Magyarország, 1920. február (27. évfolyam, 28-52. szám)

1920-02-21 / 45. szám

Budapest, 1920. szombat, február 21. MAGYARORSZÁG* ­ Meg kell szűnni az anarchiának Elég volt a gyilkosságokból — Nem lehet túrni ellen-Szamuelyket Jogrend és törvény tisztelet — Huszár minisztere­lek itét elmondása a Somogyi gyilkosságról — A nemzetgyűlés mai ülése Budapest, február 20. [A Magyarország tutféfitójától.) Mis az elnöki teremben fidfozli a Ház tisztikara Rakovszkyt, hallc­mzik, zajlik a folyosó. A Somogyi Béla tragikus halála, az az ostoba és sh­owrfénylet, amely a forradalmak utórez­géseképpen megrendítette még egyszer, (min­denki úgy reméli: utoljára) a mai nagyon is össze-vissza szaggatott jogrendünket — ural­kodik a folyosó hangulatán. Szinte tüntetőleg sietnek a legszélsősége­sebb irányok képviselői, hogy hangosan ki­fejezzék felháborodásukat. Szmrecsányi György, aki az ő temperamentumával sokáig a legszélsőbb jobboldal exponensének látszott, dörögve kel ki a merényletek ellen. — A legközelebbi ülések egyikén felszó­lalok, — mondja — hogy felhívjak mindenkit, teremtsük meg a társadalmi békét, igyekez­niük összeforrani. Konszolidálódjunk! Elég volt a gyülöltségből! A Kisgazdapárt még hangosabb. Be is jelentik, hogy egyik vezérük felszólal a mi­niszterelnök napirend előtti beszéde után, hogy kifejezze felháborodását és a statárium legkö­nyörtelenebb alkalmazását követelje. Erre a Keresztény Nemzeti Egyesülés tagjai s a pártonkívü­liek között is ilyen mozgalom in­dul meg. Huszár Károly azonban lebeszéli őket e szándékukról. — Méltóságosabb lesz a demonstráció, ha a miniszterelnök egyedül fejezi azt ki az egész Ház, a kormány s a teljes közvélemény nevében. Ebbe bele is nyugodnak és a pártok el­állanak attól, hogy az ő képviselőik is külön ki­vegyék részüket a deklarációból. Huszár méltósággal tesz eleget e követe­lésnek. Szavai ércesen csengenek, mondatai pattognak mint az ostor és bizony egyszer­egyszer csattanója olyanok lábikráját is éri,­­ akik helyeselnek pathetikus szavának. Már első mondatai után összeüti tapsra a kezeit Andrássy Gyula gróf. Tapsának ha­talmas visszhangja támad a pártonkivü­liek kis csoportjában. Majd a Kisgazdapárt zárt tömege ad han­got zajos helyeslésének, amikor Prohászka Ottokár félig felállva tapsol, átterjed a he­lyeslés a baloldalra is. Túri Béla, Grieger, Huber, a papképviselők kezdik, Hermánn Miksa, Rassay Sándor, Klebelsberg Kunó foly­tatják. Mikor pedig befejezi Huszár beszédét, tapsol mindenki, Friedrich is, sőt Zákány Gyula is, aki az Ébredő Magyarok egyesüle­tének elnöke és Oláh Dániel is. * Azután megkezdődik a bizottsági tagok megválasztása. Unalmasan, monoton tempó­ban. Beleásítanak az emberek a választások formalitásainak e sivár egyhangúságába. A folyosót apró-cseprő dolgok izgatják i­­már. A főrendiház karzatát visszakapják a régi főrendek, akik tegnap Wlassics elnöklete alatt követelték a főrendek törvényhozói jo­gait. Vigiláns bizottságot szerveztek, amely ellenőrzi a nemzetgyűlés munkáját. Bizottsá­got cím, rang és jelleg nélkül, afféle tisztelet­beli főrendiházat — in portibus infidelium. Fellépésüknek mégis volt valami eredménye. Karzatot kaptak, ahol azonban nem Wlassics, Chorin, Berzeviczy, a grófok és bárók,­­­ a vigilánsok, — hanem egy szép, kis asszonyka és egy ismeretlen úr vigyáz a nagy méltós­­gy főrendek helyett a hazára. A kis képviselőház megcsökkent számú tagja — ugy látjuk — szónokokban kiadja a régi Ház Ciceróinak létszámát. Már az első vitákhoz egész sereg képviselő készül fel. Az ifjak mind szerepelni akarnak. Felszólalásra készül azonban Giesswein Sándor úr, aki szo­ciális reformokat, demokratizmust -kezetet és a nyomor megfékezését a legradikálisabb esz­közökkel is. Ma kellett volna benyújtani az ideigle­nes államfő­ jogköréről szóló törvényjavasla­tot. Több oldalról kifogásolták azonban a javaslatot. Sokaknak az a véleménye, hogy az ideiglenes államfő hatáskörét ki kell mé­lyíteni, mert csak árnyék­hatalom lenne az, amelyet e javaslat neki 5­­­ztosit. Főként a házfeloszlatás jogát kellene kautéláktól füg­getlenné tenni s esetleg csak a Kúria és köz­­igazgatási bíróság elnökének hozzájárulásá­val korlátozni. E vélemény legélén­ebb szó­szólója Andrássy Gyula gróf volt s ezért is a benyújtást elhalasztották, egy órára pedig pártközi bizottságot hívtak össze, amelynek véleménye alapján a javaslatot módosítják. * A második szünet alatt a parlamenti új­ságírók szindikátusa üdvözölte Rakovszky Istvánt. Lenkey Gusztáv meleg és szép beszé­dére Rakovszky lelkes szeretettel és lendület­tel válaszolt. Kijelentette, hogy a sajtó sza­badságának komoly híve, azt minden körül­mények közt meg is védi. Őt jogtalanul tart­­­ják a hírlapírás ellenségének, első képviselői szereplése is a sajtó védelme volt. Kéri a hír­lapírókat, hogy minden erejükkel az ellen­tétek kiegyenlítésére törekedjenek és a gyű­­lölség mgszüntetésére. Azután sokáig elbeszélgetett a hírlapírók­­­kal. Megdöbbenve fejtette ki felháborodását a Somogyi-eset felett és minden más önké­nyességen, amelyet megszüntetni, eltiporni a legelső kötelesség. * A Ház ma végre végérvényesen megta­lálta a régi képviselőház normális képét. Ma már házszabályvita is volt. Szmrecsányi ve­tette e kérdést a tárgyalás folyamába s első vitázói: Ernszt, Bottlik, Hornyám­szky és Fer­­dinánd­ voltak. Természetesen mindannyian, Ernszt praelátiust kivéve, jogászok: Bottlik megyei főjegyző volt, Hornyánszky járásbíró és Ferdinándy jogtanár. A vitácskában ter­mészetesen magasan felülemelkedett a Ra­kovszky régi parlamenti rutinja. Részletes tudósításunk a következő: A nemzetgyűlés m­ai ülését délelőtt három­negyed tizenegy órakor nyitotta meg Rakovszky István, a nemzetgyűlés elnöke. Az ülés jegyzőköny­vét Frühwitz Mátyás vezette. A napirenden a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítésén kívül a tanács­kozó osztályok kisorsolása és a bizottságok meg­választása szerepelt. A jegyzőkönyv hitelesítése után az elnök je­lenti, hogy Ferdinándy Gyula mandátuma ellen pe­tíciót adtak be. /A miniszterelnök nyilatkozata / Ezu huj_t Huszár Károly miniszterelnök /emelhette a szólásra. Azzal kezdte beszédét, h hogy a pol­itikai gyilkosságok hosszú lánco­latában, amelyek 1918. október elseje óta tör­téntek Magyarországon, megrendítő újabb eset történt, amely kötelességévé teszi, hogy egész erkölcsi felháborodással, a magyar kormány szavával tiltakoz­zék az ilyen és hasonló események ellen s elhárítson minden látszatot, mintha bárki volna ebben az ország­ban, akár polgári, akár katonai sze­mély vagy hatóság, aki egy pillana­tig is hajlandó volna eltűrni azt, hogy hasonló esetek az országban megismétlődjenek. (Élénk helyeslés és taps minden oldalon.) Somogyi Bélát, a Népszava szerkesztőjét meggyilkolták. Ebben a pillanatban a nyo­mozás adatai még nem alakultak ki annyira, hogy tájékoztathassa a nemzetgyűlést, sőt aerre is kívánatos, hogy a részletekről beszéljen, de annyit határozottan mondhat, hogy a kormány az összes hatóságokkal egyetértésben mindent el fog követni, hogy a legerélyesebben és a legener­­gikusabban kikutassa a tetteseket és kézrekerítésük után statáriális bí­róság elé állítsa azokat. Ebben az országban végre meg kell szűnnie az anarchiának! Elég volt a gyilkosságokból, elég volt a vérből. Nem akarok — úgymond —■ etlen­ Szamuellyket látni és nem fogjuk­­ eltűrni, hogy olyan emberek, akiknek a keresztény morálról, tisztességről fogalmuk sincs, keresztény jelszavak ürügye alatt hasonló dolgokat köves­senek el, mint azok, akik az orszá­got vérözönbe borították. Sem a kor­ - mány, sem a hadsereg, sem a főve­zér, sem semmiféle hatóság ebben az országban nem fogja eltűrni, hogy titkos társulatok alakuljanak, ame­lyek Budapesten és vidéken garázdál­kodnak és az ország jó hírnevét és becsületét a külföld előtt bemocs­­kolják. Azok, akik ilyen dolgot tesznek, nem tudják,­ hogy milyen nagy károkat okoznak az or­szágnak. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés.)] Szükségünk van arra, hogy a forradalmi szenvedélyeket, a mi­nős hajlamokat minden eszközzel letörjük, és a kormánynak szüksége van arra, hogy ebben az ügyben az egész nemzetgyűlés ere­jére támaszkodjék. (Úgy val Úgy van! Éljen­zés minden oldalon.) És én meg vagyok győ­ződve, hogy ennek a nemzetgyűlésnek min­den egyes tagja azt vallja, amit én, hogy bíráskodni és büntetni ebben az országban csak a törvényes bíróságnak lehet. Akik ezen­kívül önbíráskodást gyakorolnak, azok kö­zönséges gonosztevők, közönséges gyilkosok, akikkel szemben a törvény teljes erejével kell eljárni. (Élénk éljenzés és taps a Háj min­den oldalán.) A forradalom első lázas napjaiban tör­téntek és történhettek ilyen események. Én ezeket sem védem, de ezeket esetleg meg lehet érteni. Nem védem azért, mert bűnt bűnnel jóvátenni nem lehet. (Úgy van! Ugy van!) Most azonban minthogy együtt van a nemzet­gyűlés ezekkel a sötét hatalmakkal és sötét emberekkel fel kell venni a küzdel­met, bármibe kerüljön is. (Élénk helyeslés.) Ha vannak ilyen sötét hatalmak, akkor azokat fel kell oszlatni, be kell csukni és ha szükség van rá fel kell akasztatni azokat, akik a béketárgyalások napj­aiban a magyar nemzet jóhírnevét, becsületét ,­z egész világ előtt bemocskolják. (Nagy taps.) Nagy érdeke az országnak, hogy olyan elemek, akik­nek sejtelmük sincs arról, hogy ennek az or­szágnak milyen a helyzete a külföld előtt, napról-napra újabb botrányokat ne csinál-] hassanak, ne tüntethessék fel a helyzetet úgy, mintha a kormány vagy bármilyen magyar hatóság ezekkel a bűntényekkel egyetértene. Ennek az országnak egész közönsége és a nemzetgyűlés el van határozva, hogy azoknak a forradalmi módszereknek, amelyek 1918 október óta napirenden vannak, véget fognak vetni. (Élénk helyeslés és taps minden olda­lon.) Jogrendre, törvénytiszteletre és a tör­vények uralmára van itt szükség. Helyre kell állítani az állami rendet és­t­in­ 11 3

Next