1’. - ■ — — ■ —........- ■ ------------------------------------------------■—■ MAGYARORSZáG Csinost, vagy egy tél története (Víg regényke) * irta: Krúdy Gyula . . . Kutyánszki úr, aki az elbeszélt dol­goknak önkéntelen tanúja volt temető-látoga­tás közben, ama rókavörös nagy sírkő megöl, amely alatt barátja a ravasz budai templomatya aludta örök álmát (s budai barát bízvást te­metkezhetett volna akár a vízivárosi templom hajójába, de félt az asszonyok szoknyáitól, amelyek végigseprik s nem hagyják aludni). Kutyánszki emlékezetébe vésett minden szót, mintha a budai temetők történetét szándékozná megírni. „Csak beszéljetek. Estére tudva van minden Pesten", — gondolta magában az irigy Kutyánszki. „Csinosinak befellegzett.11 Egy varjú szállott el a temető felett. A szerelmespár megijedt a varjú károgásá­ 161... (Vagy talán Kutyánszki úr unta el ma­gát?) A kék, mesemondó, hosszú életet és hosszú estét ígérő téli alkonyaiban sietni kezd­tek a halottak birodalmából. A sírkövek egyen­­ként elmaradoztak mellettük, a sírdombok mindinkább eltávolodtak, mint a régi szerel­mek és szeretők emlékei, amidőn új érzelem költözik a szívbe. Kecseginé örökre elfelejtett minden férfiút ez órában, akinek valaha es­küjét kivette e helyen­­s a budai temetőben szerette fogadatomra bírni a férfiakat. Míg Csinosi azt képzelte, hogy ezen a délutánon meghaltak mindazok a nők, akikről valaha ábrándozott, elsuhant árnyékuk életéből, mint egy táncterem zúzmarás üvegablaka mögött eltűnnek a táncoló párok. De nem így Kutyánszki. Másnap Pest vá­rosában egyébről sem beszéltek, mint a teme­tőben történtekről. Kecseginét felkeresték elő­kelő rokonai és Heves szemrehányással illették, hogy hinni tudott a kalandornak. Kínos jele­netek színhelye volt az Aranykéz­ utcai lakás. A maigasál­st hivatalnokok kitagadással fe­nyegették az özvegyet. A tőrmester Atalainé biztosítására pár­viadalra hívta Csinosít, két nyurga fiatalem­bert menesztvén a Csigába, Szeleverdi és Sós urakat. Kutyánszki a kellő helyeken elhelyezte mondanivalóját. Egyébről sem beszéltek Pes­ten, mint Kecseginé tőrbeejtéséről. Az öreg Kutyánszki olyanformán tűnt fel, mint aki meghívást kapott Kecseginé komprom­ttálásá­­hoz. Mi lesz itt? Az öregebb polgárok estefelé a kávéházból, sörházból hazaballagtak és pa­­pucsos feleségükre kárörvendezve szegezték szemüket­ . - Csinosi, a himpellér végre kitörte a nyakát! A Csigában ujjal mutogattak Csinosira, midőn az vacsorájához megjelent. A fejek sugdolózva összehajoltak a pipafüstbe merült asztaloknál. Senki sem csodálkozott volna, hogy fegyverdurranás hangzik fel a Sebestyén-Berthelot tábornokai. Ki­jelentették, hogy a meg­­szállás a rend érdekében történik, mert Fran­ciaország nem engedheti, hogy Magyarországon úrrá legyen a bolsevizmus, hogy innen az an­tant államaiba átterjedjen. A tisztek meg van­nak győződve a magyarok francia-barát ér­zelmeiről és ugyanúgy becsülik a magyarokat, mint azok őket. Berthelot tábornok tudja, hogy a mai Magyarország nem felelős a háborúért és annak előidézői már eltűntek a szintérről. A tábornok ilyen értelemben már informálta is a versaillesi haditanácsot A románokat a rend fentartására küldték ide, mert mindenfelé nem küldhetnek francia csapatokat. A tisztek utaltak az aradi eseményekre. Kijelentették, hogy tudatában vannak, hogy az aradi ese­ményt a románok magatartása idézte elő. A tá­bornok hadsegéde végül kijelentette, hogy Franciaországban mindenki őszinte barátja Magyarországnak és a megszállás nem adhat okot az aggodalomra, mert a területek kérdésé­­ben kizárólag a békekonferencia fog dönteni, a térről. Csinosít lövik le, mint egy veszett ebet. — Asszonyok szeretője ! — mondta a leg­mélyebb megvetéssel egy tekintélyes polgár, amint elhaladt Csinosi asztala mellett. (Csin­­csányi volt, a jogász.) A Vörösmarty úr asztalától is görbe szem­mel nézegettek a magára maradt Csinosi felé, aki látszólag súlyos bűntudattal lehajtotta a fejét. — Hat lat port és ólmot érdemel az ilyen ember. — mondta Pákh Albert. Csak a bakkecske arcú Nagy Ignác kelt Csinosi védelmére . — Ugyan miről imák az írók regényeiket, ha nem történne néha skandalum Pesten ? — kérdezte és pukkanós bort hozatott, ámde a közhangulat határozottan Csinosi ellen fordult. A polgárok megelégelték már e garázdát. Azonkívül könnyebben véltek el­bánni vele, miután a tőzmester, az egyetlen barát is Csiensi ellen támadt. A Csigásné vá­­­­ratlanul felmondta a hitelt és csípőre tett kéz­zel állott meg Csinosi asztalánál, megkérdez­vén, meddig óhajtja ingyenélését folytatni? Autón, a hű barátnak vélt csapos, fenyege­­tőleg nézegetett a nemfizető vendég felé. Még a kucséber is köszönés nélkül haladt a ki asz­talánál. Vacsora után bojnyik-képű duhajok jöttek a Csigába, akik hangosan megkérdezték a korcsmárosnét, hol és merre ül az a bizonyos Csinosi ? Aztán a szomszédasztalhoz teleped­tek, nyilván azzal a szándékkal, hogy Csinosit lepedőbe tegyék. Hárman voltak. Mord­­en­ a szövetkezés­ben­­részt venni, amely pro­grammja les tisztaságát elhomályosíthatná. Úgy a ka­pitalista-feudális, mint a szélső kommunista ellenforradalmi­ törekvésekkel szemben a párt­­arra törekszik, hogy a rendelkezésre álló minden szellemi és erkölcsi fegyverrel meg­óvja­­a kultúra fejlődésének folytonosságát és feltartóztassa a fenyegető anarchiát.. Ebben a küzdelmében a radikális párt a magántu­lajdont csak annyiban hajlandó respektálni, amennyiben a lendü­letesebb kezdeményezési kedv és fejlesztett produktivitás eszköze, de tiltakozik minden olyan törekvés ellen, a­mely a tulajdon szentségének örve alatt a nagybirtok és banktőke monopóliumait és ga­rázdálkodásait továbbra is fenn akarja tar­tani. Ruszka Kransta­dtBiác?:Ssigo Jászi miniszternéL Az autonóm Ruszka Krajna egy küldött­sége járt ma Jászi Oszkár nemzetiségi ,minisz­ternél, hogy megköszönje neki azt a támoga­tást, amelyben a ruszin nemzetet az autonómia és Ruszka Krajna megalkotása terén részesí­tette. A küldöttség vezetője Szabó Simon, a ruszin rada (nemzeti tanács) elnöke volt, tagjai között voltak: Valcsin Ágoston, Kar­caid Géza, Fenczik István, Stefan Ágost, Iton­­tratovics Irén, Kaminszky József, Hodinka Antal, Zombory Emil, máramarosmegyei és Legeza Pál ungmegyei kormánybiztos és má­sok. Szabó Simon szavaira adott válaszában Jászi Oszkár kijelentette, hogy nem kényszer­ből cselekedett, amikor a ruszin nemzet auto­nómiáját segített megvalósítani, csupán régóta hirdetett elveinek és belső meggyőződésből fakadó nemzetiségi politikájának gyakorlati megvalósításán fáradozott. Annak a nézetének adott kifejezést, hogy ez a megoldás a ruszin nemzetnek is, a magyarságnak és az itt élő összes nemzeteknek javára fog válni, mert mi­nél gazdagabb és műveltebb lesz az autonóm Ruszin Krajna, annál gazdagabb, műveltebb és szabadabb lesz a magyarság is, amely azon a területen él. Kifejezést adott a miniszter an­nak a reményének, hogy a ruszin nemzettel való további barátságos­­együttműködés nagy­ban hozzá fog járulni ahhoz, hogy a békekon­ferencia nem fog Magyarország feldarabolása mellett állást foglalni, hanem elfogadja azt az­­álláspontot, hogy a ruszin mintára oldják meg a magyarországi nemzetiségi kérdés egész komplexusát. Végül közölte, hogy mivel a ruszin nemzetnek most már külön minisztere van, a ruszin ügyek intézése az ő kezéből át­ment Szabó Oreszt miniszter kezébe, azonban a kormány kebelében továbbra is a legmele­gebben fogja pártolni a ruszin miniszternek minden olyan törekvését, mely Ruszka Krajna autonómiájának teljes kiépítésére vonatkozik. A marmarosi magyarság ScBEc-n stsar ssaryasfeedni Máramarosszigeten, mint onnan táviratoz­zék, hétfőn délután öt órakor ülést tartott a városháza nagytermében az öt magyar korona­város és a három bányaközség képviselete és egyhangúan elhatározta, hogy memorandum­mal fordul a kormányhoz és követeli, hogy Máramarosszigetből és a körülötte fekvő ma­gyar községekből magyar közigazgatási járás szerveztessék, amelynek nyelve az igazságszol­gáltatásban s a közoktatásban magyar legyen. Ha az illetékes tényezők ezt a területet kicsiny­nek találnák külön járás alapítására, akkor a máramarosi magyarság érintkezésbe fog lépni Ugocsa-, Bereg- és Ung várm­eyék magyar lakosságával, egyesülni fog velük és akkor ebből a területből önálló törvényhatóság lenne alakítandó. A tárgyalás során az egyik felszó­laló, egy református lelkész, erősen kárhoz­tatta, hogy a magyar kormány akkor, amikor oly nagy területet átengedett Ruszka Krajná­­nak, a­­bekelt magyarságot még csak m­i sem kérdezte. A memorandu­mot a máramarosi magyarság még január ha­todika előtt nagy küldöttség utjál juttatha el az illetékes tényezőkhöz. “ Cs&MfifeesAsok a terü­letvéd­ő ligához ! - -gyar Tudósító jelenti: A Területvédő­k kLUJa**®n a következő testületek jelen­tették be csatlakozásukat: Uránia Magyar Tu­dományos­­ Egyesület, Budapesti III kerületi függetlenségi és negyvennyolcas pártkör, Sel­mecbányai bányászati és erdészeti főiskola ta­nári kara, Szent István akadémia, Veszprém­­m me­gyei gazdasági egyesület, Esztergomi fő­­reáliskola tantestülete, Temesvári állampénz­tár tisztviselői, Magyar tisztviselők országos egyesülete, Magyar országos véderő egyesület pozsonyi osztálya, Rákospalotai egyesület ka­szinó, Szombathelyi közalkalmazottak szabad­szervezete, Zugló és környéke katolikus köre, Budapesti II. kerületi tanítónőképző intézet tan­testület, Nyugdíjasok országos szövetségének máramarosszigeti fiókja, Tolnanémedi község, Hunyad megyei gazdasági egyesület, Déva, Agrana gyümölcsértékesítő és szeszfőző szö­vetkezet, Déva, Országos középiskolai tanár­­egyesület, Keszthelyi nemzeti tanács, Erdélyi Kárpát-Egylet, Kolozsvári mérnök- és építész­­egylet, Balatonfüredi Kisfaludy Sándor egyesü­let, Szatmármegyei Széchenyi társulat, Nagy­­károlyi Kölcsey egyesület, Katolikus háziasz­­szonyok országos szövetsége, Ung vármegyei összes néptanítók nagygyűlése. Idegen csapatok Jajprerszig termetén Bertn­alot tábornok Oetos­esentest és Szaftéról! Vasárnap este érkezett Berthelot tábornok Debrecenbe. Este kilenc órakor futott be a vo­nat. Berthelot tábornok másfél óra hosszat tar­tózkodott a városban. Hosszabb sétát tett a vá­rosban, majd visszatért szalonkocsijába. A tá­bornok fáradtságára való hivatkozással senkit sem fogadott. Hadsegéde, egy alezredes, úgy nyilatkozott, hogy Debrecen megszállásáról ed­dig nem volt szó. Demetrovics százados és Rei­­singer, a szocialista­ párt kiküldöttje, akiket a rend fenntartásával bíztak meg, hosszasan elbe­szélgettek a tábornok kísérő tagjaival. Kifejtet­ték előttük, hogy szerencsétlen politika Magyar­­országot románokkal megszálloni, mert a ma­gyarság sokkal közelebb áll a kultúrához, mint a románok, akiknek ideküldését a magyarok megaláztatásnak tekintik! A magyarok mindig francia­ barátok voltak. A tisztek kijelentették, horon a kapott információkat s körölni fogják

Next