Magyarország, 1919. október (26. évfolyam, 116-141. szám)

1919-10-23 / 134. szám

z MAGYARORSZÁG Budapest, 1919 csütörtök­, október 23. Sokoropátkai helyett nagyatádi Meskó Zoltán államtitkár a sokoropátkai kisgazdapárt egyik vezére e hó 18-án Tolnai­­némediben akart népgyűlést tartani, a nép­­gyűlésen azonban nagy számmal jelentek meg a nagyatádi Szabó hívei és Haspai István in­dítványára nem a sokoropátkai Szabónak, hanem a nagyatádi Szabónak szavazott bizalmat. E hó 19-én Moórott tartott népgyűlést a sokoropátkai Szabó pártja, ahol Steineck­er földmivelésügyi osztálytanácsos volt a szónok. Beszéde után Pisch József kisgazda indítvá­nyára a népgyűlés ismét nem sokoropátkai Szabó Istvánnak, hanem nagyatádi Szabó Istvánnak szavazott bizalmat. Zajos kisgazdagyűlés Szegeden Szegfű, október 21. (A Magyarország tudósítójától.) Nagyatádi Szabó István pártjának vasárnapi közgyűlése, amelyről a Magyarország tegnap már röviden megemlékezett, s armelyet a Corso-mozi épületében­ tartottak meg szakadó esőben, a szegedi keresz­­tényszocialistá­k Kerner déli vasúti főfelügyelő, Seidler már­ fogalmazó, Heinrich tényleges száza­dos és egy fiai­­al káplán vezetése alatt meg­ akar­ták zavarni. Zajos, botrányos jelenetek kereked­tek ebből. A Szabó István hívei közül Rácz István tiszthelyettes, mellén az arany vi­szségi éremmel ugrott föl és ezt kiáltotta a rajongók felé: — .Aki a kisgazdák vezérét még egyszer za­varni fogja, azt lelövöm. Erre a keresztényszocialisták eltávoztak és a gyűlés lelkes hangulatban folytatódott. Füilöp István pártelnök nyitotta meg az ülést, amely után Szabó István fejtette ki hosszabb be­szédben, hogy miért viseltetik bizalmatlansággal, amely egyedül okozója annak, hogy a külvilágtól el vagyunk zárva. Ezután határozati javaslatot fo­gadtak el, amely kimondja, hogy“ a népgyűlés bi­zalom­mal viseltetik nagyatádi Szabóval szemben és tiltakozik a sokoropálkai álkisgazda főpapok, fő­urak é­s nagytökések által támogatott mozgalom ellen. Keresztény és nemzeti politikát követel és kifejezi bizalmatlanságát a jelenlegi kormány iránt, amely a magyar társadalom megtévesztésé­vel kereszténynek vallja magát anélkül, hogy poli­tikájá­ a keresztényi szeretet hatná át. A gyűlés után, amelyen sok szociáldemokrata munkás is jelen volt, a hallgatóság a szociáldemokrata mun­kásokkal együtt kalaplevéve hallgatta végig a Himnuszt. minden mennyiségben azonnal szállítható NYILT-TÉR pgsa^.­«a»B!»mi?|gisgaa3S3gasreBMMHswMBaBMWMaK^ |AZ©NNRL ÁTVEHETŐ | S VASELIN IssCK JENŐ 1 HEE3C2EC5 és GliSCiEiS 1 vegyészeti gyára ? © r e­ff Q n | Silvanest, lelial­ ulss A s && 403-2S | mWi St kékitő | CjftOItlA kékítő stríiss sa BECS JENŐ m­el­ HERCEG És HEIGER I vegyészeti gyára . Budapest, V­., | Lehel u. 27 29 □ Telefon 163-95 ____| Emlékezések a Függetlenségi Pártról is. Pár levelet kaptam régi politikai barátaim­tól, a Függetlenségi Pár­ról irt emlékezéseim al­kalmából. Azt írják, megfeledkeztem a párt több érdemes és érdekes alakjáról. Dehogy is feledkez­zem meg. Csak a szűkre szabott keretibe nem fér­tek bele. Hiszen én csak végigfutottam emlékezé­seimben a párt történetén, s főképp azok nevéhez tettem ki az emlékezés egy-egy virágszálát, akik vezért sorban állottak. Pedig hát a közkatonák sorában is sok volt az érdekes alak. Most, hogy rájuk gondolok, egész csapat­­számra vonulnak el elmémben. És különös, akár­hogyan csoportosítom őket, mindig elől látom a daliás Hentaller Lajost. Nagyon fiatalon kezdte politikai pályáját. Mint nagyon sokan az akkori időben, ő is a szerkesztőségből ugrott be a kép­viselőházb­­a. Valamikor Verhovay Gyula volt a mestere, de a taní­tány nemcsak túlélte, de túl­szárnyalta mesterét. Verhovayhoz roppant vára­kozásokat fűztek, mikor bekerült a Házba, mert mint­ publicista előbb az „Egyetértés”-ben, azután saját lapjában, a „Függetlenség"-ben igen erős és hatásos tevékenységet fejtett ki. De a parla­menti porondon sehogyse boldogult. Friss emlé­kező embert van első fölszólalása. Még a saját pártján, az akikor az ő és Istóczy Győző kettős ve­zetése alatt alakult antiszemita­ pár­on is meglát­szott a csalódás. Verhlovay jó vezércikkíró, de rossz szónok volt. Azután hamarosan le is t­ört. Úgy el­vonult valahová Békés megyébe gazdálkodónak, hogy hírét se hallottuk többé. Ám Hentaller egy­re nőtt a népszerűségben. Politikai szereplése mel­lett két téren éppenséggel hírnévre tett szert. Sen­ki nálánál jobban nem ismer­i a 48—49-i szabad­ságharc történetét. Ennek a kornak az adataiból értékes és gazdag gyűjteménye is volt. Írásai, amik a szabadságharc eseményeiről lapokban és köny­veiben megjelentek, alapos forrásul szolgálhatnak a jövendő történetírás számára.. Ámde még híre­sebb volt Hentaller mint párbajsegéd. Tóth Béla el is nevezte a párbajsegédeket „Hentallerek“-nek. Oly találó volt ez az elnevezés, hogy újságírói­ és politikai körökben így mondoga­tok abban az idő­ben: „Megjelentek nálam a Hentallerek." „Hen­­tallereket küldöttem." Nevezetes volt arról, hogy sohase lépett föl kétszer egy kerületben. Hozzá ugyan hiába jöttek a választói. Azt mondta nekik, ő nem szenzároskodik. De azért mindig kapott kerületet. Különben ő is ,,lölkei“ ember volt. (Hi­­vatalo­s neve Lelte.) Löllén épittetett magának villát s­ ott nyaral­ a Balaton somogyi partján, a Szalay Imre szűkebb hazájában. Szalay Imre, a „Jokiéi republikánus", szig­­vorig dunántúli magyar, világlátott, európai mű­veltségű úr és kitűnő gazda, elsősorban bor­termelő. ő volt 67 után az első magyar politikus, aki nyíltan is republikánusnak vallotta magát. Akkor ehhez neon közönséges bátorság kellett. Politikai kortársai közül nem is sokan vallották ezt a hitet. Talán csak Hentaller, meg Hermann Ottó. Még bátyját, Szalay Károlyt sem tudta Imre a republikánus hitvallásra rábírni. Szalay Károly a somogyi közélet mezején aratta az első sikerét. Neve akkor lett országosan ismeretessé, miikor a tiszaes­zlári perben özvegy Solymos­iné ügyvédijeként szerepelt. Mikor a tisza­­eszlári per után a csurgói kerület mandátumával bekerült a Házba, nagy ellenfele, Eötvös Károly mondta egyizben, hogy az antiszemita­ pártnak Istóczy ugyan a vezére, de Szalay Károly az esze. Érzés és gondolkozásra függetlenségi politikus volt s később csatlakozott is a függetlenségi párthoz.­­ Egészen más fából faragott ember volt Her­mann Ottó. Tudós, de a képzelhető legmelegebb kedéllyel. Nem aféle száraz professzorfaj­ta, hanem tele humorral és emelkedettséggel, gyakorta gyer­mekes naivitással és lángoló hittel. Valóságos apostola volt a tudomn,Vnyír ■ is,­ a po’ikztai tisz­­te­ségének is. Nem vér szerint magyar, de olyan magyarrá lett, hogy példaképül szolgálhatott, Írá­saiban és beszédeiben valóságos virtuóza a ma­gyar nyelvnek. És amiről irt, azt előbb, kitanulta. Heteken, hónapokon át lakott a Balaton mentén, a Tisza vidékén; együtt élt ott a halászokkal, hogy megtanulja a halászat mesterségének minden csinyját-bunját. Elévülhetetlen érdemeiket szerzett magának a halászati eszközökből rendezett gyűjte­ményével, meg az etnográfiai kollekcióval. Első nagy munkáját a pókok életéről írta. Ezért nevez­ték el „pókász"-nak. Ez a könyve, amellett, hogy a legalaposabb tudományos munka, tele van ra­gyogó költészettel. A „sörényes" Hermann Ottó.­­ Mert hosszú sörényben omlott érdekes koponyájá­ról lágy szőke haja. Ezt a sörénytét szokta végig­­simítani szónoklás közben. Kissé náthás hangja volt, kissé süket is, s ez a baja id­ővel fokozódott, de valami különös szeretetreméltó­,ág ömlött el eg­ész egyéniségén. Jellem­ző rá, hogy német ne­ve és németes sörénye mellett is Szeged vidékének magyarjai rajongtak érte. A másik hosszú, szőkehajú ember Pichler Győző. Egész legendakor vette körül azt a válasz­tást, mely alig 24 éves korában mandátumhoz jut­tatta mint Kossuth Ferenc titkárát. Budapesten bá­multak azon, hogy választhatták meg képviselőnek ezt a csúnya embert. Mert csúnya volt a tökéletes­ségig. Eötvös Károly mondta róla: Pichler öcsém, maga olyan rut, hogy már nem is rut. És csodák csodája, Pichler mellett főképp az asszonyok kor­teskedtek. Soha szeretetreméltóbb rut embert nem látott a világ. Tele volt szellemmel és ötletességgel. Mikor szűz beszédjét mondta, első pillanatra va­lami döbbenet szállta meg a Hágát. és a legelső közbeszólásra adott éles riposztjával Bichsler meg­nyerte a csatát. Odaadó figyelemmel hallgatták okos beszédeit s nézték, mint valami csodát. Hugó Viktor Nevető embere lehetett ilyen az angol lor­dok házában, amig vissza tudta tartani rettentő vigyorgását. Emlékszem, hogy Gajáry Ödön a fo­lyosón elragadtatással szólott Pichlerről; azt mondta róla, hogy mialatt beszél, rut arrca meg­szépül. Különben a megtestesült jóság volt. Bol­dognak érezte magát, ha valakinek szívességet tehetett. És ez a ritka tehetségű fiatalember magá­ban hordta a halál csiráját. És ő ezt tudta. Hanem azért mindig vidám, mindig kedves volt: lelke a jó társaságoknak, melyekben mindig szívesen látták. Fiatalon halt meg. * A gömbölyű Komjáthy Béla olyan volt, mint egy gummilabda. Fürge és eszes, jó szónok, azok közül a politikusok közül, akiknek kitűnő „blick“­­jük van. Megérezte a fordulatokat, a közelgő viha­rokat és előre edzette magát hozzájuk. Híres pipa­­gyűjtő volt. Nagyszerű látványosságszámba ment a pipagyűjteménye, mely zuglói villájában több szobáját töltötte meg. Erre az egyre nem sajnál­ja a pénzt. Különben gondosan őrizte és növelte va­­­­gyonát. ő volt tulajdonosa annak a két párbaj- I pisztolynak, melyet akkoriban a legtöbb politikai I párbajnál használtak. Ezekből a pisztolyokból­­ ugyan a híres Elek Gusztáv se tudott volna célba találni. A „Komjáthy-pisztolyok" így ugyancsak nevezetessé váltak. Sok párbaj szerencsés kimene­tele volt a Komjáthy-pisztolyoknak köszönhető, őrizte is őket, mint drága kincset. Büszke volt a pincéjére is, de nem a boráért, hanem azokért a karikatúrákért, melyekkel festő-barátjai pingál­­ták tele a falakat és hordókat. Sz. M. Kerpel bőr finomító szappan Kerpel B. B. szappan | Kerpel shampion | r G?/5rnök, brilliánsok és ékkövekért legmagasabb árakat fizetBachruch R. utóda Zipper n. H.V ékszerész, IV. Váci­ utcai _______________________ |

Next