Magyarország, 1920. február (27. évfolyam, 28-52. szám)
1920-02-01 / 28. szám
Budapest, 1920. vasárnap, február 1 MAGYARORSZÁG végén azután a nyugatmagyarországi kérdésre tért át éskijelentette, hogy „Német-Nyugatmagyarország" birtoka Ausztriára nézve életszükséglet és róla sohasem mondhat le. Mataja dr. kereszttényszocialista a kancellár fejtegetései ellen szólalt fel. Amerika érzelmei az antant iránt nem változtak meg • Páris, január 31. (A Magyar Távirati Iroda szikratávirata a budapesti rádióállomás útján.) Mainzból jelentik a Havas-ügynökségnek: Allén tábornok, a megszállott területeiken levő amerikai csapatok főparancsnoka látogatást tett Defoute tábornoknál. Allen tábornok egy újságíró előtt a következő nyilatkozatot tette: — A szövetségesek közti viszony a legbensőbb. Nagyon jól megértik egymást. A mi fő megbízottunk részt vesz a szövetségesközi bizottság ülésein és az üléseken majdnem minden úgy megy, mintha az Egyesült Államok ratifikálták volna a békeszerződést. Egyébként az Egyesült Államok belső politikai és párthatalmi indokokból még nem írtuk alá a békeszerződést, érzelmeik Franciaország és szövetségeseik iránt nem változtak. Németország helytelenül cselekszik, ha a mi késedelmünkből az antantra nézve kedvezőbben következtetéseket von le. A németek nem értik meg a mi indokainkat. Reuter tengernagyot szabadon bocsátották . London, január 31. Londonból jelentik, hogy a Globe értesülése szerint Reuter német tengernagyot szabadonbocsájtották és már hazautazott Népországba. Reuter tengernagy volt a Seapaflow öbölben internált német flotta parancsnoka, amelyet személyzete elsülyesztett. Az angolok elsülyesztés után a tengernagyot az egész személyzettel együtt elfogták. Assiriai osztozkodás London, január 31. (A M. T. I. szikratávirata a budapesti rádióállomás útján.) A Reuter-ügynökség jelenti: freijrut kiürítését január 19—22-ig fejezték be az angol csapatok, amelyek most már az egész vidéket kiürítették. Takács Janka írta: LAKATOS LÁSZLÓ — Ez az élet . . . így — mondta a férfi, azután elhallgatott. — Mit akart ezzel mondani — kérdezte a lány. — Semmit . . . hm . . . Azaz, hogy semmi jót. — Szégyelje magát. Hiszen magának két kislánya van. — És feleségem is. Ne felejtsük el: feleségem is van. Különben is azt, amit az imént mondtam, csak úgy elméletileg értettem. — Utálatos — mondta a lány. Hátat fordított a férfinak és ment át az ő kertjükbe a másikba. — Igaz — szólt utána a férfi — estére átjönnek ugye hozzánk? A lány megállt, kicsit a kerítésnek dőlt. — Estére? . . . Még nem tudom. Ha apukáék nem lesznek nagyon álmosak. A férfi most a kerítés felé sompolygott. — Jöjjenek át. Jöjjenek át kis Janka... A feleségem is nagyon fog örülni maguknak. Markában egy rózsát gyűrt, gyömöszölt. A láto ii hirtelen a lány feje fölé emelte kezét és a rózsaleveleket egyenként hullatta Takács Janka hajára, kócos, fekete fiús hajára. II. Langyos délutánon a kis hegy oldalán sétáltak Rátóti meg Takács Janka. Kicsit elfáradtak. Leültek a szagos főben, a férfi felöltőjét a lány alá terítette. — Tulajdonképen . . . Tulajdonképen nem furcsa, hogy mi így kószálunk mindig kettesben? Tulajdonképen nekem két kisgyermekem volna, meg egy feleségem is. Magapedig s , a Az ördögbe, is, hogy lehet valaki olyan átkozottul tizennyolc éves, mint maga, Takács Janka? — Hagyjon már. Most vakációm van és ilyenkor nem szoktam gondolkozni. Hiszen tudja. A kislány bokára húzta pettyes nyári perbálszoknyáját. Rátóti megkínálta őt szamócával. A lány szájába vett hármat, de az egyiket — pedig már az ajkán volt — visszatömte a férfi szájába. — Mit faggat? . . . Ostoba . . . Nekem is meg lehet a magam gusztusa . . . Tudja, mindig nagyon értelmetlen kis tacskók ugráltak körülöttem a tánciskolában. Maga az első férfi, akivel találkoztam . . . Hogy családos? . . . Istenem ... És aztán csak nem gondolja, hogy szeretem magát? — De én magát. — Kérem. Hagyja az izetlenkedéseit . . . Már megmondtam sokszor. Mit akar tőlem?... Nesze itt ez a cserebogár. Vigye haza Babszinak. Igaz, miért a nagyobbik lányt kényeztetik Babszinak, miért nem a kisebbiket? — Mert amikor a világra jött, nem sejtettük, hogy kis húga is fog születni a Babszinak. Igazán nem sejtettük. — Akkor szerették egymást a feleségével. — Nagyon — mondta a férfi mély, őszinte hangon. A lány most igazán meghökkent. — Maga szerette valamikor Marikát? —• Nagyon — ismételte a férfi konokul. — De hiszen akkor . . . Rátóti maga gazember. Hogyan nem lehet egy nőt végig szeretni az életen. Ha engem egyszer elfelejtene valaki, ha kihűlnék a szívében ... A lány hátravágódott. Arcát betakarta két kezével. — Magát mindig tudnám szeretni... Mindig . . . mindig ... — mondta Rátóti az izgalomtól kicsit érdes hangon. Takács Janka felpattant. — Mién is szeret engem? Nem vagyok külömb Marikánál. Maga még nem író vagy, művész Rátóti, akinek szabad a házasságból is más nő után kívánkozni. Csak nem mondja, hogy szellemi szükséglete vagyok magának. Egyszerű kis perszona vagyok. Most tizennyolc éves, de tíz év múlva két kis gyerek mamája és gömbölyű . . . gömbölyű mint Marika. Senki sem vagyok. Miért szeret hát? — Mert szeretem. Azután nem szóltak egymáshoz, Takács Janka később egy szál sárga mezei virágot tűzött Rátóti sűrű hajába, oda, ahol az már kicsit őszülni kezdett. — Csacsi. Virágos csacsi — kiáltotta a lány és vihogva leszaladt az országidra. A férfi előbb karra vette felöltőjét. Azután úgy futott a lány után. Nem szaladt olyan könnyen, mint az és arca a futástól sötétvörös lett, amikor utólérte Jankát. De azért nagyon fiatalosnak akart látszani. Reszelte a lihegést. — Kis pajtásom, — kezdte, — kicsiny pajtásom . . . Takács Janka nem hagyta, hogy folytassa. — Igaz, — mondta, — a jövő héten elutazom a tengerre. Ne tartóztasson. Úgyis hiába volna. Meg aztán nem maga elől szököm. Utazom. Utazom. És a lány éles, porzó lépésekkel futott a fehér országúton. A férfi — karján a felöltő, szájában a sárga mezei virág — alig tudta utolérni, itt III. Takács Janka nem utazott el, de két hét múlva új szomszéd érkezett a kis nyaralóba. Schobernénak hívták, a haja sárgára volt festve és Marika azt állította, hogy biztosan kóristanő vagy kávéházi kasszisleány, nincs is ura, csak úgy hívja magát assszonynak... s Csak októberben lesz szabad a cukorforgalom Maximális ár helyett — irányárak — Nem korlátozzák a répatermelés felhasználását — Külföldi cukorimport — A Hitelbank száz vagyon cukrot vásárolt a csehektől Budapest, január 31. (A Magyarország tudósítójától.) A cukorforgalom szabályozásáról és a cukor szabad forgalmáról elterjedt hírek nem fedik a kormány szándékát, mert az a hír, hogy a cukorforgalmat már most szabaddá teszik, kissé korai. A háromnapos cukorankét jegyzőkönyvei már elkészültek és a tanácskozáson elhangzott vélemények alapján készül el a cukor forgalmáról, s a cukorrépa termeléséről a rendelet, amely már a legközelebbi időkben nyilvánosságra kerül. Értesülésünk szerint a kormány csak az 1020. évi répatermésről s ennek megfelelően az 1020—1821. évi cukortermelés szabadforgalmáról fog intézkedni. A kormány intézkedése abban csúcsosodik ki, hogy 1920-ban a termelőnek szabad lesz bárminő célra termelni répát, tehát nemcsak cukor, hanem szeszgyártás, takarmányozás céljaira is. A termelő a répát annak a cukorgyárnak adhatja majd el, amelyiknek akarja és a cukorgyárnak is szabad elhatározásától függ, hogy melyik termelővel akar szerződést kötni. A belföldi termelés felhasználásának, illetőleg értékesítésének korlátozása előreláthatólag csak úgy fog történni, hogy a kormány miután a termelésből már biztosította a saját hasznát, i. .t meg fogja állapítani a cukor irányárait s nem köti maximális árakhoz az eladást. Illetékes helyen a cukorbehozatalt illetőleg úgy számítanak, hogy már valutáris szempontból is megnehezül a behozatal, de szükség esetén még a kincstár, illetőleg a pénzügyigazgatóság fogja végezni a behozatalt. Ami a mostani cukorbehozatalt illeti, megírtuk, hogy a pénzügyminiszter a nagyobb fogyasztási szövetkezeteken kívül az áruüzlettel foglalkozó nagyobb pénzintézeteknek is adott cukorbehozatalra engedélyt, de mindezideig egyetlenegy intézetnek sem sikerült behozni cukrot, részben valutáris okokból, amelyek lehetetlenné teszik a fix cukorárakat, részben pedig azért, mert az egyetlen ország, amelyiknek cukorfeleslege volna és ahonnan cukrot exportálni lehetne, Csehország Magyarországnak nem ad cukrot. Értesülésünk szerint a Magyar Általános Hitelbanknak sikerült ugyan a legutóbbi napokban a cseh kormánnyal száz vagyon cukor behozatalára megállapodni, de csak azzal a kikötéssel, hogy megszállott területre viszi a cukrot. Ennek a kikötésnek megfelelően francia katonák kíséretében már elindult két huszonöt-huszonöt kocsiból álló vonat, amelyet Budapesten keresztül, Szegedre irányítottak. Szegeden átveszik a cukrot és ebből a cukormennyiségből a pénzügyminiszter húsz százalékot kötött ki magának, úgy hogy valamelyes mennyiség esetleg mégis eljuthat Budapestre. A cukor ára 87 korona 25 fillér Csehország