Magyarország, 1920. február (27. évfolyam, 28-52. szám)
1920-02-21 / 45. szám
Budapest, 1920. szombat, február 21. MAGYARORSZÁG* Meg kell szűnni az anarchiának Elég volt a gyilkosságokból — Nem lehet túrni ellen-Szamuelyket Jogrend és törvény tisztelet — Huszár miniszterelek itét elmondása a Somogyi gyilkosságról — A nemzetgyűlés mai ülése Budapest, február 20. [A Magyarország tutféfitójától.) Mis az elnöki teremben fidfozli a Ház tisztikara Rakovszkyt, hallcmzik, zajlik a folyosó. A Somogyi Béla tragikus halála, az az ostoba és showrfénylet, amely a forradalmak utórezgéseképpen megrendítette még egyszer, (mindenki úgy reméli: utoljára) a mai nagyon is össze-vissza szaggatott jogrendünket — uralkodik a folyosó hangulatán. Szinte tüntetőleg sietnek a legszélsőségesebb irányok képviselői, hogy hangosan kifejezzék felháborodásukat. Szmrecsányi György, aki az ő temperamentumával sokáig a legszélsőbb jobboldal exponensének látszott, dörögve kel ki a merényletek ellen. — A legközelebbi ülések egyikén felszólalok, — mondja — hogy felhívjak mindenkit, teremtsük meg a társadalmi békét, igyekezniük összeforrani. Konszolidálódjunk! Elég volt a gyülöltségből! A Kisgazdapárt még hangosabb. Be is jelentik, hogy egyik vezérük felszólal a miniszterelnök napirend előtti beszéde után, hogy kifejezze felháborodását és a statárium legkönyörtelenebb alkalmazását követelje. Erre a Keresztény Nemzeti Egyesülés tagjai s a pártonkívüliek között is ilyen mozgalom indul meg. Huszár Károly azonban lebeszéli őket e szándékukról. — Méltóságosabb lesz a demonstráció, ha a miniszterelnök egyedül fejezi azt ki az egész Ház, a kormány s a teljes közvélemény nevében. Ebbe bele is nyugodnak és a pártok elállanak attól, hogy az ő képviselőik is külön kivegyék részüket a deklarációból. Huszár méltósággal tesz eleget e követelésnek. Szavai ércesen csengenek, mondatai pattognak mint az ostor és bizony egyszeregyszer csattanója olyanok lábikráját is éri, akik helyeselnek pathetikus szavának. Már első mondatai után összeüti tapsra a kezeit Andrássy Gyula gróf. Tapsának hatalmas visszhangja támad a pártonkivüliek kis csoportjában. Majd a Kisgazdapárt zárt tömege ad hangot zajos helyeslésének, amikor Prohászka Ottokár félig felállva tapsol, átterjed a helyeslés a baloldalra is. Túri Béla, Grieger, Huber, a papképviselők kezdik, Hermánn Miksa, Rassay Sándor, Klebelsberg Kunó folytatják. Mikor pedig befejezi Huszár beszédét, tapsol mindenki, Friedrich is, sőt Zákány Gyula is, aki az Ébredő Magyarok egyesületének elnöke és Oláh Dániel is. * Azután megkezdődik a bizottsági tagok megválasztása. Unalmasan, monoton tempóban. Beleásítanak az emberek a választások formalitásainak e sivár egyhangúságába. A folyosót apró-cseprő dolgok izgatják imár. A főrendiház karzatát visszakapják a régi főrendek, akik tegnap Wlassics elnöklete alatt követelték a főrendek törvényhozói jogait. Vigiláns bizottságot szerveztek, amely ellenőrzi a nemzetgyűlés munkáját. Bizottságot cím, rang és jelleg nélkül, afféle tiszteletbeli főrendiházat — in portibus infidelium. Fellépésüknek mégis volt valami eredménye. Karzatot kaptak, ahol azonban nem Wlassics, Chorin, Berzeviczy, a grófok és bárók, a vigilánsok, — hanem egy szép, kis asszonyka és egy ismeretlen úr vigyáz a nagy méltósgy főrendek helyett a hazára. A kis képviselőház megcsökkent számú tagja — ugy látjuk — szónokokban kiadja a régi Ház Ciceróinak létszámát. Már az első vitákhoz egész sereg képviselő készül fel. Az ifjak mind szerepelni akarnak. Felszólalásra készül azonban Giesswein Sándor úr, aki szociális reformokat, demokratizmust -kezetet és a nyomor megfékezését a legradikálisabb eszközökkel is. Ma kellett volna benyújtani az ideiglenes államfő jogköréről szóló törvényjavaslatot. Több oldalról kifogásolták azonban a javaslatot. Sokaknak az a véleménye, hogy az ideiglenes államfő hatáskörét ki kell mélyíteni, mert csak árnyékhatalom lenne az, amelyet e javaslat neki 5ztosit. Főként a házfeloszlatás jogát kellene kautéláktól függetlenné tenni s esetleg csak a Kúria és közigazgatási bíróság elnökének hozzájárulásával korlátozni. E vélemény legélénebb szószólója Andrássy Gyula gróf volt s ezért is a benyújtást elhalasztották, egy órára pedig pártközi bizottságot hívtak össze, amelynek véleménye alapján a javaslatot módosítják. * A második szünet alatt a parlamenti újságírók szindikátusa üdvözölte Rakovszky Istvánt. Lenkey Gusztáv meleg és szép beszédére Rakovszky lelkes szeretettel és lendülettel válaszolt. Kijelentette, hogy a sajtó szabadságának komoly híve, azt minden körülmények közt meg is védi. Őt jogtalanul tartják a hírlapírás ellenségének, első képviselői szereplése is a sajtó védelme volt. Kéri a hírlapírókat, hogy minden erejükkel az ellentétek kiegyenlítésére törekedjenek és a gyűlölség mgszüntetésére. Azután sokáig elbeszélgetett a hírlapírókkal. Megdöbbenve fejtette ki felháborodását a Somogyi-eset felett és minden más önkényességen, amelyet megszüntetni, eltiporni a legelső kötelesség. * A Ház ma végre végérvényesen megtalálta a régi képviselőház normális képét. Ma már házszabályvita is volt. Szmrecsányi vetette e kérdést a tárgyalás folyamába s első vitázói: Ernszt, Bottlik, Hornyámszky és Ferdinánd voltak. Természetesen mindannyian, Ernszt praelátiust kivéve, jogászok: Bottlik megyei főjegyző volt, Hornyánszky járásbíró és Ferdinándy jogtanár. A vitácskában természetesen magasan felülemelkedett a Rakovszky régi parlamenti rutinja. Részletes tudósításunk a következő: A nemzetgyűlés mai ülését délelőtt háromnegyed tizenegy órakor nyitotta meg Rakovszky István, a nemzetgyűlés elnöke. Az ülés jegyzőkönyvét Frühwitz Mátyás vezette. A napirenden a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítésén kívül a tanácskozó osztályok kisorsolása és a bizottságok megválasztása szerepelt. A jegyzőkönyv hitelesítése után az elnök jelenti, hogy Ferdinándy Gyula mandátuma ellen petíciót adtak be. /A miniszterelnök nyilatkozata / Ezu huj_t Huszár Károly miniszterelnök /emelhette a szólásra. Azzal kezdte beszédét, h hogy a politikai gyilkosságok hosszú láncolatában, amelyek 1918. október elseje óta történtek Magyarországon, megrendítő újabb eset történt, amely kötelességévé teszi, hogy egész erkölcsi felháborodással, a magyar kormány szavával tiltakozzék az ilyen és hasonló események ellen s elhárítson minden látszatot, mintha bárki volna ebben az országban, akár polgári, akár katonai személy vagy hatóság, aki egy pillanatig is hajlandó volna eltűrni azt, hogy hasonló esetek az országban megismétlődjenek. (Élénk helyeslés és taps minden oldalon.) Somogyi Bélát, a Népszava szerkesztőjét meggyilkolták. Ebben a pillanatban a nyomozás adatai még nem alakultak ki annyira, hogy tájékoztathassa a nemzetgyűlést, sőt aerre is kívánatos, hogy a részletekről beszéljen, de annyit határozottan mondhat, hogy a kormány az összes hatóságokkal egyetértésben mindent el fog követni, hogy a legerélyesebben és a legenergikusabban kikutassa a tetteseket és kézrekerítésük után statáriális bíróság elé állítsa azokat. Ebben az országban végre meg kell szűnnie az anarchiának! Elég volt a gyilkosságokból, elég volt a vérből. Nem akarok — úgymond —■ etlen Szamuellyket látni és nem fogjuk eltűrni, hogy olyan emberek, akiknek a keresztény morálról, tisztességről fogalmuk sincs, keresztény jelszavak ürügye alatt hasonló dolgokat kövessenek el, mint azok, akik az országot vérözönbe borították. Sem a kor - mány, sem a hadsereg, sem a fővezér, sem semmiféle hatóság ebben az országban nem fogja eltűrni, hogy titkos társulatok alakuljanak, amelyek Budapesten és vidéken garázdálkodnak és az ország jó hírnevét és becsületét a külföld előtt bemocskolják. Azok, akik ilyen dolgot tesznek, nem tudják, hogy milyen nagy károkat okoznak az országnak. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés.)] Szükségünk van arra, hogy a forradalmi szenvedélyeket, a minős hajlamokat minden eszközzel letörjük, és a kormánynak szüksége van arra, hogy ebben az ügyben az egész nemzetgyűlés erejére támaszkodjék. (Úgy val Úgy van! Éljenzés minden oldalon.) És én meg vagyok győződve, hogy ennek a nemzetgyűlésnek minden egyes tagja azt vallja, amit én, hogy bíráskodni és büntetni ebben az országban csak a törvényes bíróságnak lehet. Akik ezenkívül önbíráskodást gyakorolnak, azok közönséges gonosztevők, közönséges gyilkosok, akikkel szemben a törvény teljes erejével kell eljárni. (Élénk éljenzés és taps a Háj minden oldalán.) A forradalom első lázas napjaiban történtek és történhettek ilyen események. Én ezeket sem védem, de ezeket esetleg meg lehet érteni. Nem védem azért, mert bűnt bűnnel jóvátenni nem lehet. (Úgy van! Ugy van!) Most azonban minthogy együtt van a nemzetgyűlés ezekkel a sötét hatalmakkal és sötét emberekkel fel kell venni a küzdelmet, bármibe kerüljön is. (Élénk helyeslés.) Ha vannak ilyen sötét hatalmak, akkor azokat fel kell oszlatni, be kell csukni és ha szükség van rá fel kell akasztatni azokat, akik a béketárgyalások napjaiban a magyar nemzet jóhírnevét, becsületét ,z egész világ előtt bemocskolják. (Nagy taps.) Nagy érdeke az országnak, hogy olyan elemek, akiknek sejtelmük sincs arról, hogy ennek az országnak milyen a helyzete a külföld előtt, napról-napra újabb botrányokat ne csinál-] hassanak, ne tüntethessék fel a helyzetet úgy, mintha a kormány vagy bármilyen magyar hatóság ezekkel a bűntényekkel egyetértene. Ennek az országnak egész közönsége és a nemzetgyűlés el van határozva, hogy azoknak a forradalmi módszereknek, amelyek 1918 október óta napirenden vannak, véget fognak vetni. (Élénk helyeslés és taps minden oldalon.) Jogrendre, törvénytiszteletre és a törvények uralmára van itt szükség. Helyre kell állítani az állami rendet éstin 11 3