Magyarország, 1919. december (26. évfolyam, 168-192. szám)

1919-12-20 / 184. szám

MAGYARORSZÁG -------------1 II !■■■■ ""»■ ................... . ........ ■ 1 II——. .. .1 ■■­! BUDAPEST, 1919 DECEMBER 20. SZOMBAT XXVI. ÉVFOLYAM 184. SZÁM Gyűrű Magyarország körül Magyarország sorsa még a levegőben lóg. Idegen erők és hatalmak a mapik érdekei szerint számolnak vele, mint nu* merussal, melylyel a maguk érdekeit oszt­ják vagy szorozzák. Csődbe jutott min­ den hangzatos eszme, melyet a világhá* ború céljaiként hangoztattak. Világbéke, népek szabadága, népek önrendelkezési joga, minden belefull a nagy osztozkodás körül folyó tülekedésbe. Még úgyszólván háborús állapotok uralkodnak s világszerte még a háború által felborzolt szenvedélyek fűtik a nemzeteket és társadalmi osztályoi­kat, de már úgy fest Európa képe, mintha uj háborúra készülődnének benne. Uj szövetségek alakulnak. A győztes nagy­­hatalmak már keverik a titkos diplomáciai játékok kártyáit s az uj állami alakulatok a nagyhatalmak segítségével keresik a szövetkezések módjait. Mintha soha szó sem esett volna a titkos diplomácia népek sorsát intéző mesterkedései ellen. Mintha sohasem áltatták, ingerelték, izgatták volna az emberiséget a diplomáciai boszor­­kánykonyhák aknamunkáinak hangoztatás­­ával. Hová lettek a wilsoni elvek, amikre az egész háborúskodó világ minden poli­­tikusa és minden hadvezére eskü­dözött? Körülöttünk mindenfelé új hatalmi berendezkedések szövevényein dolgoznak a régi és új államok. Valami új nagy halá­­szatra készülnek. Kötözgetik a hálókat, miket nagy vizekre, kis vizekre vetnek ki , a világesemények nagy óceánjában mi elszigetelve, tehetetlenül vergődünk a ma­­gunk belső nyomorúságai és a magunk belső harcai közt . Mi még odáig sem jutottunk el, hogy egységesen megértsük saját belső bajaink, veszedelmeink nagyságát és a bajok és veszedelmek enyhítésének módjait. Más nemzetek hozzálátnak, hogy belső életük érdekeit összekössék külpolitikai érdek* szférákkal, mi még mindig belső viszályok, harcok, apró*cseprő pártpolitikai versen­­gések özönében nyavalyogva vesztegetjük erőinket. Nálunk még mindig frázisokon lovagolnak a vezető politikusok, mialatt a nemzet erői egyre jobban senyvednek. Ki törődik nálunk külpolitikával? Ki szá­mol itt azzal, hogy belső állami életünk konszolidációja sem állhat be, ha nem gondoskodunk külpolitikai téren belső életünk külső védelméről és jövendőnkre irányzott törekvéseink külső erőkkel való támogatásáról is. Mindaz, ami most népek és nemzetek közt titkosan és nyíltan végbemegy, köve­­telő módon figyelmeztet minket arra, hogy a belső politikai és társadalmi herceg­harcák kicsinyes okainak el kell törpül­­niök a jövendőnkkel összefűződő óriási érdekek előtt. Szinte humoros lenne, ha nem volna olyan halálosan komoly és kegyetlenül szomorú, hogy nálunk még­­mindig egyes emberek cselekedetei, elha­­tározásai, okvetetlenkedései vagy kalan­­dos tervei izgatják a lelkeket. Az egész magyar politika nem áll egyébből, mint átmeneti hangulatokból és e hangulatok* nak pártos viaskodásokra irányzott ki* használásából. Valami végzetszerű szeren­csétlenség, hogy a magyar politika ezek* ben a roppant súlyos időkben sem tud fölemelkedni az események magaslatára s hogy az erők egyesítése még most is­­ csak a politikai vacsorákon elhangzott pohárköszöntők eszméje, ahelyett, hogy csakugyan élő valósággá alakulna ki. Ezalatt pedig körülöttünk folyik a népek és nemzetek szövetkezésének mun­­kája. Még­pedig olyan irányban, hogy Magyarország az alakuló szövetségek ha­­talmi céljainak szánalmas objektuma ma­­rad, ha lomha közömbösséggel nézzük­­ továbbra is a világeseményeket. Kiválnak a szociáldemokraták? Holnap lesz a döntő tanácskozás az internálási rendeletről Nincs érdemleges változás — Bárczy és Peyer nyilatkozata A külügyminiszter az ország gazdasági kimerüléséről Budapest, december 19. (A Magyarország tudósítójától.) A Szo­ciáldemokrata­ párt választmányának tegnap tartott ülése a politikai válság békés megol­dási­ tekintetében nem sok jóval kecsegtet. A párt választmányi tagjai erősen kifogásolták az internálási rendelet új tervezetét, amelyet tegnap kézhezsízett­ek Peyer Károly népjóléti miniszternek és Bárczy István igazságügymi­niszternek és a rendelet kapcsán szóba hozták a kormány p politikáját, különösen a választási agitáció ügyét és a cenzúra­ kérdését. A felszó­lalók részéről erős kritika hangzott el a kor­mány ellen. Végül oda feonkladáltak, hogy a Szociál­demokrata­ pártnak ki kell válni a kon­centrációból, mert a Clerk-féle egyez­mény végrehajtását a történtek u­tán nem­ látják­iztosítottnak. A felszólalókat mindössze Peyer Károly népjóléti miniszter igyekezett csillapítani, aki a mérsékelt álláspontot akarja érvényesíteni és abban a felfogásban van, hogy a kormány súlyos helyzetét nem­­szabad kiválásukkal még súlyosabbá tenni. Ennek a felfogásnak azon­ban kevés talaja van a ma a pártban, és a nép­jóléti miniszter szavai komoly érdemi meg­hallgatásra, illetve elfogadásra nem igen ta­láltak. Peyer nyilatkozata Peyer Károly népjóléti miniszter egyéb­ként a tegnapi tárgyalásokról a következő nyilatkozatot tette előttünk: — A helyzet meglehetősen aggasztó. A Szociáldemokrata­ párt tegnapi választmányi ülésén jóformán az összes felszólalók olyan értelemben szólaltak fel, hogy a Szociál­demokrata­ párt képviselőinek ki kell vál­ni­uk a kormányból, mert nem vállalhatják a felelősséget a dolgokért.­­ Ma és holnap az összes függőben levő kérdésekkel a pártszervezetek foglal­­koznak külön-külön­ és az ő hozzászólásuk és véleményük alapján hozzuk m meg szom­bat este a döntést. Mi nem akarunk el­sietve vagy könnyelműen határozni. Komo­lyan és higgadtan tárgyalunk. A fennforgó ellentétek után kapacitációról azonban szó sem lehet. — Megvallom, álláspontommal a teg­napi pártvezetőségi ülésen jóformán egye­dül állottam. Az én álláspontom és előter­jesztésem az volt, hogy egyelőre maradjunk benn a kormányban, de véleményemmel kisebbségben vagyok és a párt határozata után annak értelmében le kell vonnom a konzekvenciát. Érdemileg nem változik az internálási rendelet A Szociálderitokrata-párt választmánya holnap este is tanácskozik és ezen okvetlenül döntést hoz. Annyival is inkább lehetővé, válik a döntés meghozatala, mert az internálás ügyé­ben az iletékes négy miniszter végre ma meg­állapodott abban, hogy az együttes értekezletet holnap délelőtt tizenegy órakor tartják meg. Annyi bizonyos, hogy sok mindennek kell mig történni ahhoz, hogy megegyezés jöhessen létre, mert nemcsak a szocialisták és a belügy­miniszter között van lényegbevágó nézeteltérés a rendelet tekintetében, de a Demokrata­ párt álláspontját sem fedi egészen a belügyminiszter állásfoglalása.. Beniczky Ödön belügyminiszter úgy lát­szik nem igen akar a már kiadott rendeletén vál­toztatni, legalább előttünk ilyen értelemben nyilatkozott.­ A belügyminiszter ugyanis kijelentette, hogy több érdemmi változtatást tenni, mint amennyit a pót-, illetve a magya­rázó rendelet megtett, nem lehet. Erről a rendeletről pedig Bárczy igazság­­ügyminszternek is az az álláspontja, hogy bi­­­­zonyos kifejezéseket részletesen körülhatárol, érdemben azonban nincs benne semmi enged­­mény. Jr külügyminiszter az ország helyzetéről és a békeszerződésről Bécsből jelentik a Magyar Távirati Iro­dának. A Reichspost Somssich József gróf külügyminiszterrel folytatott beszélgetést kö­zöl. A miiszte Magyarország helyzetéről bebe­szél s a békeszerződésről a többi közt ezt mondta: —’ Magyarország reméli, hogy az an­tant figyelembe veszi jogos kívánságait. Fő­képen azonban azt reméli, hogy az antant számot vet Magyarország nyomasztó gaz­­dasági helyzetével. — Gondolja kegyelmes úr, hogy a béke­­szerződés lényegesen módosítja azokat a ha­ ­ Egyes szám ára 80 fillér

Next