Magyarország, 1920. május (27. évfolyam, 105-129. szám)
1920-05-30 / 129. szám
r Budapest, 1920. vasárnap, má§ns 3fl. X A-O 7ÁROK8 Z JKO PESTI LEUELEK Nemzetgyűlési divat Szidják Pestet a nemzetgyűlésben Már a peleskei jegyző is szidttt. Valós igaz, hogy Pest nem a kedves emberek városa. Már a kereskedők is elfelejtettek mosolyogni, akik-h. régi Kerepesi-után kéndörzsölgetve fogadták a vevőt. A nők akkor nyájaskodnak, ha ez foglalkozásuk. Azok a kacskaringós, karikás káromkodások, amelyek a múlt századbeli magyarokba a Bach-i korszakiban rekedtek és később a laktanyák környékén virágzottak, nem igen hallhatók a pesti utcáikon; a káromkodó ember hamar megszelídül , de ez a pesti nép nem juhászkodik, nem enyhül még akkor sem, ha már túlesett a durvaságon. A villamoson fegyencek utaznak, az ideán nyitott kés van a járókelők összetalálkozó tekintetében, a kávéház előtt mindenkit megvető, ócsárló, üres arcok ülnek, a lófuttatáson azokkal találkozol, akik a kedves, régi lókó,pereknek a csizmatisztítói se lehetnének, női társaságban ebédelni vagy vacsorázni a korcsmában erős egy embernek tanácsos, a divatos szoknyát talán sehol se méregetik oly rövidre a hölgyeik, mint a pesti utcán, mérgelődés környékezi a hazafit, hogy egyetlen elborult arcot sem látni a városban a keserves béke miatt, a városvégi vagyonlakókat legfeljebb az idegenek látogatják meg, mint egykor a vándorló cigányok táborait, a honfibánat kávéházi verekedéssé fajul, a Dunaparton vidáman köszöntgetik egymást a sétálók, kétértelmű viccek a szél szárnyain mennek, a színésznők pletykahordozói kiválóan fontos férfiak, az öngyilkosokat a csodabogarak gyűjtői tartják számon, az újságok unalmasak, mert térhiány miatt kiszorult belőlük a nagyvárosi szoknyák fülledtsége, a legszemtelenebb emberek lettek népszerűek a korzón, egyetlen jó verset nem írnak nemzeti szerencsétlenségünkről: az írók szalmát csépelnek, szónokolnak, s a patkányok elszaporodtak a városban és csak azok tudnak még sírni, akiknek ez a mesterségük. Pest sohase volt kedves város. De kívánatos, mint a vérbelit, fehérmaju menyeske, akinek csintalanságairól mindenki beszél, mégis boldogan kezet csókolnak a férfiak. Mindig azok szidták legalaposabban Pestet, akik Budára még házasodni se jártak s ha néhány napig távol voltak városuktól, gyötrelées vágyat éreztek. A kultúrát, amelyről annyit álmodozott a régi boldog magyar, Pesten fémjelezték, bármennyit bosszankodtunk ezen mi vidéki fik. A színházban itt táncolnak legjobban, mindenki nagyságos úrnak érezheti magát az emberforgatagban, ha tegnap szabadult is ki a tömlőéből, az orvosok nagyszerűen gyógyítanak, a fiskálisok világhíresek, a kis portásnak is saját fürdőszobája van, a boltosok találékonyak, a rendőr vigyáz a rendre, az úrinép kellemetes, a lámpások reggelig égnek, a kísérlet nem jöhet be a házmester miatt, a villamoson óra alatt eljuthatni a város legtávolibb részébe is, a fővárosi tanítók és tisztviselők lenézik az államiakat, a nők oly műveitek, mint akármelyik színházi újság, a hordár udvariasan köszön az utcasarkon, a fogadós kezében tartott kalappal kérdezi étvágyadat, a bérkocsisoh italosan vár rád naphosz■szant, a majam (Klók megesküsznek, hogy feleséged a legszebb asszony, a leányok tisztelettel hallgatják politikai eszméidet a mulatóban, az újságban dicsérettel olvasod reggel a neved, ha szemtanúja voltál egy életmentésnek, csupa hírneves, országos férfiak köpködnek a kávéházi kertben, rád segítik akabátodat és harminckét aranyfogát mutatja a temetésrendező, amikor búcsút vettél a várostól. Krssdy Gyula. MAGYAR ELEK PESTHISTÓRIÁK Páratlanul kedves történetek a két-ős főváros múltjából. Kónya Sándor A Athenaeum gyönyörű többszínű boritékában — Lián Ára 30 korona 80 fillér Nem lehet Budapesten építkezni Nincs épületfa — A cseh kormány visszavonta az összes kiviteli engedélyeket Csak „jó valutáért** adnak el fát Budapest, május 29. (A Magyarország tudósítójától.) A főváros szomorú lakásviszonyait még súlyosabbá teszi az a körülmény, hogy belátható időn belül nincs kilátás építkezésre. A téglagyárak horribilis árai amúgy is megnehezítik az építést, de ami egyenesen katasztrofálissá tehzi a helyzetet az, hogy épületfát nel is lehet a megszállt területekről behozni. Ismeretes, hogy a magyar fatermelő vállalatok ipartelepei,, gőzfűrészei jórészt a csehek által megszállott területen vannak. Az itt felhalmozott készletekből május elsejéig még lehetett behozni fát. Most azonban arról értesülünk, hogy a cseh kormány az összes kiviteli engedélyeket visszavonta. Néhány jelentősebb mennyiségre vonatkozó kiviteli engedély revízió alatt van és ezekre olyan exportárakat állapítottak meg, amelyek mellett a magyar kormány nem engedheti meg a behozatalt, mert ez annyira megdrágítaná az építési költséget, hogy a jelen viszonyok között senki sem vállalkozhat arra, hogy ezzel a drága fával építsen. Egy köbméter épületfáért 1200 márkát állapított meg a cseh kormány, úgy hogy egy vagyonba a feladóállomás 24.000 márkába kerülne, ami magyar koronára átszámítva, lehetetlen árat ad. Ilyen körülmények közt építeni nem lehet, a magyar kormány nem is engedheti meg a behozatalt, mert a normális idők köbméterenkénti 250—300 koronás árával szemben az új árak abszurd helyzetet teremtenek. Tűzifáért átlag háromezer koronát kell fizetnünk vagyononként. Ebből még lehet valamit behozni, mert a magyar kormány és cseh kormány közötti kompenzációs megállapodások megkönynyítik a tűzifa forgalmát. A cseh kormánynak az az intézkedése, hogy az összes kiviteli engedélyeket visszavonta, az ottani fapiacon 15—20 százalékos áresést idézett elő. A fakészletek roppantul fölszaporodtak, az összes raktárak és ipartelepek tele vannak fával és mivel nem szállíthatók, az ár természetesen lanyhul. Hogy a cseh kormány mikor változtatja meg azt az álláspontját, hogy „csak egészséges valutáért** enged ki fát, egyelőre tudni nem lehet, annyi azonban bizonyos, hogy ilyen körülmények között Budapesten az építkezés nem kezdődhet meg. Mindent drágít a főváros Mit tárgyalnak a szerdai ülésen Budapest, május 29. (A Magyarország tudósítójától.) A főváros törvényhatóságibizottságát helyettesítő legközelebbi tanácsülés június 2-án, szerdán délután négy...úripffor lesz az új városházán. Az ülés napirendjén több fontos ügy szerepel. A Magyar Koronához címzett óbudai fővárosi épület bérbeadását sterczellenő tanácsnok referálja és a városgazdasági ügyosztály azt a javasltot teszi, hogy az épületet öt évre adják bérbe a XI. kerületi keresztény társaskörnek. Sallay Árpád tanácsnok a Magyar Fornérgyár telekbérlete ügyében tesz olyan irányú előterjesztést, hogy a szóbanlevő telket évi 62.000 korona bér ellenében három évre adja bérbe a főváros a magyar Fornérgyárnak. Irényi Dezső tanácsnok a svábhegyi fogaskerekű vasút részvénytársaság viteldíj emelés iránti kérelmét ismerteti. A svábhegyi fogaskerekű vasút r.-t. május 10-én fordult a tanácshoz azzal a kérelemmel, hogy ez év június elsejétől az üzemi anyagok folytonos emelkedésére való tekintettel a közlekedési díjat felemelhesse átlag harminc százalékkal. A tanács helyt adott a fogaskerekű vasút kérelmének és mielőtt az új díjszabást jóváhagyás végett felterjeszti a kereskedelemügyi minisztériumhoz, bemutatja a közgyűlést helyettesítő tanácsülésnek. A Krisztina tér—Vöröskereszt kórházi omnibuszjáratot a közlekedési ügyosztály javaslatára a tanács beszüntette és ugyanekkor a társaskocsik díjszabását olyan módon változtatta meg, hogy este nyolc óra után az utazás négy koronába kerül. Ez az intézkedés utólagos jóváhagyását kéri a szerdai ülésen a tanács. Marker Aladár tanácsnok az állatvásári és közvágóhídi hatósági díjaknak, valamint a hűtődíjaiknak és a helyiségek béreinek június elsejétől való fölemelése tárgyában tesz előterjesztést. A díjemelés átlag 100%-os és az ilyképpen lefolyó összeg kilencmillió koronával növeli a főváros bevételeit. Csupor József tanácsnok a közegészségügyi ügyosztály ama indítványát terjeszti elő, hogy írjon fel a főváros a munkaügyi és népjóléti miniszterhez, az 1920. évi közkórházi költségvetés jóváhagyása és ápolási díj megállapításának sürgős elintézése ügyében. A vízszolgáltatási szabályrendelet meghos "rszabbítása és a vízdíjak felemelése kérdését Városy Gyula tanácsnok ismerteti. A tanács azt indítványozza, hogy a vízszolgáltatási szabályrendelet érvényét hosszabbítsák meg egy évre, a vizáruhat pedig július elsejétől emeljék fel olyanképpen, hogy a víz ára a főváros egész területén köbméterenként 2 korona legyen. Kéri a tanács továbbá a közgyűlést helyettesítő tanácsüléstől, hogy a március hó elsejétől felemelt gáz és elektromos világítási árak felemelését hagyja jóvá. Sztankovits Szilárd tanácsnok több átírási és engedelmi díj iránti felebbezést ismertet. NAPKÖZBEN A fogpiszkálóg" Detektivtört érpiff 'Az Átvizsgáló Bizottság aüfösee csöngetett, a melléje beosztott detektív névtelenül a szobába lépett. — Pifffe — monda az elnök, miután előbb gondosan körülnézett a szomszédos szobában, nehogy valaki a beszélgettést kihallgassa. — Piff, ma egy fontos feladatot. bízok magára. Este hatig le kell törnünk a fogpiszkáló-uzsorát. *— Le fogjuk törni, elnök úr! — össze fogja gyűjteni az adatokat, kiszámítja, mennyibe szabad kerülni a mai árak mellett egy fogpiszkálónak s fülön csipi a lánckereskedőt, aki ezt a fontos közszükségleti cikket uzsoraáron juttatja el a fogyasztókhoz. Este hatkor várni fogom. — Itt leszek, elnök úr, Piff, a híres detektív, hazament a lakására s félóra múlva börkötényesen, fogpiszkálókészitő-inasnak öltözve jött ki az utcára, úgy átváltozott, hogy a saját édesanyja se ismert volna rá. Délelőtt már szorgalmasan faragta a lögpiszkálókat a gyár műhelyében, de arra is jutott ideje, hogy vidéki kereskedőnek öltözve, a gyár irodájába is benézzen. Itt ügyesen megvizsgálta a főkönyveket s miután az önköltségi árakkal tisztába jött, ismét hazasietett a lakására s ügynöknek álcázva, nagyobb fogpiszkáló-megrendelést tett a gyár igazgatójánál. Mikor a számlát a kezébe nyomták, hangtalanul fölnevetett: a vállalat — mint gyorsan kiszámította — kétszáz százalékot nyert az eladott fogpiszkálókon. Piff újra hazament s csakhamar közvetítő kereskedőnek öltözve állított be egy ismert fogpiszkálónagykereskedőhöz. Hamarosan megkötötte a nagykereskedővel az alkut, aztán ismét visszatért a lakására s pár perc múlva sikerült hordárjelmezben állt az engrossista boltja elé. Nem hiába várt: egy fogpiszkáló kiskereskedő mindjárt ebéd után megvette az egész árut s kézikocsin elszállittatta a saját raktárába. Piff kerékpárra kapott, elgázolt néhány villamoskocsit, felfordított egy autót s észrevétlenül besurrant a lakásába, ahonnan grófnak öltözködve, hanyag eleganciával lépett ki a körútra. Egyenesen a kiskereskedőhöz hajtatott s miután a lakájnak öltözött másik detektív a fogatból kisegítette, belépett a hajlongó kalmár boltjába. — Nagy ebédet hendezek — mondta blazilian s monokliját hanyagul a balszemébe csapta — s temészetesen szükségem van fogpiszkálókba. Ezt vendégeim tásadalmi helyzete megköveteli. Van Chaktábhon olyan fogpiszkáló, amit előkelő ködökben használni lehet? Már hogyne volna, kegyelmes uram, mondta.• kiskereskedős a gróf elé rakta az árut, amit dielőtt a nagykereskedőnél vásárolt. — Mi az odha egy kötegnek? kérdezte az álgróf. A kalmár megmondta az árat s Piff gyorsan kiszámította, hogy a fogpiszkáló, mióta a gyárbólkerült, kerek kétezer koronávaldrágább. 3