Magyarország, 1920. augusztus (27. évfolyam, 182-206. szám)
1920-08-07 / 187. szám
Budapest, 1920. szombat, augusztus ?. MAGYARORSZAG 3 — Az Istenért dobjátok ki. Azt fellelte, hogy még este, amikor jött, kidobták. Másnap sürgöny érkezett Károlyitól nagynénimhez. Körülbelül emlékszem a szövegére, így szólt: — Legnagyobb politikai ellenfelem tragikus halála alkalmából fogadja Nagyméltóságod részvétemet. Lengyel: A grófnő kiket tartott annak idején a merénylet háta mögött álló felbujtóknak? Almássy Denise: Kétségkívül Károlyi Mihályt és környezetét. letről?Török: Mit tud az özvegy grófnő a merényTanú: Azt mondta, nem igen emlékszik semmire, csak arra, hogy a középsőnek, — Dobónak — fekete szeme volt. Úgy gondolja azonban, hogy felismerni nem tudja.Ugyanazok voltak az impressziói, mint nekem JY : Kihallgatás egy éa múlva Török: Kihallgatta-e önt a rendőrsé és mikor? Almássy: A gyilkosság napjáÍ""vagy éjjelén Szentkirályi Béla és néhány rendőrtisztviselő künn volt. Azután nem UlHéTit semmi, egész 1919. szeptember 5-ig, amikor Gyulán két detektív jelent meg nálam él Röviden figyelmeztettek, hogy kitérhetek a vallomás elöl, mert megszállott területen vagyok. Kijelentettem, hogy nem fogom megtagadni a vallomást, sőt Pestre is felutazom. Október elején érkeztem meg, telefonáltam a rendőrségre, azt mondták, hogy jöjjek másnap vagy harmadnap Nagy Károlyhoz. Csodálkozásomnak adtam kifejezést, mert azt hittem, sürgős a dolog. Másnap vagy harmadnap délután fél négy órakor kihallgattak, majd még néhányszor folytatólagosan ugyancsak a rendőrségen, azután néhai Kovács vizsgálóbíró. Török: Tehát körülbelül egy évig semmiféle komoly lépés nem történt? Tanú: Nem. Török: Méltóztalik gondolni, hogy az akkori kormány, ha a legkisebb mértékben akarta volna, meg tudta volna álllapítani, hogy kik a bűnösök? Tanú: Azt hiszem, nem is kellett volna megállapítani. Nyilván bizonyosan tudta. Lévai: Először Pogány vagy Horvát-Sanovits vonta felelősségre Tiszát ? Almássy: Horvát, nem. Pogány vagy Dobó. Hogy melyik, nem tudom. Legtöbbet Pogány és Dobó beszéltek. Horvát-Sanovits főleg nekem mondogatta, hogy álljak félre. Pogányról láttam, hogy nyugodtan o&loz. Horvát nem célozhatott olyan nyugodtan, mert ráugrottam. Négyen is lehettek a merénylők, de csak hiszem. Feltételezem azt is, hogy volt egy messzebbről jövő lövés is. Mikor a merénylők felelősségre vonták Tiszát, teljes hidegvérrel,megfontolt szándékkal megbízásból tették. Ez kitörölhetetlen meggyőződsem.“ Dobó vitatkozik Ezután Dobó tett megjegyzéseket a grófnő vallomására, azt vitatva, hogy a tanú őt ■ nem ismerte fel. Az első alkommal két lövés volt, nem három. Én egy általátt fin nem lőtt énemért a ,,sperkafini“ is zárva volt)' Kérem megvizsgálni a gráf hő látóképességét és emlékezőképességét arra, hogy egy év után .. Tárgyalásvezető: Rendreutasitom. Maga meri indítványozni más elmebeli állapotának megvizsgálását! Tegnapelőtt még lázban volt, most pedig nagyon jól emlékszik mindenre? Arra is hivatkozik, hogy ittas volt. Almássy grófnő Dobó észrevételeire ezt feleli: Tudom, hogy amit mondtam, az agy van. Amire azt mondtam, hogy úgy emlékszem, az is úgy van. Sztanykovszky a grófnő tanúvallomására megjegyzi, hogy ő Dobót nem látta lőni. Másodízben két vagy három lövést hallott. A vádlottak Károlyiról Lengyel Zoltán védő kéri a vádlottaktól megkérdezni azt, hogy mit szólnak ahhoz, grófnő határozóban Károlyi Mihályt nevezi hogy a meg, mint olyat, aki a háttérben állott. Tárgyalásvezető: A szembesítést elrendelem. Hüttner: Nem tudok erre a kérdésre válaszolni, mert nekem semmi tudomásom, sőt támogatható sejtésem sincs arról, hogy Károlyi Mihály ehhez a dologhoz hozzányúlt volna. De még arról sem tudok, hogy előzetesen tudott volna a dologról. Sztanykovszky a kérdésre kijelenti, hogy erről a dologról nem tud semmit. Dobó: Én nem voltam olyan összejövetelen, ahol a nagyurak voltak, engem csak az intézkedők preparáltak. Almássy grófnő elmondja, hogy Dobón, amikor dulakodott vele, nem érzett alkoholszagot. Ezután a bíróság elrendeli a tanú megesketését. Tíz perc szümat után a tárgyalásvezető kihirdeti, hogy a hadügyminiszter rendelettel eltiltotta Sztanykovszky zászlóst a nemzeti hadsereg egyenbajának viselésétől. Sztanykovszkynak tehát holnaptól fogva nem szabad egyenruhával, rendfokozattal a tárgyaláson megjelenni. A társalkodónő kihallgatása Ezután envelkedett Csermák Rezsőnének, a Roheim-család társalkodónőjének lehallgatása. Csermákné elmondta, hogy a vádlottakat nem ismeri. Elmondja az október harmincegyedikén történteket, elsősorban Gärtner riogatását. Ezután a délutáni cseprényőkről többek közt ezeket mondja: LWjtíü ''tffargittal láttuk, amint a csendőröktől elvették a fegyvert. Három-négy csendőr volt ott, négy katona ment le hozzájuk. Lehetséges, hogy többen is voltak. A csendőrök nem fejtettek ki ellent állást s a lefegyverzés után elmentek. Ekkor egyszerre előtte termett egy katona. megkérdezte, mit történik itt. katona azt mondotta: Csak nem ítél egy magyar katonától t fr" Felismeri jiíítanykovszkyt Ez a katona nincs a vájtffoltak között. A főlépcsőn három katoinm ment fel. Egyet határozottan felismert a hallban állók közül. Ez Sztanykovszky, akinél szintén látott Mannlichert. Ezután elmondja a tanú, hogy miként szólították fel Tiszát a fegyver letételére. Nem tudja, mennyi lövés eshetett, de sok, olyan volt, mint mikor a gépfegyver ropog. Amikor Tisza a földön feküdt, még akkor is belélőttek. Hogy ki, azt nem látta. Négynél több lövés történhetett. Dobót nem ismeri fel, mert felülről oldalt látta. A tárgyalásvezető elrendeli a tanúnak a grófnővel való szembesítését. A grófnő ugyanezeket mondja, amiket előbb mondott. Csermáknjt megesketik vallomására. Kihallgatják Tisza inasát Dömötör László.Ilpisza István inasa a követikező tanu. Látlhatja ÍTi beteg ember, szív- és tüdőbaja van. Aüeanor nagy részletességgel adja elő a történteket , egy és 2 és 2 között autón érkezett csoportról is tud, akikkel Tisza szintén beszélt. Tárgyalásvezető: Nézze meg a vádlottakat, van-e közöttük valaki. Dömötör előbb révedező pillantással a hallgatóságot nézi hosszan végig, majd megnézi a vádlottakat és így szól: —■ Ezeket már láttam Szubián kapitány ur szobájában és a helyszínen is szembesítve voltaim velük. Dömötör elmondja, hogy mikor Tisza délután kiment a betörők elé a hallba, ő rosszul lett és a szalonból a hálószobába ment. Ott durrogásokat hallott, de nem tudja, hányat. Mikor magához tért, a kegyelmes úr erősen vérzett, de még élt. A katonák közül akkor már nem látott senkit. Nem látta, hogy két katona visszajött. Tárgyalásvezető kérdésére elmondja, hogy nem ismeri fel a vádlottakban a tetteseket. Nem lehetet telefonálni, pedig rögtön megpróbálta. A központ jelentkezett, de nem kapcsolt. Mikor megtörtént a gyilkosság, megszólalt a csengő és nagyon sokan érdeklődtek, hogy mi történt Tiszával. A védők kérdései jfán a bíróság Dömötört vallomására megeskejjte. A szobaleány A következő tanú Veszély Margit, aki Rohenmék szolgálatában állott a^W^lkosság napján, ő is látta, íjbgy október^OT-én fegyveres katona ajtóst bejönni délelőtt három a villába egy civillel. A civiln^tfrtner volt. Mikor kijöttek Tiszáról, Gärtner azt mondotta: — Ugye nem bántottam a kegyelmes urat. Én régi imádója vagyok. Most ebédeljen meg nyugodtan. Délután négy órakor katonai autóval érte fognak jönni. Tárgyalásvezető: Hallotta azt, hogy katonai autóval? Veszély: Igen. Elmondja azután, hogy a kaput a négy katonaruhás ember nyomta be. A pinceablakon át leste Csernyáknéval, hogy szerelik le a csendőröket és látta, amikor kivitték őket. Csernyákné azt is mondta: Jaj, megint katonák vannak itt. Meg is kérdezte, miit akarnak. Azt mondták: — A csendőröket elvitték, mi fogunk itt rendet csinálni. Az a katona, aki ő vele beszélt, szőke hajú és kékszemü Volt, Horvát-Szanovics. Megesketik. / V A villatulajdonos és a fia Azutáni Roheimi Gamu földbirtokost hallgatják ki, aki előadja, JfÚgy féltizenkettőkor tanúja volt egy párbeszédneek. Egy magas, szikár ember, bacsuzó félhol^.^a kegyelmes asszonytól, így szólt: — Legyen egészen nyugodt, minket a Nemzeti Tanácsból küldtek ki, én a kegyelmes úr régi imádója vagyok. A délutáni eseményekről nem tud , semmit. ” Róheim Samu után, akinek megesketését nem kívánják, fia, Róheim Géza dr. etnográfus kérői sorra. A délelőtti dolgokról úgy vall, mint az apja; délután ő nem volt otthon. Sztupka dr. őrnagy hadbiró jelenti hogy Szamosi Armand önként jelentkezett ezután, tanúként. Szamosi előadja, hogy kinn volt az eset után a helyszínen, amikor egy fiatal tüzér hadnagy jött és megkérdezte, hogy meghalt-e a kegyelmes úr. Megmondottuk neki, hogy igen. Erre a hadnagy azt mondta, hogy Linder parancsörlisztje és mutatott egy szolgálati jegyet is, amelyen ez a név volt: Sas László. A hadügyminisztérium és a kormány nevében jött részvétét kifejezni. Elutasították. Tudja, hogy ugyancsak Sas László szerepelt a Magyar Bank elkommunizálói között is. Ezután az elnök a tárgyalás folytatását holnap reggel kilenc órára halasztotta. Vasárnap lesz vége a bojkottnak Teleki Pál gróf nyilatkozata • A vifetők / beismerik a kudarcot?" Bécsből jelentik: Immár befejezet tény, hogy a Magyarország ellen szervezett bojkottot hét heti időtartam után megszapítjuk. A német-osztrák szakszervezeti bizottság erre vonatkozóan a következő távlift.IM-fa: „Noha Magyarországon még nem kielégítő a helyzet, a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség vezetősége az általános helyzet alapján elhatározta, hogy augusztus 8-án félbeszakítja a bojkottot. Tessék a szükséges intézkedéseket megtenni. Részletesebb közléseket manif”rtumban teszünk." Az Arbeiter Zeitung, amely a lap élén közli a tárviratot, kénytelen hosszabb cikkben beismerni, hogy a bojkott vereséggel végződött. Azt az ülést, amelyen a bojkott befejezését formálisan elhatározták, ma délelőtt meg, mégpedig az osztálk szakszervezetek tartották vezetőinek gyűléseivel kapcsolatosan. Bécs lakossági nagy örömmel fogadta a bojkott megszüntetését. * Teleki Pál gróf miniszterelnök a Magyarország munkatársa előtt a bojkott megszüntetéséről ma a következőképpen nyilatkozott: — Én is hallottam arról, hogy a bojkott, megszűnik. Addig azonban, amíg ténnyé nemválik, helyezkedjünk várakozó álláspontra. Majd kilencedikén, ha a megszüntetés tényleg bekövetkezett, beszélhetünk róla. Annyit mindenesetre mondhatok, hogy nagyon örülök, ha véget ért, de ha nem szüntetik meg, azt sem bánjuk. Ránk nézve eddig sem jelentett különöt szerencsétlenséget, s inkább másoknak védi kárára. Itt említjük meg, hogy a magyar kormány elhatározta, hogy megengedi a zöldség és gyümölcsfélék kivitelét Ausztriába. Az ellenforradalom vezére az augusztusi pucsról Horváth Győző százados Friedrich ellen A népbiztos-per mai napja A1 nétdí&tosok bűnpörének mai huszonnegyedik napján átSőnek Horvát Károlyné gyüjtöfogházi dijndíj kot, jfálé Ferenc délivasuti hivatalnokot, Miltényi Ernőt’Máv. főfelügyelőt, Mommer Győzőt és Erzsébetet hallgatták ki, mire szünet következeptfct Szünet után Varga É^flPO^utüszerészt hallgatták ki^a terroristák Jyj HiSti ínségeire vonatkozólag. Bodócsi Tstséa»Wy Tibor műegyetemi hallgatók ugyan* csak a terroristák kegyetlenségéről tettek vallomást. Majd Horváth Győző századosnak, az ellenforradalom vezérének tanúvallomása következett, ki ézt mondotta, hogy az ellenforradalom már a Károlyi kormány alatt szervezkedett Pogány szélsőséges viselkedése miatt, később pedig a kommunista rendszer eledfordult- 1919 áprilisában volt kitűzve az ellenforradalom kitörésének első dátuma, ez azonban Friedrich taktikázása miatt meghiúsult. — Elkövettem azt a hibát — mondja Horváth százados, — hogy bíztam Friedrichben. További vallomása során Dormándy ezredessel és Lovászy Mártonnal való kapcsolatáról beszél, hallotta, hogy Stromfeld és Haubrich is ellenforradalmi érzelműek, azonban velük nem állott összeköttetésben. Az ellenforradalom kitörésére azután május 4-ikét állapították meg, mikor is hajnali négy órakor egy repülőgép bomba ledobásával adott volna jelt. A június 24-iki ellenforradalmat az ö terád szerint csinálták. Az augusztusi puccsot Kormos rendőrfelügyelő hajtotta végre, ugyancsak az ő tervei szerint és mindenki más, aki az augusztusi puccs végrehajtását magának vindikálja, valótlant állt. A következő tanú Dét főorvos, a gyüjtőfogház állapotáról tesz vallomást. Végül Bárány iy Sándor posta- és táviró-főfelügyelő mondotta el, hogyan történt március huszadikán a posta megszállása. Ezután az elnök a tárgyaló folytatását hónap reggel kilenc órára halasztotta,