Magyarország, 1920. augusztus (27. évfolyam, 182-206. szám)

1920-08-07 / 187. szám

Budapest, 1920. szombat, augusztus ?. MAGYARORSZAG 3 — Az Istenért dobjátok ki. Azt fellelte, hogy még este, amikor jött, kidobták. Másnap sürgöny érke­zett Károlyitól nagynénimhez. Körülbelül emlék­szem a szövegére, így szólt: — Legnagyobb politikai ellenfelem tragikus halála alkalmából fogadja Nagyméltóságod rész­­v­étemet. Lengyel: A grófnő kiket tartott annak idején a merénylet háta mögött álló felbujtóknak? Almássy Denise: Kétségkívül Károlyi Mihályt és környezetét. letről?Török: Mit tud az özvegy grófnő a merény­Tanú: Azt mondta, nem igen emlékszik sem­mire, csak arra, hogy a középsőnek, — Dobónak — fekete szeme volt. Úgy gondolja azonban, hogy felismerni nem tudja.­Ugyanazok voltak az im­pressziói, mint nekem JY : Kihallgatás egy é­a múlva Török: Kihallgatta-e önt a rendőrsé és mikor? Almássy: A gyilkosság napjá­Í""vagy éjjelén Szentkirályi Béla és néhány rendőrtisztviselő künn volt. Azután nem UlHéTit semmi, egész 1919. szeptember 5-ig, am­ikor­ Gyulán két detektív je­lent meg nálam él Röviden figyelmeztettek, hogy kitérhetek a vallomás elöl, mert megszállott területen vagyok. Kijelentettem, hogy nem fogom megtagadni a val­lomást, sőt Pestre is felutazom. Október elején érkeztem meg, telefonáltam a rendőrségre, azt mondták, hogy jöjjek másnap vagy harmadnap Nagy Károlyhoz. Csodálkozá­somnak adtam kifejezést, mert azt hittem, sürgős a dolog. Másnap vagy harmadnap délután fél négy órakor kihallgattak, majd még néhányszor folyta­tólagosan ugyancsak a rendőrségen, azután néhai Kovács vizsgálóbíró. Török: Tehát körülbelül egy évig semmiféle komoly lépés nem történt? Tanú: Nem. Török: Méltóztalik gondolni, hogy az akkori kormány, ha a­ legkisebb mértékben akarta volna, meg tudta volna álllapítani, hogy kik a bűnösök? Tanú: Azt hiszem, nem is kellett volna meg­állapítani. Nyilván bizonyosan tudta. Lévai: Először Pogány vagy Horvát-Sanovits vonta felelősségre Tiszát ? Almássy: Horvát, nem. Pogány vagy Dobó. Hogy melyik, nem tudom. Legtöbbet Pogány és Dobó beszéltek. Horvát-Sanovits főleg nekem mondogatta, hogy álljak félre. Pogányról láttam, hogy nyugodtan o&loz. Horvát nem célozhatott olyan nyugodtan, mert ráugrottam. Négyen is le­hettek a merénylők, de csak hiszem. Feltételezem azt is, hogy volt egy messzebbről jövő lövés is. Mikor a merénylők felelősségre vonták Tiszát, teljes hidegvérrel,­­megfontolt szándékkal meg­bízásból tették.­­ Ez kitörölhetetlen meggyőződsem.­­“ Dobó vitatkozik Ezután Dobó tett m­egjegyzéseket a grófnő vallomására, azt vitatva­, hogy a tanú őt ■ nem is­merte fel. Az első a­lkommal két lövés volt, nem három. Én egy általátt fin nem lő­tt énemért a ,,sper­­kafini“ is zárva volt)' Kérem megvizsgálni a gráf hő látóképességét és emlékezőképességét arra, hogy egy év után .. Tárgyalásvezető: Rendreutasitom. Maga meri indítványozni más elmebeli állapotának megvizs­gálását! Tegnapelőtt még lázban volt, most pe­dig nagyon jól emlékszik mindenre? Arra is hi­vatkozik, hogy ittas volt. Almássy grófnő Dobó észrevételeire ezt feleli: Tudom, hogy amit mondtam, az agy van. Amire azt mondtam, hogy úgy emlékszem, az is úgy van. Sztanykovszky a grófnő tanúvallomására meg­jegyzi, hogy ő Dobót nem látta lőni. Másodízben két vagy három lövést hallott. A vádlottak Károlyiról Lengyel Zoltán védő kéri a vádlottaktól meg­kérdezni azt, hogy mit szólnak ahhoz, grófnő határozóban Károlyi Mihályt nevezi hogy a meg, mint olyat, aki a háttérben állott. Tárgyalásvezető: A szembesítést elrendelem. Hütt­ner: Nem tudok erre a kérdésre vála­szolni, mert nekem semmi tudomásom, sőt támo­gatható sejtésem sincs arról, hogy Károlyi Mihály ehhez a dologhoz hozzányúlt volna. De még arról sem tudok, hogy előzetesen tudott volna a dologról. Sztanykovszky a kérdésre kijelenti, hogy erről a dologról nem tud semmit. Dobó: Én nem voltam olyan összejövetelen, ahol a nagyurak volta­k, engem csak az intézke­­dők preparáltak. Almássy grófnő elmondja, hogy Do­bón, amikor dulakodott vele, nem érzett alkoholszagot. Ezután a bíróság elrendeli a tanú megesketését. Tíz perc szümat után a tárgyalásvezető kihir­deti, hogy a hadügyminiszter rendelettel eltiltotta Sztany­­kovszky zászlóst a nemzeti hadsereg egyen­­ba­jának viselésétől. Sztanykovszkynak tehát holnaptól fogva nem sza­bad egyenruhával, rendfokozattal a tárgyaláson megjelenni. A társalkodónő kihallgatása Ezután envelkedett Csermák Rezsőnének, a Roheim-család társalkodónőjének lehallgatása. Csermákné elmondta, hogy a vádlottakat nem is­meri. Elmondja az október harmincegyedikén tör­ténteket, elsősorban Gärtner riogatását. Ezután a délutáni cseprényőkről többek közt ezeket mondja: LWjtíü ''tffargittal láttuk, amint a csendőröktől elvették a fegyvert. Három-négy csendőr volt ott, négy katona ment le hozzájuk. Lehetséges, hogy többen is voltak. A csendőrök nem fejtettek k­i ellent állást s a lefegyverzés után elmentek. Ekkor egyszerre előtte termett egy ka­tona. megkérdezte, mit történik itt. katona azt mondotta: Csak nem ítél egy magyar katoná­tól t f­r" Felismeri jiíítanykovszkyt Ez a katona nincs a vájtffoltak között. A főlépcsőn három katoinm­ ment fel. Egyet ha­tározottan felismert a hallban állók közül. Ez Sztanykovszky, akinél szintén látott Mannlichert. Ezután elmondja a tanú, hogy miként szólítot­ták fel Tiszát a fegyver letételére. Nem tudja, mennyi lövés eshetett, de sok, olyan volt, mint mikor a gépfegyver ropog. Amikor Tisza a földön feküdt, még akkor is belélőttek. Hogy ki, azt nem látta. Négynél több lövés történhetett. Dobót nem ismeri fel, mert felül­ről oldalt látta. A tárgyalásvezető elrendeli a tanúnak a gróf­nővel való szembesítését. A grófnő ugyanezeket mondja, amiket előbb mondott. Csermáknjt megesketik vallomására. Kihallgatják Tisza inasát Döm­ötör László.Ilpisza István inasa a követ­­ikező ta­nu. Látlhatja ÍTi beteg ember, szív- és tüdő­baja van. Aüeanor nagy részletességgel adja elő a történteket , egy és 2 és 2 között autón érke­zett csoportról is tud, akikkel Tisza szintén beszélt. Tárgyalásvezető: Nézze meg a vádlottakat, van-e közöttük valaki. Dömötör előbb révedező pillantással a hallga­tóságot nézi hosszan végig, majd megnézi a vád­lottakat és így szól: —■ Ezeket már láttam Szubián kapitány ur szobájában és a helyszínen is szembe­sítve voltaim velük. Dömötör elmondja, hogy mikor Tisza délután kiment a betörők elé a hallba, ő rosszul lett és a szalonból a hálószobába ment. Ott durrogásokat hallott, de nem tudja, hányat. Mikor magához tért, a kegyelmes úr erősen vérzett, de még élt. A ka­tonák közül akkor már nem látott senkit. Nem látta, hogy két katona visszajött. Tárgyalásvezető kérdésére elmondja, hogy nem ismeri fel a vádlottakban a tetteseket. Nem lehete­t telefonálni, pedig rögtön megpró­bálta. A központ jelentkezett, de nem kapcsolt. Mi­kor megtörtént a gyilkosság, megszólalt a csengő és nagyon sokan érdeklődtek, hogy mi történt Tiszával. A védők kérdései j­fán a bíróság Dömötört vallomására megeskejjte. A szobaleány A következő tanú Veszély Margit, aki Ro­­hen­mék szolgálatában állott a^W^lkosság napján, ő is látta, íjbgy október^OT-én fegyveres katona ajtóst bejönni délelőtt három a villába egy civillel. A civiln^tfrtner volt. Mikor kijöttek Tiszá­ról, Gärtner azt mondotta: — Ugy­e nem bántottam a kegyelmes urat. Én régi imádója vagyok. Most ebédeljen meg nyu­godtan. Délután négy órakor katonai autóval érte fognak jönni. Tárgyalásvezető: Hallotta azt, hogy katonai autóval? Veszély: Igen. Elmondja azután, hogy a kaput a négy katonaru­hás ember nyomta be. A pinceablakon át leste Csernyáknéval, hogy szerelik le a csend­őröket és látta, amikor kivitték őket. Csernyákné azt is mondta: Jaj, megint katonák vannak itt. Meg is kérdezte, miit akarnak. Azt mondták: — A csendőröket elvitték, mi fogunk itt rendet csinálni. Az a katona, aki ő vele beszélt, szőke hajú és kékszemü Volt, Horvát-Szanovics. Megesketik. / V A villatulajdonos és a fia Azutáni Roheimi Gamu földbirtokost hallgatják ki, aki előadja, JfÚgy féltizenkettőkor tanúja volt egy párbeszédneek. Egy magas, szikár ember, ba­­­csuzó félhol^.^a kegyelmes asszonytól, így szólt: — Legyen egészen nyugodt, minket a Nemzeti Tanácsból küldtek ki, én a kegyelmes úr régi imá­­­­dója vagyok. A délutáni eseményekről nem tud , semmit. ” Róheim Samu után, akinek megesketését nem­ kívánják, fia, Róheim Géza dr. etnográfus kérői sorra. A délelőtti dolgokról úgy vall, mint az apja; délután ő nem volt otth­on. Sztupka dr. őrn­agy­ hadbiró jelenti hogy Szamosi Armand önként jelentkezett ezután, tanú­ként. Szamosi előadja, hogy kinn volt az eset után a helyszínen, amikor egy fiatal tüzér hadnagy jött és megkérdezte, hogy meghalt-e a kegyelmes úr. Megmondottuk neki, hogy igen. Erre a hadnagy azt mondta, hogy Linder parancsörlisztje és mu­tatott egy szolgálati jegyet is, amelyen ez a név volt: Sas László. A hadügyminisztérium és a kor­mány nevében jött részvétét kifejezni. Elutasítot­ták. Tudja, hogy ugyancsak Sas László szerepelt a Magyar Bank elkommunizálói között is. Ezután az elnök a tárgyalás folytatását hol­nap reggel kilenc órára halasztotta. Vasárnap lesz vége a bojkottnak Teleki Pál gróf nyilatkozata • A vif­etők / beismerik a kudarcot­­?" Bécsből jelentik: Immár be­fejezet tény, hogy a Magyarország ellen szervezett­ bojkottot hét heti időtartam­ után megszapítjuk. A német-osztrák szakszervezeti bizottság­ erre vonatkozóan a követ­kező távlift.IM-fa: „Noha Magyarországon még nem kielégítő a helyzet, a Nemzetközi Szakszervezeti Szövet­ség vezetősége az általános helyzet alapján elhatározta, hogy augusztus 8-án félbeszakítja a bojkottot. Tessék a szükséges intézkedéseket megtenni. Részletesebb közléseket manif­”­­­rtumban teszünk." Az Arbeiter Zeitung, amely a lap élén közli a tárviratot, kénytelen hosszabb cikkben beismerni, hogy a bojkott vereséggel végződött. Azt az ülést, amelyen a bojkott befejezését formálisan elhatározták, ma délelőtt meg, még­pedig az osztálk szakszervezetek tartották veze­tőinek gyűléseivel kapcsolatosan. Bécs lakossági nagy örömmel fogadta a bojkott megszüntetését.­ * Teleki Pál gróf miniszterelnök a Magyar­ország munkatársa előtt a bojkott megszüntetésé­­ről ma a következőképpen nyilatkozott: — Én is hallottam arról, hogy a bojkott, megszűnik. Addig azonban, amíg ténnyé nem­­válik, helyezkedjünk várakozó álláspontra. Majd kilencedikén, ha a megszüntetés tényleg bekövetkezett, beszélhetünk róla. Annyit min­­denesetre mondhatok, hogy nagyon örülök, ha véget ért, de ha nem szüntetik meg, azt sem­ bánjuk. Ránk nézve eddig sem jelentett különöt­ szerencsétlenséget, s inkább másoknak védi kárára. Itt említjük meg, hogy a magyar kormány­ elhatározta, hogy megengedi a zöldség és gyü­­­mölcsfélék kivitelét Ausztriába. Az ellenforradalom vezére az augusztusi pucsról Horváth Győző százados Friedrich ellen A népbiztos-per mai napja A1 nétdí&tosok bűnpörének mai huszonnegyedik napján átSőnek Horvát Károlyné gyüjtöfogházi dijndíj kot, jfálé Ferenc délivasuti hivatalnokot, Miltényi Ernőt’Máv. főfelügyelőt, Mommer Győzőt és Erzsébetet hallgatták ki, mire szünet következeptfc­­­t Szünet után Varga É^flPO^utüszerészt hallgatták ki^a terroristák Jyj HiSti ínségeire vonatkozólag. Bodó­­csi Tstséa»­­Wy Tibor műegyetemi hallgatók ugyan* csak a terroristák kegyetlenségéről tettek vallomást. Majd Horváth Győző századosnak, az ellenforra­­dalom vezérének tanúvallomása következe­­tt, ki ézt mondotta, hogy az ellenforradalom már a Károlyi kor­mány alatt szervezkedett Pogány szélsőséges viselke­dése miatt, később pedig a kommunista rendszer e­led­fordult- 1919 áprilisában volt kitűzve az ellenforrada­lom kitörésének első dátuma, ez azonban Friedrich taktikázása miatt meghiúsult. — Elkövettem azt a hibát — mondja Horváth szá­zados, — hogy bíztam Friedrichben. További vallomása során Dormándy ezredessel és Lovászy Mártonnal való kapcsolatáról beszél, hallotta, hogy Stromfeld és Haubrich is ellenforradalmi érzel­műek, azonban velük nem állott összeköttetésben. Az ellenforradalom kitörésére azután május 4-ikét álla­pították meg, mikor is hajnali négy órakor egy repülő­gép bomba ledobásával adott volna jelt. A június 24-iki ellenforradalmat az ö terád szerint csinálták. Az augusztusi puccsot Kormos rendőrfelügyelő hajtotta végre, ugyancsak az ő tervei szerint és mindenki más, aki az augusztusi puccs végre­hajtását magának vindikálja, valótlant állt. A következő tanú Dét főorvos, a gyüjtőfogház állapotáról tesz vallomást. Végül Bárány iy Sándor posta- és táviró-főfelügyelő mondotta el, hogyan tör­­tént március huszadikán a posta megszállása. Ezután az elnök a tárgyaló folytatását hó­nap reggel kilenc órára halasztotta,

Next