Magyarország, 1921. május (28. évfolyam, 94-116. szám)
1921-05-01 / 94. szám
Budapest, 1921. vasárnap, május 1. HAGYARORSZÁG Ssetanykovszky fogságáról, az első Tisza-porről és Hüttifferről Az ügyész, Fényes, Vágó, Gaertner, Gál és Kollmann védők kérdései Hétfőn hallgatják ki Almássy Denise grófnőt — Párbeszéd az elnök és Polóniyi Dezső közt — A Tisza-por tizenötödik napja Budapest, április 30. (A Magyarország, tudósítójától.) A Tisza-gyil-lkosság mai tizenötödik főtárgyalási napján még mindig Sztanijkovszkyt faggatják. Háromnegyed tíz óra után nyitotta meg Gadó István elnök a főtárgyalást, majd Szilassy főügyész intézett kérdéseket Sztanykovszkyhoz. A keresztkérdések egész sorával igyekezett kihámozni Sztanykovszkyból az igazságot, igyekezett megtudni azt, hogy melyik vallomása igaz a sok közül. Sztanykovszky az ügyész minden kérdésére azt feleli, hogy minden eddigi vallomása hamis, senki sem bujtatta fel, ő nem gyilkos, nem is tud a gyilkosságról semmit. Az ügyész után Fényes László intéz kérdéseket Sztanykovszkyhoz és egész seregei ellentmondást mutat ki Sztanykovszky vallomásaiban. Erre nézve kért tőle felvilágosítást, amire Sztanykovszky megjegyzi: — Szándékosan igyekeztem ellentmondásokat bevinni a vallomásomba, hogy kiderüljön annak valótlansága. Fényes László: Ön azt mondotta, hogy még nem volt alkalma elmondani, hogy jött létre és milyen körülmények között Hüttner vallomása. Legyen szíves, ha erről tud valamit, akár közvetlen tapasztalásból, akár hallomásból, mondja el nekünk. Sztanykovszky: "Részben közvetlen tapasztalatból, részben Hiittner előadásából tudom, hogyan jött létre Hiittner vallomása, ennek, előadása azonban hosszabb időt vesz igénybe, miért is előbb szünetet kérek. Az elnök 15 perc szünetet adott. Szünet után Az elnök: Az a kérdés, hogy Hüttner milyen körülmények között vallott és miért vállalja magára a bűncselekményt. Sztanykovszky: Én Hüttner Sándort 1915 óta ismerem Kassáról. Hogy Hütnert kinek tartották tiszttársai, az kitűnik Bodolay Lóránt vallomásából. Ha valakire valami rosszat akartunk mondani szinte közmondás volt, azt mondtuk: ,,olyan vagy, mint Hüttner". Az elnök: Erkölcsi rosszat, vagy valamely csinybeli rosszat értettek ez alatt? Sztanykovszky: A legmélyebb erkölcsi értelemben vett rosszat. Hüttner nekem elmondta, hogy 1919 szeptember 1. óta ,a miskolci helyőrségi fogházban volt letartóztatva sikkasztás, azonkívül kommunista bűncselekmények miatt. Nagyon rossz dolga volt Miskolcon. A lapokból értesült, hogy Budapesten Sztanykovszkyt, Dobót, Magyar Lajost, Heltait és Kernt letartóztatták. Nagyon szeretett volna Pestre jönni, szeretett volna valamit elmondani, ami enyhítő lenne az ő sorsára, hogy szűnjék meg a miskolci rossz sorsa. Előállott tehát azzal, hogy hallotta Dobót Dérivel beszélni, megkezdte a mesét. A rendőrségen csak annyit mondott még, hogy a Gizella-téri pártkor félreeső helyén kihallgatta, amint Kéri Dobót bujtogatta a gyilkosságra. A detektívek akkor úgy gondolkoztak, hátha tud ez még többet is mondani, csak nem meri. Faggatták. Akkor aztán kezdte belekeverni Fényes nevét és előkerült a Royalbeli jelenet. Az elnök: Honnan tudja maga mindezeket? Sztanykovszky: Nekem elmondta Hüttner egész részletesen. De most már ő is belekerült a dologba, tovább kérdezték, 19 20-ra virradó éjfel megnőtózták, hát belevetette magát megint, de volt esze, ő azt mondta, künn volt a kertben. Vágót szerepeltette ez alkalommal, Gaertner helyett, mert akkor még Gaertnerről nem tudott. Később azután forgatta ezeket össze-vissza. Akkor éjszaka azt mondta Paksy detektivfelügyelőnek, hogy a miskolci törvényszék elnöke őt meg akarta szöktetni, azt is mondta, hogy nem akarták őt meghallgatni, pedig még nagyobb személyeket is kezdett "belekeverni a dologba. Paksy akkor ezzel rögtön Huszár Károlyhoz szaladt. Az elnök: Ezt is Hüttnertől tudja? Sztanykovszky: Kérem nagyságos elnök úr, mi állandóan beszéltük ezeket a dolgokat. Ő azután,,amikor engem idehoztak, irt egy levelet, amelyben leírja, hogy ütötték-verték, de nem is gondolta azt, hogy én is olyan leszek, hogy én is bevallom majd a dolgot és bocsánatot kért, hogy megrágalmazott. A hadbíróságon azután visszavonta beismerő vallomását. Február 16-án egyszer csak elkezdett vallani. tudniillik Jilain közvetítésével Károlyi Imre gróftól írásbeli garanciát kapott, hogyha kiszabadul, tiszttartó tesz a gróf egyik uradalmában’s garanciát kapott arra is, hogy a kétszázezer korona jutalmat megkapja. ígéretben én velem is megfelezte ezt az összeget. Balázs Ödön alhadnagy hallotta ezt. Mint tanút kihallgatták ezt az alhadnagyot, mivel azonban miközöttünk hallgatólagos megegyezés volt, hogy semmiféle megjegyzést nem teszünk a tanúk vallomására, dacára annak, hogy Balázs vallomása enyhítő volt az én részemre, felálltam és azt mondtam, hogy az alhadnagy ellopta a cipőmet, nem szavahihető. Az elnök: Ön képes volt ilyen rettenetes helyzetbe hozni egy embert és ön azt akarja magának Az elnök: Volt-e megállapodás önök között, hogy a tanúvallomásokra nem tesznek megjegyzést? Sztanykovszky: Megállapodtunk abban, hogy a terhelő tanúkra nem teszünk olyan megjegyzést, amely szavahihetőségüket annyira csökkentené, hogy a bíróság nem bocsátja őket esküre. Az elnök: Igaz-e, hogy megállapodtak arra is, hogy mindazokat, akik a forradalomban résztvettek, diszkreditálni fogják. Sztaykovszky: Igen, azt mondottuk, hogy miért csal, mi tetten legyünk forradalmárok, míg a többiek, akik mint tanuk jelennek meg, ■ mindent letagadnak és azt mondják, hogy ott sem voltak. Az elnök: Kivel állapodott meg? Sztanykovszky: Hüttnerrel, Lengyel Zoltánnal, Vágó-Wilheim Jenővel és a többivel. Az elnök: Vágóval is? Sztanykovszky: Igen. ,Vágó tudomásom szerint arra volt jó, hogy ha jön egy forradalmár államtitkár, vagy más, ilyen előkelő személyiség, akkor mondja, hogy ő pertu viszonyban volt vele és ezzel nevetségessé tegye. "Az elnök: Tehát azokat is, akik talán mint idealisták, tiszta fesekkel kerültek a csőcselék közé, azokat is megvádolták . Sziamikovszky: Annyira nem volt ez preeszírozva. Az elnök: Ez volt az oka annak, hogy mindenkit, akit odakerült, valósággal levetkőztettek? — Sztanykovszky: Ez. — Az elnök: És amit ezekről mondottak, az megfelelt az igazságnak, vagy hazugság volt? — Sztanykovszky: Ezt esetenként kellene elbírálni. — Az elnök: Majd ha a tanukat kihallgatjuk, akkor ezt is fel fogjuk hozni. Fényes: Említette-e Hüttner, hogy ő Schmidek vallomása szerint is Schmideket fel akarta bujtani a gyilkosságra? Mondta-e, hogy mást is rá akart bírni, amely esetben halálbüntetés várna rá, vagy pedig tagadta, hogy része lenne a dologban? — Sztanykovszky: Nekem azt mondta, hogy semmi része sincs a gyilkosságban. — Fényes. Schmidek amennyire én tudom, autentikus taromok látszik, Iliért mondaná ezt, hogyha nem történt meg? — Sziamikovszky: Erről nem tudok. Hüttnerrel, amennyire emlékszem, nem beszéltem. Fényes. A levelekre vonatkozólag van egy kérdésem. Nem beszélték meg önök, hogy ezeket direkt elfogatják? Sztanykovszky: Nem, nem is fogták el a leveleket. Én küldtem be Hüttner levelének másolatát a bírósághoz. Az elnök: El is fogtak leveleket. Ezenkívül ön küldött be leveleket, amelyet a felesége bemutatott. Sztanykovszky. Ezt nem tudtam. Én két levélről tudok, az egyik megvan, a másikat Lengyel Zoltánnak adtam át. Az elsőben Hüttner leírja, hogy nem gondolt arra, hogy én is bedülök és elvállalom a gyilkosságot. Őt megverték, azért vallott. A másikban megírta, hogy úgy lesz minden, ahogy megbeszéltük, vissza fogjuk vonni. Én a vallomásomat már előbb visszavontam, nem az ő levele folytán. Amikor átvitték a királyi ügyészségre, Sztupka ezt a második levelet mutatta be, amelyben Hüttner azt írja, hogy úgy csinált, ahogy megbeszéltük. Hüttner erre a levélre hivatkozik és azt mondja, hogy ezért vallott, mert ez a levél kézrekerült. Pedig amikor a vallomását megtette, ez a levél még nem volt megírva. Az elnök: A Margit-körúton más levelük nem került kézre? Sztanykovszky: Nem, ott szóval érintkeztünk. Az elnök: Hát itt az ügyészségi fogházban? Sztanykovszky: Tudomásom szerint nem vindikálni, hogy önnek minden szavát elhigyjük? Sztanykovszy: Ezek a szavak az én tudomásaim. Szóval, február 23-án írásban kaptam a gazdatisztséget és a pénzbeli jutalmat. Hüttner Sándor azonkívül azt mondta nekem, engem a Korvin- Klein Ottó bűncselekmények miatt felakasztana, hiszen én voltam- aki Nikolényit és Stenczelt besúgtam és én miattam főbelőtték, inkább leszek Tiszagyilkos öt-tíz évig, mintsem hogy felakasszanak és pénzt se kapjak. Az elnök: Tudja-e, hogy Hüttner ellen ezek miatt a bűncselekmények miatt még mindig folyik az eljárás? Sztanykovszky: Nem tudom. Ez volt az oka annak, hogy Hüttner előállott és bemártott mindenkit. Akkoriban úgy egyeztünk meg, hogy ő is visszavonja majd a polgári tárgyaláson vallomását, de nem teszi. Nincs ereje erre. Szégyenli azt megmondani, hogy eddig mindig hazudott. Az elnök: De a tizenöt évet van ereje magára vállalni. Sztanykovszky: Ezt én már nem tudom, nagyságos elnök úr. Haza írtam sok levelet, amelyeket kicsempésztem, ebből talán volt, ami kézrekerült. Hüttnerrel több levelem nem volt. Fényes: Mi az oka annak, hogy Hüttner állandóan kétes feleleteket ad. Nem gyilkosságról és nem forradalomról, hanem állandóan más dologról beszél. Mindig elsiklik a kérdések között. Az elnök: Az ő vallomását így is lehet jellemezni és úgy is. Ez nem kérdés. Fényes: A kérdésem az, hogy erre vonatkozólag nem volt-e megállapodás? Sztanykovszky.- Hüttner a katonai főtárgyalás előtt azt kötötte a lelkemre, hogy ne jöjjek zavarba. Ha nem tudok felelni, akkor ügyesen ki kell sikani, mert ha egyszer-kétszer megfognak, nem hisznek többé nekem. Az elnök: ön követte ezt az utasítást? Sztanykovszky: Amennyire tudtam. Különben nem is én voltam a legfontosabb, hanem Hüttner. Fiam is mondotta, hogy ezen a színjátékon Hüttner a szoprán, én vagyok a tenor, Vágó pedig a bohóc Ezt Sztupka őrnagy is hallotta. Az elnök: És nem utasította önöket rendre? Sztanykovszky: Nem. Ez csak privát beszélgetés volt. Az elnök: A főtárgyaláson ön ilyen nyilatkozatot tett, most őszinte leszek; amikor Pogány azt mondta, hogy majd én elintézem a dolgot, akkor már tudtam, hogy nem letartóztatásról lesz szó. Azután ezt mondta: Minél nagyobb gazember valamelyik résztvevő, annál messzebb volt a dologtól. Ez nem illik bele abba a metódusba, amelyet most ismertet. Sztanykovszky: Kérem, mindjárt ennél a pontnál elmondom, hogy ment ez a dolog. A szembesítésnél Fiam dr. mondotta szó szerint: minél messzebb volt egyik vagy a másik a gyilkosságtól, annál nagyobb gazember. Sztanykovszky ott állott az ajtóban, Hüttner kint állott az utcán, ő már nagyobb csirkefogó. Fényes bent volt az Astoriában, Éried■drich pedig a legnagyobb gazember, még meszszebb volt. Az elnök: Ki hallotta ezt? Sztanykovszky: Én, Hüttner, Sztupka őrnagy, dr. Török, Lengyel Zoltán és Brandics Károly. Az elnök: Majd ki fogjuk őket hallgatni. Fényes: Több kérdésem nincs. Lengyel László: Ön azt vallotta itt, hogy novemberben Hüttnerrel már nem volt jó viszonyban. Mi volt az oka ennek? Sztanykovszky: Ezt már el akartam mondani. Ha meg méltóztatik engedni, elmondom. A Deák Ferenc-szállóban lakott Estefányi, Hüttner, Lengyel,és én. Az olasz frontról november első napjaiban megjött Csernagorszky százados, a 9. honvéd gyalogezredből, aki az ezred ( egyik századának megtakarított menázspénzét hozta magával egy kasszában. Hüttner egy este lejött hozzám és azt kérdezte, hogy van-e bajonettem. Elmondotta, hogy Estelányi lakásán vagy egy kassza, azt fel akarja nyitni, hogy az abban lévő megtakaríított tiszti pénzt a tisztek között felosszák. Erre felmentünk. Otthon volt Estefányi százados felesége is. Hüttner a bajonettel feszegette a kasszát, azután azt mondotta, hogy segítsek neki. Alig hogy beledugtam a bajonettet, a kassza kinyílt. Mindjárt láttam, hogy a kassza már ki volt nyitva, amint az később megállapítást is nyert. A jelenetnél ott volt a tulajdonos felesége is, tehát az egész Hüttner és Sztanykovszky megállapodásai 3