Magyarország, 1919. október (26. évfolyam, 116-141. szám)

1919-10-10 / 123. szám

4 A Habsburg-kincsek * Ausztria megkezdi a Habsburg-családékszereinek, képeinek, gobelinjeinek kiárusítását. Elsősorban is a gobelinek kerülnek eladásra. Csupa értékes, becses és művészi darab, amelyek eddig az új Hofburg és Schönbrunn pazar eleganciája, exkluzív termeit díszítették. Ritkabecsü gyűjtemény, amelyben a XVI. és XVII. század unikumai, — vagyonokat érő, óriási műbecsü remekek — díszelegnek. Sok darab önmaga milliót érő. E gyűjteményt egyedül negyven millió frankra becsülik. S hol vannak még a Habsburgok világhíres ékszerei, az ezeregyes meséibe illő diónyi gyémántok, csodásfényű brilliantok, türkiszek, zafírok, rubintok, opálok, gyöngyök misztikus gazdagsága, az arany s ezüst „marhák" buja táltengere? Mind megannyi egy-egy vagyon, vemek be készült látványossága a duskálkodás s ízlés ötvösművészetének. A Habsburgok híres — nekünk gyakran kérkedett— képgyűjteménye? Az olasz, németalföldi, spanyol mesterek java termékei, amelyek közül nem egy magyar klasszikus és modern is szerzett becsületet piktúránk fejlettségének. S ezeket mind kiárusulják, ez mind dobra kerül, mint árveréskor az ősi kastély levitézett gazdáinak szeretettel gyűjtőtt s féltve őrzött kincsei. Eladják, hogy árából élelmiszert vásároljanak Ausztria éhező népének. Profán gondolat, — de a kényszerűség parancsa, — hogy kenyérré, rizszsé, amerikai zsírrá alakuljon át a diadém és a Rubens. De enni kell s a gyámot korgása türelmetlenebb — bizonnyal — atradíciók, luxus s művészet —• szereld halkszavu hangjánál. Ausztria kénytelen kenyeret adni az éhezőknek. ..ahelyett, hogy gobelin-, ékszer-, képgyűjteményeket"őrizne meg az osztrák büszkeségnek. Egyet azonban nem értünk a meglehetősen szűkszavú tudósításokból, amelyek a kincsek eladásáról hozzánk érkeznek?-Ausztria,^l'adj^ a jHabsburgértékeket, holott a sjtábsímfgyn^VQfg.^Habsburgoké és ' nem. Ausztriáé. Ha dékronizáltuik a Habsburgokat s az osztrák jogi felfogás szerint vagyonuk visszaháramlik az országra, még akkor sem az övé, hiszen a Habsburgok nemcsak osztrák császárok voltak, hanem Magyarország királyai is. Vagyonuk tehát nemcsak Ausztriát illetné, hanem minket is s a kincseket nem volna szabad eladni tudtunk s beleegyezésünk nélkül. Hiszen az ellenkező esetben a harácsolás, az elkommunizálás vádja illetheti azokat, akik az eladást intézik. Nem érdemes mélyebben belefeküdni e jogszerűség vitatásába. Sem érdemes bizonyítani, hogy Magyarország a maga vagyonával, a civillistájával szintén hozzájárult ama Habsburg-vagyonok megszerzéséhez, amelyből megmaradtak a dobra kerülő sok milliót érő kincsek. Hogy igen sok magyar érték volt e császári kastélyokban, amihez Ausztriának köze sem volt, kétségtelen. A 11. Ulászló magyar király leányának Alba hercegnőnek ékszerei, amelyek akkor kerültek oda, amikor Habsburg-Feldinánd elvette őt feleségül, a Mária Terézia Magyarországról szerzett drágaságai. Sok más egyéb tőlünk elhurcolt érték, amely a turuc-labanc idők förgetegében kallódott oda. Családok s a magyar nemzet sok értékes ajándéka. Hogyan rendelkezhetik ezekkel Ausztria? A Habsburgok hozzánk mostohák voltak, balkezükkel elhordtak tőlünk mindent, hogy jobb kezükkel Ausztriának adják. Jövedelmüket, amely a mi adónkból s javainkból is gyűlt össze, túlnyomó részben Ausztriában költötték el. Ausztria annyit szépült, haladt, amennyi szeretetet, bőkezűséget elvontak tőlünk uralkodóink s családtagjaik. Ez a múlt keserűsége volt s most ime, az osztrákok be akarják ezt tetézni azzal, hogy a mi tulajdonunkat árusítják ki önmaguknak ... A régi nóta, amelyről úgy hitték, hogy már a múlté ... Kenyeret, zsírt, húst szereznek rajta. Szép, de vájjon nem éheznek-e a mi gyerekeink is, nem a megfagyás és éhhalál réme férigsigeli-e a „tejfelmézzel folyó Kánaán“ fiait is és talán nem is kis részben azért, mert tejét, mézét oly sokszor elvitte Ausztria, s legutóbb az Ausztria, háborúja, meg az ennek nyomában járó forradalmak. Nekünk fáj, ha Ausztriában éheznek, szeretettel segítenénk is rajtuk, de magunk is nyomorúságban vagyunk. A jogaink védelmére mégis fel kell emelnünk szavunkat. MAGYARORSZAG Budapest, 1919 péntek, október 10. NAPKÖZBEN !? tízezres bankó Egy régi barátommal találkoztam. Elsírta a baját a következőkben: — Az'.' hittem eddig, hogy a pénznek van valami boldogító ereje. Most szomorúan kellett meggyőződnöm arról, hogy van pénzem és mégis nyakig vagyok a szegénység gyötrelmeiben. A minap magához hivatott egy gazdag nagybátyám, aki eddig hallani se akart rólam. Valahogy megesett rajtam a szíve. Azt mondta: Jó, segítek rajtad, mert sajnálom a családodat. Adok neked pénzt, de azután legyen eszed. És átadott egy kék tízezrest. Szinte káprázott a szemem, mikor látom s az ereimet valami édes bizsergés járta át, miikor ez a pompás papiros a kezemben suhogott. Végtelen hálával eltelve köszöntem meg a nagybácsi nagylelkűségét és legelőször arra gondoltam, hogy micsoda örömet teszek szegény feleségemnek, meg a gyerekeknek, ha valami jó vacsorának valót viszek haza. Elbúcsúzván a nagybácsitól, siettem a nagykorúba. Megállottam egy ivóit kirakata előtt. A tükörüvegen át felém kacagott a sokféle ízes drágaság. No itt válogathatok. Van Mi minden, ami szemnek, szájnak ingere. Megtapogattam zsebemben a nagy bankót és bementem a boltba. — Vennék egyes mást -- mondtam a pénztárnál' —, de csak tízezres bankjegyem' van. —u . r. Nagyon' • Sájtottom, - felelte' bűbájos mosollyal piros ajkán a pénztáros leány. — tízezrest nem válthatunk föl. Elképedve bámultam rá. Mintha kiolvasta volna szemeimből a csalódás , azt tanácsolta, menjek valamelyik bankba, ott fölváltják. Azután próbálkoztam még vagy tíz boltban. Mindenütt ugyanaz a válasz: Nem válónak tízezrest. Késő délután lévén, a bankok már nem voltak nyitva. — Keserű hangulattal mentem haza, zsebemben a vagyont érő bankjeggyel — de éhesen és rongyos cipőben. Megvigasztaltam magára: hát még tűrünk holnapig, holnap már fürödhetünk a sok jóban. Mondanom is fölösleges, hogy boldogító áltmom volt. A tízezres szerepelt benne, mint megváltó csoda. Korán keltem. Alig várom a kilenc órát. Siettem a legközelebb eső bankba. Büszke önérzettel álltam a pénztár elé. Kissé hántott a közönyösség, amivel a pénztáros fogadta azt a kérésemet, hogy váltson föl egy tízezrest. Egykedvűen vette át a nagybankót és elém tett fíz csomó postabankó. — Nem kaphatnék valamelyes kékpénzt? —, kockáztattam meg. — Nem kérem, kékpénzünk, sajnos, nincsen. Most kezdődött meg azután az én kálváriám. A vásárlási kísérleteim minduntalan beleütköztek ebbe a kegyetlenül ridegkijelentésbe: „De csak kékpénzért! “ De mikor nekem tíz korona ára kékpénzem sincsen. Minden zsebem tele volt pénzzel és nem kaptam érte se szalonnát se cukrot, se kávét, se csokoládét — se cipőt. Kétségbeesve nyargaltam mindenfelé, de hiába. Mindenütt kékpénzt kértek tőlem. Szaladtam vissza a bankba, adják vissza a tízezresemet — az legalább kékpénz. Késő. Már nek adták vissza. És most itt állok, jobban mondva futkározok — a zsebemben tízezer korona postapénzzel s éppen azt nem vásárolhatok, amit vásárolni szeretnék. Tegnapi szegénységem tűrhetőbb volt, mint a nini, mert azóta arról kellett meggyőződnöm, hogy én akkor is szegény vagyok, ha pénzem van. A nagybácsi pedig elégedetten azt hiszi, hogy boldoggá tett. (sz. m.) Magyar szemők tantiémjei Színpadi műveink és az élelmiszerszállítás Budapest, október 9. (A Magyarország tudósítójától.) A bábomn nem szüntette meg a színpad nemzetközi vonatkozásait. Mialatt az ellenséges hatalmak állig felfegyverkezvet állottak egymással setemben, midnt az egymással ellenséges szerzők díját nem akadályozta semmiféle front, a színpadi műveik cserei orgiái mér minden blokádon és tenger alatt járó harcokon keresztül zavartalanul tovább folytatódott. In Budapesten egymásután kerültek színre az angolok, oroszok, később a franciák is, viszont külföldi színpadok is bemutatták magyar szerzőik darabjait, különössképpan Amerikáiban, ahos mindig jó ideig piaca volt a magyar színházi termelésnek. Iz most, hogy ,a nemzetközi színpadi jog alól visszanyerte régi érvényét, napirendre került a háború alatt összegyűlt tanttéinek kérdése. Az amerikai színigazgatók a háború alatt valamelyik pénzintézettől ks helyezték letétbe a szerzői tiszteletdíjakat. Ezek az összegek öt év alatt tetemesen megnövekedtek, annyira, hogy a külföldre indult darabok végül valóságos vagyonaikkal juttattak a szerencsés íróknak. Egyedül Drégely Gábor tantiémjei több millió koronára rúgnak a dollár és a magyar korona közötti nagy valutatkülönbség következtében. De Drégelyen kívül még sok más magyar szerző Arabját is előadták, úgy, hogy a töbletdíjakat összegezve. Íróink jelentékenyen Iaileg követelése már nemzetgazdasági szempontból is számításba jön, jelenlegi szomorú pénzügyi helyzetünkben. Munkatársunk Marton Sándor dr.hoz, a szerzők ügyészéhez fordult bővebb felvilágosításért. Marton úr. szívességéből a következőket tudtuk meg: . — A háborús évek alatt Drégely Gábor, Kálmán Imire, Jacobi Viktor, Földes Imre és Szélei Lajos darabjait mutattákbe az amerikai színpadok. A tandemek kiadására vonatkozó tárgyainások, melyek érdekesen kapcsolódnak bele Magyarország égetően fontos élelmezési kérdéseibe. Az amerikai élelmezési misszió ugyanis bizonyos pénzügyi garanciákhoz kötötte a szállítások megindítását és itt — informátorunk szerint — tekintetbe vették a magyar szerzők javára felébe helyezett összeget is. A pénzt az amerikai kormány, mint a hozzánk szállítandó élelmiszerek ellenértékének egy részét le fogja foglalni és szerzőink a magyar kormánytól, a megfelelő valutaátszámítás szerint, hazai pénznemekben fogják megkapni tiszteletdíjaikat. Mindenesetre örvendetes, hogyha már valutánknak nincs értéke, legalább színdarabjainkat megbecsülik. Íróink, akik csak szellemi táplálékot óhajtottak nyújtani a magyar közönségnek, maguk sem sejtették, hogy műveik valaha zsírt, üzlet és konzerveket fognak jut tenni kiürült éléskamráinkba. f dfetyi* MMl A POKOIBAK ^n^ik'n v“ieté-Előadás kezdete este xl’il órakor %m%m mi&i raji Kezdete i^6*kor. Várdoi'fecskék M'rei Adolf íjöS és Zerkovitz Béla ©peretje és a kitűnő uj színházi «jpww és varieté” műsor.—¡ Q eié*cídLíls tEPé&tii&xz 3? ás ccSes féfL €&Tez&oz», Nemzeti RoyalsCabaré: Elsőrangú műsor.Kezd. V'27-kor VI Révai-utcalS gcis utCMÉma V Révai-utca 18 | ROTT ÉS ST2INHARDT P£LL£PT£VEL naponta este 8 órakor előadás ILLATSZERÉSZEK, DROGLISTÁK, GYÓGYSZERÉSZEK ÉSKERESKEDŐK FIGYELMÉBE! Nagybani eladás kizárólag: REPÜLŐ HOLCZER LAJOS- nál Vit., Rákóczi út 18.