Magyarország, 1919. december (26. évfolyam, 168-192. szám)

1919-12-04 / 170. szám

MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1919 DECEMBER 4. CSÜTÖRTÖK XXVI. ÉVFOLYAM 170. SZÁM Választások A tegnapi minisztertanács a választás­­sok kérdésével is foglalkozott. Ígéretünk van Huszár miniszterelnöktől, hogy a választások tiszták, korrupciótól és ter­­rortól fertőzetlenek lesznek. Bízunk is benne, hogy az a miniszterelnök, aki egyéniségének erejével és rokonszenvével nyerte el eddig a sárvári mandátumot, aki féktelen izgatások, egy fillér vesztege­­tés és hivatali erőszak nélkül — sőt azok ellenére — lett a törvényhozás tagja, ezekért az eszmékért bővül tovább is és biztosít­ja is ellenzékének e garanciákat, amelyekért, mint ellenzéki annyit küzdött. Egy szomorú emlék lebeg előttünk. A forradalmi — soha meg nem történt — választás előkészületeinek riasztó, rut re*»­miniszcenciája. Akkor pártoskodás, el* nyomás, erőszak orgiái készítették elő a „felszabadított“ nép akaratának első meg* nyilvánulását s talán ez is egyik oka volt annak, hogy az erőszak, kérlelhetetlen pártérdek s szemérmetlen hatalmi gége tobzódásának fertőjéből nem is születhet­­ett meg az első alkotmányos, igazi népi képviselet. Akkor rendeletet hoztak arra, hogy a választók összeírását csak a kor* mányon levő pártok képviselői végzik, nyíltan hirdették, hogy a mit­íciós szabad* sága csak a „forradalmi" pártoknak van, ami az ellenzéki­­pártok minden szabad* ságán­ak leplezetlen elnyomatását, legazo* lását jelen­t.:-re. Akkor vak és elvadult nyíltsággal irta a kormány egyik pártjá­ nak Lapja, hogy vigyázzon a polgárság, mert ha nem az ő pártjuk kerül ki több* séggel az urnákból, akkor szétverik a nemzetgyűlést. A terror oly nekiszilajo­­dottan brutális volt, hogy Pápán s más helyeken vérbe fojtották az ellenzék első szervezkedéseit s még egy — kü­önben hozzájuk közel álló — minisztert is leköp* ködött a Kunfiaik, Pogányok hatalmas* kodó népe. Akkor a választást internálási néptörvény, komikus összeférhetetlenségi rendelet előzte meg s gyerkőc*katonák szuronya, bajonettje­­volt a korteskedés argumentuma. Szomorú emlékek ezek, de nagy tanul* ságok. Ily választás csak anarchiát teremt* hét, jobboldali vagy baloldali bolseviz* must, amely romba dönt mindent s ke* resztülgázol a talpraállás, a megújhodás minden lehetőségén, reményén. Tiszta vá­­lasztást követelünk, amelyet nem korrum­­pál a guruló „rubel", de nem fertőz meg a bunkósbot, a bikacsök brutális terrorja, a hivatalos presszió settenkedő szelíd erőszaka sem. Ez­ az ország még lázbeteg — ez a ki­­fejezés a miniszterelnöké — az agitáció, személyi hajsza, osztály vagy felekezeti gyűlölség uszításait, bujtogatását nem bírja ki. Legyen meg a tisztességes agi­­táció teljes szabadsága, de ez az agitáció ne legyen izgató, tömegeket heccelő s a közigazgatást pártérdek és hatalmi ön­­kény helyett a mérséklő igazság vezesse. Ne felejtsük el soha, hogy sorsdöntő napokat élünk. Ma rajtunk a világ szeme, még­pedig ha erre valamikor büszkék vol­­tünk, most szomorúan kell konstatálnunk, hiszen egy levert, szétmarcangolt, feldúlt idegzetű és bomlott szervezetű organiz­­mus látványán csügg ma mindenki tekin­tete. Most kell beigazolnunk, hogy nem egy életképtelen, mételyesvérű, féktelen náció szervi életének bomlási folyamatai Budapest, december 3. (A Magyarország tudósít­ójától.) A teg­napi minisztertanács az aktuális kérdéseken kívül a kommunisták internálási ügyénél is hosszasan foglalkozott. Mint ismeretes, a mi­nisztertanács első felében ezen a tanácskozá­son részt vett Horthy Miklós fővezér is, aki már a tanácskozás ele­jén precizírozta a maga álláspontját. Mikor Horthy elhagyta a minisz­tertanácsot és a vacsoraidő eltelte után újból folytatták a tanácskozást, ismét tárgyalták ezt a kérdést. Peller Károly népjóléti minisz­ter előterjesztését, hogy az internálásokat szüntessék meg, nem fogadták el, hanem azt a határozatot hozták, hogy egy bírókból álló vizsgálóbizottság fogja ezentúl a kommunisták ügyét intézni. A bizottság eljárásának rendjét és a bizottság szervezetét az igazságügymi­niszter, a belügyminiszter és a hadügyminisz­ter képviselői ankéten fogják megbeszélni. A béketárgy­alá­saik ügyében a minisz­tertanács azt a határozatot hozta, hogy megvárják Apponyinak, a békebizottság el­nökének Budapestre érkezését, mert az ő óhajait természetesen respektálni akarják­. A személyek is szóba kerültek, de végleges határozatot nem hoztak. Ma délelőtt igen élénk élet volt a minisz­terelnöki palotában. A royalista párt küldött­sége járt a miniszterelnöknél, de ennek a fo­gadásáról az ukrán követ bemutatkozó láto­gatására elszólították a miniszterelnököt. Az ukrán követ átadta megbízólevelét, amelynek átnyitása alkalmából kölcsönös nyilatkoza­tokat váltottak. A miniszterelnök ezt megelő­zőleg Causey amerikai ezredes tisztelgését fo­gadta, az ukrán követ fogadása után pedig Gorton tábornok, az angol misszió főnöke je­lent meg a miniszterelnöknél, akinek fogadása a szokásos ünnepélyes formaságok között a Gobelin-teremben ment végbe. Gorton tábor­nok után az Országos Nemzeti Párt részéről Ábrahám Dezső, Bartha Albert és Létay Ernő keresték fel a miniszterelnököt. Holnap minisztertanács lesz Értesülésünk szerint holnap délután minisztertanács lesz, melynek tárgysorozatán a választási rendelet módosítása és a béke­ voltak az elmúlt rém­ületes excesszusok, hanem egy energiáktól, fejlődésképes erőktől duzzadó szervezeté, amelynek életösztöne lázad fel a kitörésekben, ami­kor hátán szántottak s végtagjait próbál­ ták leoperálni. Ha most,­­ a rend, nem* zeti élet e visszatérő kezdeti korszakában is a féktelenség fog garázdálkodni: meg* buktunk. Ha öntudatos, fegyelmezett ren* det, erőt, nyugalmat mutathatunk, vissza* nyerhetünk minden elismerést és rokon* szenvet, delegáció tagjainak megválasztása szerepel. A választási rendelet ezen a minisztertanácson újabb megbeszélésre kerül és a rendelet ki­adása csak a legközelebbi napokban várható. Ír pártok képviselői is részt vesznek a békedelegációban Miként megírtuk tegnap, Bandholtz tá­bornok útján megérkezett Huszár Károly mi­niszterelnökhöz a békekonferencia elnökének meghívó levele. A miniszterelnök e levélre rögtön válaszolt is. A magyar békedelegációt Páris elővárosában, Neuillyben a Madrid­­kastélyban helyezik el. Hogy a delegáció mikor indul útnak, az m­ég nincs eldöntve. Mivel nem igaz az, í­­gy az amerikai misszió karácsonyi szünetre el­utazik, nem ez okból, hanem más technikai okból történik mégis az, hogy a delegáció a legjobb esetben három hét múltán mehet csak ki a békekonferenciára. A magyar kor­mány százhatvan tagból álló küldöttséget sze­retne kiküldeni, amelybe beleértetnek termé­szetesen a segédszemélyzet, telefonosok, szik­ratávírók, gépírók és gyorsírók is. Azonban már érkezett egy félhivatalos értesítés, hogy a békekonferencia vezet­ősége e számot magas­nak tartja és legfeljebb nyolcvan tagból álló küldöttséget tart szükségesnek. A kormány előbb beterjeszti a meghívandók névsorát, erre válasz érkezik Párisból és csak azután mehet ki a delegáció. A delegáció elnöke tudvalevően Apponyi Albert gróf lesz, mellette jelentős szerepet fog­nak játszani Bethlen István gróf, Teleki Pál gróf és Giesswein Sándor is. A kormánynak az a szándéka, hogy minden párt egy képviselőjét delegálja a küldött­ségbe és így ebben mint politikai pártképvise­­lők vesznek részt, a Keresztény Nemzeti Egy­ség pártjának, az Országos Nemzeti Pártnak, a Nemzeti Demokratapártnak, az Egyesült Kisgazdapártnak és a Szociáldemokratapárt­nak képviselői is. Képviseletük lesz a Ma­gyarországban élő nemzetiségeknek: romá­noknak, tótoknak, ju­goszlávoknak, németek­nek, sőt vendeknek is. A kormány több oly közéleti férfiút is ki akar küldeni, akik je­­len­es internálva vannak, így esetleg Apáthy István is, s mód indult meg az eljárás, hogy ezek éppen ezért visszanyerjék mozgási szabadságukat. Í1 magyar békedelegáció Huszár is kimegy Meuillybe — Idegen követek a miniszter­­elnöknél — Megalakul a középpárt Egyes szám ára: 80 fülér

Next