Magyarország, 1921. január (28. évfolyam, 1-24. szám)
1921-01-01 / 1. szám
Budapest, 1921. szombat, január 1. K&a Y&SOBSSSfi Luxardfo dp., a Jegybank Ukvidátora az Osztrák"Magyan» Bank HicvidácM$á i»ól, a konverptárt és be nem bélyegzett frank jegyekből nyilatkozott a „filagyaponszegi” munkatársának — Tárgyal Hegedűs pénzügyminiszterrel Budapest, december 31. (A Magyarország tudósítójától.) A békeszerződés értelmében megkezdődött az Osztrák- Magyar Banik felszámolása. A felszámoló bizottság Bécsben telepedett meg,három tagja Iván, Luxardó, Whgiman és Zeuceanu, akik ajóvátételi bizottság bécsi tagjaival állandó érintkezésben vannak és vezetik az Osztrák-Magyar Bank felszámolásának nem könnyű munkáját. Luxardó dr. tegnap Budapestre érkezett, magával hozta a feleségét is. A Hungáriában laknak és tegnap Halász Lajosnak, az Indus- Steria Bank igazgatójának társaságában vacsoráztak a szállodában. Néhány napig maradnak Budapesten, egyrészt azért, hogy Luxardó dr. hivatalos ügyeit elintézze, másrészt pedig, hogy Budapestnek gyakran hallott és sokszor emlegetett szépségeit megismerje. Munkatársunk ma délelőtt szállóbeli lakásán felkereste Luxardó dr.-t, akit lekötelező szívességgel fogadott s kijelentette ugyan, hogy interjúkat nem szokott adni, az Osztrák-Magyar Bank likvidációjáról nem is nyiatkozthatuk, mert ez nem kizárólag az ő dolga, két likvidátor társa is van, de azért készséggel nyilatkozik azokról a munkálatokról, amelyek az Osztrák-Magyar Bank felszámolásával vannak összefüggésben. — December 27-ére — úgymond Luxard, dr. — a Jóvátételi Bizottság intézkedésére egy értekezletet hívtunk össze Bécsbe, amelyen az osztrák-magyar monarchiából alakultállamok képviselői és a bank hitelezői vettek volna részt s amely értekezletnek az lett volna a célja, hogy a likvidációval összefüggő intézkedéseket beszéljük meg. Azonban a jegybank hollandi hitelezői nem érkezhettek meg és igy el kellett halasztani ezt az értekezletet január 13-ára. — Miért jött doktor úr Budapestre? — Uramnak nincs hivatalos jellege. Énaz Osztrák-Magyar Bank magyar kampány- fbiztosaival és természetesen Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter úrral akarok beszélni, akinek expozéját nagy figyelemmel olvastam a bécsi lapokban. Ezeknek a megbeszéléseknek nincs más célja, minthogy a január 13-i konferenciára vonatkozólag az érdekelt felekkel, tehát a magyar kormány tagjaival is érintkezésbe lépjek. Napok előtt érkeztem haza Paksból, ahol részt vettem a Jóvátételi Bizottságnak azon az ülésén, amelyen jelen voltak az osztrák pénzügyminiszter, továbbá Spitzmüller, az Osztrák-Magyar Bank kormányzója és a szakreferensek. Spitzmüller „előterjesztette a liikvidációra vonatkozó expozéját, ezt a Jóvátételi Bizottság meghallgatta, de egyes azután nem is történt ezen az ülésen. Az ülés után, amint az már szokásos, ugye, fesztelen beszélgetések között telt el néhány perc, de sem az osztrák urak, sem a Jóvátételi Bizottság tagjai nem bocsátkoztak érdemleges tárgyalásokba. Budapesti utamnak szintén csak az a célja, hogy, mint már említettem, a pénzügyminiszter úrral és az Osztrák-Magyar Bank kormánybiztosaival érintkezzem, ezenfelül az Osztrák-Magyar Bank budapesti főintézetébe is elmegyek, hogy ott a főintézet üzletviteléről és forgalmáról szerezzek magamnak adatokat. — A likvidáció munkája halad előre? — Természetesen. Mindhárman dolgozunk, hiszen egy likvidáció nem könnyű munka, hát még az Osztrák-Magyar Bank felszámolása. Annyi fontos kérdés kapcsolódik bele ebbe a munkába, amelyről természetesen egy interjú keretében nem lehet részletesen nyilatkozni. Ilyen !■■■* ■’flA ■ a bankjegyek ügye is. Az Osztrák -Magyar Bank az egykori osztrák-magyar monarchiának leghatalmasabb pénzintézete volt. Bankjegyeit átvették az utódállamok és később a békeszerződés értelmében saját pénzükkel konvertálták, — mert hiszen a különböző bélyegzőkkel való ellátás nem egyéb mint konvertálás, — ezek aztán az Osztrák-Magyar Bank aktívumából keresnek maguknak kielégítést. — És mi történik a le nem bélyegzett bankjegyekkel? —A le nem bélyegzett bankjegyek természetesen ma már csak külföldön vannak forgalomban, ezeknek sorsa is a likvidációval függ össze.. A bankjegytulajdonosok az Osztrák-Magyar Bank hitelezői, akik azokból a címletekből nyernek majd kielégítést, amely címleteket az osztrák-magyar monarchia volt államai a kibocsátott bankjegyek fedezetére a jegybanknál letettek. — Ebből is láthatja kérem, — mondta Luxardó dr. munkatársunknak, hogy mennyi fontos és az utódállamokat, így Magyarországot is közelről érintő fontos kérdés elintézése vár a jegybank felszámolóira, amelyekről természetesen nem érzem magam feljogosítottnak nyilatkozni. Érje be ma ennyivel s azzal a kijelentésemmel, végtelenül örültem, hogy budapesti tartózkodásom alatt a magyar sajtó egyik jelentős orgánumának a rendelkezésére állhattam. Meddig marad doktor úr Budapesten? — Január ötödikéig, mert meg akarom nézni ezt a várost, amelyről olyan sok szépet hallottam. A gályarab -írta: LAKATOS LáSZLÓ (Ezt a kis jelenetet úgy kell olvasni, mint egyháromfelvonásos színmű zárójelenetét. Az előzményeiket a szerző elfelejtette megírni, vagy nem írta megazokat, mert nem volt érdemes. Megcsinálták előtte ezren. Ebben a pillanatban az a helyzet, hogy a férfi, v ali az előbbi jelenetben érkezett haza és... szóvalkidobta a vetélytársát. Most egyedül maradt a nővel !Szinipad: ugyanaz a polgári szoba, — félig szalon stb. !— amiben az ilyen jeleneteket Európa minden szinpadán egyformán játsszák. Este van, a szobát csak azongora melletti álló lámpa világítja. Ugyanis mielőtta férj hazajött, a csábító Grieget játszotta a zongorán. Esetleg az asszony Csajkovszkyt. A dolog lényegére mérve halálosan mindegy. Igaz, még valami. Az asztalton egy revolver fekszik.) A NŐ (hosszú szünet után): Kidobtad őt. A FÉRFI: Nem értek. Talán ittkellettvolna tartanom vacsorára. Ezek után! NŐ: Jó kedved van angyalom. Kidobtad és... (Az asztalon heverő revolverre mutat!) FÉRFI: Nos! Mit akarsz! Beszélj! NŐ: Beszéljek! Mit? Itt álltunk az imént , hárman egy rettentő helyzetben ! FÉRFI: Nekem veted szememre! NŐ: Te revolvert rántottál és aztán... FÉRFI: És aztán? NŐ: És aztán ő kiállt. Kezét leeresztette, fa mellét kitúrta és te ... FÉRFI: És én? NŐ: Letetted a revolvert az asztalra, őazt mondta, hogy: jó estét és elment. FÉRFI: És? . . . Nem értlek. NŐ: Nem értsz! Hát nem tudod... (Kitör!) Nos, rettentő voltál abban a pilanatba. Bágyadt és merev. A szemedben egy mondat:„Nem érdemes". És befejeztél mindent. Dermesztő voltál, csak úgy áradt belőled a fagyasztó hideg. Olyan voltál, mint egy cinikus halott. ) FÉRFI: Szememre veted, hogy nem öltem meg őt!__Nem az én stílusom. Nem veszek magamra ilyesmit, ölni!? Még a legutolsó embert sem, még őt sem. Nyakon csíptem, kisöpörtem az életemből, elég volt. Végeztem vele. Veled is. «■ ’ ~ NŐ: Velem! Engem megöltél! FÉRFI: Megőrültél! Téged! NŐ: Megöltél! A nyugalmaddal, a fáradtságoddal, a lankadt bölcsességeddel, a mozdulatlan arcoddal, amivel öt perc alatt elintéztél mindent. Három életet. FÉRFI: És ez így van rendjén! Valamikor nem hoztál ki sodromból a szépségeddel, most nem bolygatod fel az életemet a rosszaságoddal. Ennél többre tartom magam. Más hivatásom van, más munka vár, más célok. Ennél sokkal külöbb tartozásaim vannak az élettel szemben. Egy nő miatt... Te miattad.... Eh . . . (Fölemeli a kezét, hogy legyintsen. De nem tudja, reszket. Behunyja szemét.) Te ... te... Hát azt hiszed, érdemes érted, hát azt hiszed, szabad! ?... Érted, egy nőért. (Kinyitja szemét, tág, bizonytalan tekintettel a nőt nézi.) Nő (farkasszemet néz vele, azután felsikolt, szemét elborítja a könny, hisztérikus kacagással megragadja a revolvert és a férfi lába elé dobja): Nesze! FÉRFI (agyát elborítja a vér): Te! Te! Nő: Gyáva! Tehetségtelen! Nesze! (A revolverre mutat!) Ott hever a lábadnál! Amíg ő itt volt, nem merted! Most talán "igen, hogy itt vagyok, én egyedül, árva nő, gyenge és védtelen. FÉRFI: Te ... Te! ... NŐ, ő ,érte nem volt érdemes. És én értem? Vagy tőlem is félsz? Mi? (Hisztérikus nevetéssel.) A revolvertől is? Ha nem félsz tőle, miért nem emeled fel! Nos! Lehajolni szépen, fölemelni, visszatenni az asztalra! Fogsz engedelmeskedni, vagy nem! (Pici szünet.) Pokolba is, hát ennyi szavam sincs már előtted. ■ b H-v : FÉRFI: De van! (Tompa, dörgő hangon!) Van szavad. Nagyon is sok! Most már látom, hogy, érdemes. (Fölemeli a revolvert!) Most! Ál Te! Te! . ■ ?§.■' rwj NŐ (iszonyú sikollyal fut előle): Megőrültél! Gyilkos! Segítség! Tedd le... Gyilkos ... (A zongora mögé próbál menekülni, feldönti az álló lámpát. A színpadon teljes sötétség. Egy-két pillanatnyi szünet, azután tompa kis kattogás, revolverlövés. Szünet. Nehéz, nyöszörgő hangok, hörgés, majd megint szünet.) FÉRFI (rekedt, rémült hangon): Anna!.. .jó történt? Felelj ... Élsz!... Anita... Az Isten szerelméért... Mit tettem... (Görcsös, nehéz, elfulladó zokogásba tör ki. ’A sötétben elindul, tapogatózva keresgél, a zongora irányába megy, négykézláb leúszik.) Anna . . . Az Isten irgalmára... (Csend. Azután a férfi könnyes, artikulátlan hangon) Itt vagy.. . Ó... A szád ... Még meleg... Istenem ... Anna! (Hosszú csend.) Anna ... Szerelmem .. . A szád ... (Szünet. Zokogást hallani, azután egy kétségbeesett, tompa csattanást. Egy csók volt. Szünet. A férfi hangja:) Anna!... Élsz?... Hát hol sebesültél meg?... Felelj!__Az Isten szerelmére, mit tettem ... Orvost! Hamar!Szünet. Hallani, amint valaki feltápászkodik a sötétben. A férfi megtalálta a lámpát. Meggyújtja. A színpad kivilágosodik. A nő a szőnyegen fekszik, lassan feltápászkodik, egy Vörös abrosz mellett Luxushelyeknek minősítették a polgári vendéglőket Főzelék feltéttel csak a söntésben kapható A középosztály kiszorult a polgári éttermekből Razzia a luxushelyeken Budapest, december 31. (A Madyarország tudósítójától.) Panaszos emberek jártak ma szerkesztőségünkben. Kis,polgári vendéglőkben étkeztek eddig aránylag elég olcsón, hiszen a „főzelék feltéttel" árát a legszerényebb zsebek is elbírják még. Tegnaptól kezdve nem vacsorázhatnak. Azt a szerény étkezdét, ahol eddigtörzsvendégek voltak, ahol ismerték és megszokták szegénységüket, ahol tudták róluk, hogy vacsorájukért harminc koronát is keservesen ivónak csak kiizzadni, az adófellügyelőség este hat órától kezdve hixusvendéglőnek nyyilvánította, ami annyit jelent, hogy az illető vendéglőre a maximális árak nem vonatkoznak, nem kötelezi őket az a rendelkezés sem, hogy főzeléket feltéttel és üres főzeléket kötelesek kiszolgáltatni. Azokban a vendéglőkben ezentúl a Vacsora száz koronába kerül, ami hivatalnok embereknek igazán elbirkatlan luxus. Elsősorban az adófelügyelőséghez fordultunk 3