Magyarország, 1919. október (26. évfolyam, 116-141. szám)
1919-10-11 / 124. szám
Franciaország A francia kamarát — amelynek életét egy háborús kivételes törvény hosszabbik tetta meg a szokott cikluson túl — legközelebb feloszlatják. Ugyancsak februárban lejár Poincaré hétesztendős államfői megbízatása is. Poincarét 1912 elején választották meg Franciaország elnökévé, egy példátlan karrier csúcsán olyan helyre került, ahol utódja lett Szent Lajosnak, IV. Henriknek, azután a Napkirálynak és végül a két Napóleonnak. Pillanat alatt hirtelen fel sem gondolható erejű és súlyú hagyományoknak lépett örökébe és első cselekedete az volt, hogy pétervári nagy* követté nevezte ki Théophil Delcassét, aki az akkori francia államférfiak közül leg* bátrabban vallotta magát a reváns eszme hivének. Kezdettől fogva lehetett, érezni, hogy Poincacé erősebben csatlakozik a nemzeti védelem politikájához, mint tette azt 1871 óta bármelyik elnöke is a harmadik köztársaságnak. Azért nem kereste az összeütközést. Amikor a balkáni háború kitört — körülbelül féléves elnök volt — ő lokalizálta a nagy tüzet Európa délkeleti félszigetére. Azután mégis jött, könyörtelenül jött, a Feltartózhatlan. Jött Lillé és jött Reims és Franciaország nyugati vármegyéinek elvárasztása, de végül is jött Clémenceau — Jött a mezítelen csontokig való kiméretlen védekezés és végül a győzelem. Franciaország visszanyerte 1815*beli határait — az igazi napóleoni örökséget — és azonfelül, hogy Európában újra kifénye* sedett a jénai kard, bőven jutott a fran* ciáknak még a gyarmatokon is, ahol őket egykoron azzal a hátsó gondolattal favori* zálta Bismarck, hogy afrikai ambíciókkal feledteti velük európai sebhelyeiket: El* zászt és Lotharingiát. Mindent visszakaptak és azonfelül is még sokhoz jutottak. Clémenceaunak igaza volt, amikor leg* utóbb mondta, hogy az egész világra ki* terjedő szövetség vérzett és verekedett és szenvedett Franciaország jövőjéért, amikor pedig Franciaország végre is szövetsége*seinek önfeláldozó segítségével győzött, szava e békekonferencián olyan súlyú volt, mintha ő verekedett volna mindegyik szövetségeséért. A józan francia zseninek ez az eleven megtestesülése joggal kérkedhetik azzal, hogy leverte a defallizmust. Hideg elmével vezette a nemzeti védelmet, irányította és fölfegyverezte a hazaszeretet. Ma mint a győzelem apjára tekintenek rá. A győzelemére, ami jelenti a haza minden egyes fiának erkölcsi és anyagi fölemelkedését, míg a veszteség a szegénységet, a polgárháborút és az erkölcsök ziláltságát. Napokon óta nem volt olyan emlékezetes időszaka a francia nemzetnek, mint ez a legutóbbi. A művelt világ hatalmas többsége a francia kultúra varázsos lenyűgözése alatt odaállt a „grande nation“ mellé. Vérüket hullatták érte a rendes sorhadseregeken kívül az önkéntes katonáknak sok nemzetbeli légiói is. Szövetségek elszakadtak, újak szövődtek szinte csak az ő kedvükért. A francia diplomácia ragyogó mesterműve volt a dolgoknak olyatén való kezelése, hogy sok szövetségesének érdeke találkozott az övével, persze háborús haragja is. Budapest, október 10. (A Magyarország tudósítójáról.) Friedrich István miniszterelnök tegnap minisztertanácsot hívott össze, amelyen beszámolt dr. Vázsonyi Vilmossal és Heinrich Ferenccel folytatott tárgyalásairól. Közölte a minisztertanács tagjaival, a két ellenzéki pártvezérrel kötött azt a megállapodását, hogy a kormányt támogató pártok és a polgári pártok vezetői közös tanácskozásra jönnek össze. A pártok közös tanácskozását a miniszterelnök kezdeményezte, és ő ajánlotta elfogadás végett a keresztény blokkba tömörült pártoknak is. Ha — ami nem kétséges — a miniszterelnök megkapja a blokk végrehajtó bizottságától a hozzájárulást, akkor is a pártvezérek tanácskozása a legjobb esetben a jövő héten fog megtörténhetni. Jövő hét derekára várják a tanácskozások megkezdését a polgári pártok is, ami az ő szempontjukból már azért is kívánatos, mert remélik, hogy ezalatt az idő alatt végre létrejön a függetlenségi, a polgári- és munkapárt demokrata érzelmű elemeinek a fúziója. A polgári pártok fúzióját célozó tárgyalások tegnap nagyon előrehaladtak, úgyhogy minden reménység megvan arra, hogy az alakulás formálisan is megtörténik. Bizonyos, hogy a volt munkapárt több közismert és nevesebb tagja ebben az új pártban fog majd helyet foglalni, szemben azzal az alakulással, amely ugyancsak munkapárti, erőkre támaszkodik és amely a pártnak voltakép konzervatív szárnyát alkotja. Magának az alakulásnak irántja és célja is kezd mindjobban kibontakozni. A tegnapi tanácskozáson végre kijegecesedett a fúzió igazi érdemi magva. Afféle „középpárt“ feladatát és munkáját óhajtják betölteni a tiszta liberalizmus figyelembevételével és teljes demokráciával, természetesen nemzeti alapon. A készülő új párt szoros együttműködést tart majd a fuzionált Vázsonyi—Ugron-féle párttal és a nagyatádi Szabó István-féle kisgazdapárttal. Természetesen ellenzéke lesz minden jobb, vagy baloldali szélsőségnek. '■ A párt alakítása.' céljából megindult tárgyalásokat szombaton vagy vasárnap folytatA nemzetnek, amely most újra képvi* selőket küld, nincs oka, hogy a rettentő és fájdalmas véráldozatokon túl is elége* detlen legyen történelmének utolsó eszten* deivel. Milyen sötét, milyen hideg, mi* lyen üres ma Bécs ... Franciaország erejé* nek teljességében vigad és egyik fia sem téved, ha azt képzeli, hogy hazája újra egyik legerősebb dísze lett a műveit világnak. Ják s ekkor már újabb tekintélyes volt munkapárti vezető politikusok megjelenésére is számítanak. A formális megalakulás előtt még egy tanácskozás válik majd szükségessé, mégpedig a Kaposvárról visszaérkező nagyatádi Szejbó Istvánnal. A kormány helyzete eközben nem egészen szilárd és nem egészen megnyugtató, bárhogyan óhajtják is bizonyos helyről az ellenkezőjét terjeszteni. A belpolitikai késedelmezés és huzavona nem jelenti azt, hogy végre révbe ért volna F. Medrick István és kormánya. A külpolitikában történtek éppen eléggé elkeseríthetik a kormány életét, mely nem akarja észrevenni, hogy az antant nem tekinti legális kormánynak és sem a régi parlament összehívását, sem pedig új választások elrendelését nem engedélyezi Friedrichéknek. E tények ismeretének kell tulajdonítani, hogy Bethlen István gróf, aki eddig csendben támogatta a harmadik Friedrich-kormányt és nem akart a politikai élet terén semmilyen irányban sem szerepet vállalni, most meggondolta magát és a munkapárt konzervtív elemeit a keresztény politikai felfogást vallókkal együtt egy pártba akarja tömöríteni, azzal a célzattal, hogy a mostani antidemokratikus keresztény blokkal szemben legyen egy olyan konzervatívabb párt, amely szükség esetén kormány átvételére is képes legyen. Bethlen István, mint már jelentettük, napok óta folytat ez irányban tárgyalást, tegnap felkereste Andrássy Gyula grófot is, akivel megismertette a párt programjának tervezetét. Andrássyt semmiesetre sem sikerült Bethlennek maga számára megnyernie, mert ő egyelőre pártokon kívül óhajt maradni és csak azoktámogatására reflektál, akik híven kitartottak mellette a legutóbbi időkben is. A nap érdekességéhez tartozik Vázsonyi Vilmos és Huszár Károly tegnap esti találkozása. A két politikus a politikai helyzetet beszélte meg. Lovászy rágalmazóiról Lovászy Márton a következő nyilatkozatot teszi közzé: Egyes sajtóorgánumok valóságos koncentrált rágalmazó hadjáratot intéznek el* Polgárok és kisgazdák középpártja alakul A kormány és a pártok tárgyalása a jövő hétra halasztatódott — Se régi parlament, se új választás — Mindrássy és Bethlen, Vázsonyi és Huszár Károly tanácskozásai - " i t'V . . . ■ ■ Cenzúrát: L. mitron MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1919 OKTÓBER 11. SZOMBAT XXVI. ÉVFOLYAM 124. SZÁM Egyes szám ára 80 fillér