Magyarország, 1920. november (27. évfolyam, 259-282. szám)
1920-11-26 / 279. szám
Jbt, ■ Erdély magyarjaihoz Minden tiszteletünk és elismerésünk azoké a szerencsétlen magyar testvéreinké, akikkénytelenek voltak elhagyni Erdélyt és azoké, akik nem bírván tovább azt a rettenetes lelki depressziót, amelyet az előnyomatos sérülése okoz, önként hagyták ott szülötte földüket, nyugalmas exisztenciá* jukat, vagyonukat, hogy a kis Magyar* ország agyonzsufolt városaiban szenved* jék át az exisztenciátanság, a bizonytalan* ság, a vagyonlakás, a reménykedő kétségbe* esés vértanuságát. Minden tiszteletünk és elismerésünk azonban azoknak is, akik a helyükön maradtak. Akik dacos elszánt* Sággal, bátor készséggel állanak szemben mindennel és mindenkivel, tartják a ma* gyarságnak azt a pozícióját, amelynek el* hagyására lehet ezer és ezer emberi ok, de amelynek elhagyása mégis csak fel* adása egy*egy magyar pozíciónak, a ma* gyar álláspont, a magyar erő egy*egy várd* nak, egy*egy erődjének. Nem mi mondjuk, hanem Erdély leg* intranzigensebben magyar lapja, a Barta Miklósok szellemében élő Ellenzék kéri azt és könyörög hozzájuk, hogy ne hagy* ják el a magyarok Erdélyt, mert igy elpusztul onnan az a magyar intelligencia, amely eddig a magyarság pretenzióit, a magyar uralom visszatérését, képviselte, magára marad a nép és Erdély tényleg elveszti azt a magyar jellegét, amely visszahódíthatná Nagy-Magyarországhoz. Nem mi mondjuk ezt, de mi is mondjuk. Kérves kérjük őket, hogy tűrjenek, szén* védjenek, viseljék az elnyomatás kereszt* jét, de maradjanak a helyükön, mert ha eltávozik onnan az a magyar értelmiség, amely jelképezte nemcsak a magyar hege* móniát, hanem a magyar kultúra fölényét is. Erdély uralkodó magyar nemzeti jellegét, akkor elvesztettük Erdélyt, kicsúszik a lábunk a’ór és önként hull azoknak karjai közé, akik azt most akarják meghódítani. Hivatkozhatnánk arra, hogy ez a kis Csonka*Magyarországa saját területén élő értelmiséget sem tudta eltartani. Hogy legnagyobb veszedelmünk az, hogy prole* tárrá lesz az a magyar intelligencia, amely egy húszmilliós nemzetnek is túltengően sok volt, hát még egy nyolcmilliós, agyon* sanyargatott, mindenféle gazdasági bék* lyókkal össze*visszaláncolt, megtiport, ■ or* szagnak. Mondhatnék, hogy csak a két* ségbeesés, a kenyér tehénség, a lakástalan* ság várja itt őket és csak e kicsi orsz ág szorosan ide tartozó intelligenciájának le* betétlen helyzetét nehezítik, amikor részt kérnek abból a saját kenyérből, amely az ittlévőknek is csak szűkösen jut. Nem hivatkozunk ezekre. Az El emék felhívására, az erdélyi magyarság szóza* tára hivatkozunk csupán, amely kér és kö* nyörög: maradjatok mer' nélkületek el* pusztulunk mi is, menthetetlenül elvész Erdély is. I ám a francia*porosz háború után az elzász*lotharingiai franciák a he* lyükön maradtak. A helyükön maradtak Posen lengyeljei is és mily makacs elszá* pással vetette meg a lábát éppen a román* ság Erdélyben, nem futott át Nagy*Romá* niába, hanem állott szilárdan azon a helyen, amelynek uralma neki akkor gyűlöletes volt, de ahonnan mindig egy lépéssél ment előre, hogy a nagy összeomláskor magához ragadhassa azt az egész Erdélyt, amelyben pedig évezredes tradíció, meggyökeresedett organizáció, gazdasági és politikai Szükségszerűség volt a magyarság uralma. Budapest, november 25. .(4 Magyarország tudósítójától.) A kormányzópárt nagyatádi Szabó István és Rubinér Huléhoz tartozó frakciónak tít pártprogram ügyében folytatott tanácskozásait sokan félreértették és kormányválságnak minősítették, holott erre a mozgalom vezetői eleinte nem gondoltak. Természetes, hogy amennyiben ez a pártprogram elfogadásra kerül és ennek alapján kilépések lesznek, megváltozik a kormány konstrukciója is, hiszen több minisztérium megszüntetéséről van szó. Ez a kérdés ebben a stádiumban azonban még nem aktuális. Erről diskussziósemmilyen irányban sem folyt. A másik ütközőpont a király kérdés dolga, amelyet sokan máról-holnapra akartak elintézni. A pártvezetők erélyes föllépése azonban ezen a téren is eredménnyel járt. Belátták, hogy előbb számos alkotmányjogi kérdést kell megoldani, hogy a dolognak személyi részével foglalkozni lehessen. A kormányzópárton belül történő eseményekre különben a következő miniszteri nyilatkozatok vetnek tiszta fényt: Ferdinándy Gyula két miniszter - A tegnapi napon a pártban szerzettbenyomásaimról azzal számolhatok be, hogy a királykérdéssel a párt többsége most nem akar foglalkozni. •Megvanniak ennek a szükséges előfeltételei... Ezeket alkarjaik megoldani elsősorban. Az alkotmányrevízió jön tehát legelőször. Ennek első lépése a vármegyék átszervezése, amikor ez megvan, a végleges választójog megoldása következik, majd a főrendiház reformja és azután a királyi hatalom gyakorlásának a módosításaival kellfoglalkoznunk. Mindez pedig hosszú és nagy feladat. Ezekneka megoldása előtt nemzeti érdek szempontjából nemkívánatos, sőt határozottan hátrányos a király személye kérdésének feszegetése, ami csak újabb bonyodalmaikat és nehézségeket támasztana és a konszolidáció alját veszélyeztetné. Kormányválság nincsen, erre ok sincs, a kormány mai összetételében megmarad. Rubinek Géla kereskedelmi miniszter — A programkészítési munkálatok folynak a pártban. Más irányú próbálkozások is vannak, a dolgokat azonban elérjük azáltal is, hogy fegyelmet hozunk be a pártba és akik nem paríroznak, azokat kizárjuk. Azok, akik bizonyos kérdésekben, így a királykérdésben éles ellentétben vannak, annak idején, amikor ez sorra kerül, majd kiválnak, maga a kérdés azonban ma még nem aktuális és a különböző állásponton lévőknek egyelőre nem lesz alkalmuk a parlamentben összeütközniök. Amíg a külpolitikai helyzet nem változik, amíg nem tudunk orientálódni, nem bolygathatjuk ezt az ügyet, mert ennek a kérdésnek nemcsak belpolitikai, de erősen külpolitikai vonatkozásai is vannak. Meskó Zoltán államtitkár — Véleményem szerint kormányválságról pát beszélni nem lehet. Elismerem annak az álláspontnak a jogosságát, amely valóban egy épséges kormányzópártot akar alakítani és fegyelmezetten, erőteljesen kivan a kormány háta mögött állani. Az egy gondolkozásra, egyöntetű és egy nézetű politikusok tömörülésére amely falankszként áll a kormány háta mögött, már csak azért is szükség van nemcsak a kormánynak, hanem az egész országnak, mert most a ratifikálás után tiszta reálpolitikát kell csinálnunk. Ennek a tudatában azonban nagyon természetes, hogy mindent el kell követnünk, hogy ez a feladatunk sikerüljön. És el kell hogy ítéljem a magam részéről a nemzetgyűlésen kívül álló politikusok kritikáját, mert nagyrészt nekik köszönhetjük, hogy idáig jutottunk. A gáncsoskodások ideje lejárt, ne féltsenek tőlünk semmit, bízzák a dolgot miránk, akik keresztény és nemzeti, de feltétlenül demokratikus irányban fogják az ország ügyeit vezetni. Rubinek, Ferdinándy, Meskó: a királykérdésről, a helyzetről és a pártfegyelemről MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1920 NOVEMBER 28. PÉNTEK XXVII. ÉVFOLYAM 279. SZÁM A magyar kormány nem megy Pozsonyba Bécsbe tették a gazdasági konferencia székhelyét — Tárgyalunk a Duna-kérdés, a vasúti, posta- és távhőforgalomról — A külügyminiszter küldöttje a konferenciám — Rubinék információja Budapest, november 25. (A Magyarország tudósítójától.) Jelentettük, hogy az utódállamok gazdasági konferenciára gyűlnek össze és a konferenciára meghívást kaptunk mi is, a magyar kormány azonban nem fogadhatta el a tanácskozásaik székhelyéül Pozsony városát és ehelyett Budapestet, vagy Bécset ajánlotta. Az utódállamok megfeleltek kívánságunknak és a konferencia helyéül Bécset állapították mi meg. Külügyi kormányunk e sikeres lépéséről a közgazdasági osztály vezetője a következőket mondotta nekünk: — A magyar kormány természetszerűleg nem fogadhatta el Pozsony városát a taléskozás színhelyéül, hanem Budapestet, vskieset ajánlottuk. A döntés Bécs mellett történt és a konferencia deci 'y folyamán meglesi, de konferencián képviselve leszünk Százon az egész gazdasági összeköttetésiek'’ felvételéről fogunk tanácskozni. A tsertácskozások az egyes államok között előreláthatólag külön-külön lesznek. Rubinek Gyula kereskedelmi miniszter az alábbi nyilatkozatot tette előttünk: — Pozsonynak a konferencia színhelyéül való kijelölése ellen tiltakoztunk, így történt meg a döntés Bécs mellett. A tanácskozáson a szakminisztériumokon kívül a külügyminisztérium is részt vesz. A tárgyalások célja az összes gazdasági kérdések rendezése, a kereskedelmi összeköt- tetések felvétele, a vasúti forgalom helyre- m 1giállítása, a Drína-kérdés, a tranzito-forgalom (j lebonyolításának módja és mérve, a távírda- és postaügyek. Egyes számára 2 korona