Magyarország, 1920. február (27. évfolyam, 28-52. szám)

1920-02-01 / 28. szám

Budapest, 1920. vasárnap, február 1 MAGYARORSZÁG végén azután a nyugatmagyarországi kérdésre tért át és­­kijelentette, hogy „Német-Nyugatma­­gyarország" birtoka Ausztriára nézve életszükség­let és róla sohasem mondhat le. Mataja dr. ke­­reszttényszocialista a kancellár fejtegetései ellen szólalt fel. Amerika érzelmei az antant iránt nem változtak meg • Páris, január 31. (A Magyar Távirati Iroda szikratávirata a budapesti rádió­állomás útján.) Mainzból jelentik a Havas-ügynökségnek: Allén tábor­nok, a megszállott területeiken levő amerikai csapatok főparancsnoka látogatást tett De­­f­oute tábornoknál. Allen tábornok egy újság­író előtt a következő nyilatkozatot tette: — A szövetségesek közti viszony a leg­bensőbb. Nagyon jól megértik egymást. A mi fő megbízottunk részt vesz a szövetségesközi bizottság ülésein és az üléseken majdnem minden úgy megy, mintha az Egyesült­ Álla­mok ratifikálták volna a békeszerződést. Egyébként az Egyesült­ Államok belső politi­kai és párthatalmi indokokból még nem ír­tuk alá a békeszerződést, érzelmeik Francia­­ország és szövetségeseik iránt nem változtak. Németország helytelenül cselekszik, ha a mi késedelmünkből az antantra nézve kedvezőb­ben következtetéseket von le. A németek nem értik meg a mi indokainkat. Reuter tengernagyot szabadon bocsátották . London, január 31. Londonból jelentik, hogy a Globe értesülése szerint Reuter német tengernagyot szabadon­­bocsájtották és m­ár hazautazott Népországba. Reuter tengernagy volt a Seapaflow öbölben in­ternált német flotta parancsnoka, amelyet sze­mélyzete elsülyesztett. Az angolok elsülyesztés után a tengernagyot az egész személyzettel együtt elfogták. A­ssiriai osztozkodás London, január 31. (A M. T. I. szikratávirata a budapesti rádió­állom­ás útján.) A Reuter-ügynökség je­lenti: freijrut kiürítését január 19—22-ig fe­jezték be az angol csapatok, amelyek most már az egész vidéket kiürítették. Takács Janka írta: LAKATOS LÁSZLÓ — Ez az élet . . . így — mondta a férfi, azután elhallgatott. — Mit akart ezzel mondani — kérdezte a lány. — Semmit . . . hm . . . Azaz, hogy semmi jót. — Szégyelje magát. Hiszen magának két kis­lánya van. — És feleségem is. Ne felejtsük el: fele­ségem is van. Különben is azt, amit az imént mondtam, csak úgy elméletileg értettem. — Utálatos — mondta a lány. Hátat for­dított a férfinak és ment át az ő kertjükbe a másikba. — Igaz — szólt utána a férfi — estére átjönnek ugy­e hozzánk? A lány megállt, kicsit a kerítésnek dőlt. — Estére? . . . Még nem tudom. Ha apukáék nem lesznek nagyon álmosak. A férfi most a kerítés felé sompolygott. — Jöjjenek át. Jöjjenek át kis Janka... A feleségem is nagyon fog örülni maguknak. Markában egy rózsát gyűrt, gyömöszölt. A láto ii hirtelen a lány feje fölé emelte kezét és a rózsaleveleket egyenként hullatta Takács Janka hajára, kócos, fekete fiús hajára. II. Langyos délutánon a kis hegy oldalán sétáltak Rátóti meg Takács Janka. Kicsit elfá­radtak. Leültek a szagos főben, a férfi felöltő­jét a lány alá terítette. — Tulajdonképen . . . Tulajdonképen nem furcsa, hogy mi így kószálunk mindig kettesben? Tulajdonképen nekem két kis­gyermekem volna, meg egy feleségem is. Maga­­pedig s , a Az ördögbe, is, hogy lehet valaki olyan átkozottul tizennyolc éves, mint maga, Takács Janka? — Hagyjon már. Most vakációm van és ilyenkor nem szoktam gondolkozni. Hiszen tudja. A kislány bokára húzta pettyes nyári perbálszoknyáját. Rátóti megkínálta őt szamócával. A lány szájába vett hármat, de az egyiket — pedig már az ajkán volt — visszatömte a férfi szájába. — Mit faggat? . . . Ostoba . . . Nekem is meg lehet a magam gusztusa . . . Tudja, mindig nagyon értelmetlen kis tacskók ug­ráltak körülöttem a tánciskolában. Maga az első férfi, akivel találkoztam . . . Hogy csalá­dos? . . . Istenem ... És aztán csak nem gondolja, hogy szeretem magát? — De én magát. — Kérem. Hagyja az izetlenkedéseit . . . Már megmondtam sokszor. Mit akar tőlem?... Nesze itt ez a cserebogár. Vigye haza Babszi­nak. Igaz, miért a nagyobbik lányt kényezte­tik Babszinak, miért nem a kisebbiket? — Mert amikor a világra jött, nem sej­tettük, hogy kis húga is fog születni a Babszi­nak. Igazán nem sejtettük. — Akkor szerették egymást a feleségével. — Nagyon — mondta a férfi mély, őszinte hangon. A lány most igazán meghökkent. — Maga szerette valamikor Marikát? —• Nagyon — ismételte a férfi konokul. — De hiszen akkor . . . Rátóti maga gazember. Hogyan nem lehet egy nőt végig szeretni az életen. Ha engem egyszer elfelej­tene valaki, ha kihűlnék a szívében ... A lány hátravágódott. Arcát betakarta két kezével. — Magát mindig tudnám szeretni... Mindig . . . mindig ... — mondta Rátóti az izgalomtól kicsit érdes hangon. Takács Janka felpattant. — Mién is szeret engem? Nem vagyok külömb Marikánál. Maga még nem író vagy, művész Rátóti, akinek szabad a házasságból is más nő után kívánkozni. Csak nem mond­ja, hogy szellemi szükséglete vagyok magá­nak. Egyszerű kis perszona vagyok. Most tizennyolc éves, de tíz év múlva két kis gye­rek mamája és gömbölyű . . . gömbölyű mint Marika. Senki sem vagyok. Miért szeret hát? — Mert szeretem. Azután nem szóltak egymáshoz, Takács Janka később egy szál sárga mezei virágot tűzött Rátóti sűrű hajába, oda, ahol az már kicsit őszülni kezdett.­­ — Csacsi. Virágos csacsi — kiáltotta a lány és vihogva leszaladt az országidra. A férfi előbb karra vette felöltőjét. Azután úgy futott a lány után. Nem szaladt olyan könnyen, mint az és arca a futástól sötét­vörös lett, amikor utólérte Jankát. De azért nagyon fiatalosnak akart látszani. Reszelte a lihegést. — Kis pajtásom, — kezdte, — kicsiny pajtásom . . . Takács Janka nem hagyta, hogy foly­tassa. — Igaz, — mondta, — a jövő héten el­utazom a tengerre. Ne tartóztasson. Úgyis hiába volna. Meg aztán nem maga elől szö­köm. Utazom. Utazom. És a lány éles, porzó lépésekkel futott a fehér országúton. A férfi — karján a felöltő, szájában a sárga mezei virág —­ alig tudta utolérni, i­tt III. Takács Janka nem utazott el, de két hét múlva új szomszéd érkezett a kis nyaralóba. Schobernénak hívták, a haja sárgára volt festve és Marika azt állította, hogy biztosan kóristanő vagy kávéházi kasszisleány, nincs is ura, csak úgy hívja magát assszonynak... s Csak októberben lesz szabad a cukorforgalom Maximális ár helyett — irányárak — Nem korlátozzák a répatermelés felhasználását — Külföldi cukorimport — A Hitelbank száz vagyon cukrot vásárolt a csehektől Budapest, január 31. (A Magyarország tudósítójától.) A cukor­­forgalom szabályozásáról és a cukor szabad forgalmáról elterjedt hírek nem fedik a kor­mány szándékát, mert az a hír, hogy a cukor­­forgalmat már most szabaddá teszik, kissé korai. A háromnapos cukorankét jegyzőköny­vei már elkészültek és a tanácskozáson el­hangzott vélemények alapján készül el a cu­kor forgalmáról, s a cukorrépa termeléséről a rendelet, amely már a legközelebbi időkben nyilvánosságra kerül. Értesülésünk szerint a kormány csak az 1020. évi répatermés­­ről s ennek megfelelően az 1020—1821. évi cukortermelés szabadforgalmáról fog intézkedni. A kormány intézkedése abban csúcsoso­dik ki, hogy 1920-ban a termelőnek szabad lesz bár­minő célra termelni répát, tehát nemcsak cukor, hanem szeszgyártás, takarmányozás céljaira is. A termelő a répát annak a cukorgyárnak adhatja majd el, ame­lyiknek akarja és a cukorgyárnak is szabad el­határozásától függ, hogy melyik termelővel akar szerződést kötni. A belföldi termelés felhasználásának, il­letőleg értékesítésének korlátozása előrelátha­tólag csak úgy fog történni, hogy a kormány miután a termelésből már biztosította a saját hasznát, i. .­t meg fogja állapítani a cukor irányárait s nem köti maximális árakhoz az eladást. Illetékes helyen a cukorbehozatalt illető­leg úgy számítanak, hogy már valutáris szem­­pont­ból is megnehezül a behozatal, de szük­ség esetén még a kincstár, illetőleg a pénz­ügyigazgatóság fogja végezni a behozatalt. Ami a mostani cukorbehozatalt illeti, megírtuk, hogy a pénzügyminiszter a nagyobb fogyasztási szövetkezeteken kívül az áruüzlet­­tel foglalkozó nagyobb pénzintézeteknek is adott cukorbehozatalra engedélyt, de mindezideig egyetlenegy intézetnek sem sikerült behozni cukrot, részben valutáris okokból, amelyek lehetet­lenné teszik a fix cukorárakat, részben pedig azért, mert az egyetlen ország, amelyiknek cukorfeleslege volna és ahonnan cukrot ex­portálni lehetne, Csehország Magyarországnak nem ad cukrot. Értesülésünk szerint a Magyar Általános Hitelbanknak sikerült ugyan a legutóbbi na­pokban a cseh kormánnyal száz vagyon cu­kor behozatalára megállapodni, de csak azzal a kikötéssel, hogy megszállott területre viszi a cukrot. Ennek a kikötésnek megfelelően francia katonák kíséretében már elindult két huszon­öt-huszonöt kocsiból álló vonat, amelyet Bu­dapesten keresztül, Szegedre irányítottak. Szegeden átveszik a cukrot és ebből a cukor­­mennyiségből a pénzügyminiszter húsz száza­­lékot kötött ki magának, úgy hogy valamelyes mennyiség esetleg mégis el­juthat Budapestre. A cukor ára 87 korona 25 fillér Csehország­

Next