Magyarország, 1921. január (28. évfolyam, 1-24. szám)
1921-01-26 / 20. szám
MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1921 JANUÁR 26. SZERDA XXVIII. ÉVFOLYAM 20. SZÁM Püszkle Efitik Mátyás király három lustája közül bizonyára nem a sajtó volt a leglustább, mert a sajtó fölemelte szavát és rámutatott arra a veszedelemre, amely a Néprajzi Múzeum kincseit fenyegeti. A leglustább a lusták között az az illetékes hatóság volt, amely nem szívlelte meg asajtó figyelmeztetését és ma már fejükre omlott az égő háztető. A Néprajzi Muzeum kincsei, amelyeknek anyagi értéke, erkölcsi értékét nem is számítva, körül* belül százmillióra rúg, már hónapokkal, sőt évekkel ezelőtt komoly veszedelem* ben forogtak. Mi volt ez a veszedelem? Talán a győztes antant erőszakos békéje, amelynek egyik eddig ismeretlen pontja magának követelte a múzeum kincseit? Talán ellenséges seregek törtek be a Városligetbe és megostromolták a Múzeumot? Talán földrengés rázta meg az épü let alapköveit, amely ellen nincsen védekezés? Nem. Ilyen veszedelemről szó sem volt, a veszedelem felülről, a padlásról csurgott a Múzeumba eső és hólé alakjában, szóval egy olyan veszedelem, amely ellen a puszta közepében tanyázó pásztorember is védekezni tud. Úgy látszik azonban, Budapest sokkal nagyobb pusztaság közepében áll, semhogy az ilyen ellen védekezni lehetne. Ezt a szomorú igazságot bizonyítja a Néprajzi Múzeum katasztrófája. Ott áll a liget táján, félrecsapott háztetővel, mint a részeg ember félrecsapott kalapja, mint a Petőfi útszéli csárdája. Nem is beszélünk arról, micsoda lehetetlenség volt ezeket a nemzeti kincseket egy faépület* ben elhelyezni, már maga ez a tény ha*sonlatos ahhoz, amikor Rafael* vagy Rembrandt*képeket törlőrongynak hasz nálnak, ami Oroszországban mostanában valóban megtörtént. Azt mondhatnánk: kincsek a szemétben. Mert a Múzeum gyűjteményei valóban kincsek és a helyi* ség, ahol ezeket a kincseket elhelyezték, valóban szemét*hely lehet. Ha túlozunk is, e pillanatban nem találunk enyhébb kifejezést felháborodásunkban és fájdalomunkban, mert ime egy szép napon arra ébredünk, hogy a Múzeum tetejét úgy bedöntötte a szél, mint valamely nádfedeles kunyhóét, korhadt gerendák romjai és nyirkos vakolat árasztotta el a múzeumi szobákat, a gyönyörű kincsek, tündéri magyar subák és hímzések szembetalálták magukat a szabad éggel, amely órákon keresztül — lehet hogy bánatában — eső* vel és olvadó hóval öntözte őket. Kétség* télén, hogy már a Muzeum elhelyezése is a rozoga Iparcsarnokban vétkes köny* nyelműség volt. Ám idejekorán felhang* zott az intő szózat és kellő belátással, kellő eréllyel még sok mindent meg lehetett volna menteni. De ha van pusztába kiáltó szó, akkor valóban ez a szó volt az. Kiáltottak volna csak azért, hogy: hé urak, új párt alakul! — bizonyára többen meghallották volna. " Szomorú dolog a Néprajzi Múzeum pusztulása, de még szomorúbb az a tanulság, amely a Múzeum esőtől ázott, összeomlott gerendái alatt fekszik. Ez a tanul* ság az, "hogy a magyar nemtörődömség lassan szitáló esőjében annyi magyar ér* ték rothadtra ázik. Szinte természeti je* lenség ez már, amely ellen a felhorkanó lelkiismeret hiába tiltakozik az „illetékes tényezőknél". Pedig most igazán azokat az időket éljük, amidőn az utolsó széna* hányó favillára is aggódva kell vigyáznunk, mert magyar értéket jelent. Lloyd G szenvedélyes vitája Foch marsall-lal Zmvekv, izgalom, viszály a párisi miniszterelnöki konferencián Hoeffs, ultimátumot akart küldeni Németországnak — TAoyd George ezt nem engedd meg, Parison invitálja a németeket — A bécsi olasz követ Musotria segítéséért Paris, január 25. (A Magyarország tudósítójának jelentése.) Az Echo de Paris-bali Pertinax hosszú tudósítást közöl a miniszterelnökök konferenciájáról, amelynek első érdemleges tanácskozása általános zavarba fulladt, mert kiderült, hogy a szövetségesek mindegyike külön-külön célokat szolgált és különösen a lefegyverezés kérdésében áthidalhatatlan ellentétek állanak fenn az egyes államférfiak felfogásai között. Mindjárt az ülés elején — írta Pertinax — kiderült, hogy Lloyd Georgenak a szövetségesek általános felfogásától eltérő véleménye van a német kérdésben. Foch marsall az értekezletet emlékeztette az 1920 december 30-án szerkesztett jelentésre a német hadseregről és Fochs azt a javaslatot tette, hogy Németországhoz ultimátumot intézzenek, amelyben követelik, hogy 1921 május elsejéig okvetlenül teljesítse a szövetségesek követeléseit. Lloyd George gúnyos közbeszólásokkal kísérte Foch előadását és hangosan tiltakozott, amikor Foch marsall a Ruhr-vidék megszállásáról beszélt. Foch után , , BingSiam angol tábornagy beszélt, aki kétségbevonta Foch marsal információinak helyességét és tagadta azt, hogy Németországnak nagy titkos fegyverraktárai volnának, amelyekben állítólag sok ágyút és gépfegyvert, valamint munkát rejteget. Marietti olasz tábornok tartotta ezután előadását. Marietti inkább a francia, mint az angol álláspont felé hajlott. Lloyd George annak a véleményének adott kifejezést, hogy a katonai szakértők javaslatait semmiesetre sem szabad változatlanul elfogadni. Véleménye szerint jobb volna, ha visszatérnének a spái rendszerhez és közös tanácskozásokra hívnák meg a németeket Parisba. Javasolta, hogy a jelenleg ülésező antantkonferencián német delegátusok is vegyenek részt. Briand energikusan szembeszállt Lloyd Georgeal, akinek javaslatait semmiesetre sem akarta elfogadni. . - -Végül általános zavar támadt, mindenki a maga igazát védte, aminek következménye az volt, hogy az angolok és a franciák összevesztek. Jasper belga külügyminiszter bizonyos fenntartásokkal Lloyd George álláspontjához csatlakozott. Az általános izgalomnak gróf Sforza olasz külügyminiszter vetett véget, amikor közvetítő javaslatot tett. — Előbb tisztázzuk az általános elveket — mondotta gróf Sforza. Elsősorban meg kell állapítani az általános programot. Ha azután majd a program végrehajtására kerül a sor, akkor megüzenhetjük a berlini kormánynak, hogy küldje ide szakértőit. Ezzel ugyan vége szakadt a zavaros vitáinak, de érdemben mégsem sikerült a megegyezés. ■Sem Lloyd George, sem Briand nem járultak hozzá Sforza javaslatához. Végül isabban állapodtak meg, hogy a katonai szakértők dolgozzanak ki újabb jelentést, amelyet kedden kell a konferencia elé terjeszteniük. Utasították a katonaiszakértőket hogy egyeztessék össze az egymástól eltérő véleményeket és olyan jelentést terjeszszenek az értekezlet elé, amelyben szigorúan különválasztják egymástól a legfontosabb elvi kérdéseket és a jelentéktelenebb részletkérdéseket. . Pertinax annak a véleményének ad kifejezést, hogyha a katonák jól felhasználják az időt, akkor kedden folytathatják az értekezletet. Hétfőn egyelőre a napirend második pontjára tértek át és meghallgatták delta Loretta bécsi olasz követ előadását, aki részletesen ismertette Ausztria súlyos gazdasági helyzetét. Az olasz követet nagy aggodalommal tölti el Ausztria helyzete. Ha kedden mégem tudnák folytatni a német kérdésről megindult vitát, akkor előreláthatóan a keleti kérdéssel fognak foglalkozni, amelyre vonatkozóan a római kormánynak vannak javaslatai. Giolitti is Párisba utazik !' ’ Paris, január 25. (.. Magyarország Tudós Hójának jelentése.) Római távirat hírt ad arról, hogy Giolitti az olasz minisztertanács határozatának megfelelően Párisba fog utazni, hogy részt vegyen a miniszterelnöki értekezlet záróülésén. (U.j) Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter a vagyonváltságról, a márciusi kötelező leltárról, az új államjegyekről és a magyar és osztrák koronáról (A Magyarország tudósítójától.) Hegedűs Lóránt dr. pénzügyminiszter ma délben a Magyarország tudósítójának az aktuális pénzügyi és gazdasági kérdésekről a következőket mondotta el: — Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy az ország pénzügyi helyzetének megjavítása egy múlhatatlan feltételtől függ. Ez pedig — mint ahogy a nemzetgyűlés összeülése után nyomban elmondandó beszédemben határozottan rá is fogok mutatni — nem lehet más, mint , minden olyan bontó és zavaró ok kiküszöbölése, — a király-kérdés erőszakolására gondolok, — mely a teremtő munkát csak meggátolhatja. Ami a legutóbbi húszszázalékos értékpapírzárolást illeti, kijelenthetem, hogy a vagyonvíltság semminő részét — tehát az idegen papírokét sem — szabad folyó kiadásokra elkölteni, hanem csak a tőke- és kamathátralékok kifizetésére. Így tehát az így előállott váltságot legelsősorban az 1919. évből esedékes szelvények kifizetésére fogjuk fordítani. Egyes számára 2 korona