Magyarország, 1919. október (26. évfolyam, 116-141. szám)

1919-10-11 / 124. szám

Franciaország A francia kamarát — amelynek életét egy háborús kivételes törvény hosszabbik tetta meg a szokott cikluson túl — leg­­közelebb feloszlatják. Ugyancsak február­­ban lejár Poincaré hétesztendős államfői megbízatása is. Poincarét 1912 elején vá­­lasztották meg Franciaország elnökévé, egy példátlan karrier­ csúcsán olyan helyre került, ahol utódja lett Szent Lajosnak, IV. Henriknek, azután a Napkirálynak és végül a két Napóleonnak. Pillanat alatt hirtelen fel sem gondolható erejű és súlyú hagyományoknak lépett örökébe és első cselekedete az volt, hogy pétervári nagy* követté nevezte ki Théophil Delcassét, aki az akkori francia államférfiak közül leg* bátrabban vallotta magát a reváns eszme hivének. Kezdettől fogva lehetett, érezni, hogy Poincacé erősebben csatlakozik a nemzeti védelem politikájához, mint tette azt 1871 óta bármelyik elnöke is a harma­­dik köztársaságnak. Azért nem kereste az összeütközést. Amikor a balkáni háború kitört — körül­­belül féléves elnök volt — ő lokalizálta a nagy tüzet Európa délkeleti félszigetére. Azután mégis jött, könyörtelenül jött, a Feltartózhatlan. Jött Lillé és jött Reims és Franciaország nyugati vármegyéinek elv­árasztása, de végül is jött Clémenceau — Jött a mezítelen csontokig való kimé­­retlen védekezés és végül a győzelem. Franciaország visszanyerte 1815*beli hatá­­rait —­ az igazi napóleoni örökséget — és azonfelül, hogy Európában újra kifénye* sedett a jénai kard, bőven jutott a fran* ciáknak még a gyarmatokon is, ahol őket egykoron azzal a hátsó gondolattal favori* zálta Bismarck, hogy afrikai ambíciókkal feledteti velük európai sebhelyeiket: El* zászt és Lotharingiát. Mindent visszakap­­tak és azonfelül is még sokhoz jutottak. Clémenceaunak igaza volt, amikor leg* utóbb mondta, hogy az egész világra ki* terjedő szövetség vérzett és verekedett és szenvedett Franciaország jövőjéért, amikor pedig Franciaország végre is szövetsége*­seinek önfeláldozó segítségével győzött, szava­ e békekonferencián olyan súlyú volt,­­ mintha ő verekedett volna mindegyik szö­vetségeséért. A józan francia zseninek ez az eleven megtestesülése joggal kérked­­hetik azzal, hogy leverte a defallizmust. Hideg elmével vezette a nemzeti védel­­met, irányította és fölfegyverezte a haza­szeretet. Ma mint a győzelem apjára te­­kintenek­ rá. A győzelemére, ami jelenti a haza minden egyes fiának erkölcsi és anyagi fölemelkedését, míg a veszteség a szegénységet, a polgárháborút és az erköl­­csök ziláltságát. Napokon óta nem­ volt olyan emléke­­zetes időszaka a francia nemzetnek, mint ez a legutóbbi. A művelt világ hatalmas többsége a francia kultúra varázsos lenyű­­gözése alatt odaállt a „grande nation“ mellé. Vérüket hullatták érte a rendes sorhadseregeken kívül az önkéntes kato­­náknak sok nemzetbeli légiói is. Szövetsé­­gek elszakadtak, újak szövődtek szinte csak az ő kedvükért. A francia diplomácia ragyogó mesterműve volt a dolgoknak olyatén való kezelése, hogy sok szövetsé­­gesének érdeke találkozott az övével, persze háborús haragja is. Budapest, október 10. (A Magyarország tudósítójáról.) Friedrich­ István miniszterelnök tegnap miniszter­tanácsot hívott össze, amelyen beszámolt dr. Vázsonyi Vilmossal és Heinrich Fe­renccel folytatott tárgyalásairól. Közölte a minisztertanács tagjaival, a két ellenzéki párt­vezérrel kötött azt a megállapodását, hogy a kormányt támogató pártok és a polgári pár­tok vezetői közös tanácskozásra jönnek össze. A pártok­ közös tanácskozását a miniszter­elnök kezdeményezte, és ő ajánlotta elfogadás végett a keresztény­ blokkba tömörült pártok­nak is. Ha —­ ami nem kétséges — a minisz­terelnök megkapja a blokk végrehajtó bizott­ságától a hozzájárulást, akkor is a pártvezé­rek tanácskozása a legjobb esetben a jövő héten fog megtörténhetni. Jövő hét derekára várják a tanácskozások megkezdését a pol­gári pártok is, ami az ő szempontjukból már azért is kívánatos, mert remélik, hogy ezalatt az idő alatt végre létre­jön a függetlenségi, a polgári- és munkapárt demokrata érzelmű elemeinek a fúziója. A polgári pártok fúzióját célozó tárgya­lások tegnap nagyon előrehaladtak, úgy­hogy minden reménység meg­van arra, hogy­ az ala­kulás formálisan is megtörténik. Bizonyos, hogy a volt munkapárt több közismert és ne­vesebb tagja ebben az új pártban fog majd helyet foglalni, szemben azzal az alakulással, amely ugyancsak munkapárti, erőkre támasz­kodik és amely a pártnak voltakép konzerva­tív szárnyát alkotja. Magának az alakulásnak irántja és célja is kezd mindjobban kibonta­kozni. A tegnapi tanácskozáson végre kijege­­cesedett a fúzió igazi érdemi magva. Afféle „középpárt“ feladatát és munkáját óhajtják betölteni a tiszta liberalizmus figyelembevéte­lével és teljes demokráciával, természetesen nemzeti alapon. A készülő új párt szoros együttműködést tart majd a fuzionált Vázso­nyi—Ugron-féle párttal és a nagyatádi Szabó István-féle kisgazdapárttal. Természetesen el­lenzéke lesz minden jobb, vagy baloldali szél­sőségnek. '■ A párt alakítása.' céljából megindult tár­gyalásokat szombaton vagy vasárnap folytat­A nemzetnek, amely most újra képvi* selőket küld, nincs oka, hogy a rettentő és fájdalmas véráldozatokon túl is elége* detlen legyen történelmének utolsó eszten* deivel. Milyen sötét,­ milyen hideg, mi* lyen üres ma Bécs ... Franciaország erejé* nek teljességében vigad és egyik fia sem téved, ha azt képzeli, hogy hazája újra egyik legerősebb dísze lett a műveit világnak. Ják s ekkor már újabb tekintélyes volt mun­kapárti vezető politikusok megjelenésére is számítanak. A formális megalakulás előtt még egy tanácskozás válik majd szükségessé, még­pedig a Kaposvárról visszaérkező nagy­atádi Szejbó Istvánnal. A kormány helyzete e­közben nem egé­szen szilárd és nem egészen megnyugtató, bárhogyan óhajtják is bizonyos helyről az ellenkezőjét terjeszteni. A belpolitikai kése­­delmezés és huzavona nem jelenti azt, hogy végre révbe ért volna F. Medrick­ István és kor­mánya. A külpolitikában történtek éppen eléggé elkeseríthetik a kormány életét, mely nem akarja észrevenni, hogy az antant nem tekinti legális kormánynak és sem a régi par­lament összehívását, sem pedig új választások elrendelését nem engedélyezi Friedrichéknek. E tények ismeretének kell tulajdonítani, hogy Bethlen István gróf, aki eddig csendben támogatta a harmadik Friedrich-kormányt és nem akart a politikai élet terén semmilyen irányban sem szerepet vállalni, most meg­gondolta magát és a munkapárt konzervtív elemeit a keresztény politikai felfogást vallók­kal együtt egy pártba akarja tömöríteni, azzal a célzattal, hogy a mostani antidemokratikus keresztény blokkal szemben legyen egy olyan konzervatívabb párt, amely szükség esetén kormány átvételére is képes legyen. Bethlen István, mint már jelentettük, napok óta foly­tat ez irányban tárgyalást, tegnap felkereste Andrássy Gyula grófot is, akivel megismer­tette a párt programjának tervezetét. Andrássyt semmiesetre sem sikerült Bethlennek maga számára­­ megnyernie, mert ő egyelőre pártokon kívül óhajt maradni és csak azok­­tám­ogatá­­sára reflektál, akik híven kitartottak mel­lette a legutóbbi időkben is. A nap érdekességéhez­ tartozik Vázsonyi Vilmos és Huszár Károly tegnap esti találko­zása. A két politikus a politikai helyzetet be­szélte meg. Lovászy rágalmazóiról Lovászy Márton a következő nyilatkoza­tot teszi közzé: Egyes sajtóorgánumok valóságos kon­centrált rágalmazó hadjáratot intéznek el* Polgárok és kisgazdák középpártja alakul A kormány és a pártok tárgyalása a jövő hétra halaszta­tódott — Se régi parlament, se új választás — Mindrássy és Bethlen, Vázsonyi és Huszár Károly tanácskozásai - " i t'V .­­ . . ■ ■ Cenzúrát: L. mitron MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1919 OKTÓBER 11. SZOMBAT XXVI. ÉVFOLYAM 124. SZÁM Egyes szám ára 80 fillér

Next