Magyarország, 1922. május (29. évfolyam, 99-122. szám)
1922-05-03 / 99. szám
Budapest, 1922 szerda, május 3. SLAGSARORSZAG Apponyi: „A kurzust nevezni — „Az Egységes Párt — lovagvár futóhomokon... — Apponyi a legitimista ellenzék élén. — Vasárnap öt beszédben követelte a jogrendet. Andrássy soproni képviselőjelölt , Szombathely, április 30. (A Magyarország kiküldött tudósítójától.) 12 legitimista ellenzék három heti szünet utánvasárnap délelőtt Szombathelyen, délután pedig Kőszegen tartotta meg első igazi zászlóbontő nagygyűléseit. A szombathelyi jelölt, Cziráky József gróf támogatására már szombat délután ideérkezett Andrássy Gyula gróf, aki megérkezése után a szombathelyi nők előtt fejtette ki politikai nézeteit. Vasárnap reggel érkezett meg Apponyi Albert gróf, aki ez alkalommal vett részt először a legitimista ellenzék népgyűlésein. A 76 éves államférfin a 11 órai fárasztó éjjeliutazás után a legcsekélyebb kimerültség jeleit sem mutatva, az utazóközönség éljenzése közben szállott ki a vonatból. Fogadtatására Lingauer Albin és Cziráky József gróf jelentek meg a pályaudvaron, akikkel a püspökvárba hajtatott. Apponyi a vasárnapi napon olyanteljesítményt végzett, amely mindenki csodálatát váltotta ki. A püspöki rezidenciában elfogyasztott reggelije után azonnal fogadta a városi tanács üdvözlő küldöttségét és a nap folyamán Szombathelyen, Nagygencsen és Kőszegen öt nagy beszédet mondott. Reggel nyolc órakor még szomoru, borús az idő, mire azonban a népgyűlés megkezdődik, napsugárban fürdik egész Szombathely. A népgyülést 8000 ember dörgő tapsvihara és tüntető éljenzése közepette Kaiser Lajos pártelnök nyitotta meg és üdvözölte a politikusokat. EzutánCziráky József gróf mondotta el programmbeszédét nagy tetszés melett. Ezután emelkedett szólásra Apponyi Albert gróf, akit a tömeg nagy ünneplésben részesített. Beszédében kifejtette, hogy miért „királyhű“ bírálta az Egységes Pártot és a kormányt, majd erőteljes szavakkal követelte az állampolgári jogok terén a teljes egyenlőséget. Azután igy folytatta: — Követeljük az épitamunka megindulását. Ennek alapfeltétele a tökéletes jog- és vagyonbiztonság. A keresztény morál nevében követelem, hogy üldöztessék minden visszaélés, uzsora,csalás, árdrágítás, tisztességtelen verseny. Munkásvédelmi intézkedéseket sürget, végül pedig a választók jóindulatába ajánlja Cziráky grófot. Ezután Andrássy Gyula gróf kezd beszélni, modern, demokratikus és szociális szellemtől áthatott politikát követeli Támadja a kormányt, amely szerinte forradalmi alapon áll és azétt csinál reakciós politikát. Ezután éles kritika tárgyává tette a választójogi rendeletet, a kormány külpolitikai és gazdasági működését. Majd ismertette programmját, amelynek fő célja az alkotmányosság helyreállítása. Beszéde további folyamán a királyi család nyomoráért tette felelőssé a kormányt és visszautasította Bethlennek azt a legutóbbi támadását, amelyben őt azzal a váddal illeti, hogy a királyi család vagyonából nagyobb összeget saját propagandacélokra használt fel. Kijelenti, hogy 5—600.000 koronáról van szó, amit „illetékes tényező. Utalt ki a király érdekében folytatandó propaganda céljaira és hozzáteszi, hogy ma sem tudja, hogy mi történt ezzel az összeggel. Andrássy beszéde után Lingauer Albin Szombathely választóközönsége nevében üdvözölte a vendégeket, végül a soproni keresztény ellenzék küldöttsége felajánlotta a mandátumot Andrássy Gyula grófnak, amit ő el is fogadott. Meg kell emlékezni a gyűlés egy megkapó jelenetéről. Lingauer beszélt, a közönség áhítattal figyelt a lelkesedéssel beszélő szónokra, amikor egyszerre csak megkendőolt a déli harangszó. A szónok elhallgatott. Pillanatokig mélységes csönd, majd mint egy adott jelre, lerepültek a kalapok a fejekről és felhangzott a magyar Hiszekegy. A gyűlés, amelyet a legcsekélyebb incidens sem zavart meg, fél egy órakor ért véget, majd a politikusok a püspökvárba mentek, ahol tiszteletükre Mikes János gróf megyéspüspök ebédet adott. Nagygenfcsep Egynegyed háromkor, Apponyi, Andrássy, Cziráky József gróf már, mra után voltak, hogy, Kugauer Albin nagygencsi és kőszegi programmbeszédén résztvegyenek. Nagygencsen diadalkapuval és lovasbandériummed vár-ták a politikusokat. Az egész Gyöngyösmellék népe együtt volt a templom előtti téren, amidőn Lingauet Albin elmondotta programmbeszédét. Lingauet programmbeszéde után Apponyi tartott nagyobb beszédet, amelyben visszaemlékezett arra az időre, amidőn negyvenhét évvel ezelőtt a kőszegi kerület képviselőjelöltjé vált és m negylt kött, bár Nagygencs választói valamennyien mellette szavaztak. Összetartásra és Lingatier támogatására hívta fel ezután a gencsieket. Ez-1 .Után Andrássy Gyula gróf beszélt. A népgyüjés lelkes hangulatban a Himnusz elénekléseivel ért véget. Kőszegen A politikusok ezután folytatták útjukat Kőszeg felé. Az autók hatványozott gyorsasággal robogtak az országúton, ment fellegek toronyosultak az égen és félő volt, hogy a kőszegi népgyülést zárt teremben kell majd megtartani. A kőszegi hídnál többszáz főnyi tömeg várta az érkezőket. Lányok, asszonyok magyar, nemzeti viseletben, férfiak pedig többnyire, ünneplő fekete ruhában. Lelkes fogadtatás után a tömeg részint gyalog, részint kocsin kísérte be a vendégeket a Főtérre, ahol a népi gyűlést megtartották. Körülbelül négyezer ember jelenlétében, mondotta el Lingauer Albin egyhangú helyestléssel és lelkesedéssel fogadott mogrammbeszédét. Ezután Apponyi Albert gróf emelkedett szólásra. Óriási tapsviharral, éljenzéssel és kendőlobogtatással ünnepelte percekig az egész tömeg. Apponyi beszédében elmondotta, hogy azért lett ellenzéki, mert a kormány politikáját ellentétben állónak látja az alkotmány két pillérével, a szentkorona jogával és a nép jogával. Kifejtette, hogy meggyőződése szerint egyedül a törvényes királyság helyreállítása fogja meghozni a kifogástalan jogrendet, amikor nem lesz többé dolgunk titkos hatalmi tényezők felelőtlen cselekedeteivel és a közhatalmat nem bitorolhatja senki,csak az, aki felelősségről vonható. Az igazi magyar király jelenti csak azt a hatalmat, — mondotta — amely megoltalmaz mindenkit osztály- és felekezetkülönbség nélkül és kellő megtorlásban részesít minden jogsérelmet. Olyan állapotot, ami- A NAP FIA írta: JACK LONDON 33 Grief megcsóválta rá a fejét. Wallenstein mosolygott és felhúzta a szemöldökét a homlookára. — Ő legalább tagadta, — monda Grief. — Sőt határozottan kijelentette előttem, hogy nála már az első kísérlet is mindig sikerült. — Láttam dolgozni a magam szemével már» Bödkormányoskóromban, — szólt hozzá Ward kapitány. — A derék ember kőmüveskalapácsot és egy bekátrányozott acélvasszöget használt. S első ütésére úgy repült a fog, mintha a szél fújta volna ki. — Én a fogóhoz Hű maradok — dünnyögött Worth — és beledugta a néger szájába a fogházat. De amint rántott egyet, a néger nagy nyögéssel fölállt. — Fogják meg kérem ezt az embert és tartsák veszteg, — mond a felügyelő. Grief és Wallenstein leálltak a néger kétoldalára és leszorították. A fogfájós erre megharapta a harapófogót és kezdett ápolóival huzakodni. Az egész csoport hullámzó mozgásnak eredt, előre meg hátra. Az erőszakoskodástól — az amúgy is forró levegőben.— csurgóita verejték mindannyiukról. A néger is izzadt, bár nem a melegtől, de az elviselhetetlen fájdalomtól. Az a szék, amelyen a fogfájós ült, fölborult, Ward elfelejtett pálinkát tölteni magának és segítséget kért. Warth belekapcsolta a segédjét is a fogába, belekapaszkodott maga is, s igyekeztek a fogat egyetlen egyenes rántással kihúzni. Ezalatt fölbicegett a lépcsőn egy kis fekete ember, akit nem vett észre senki és megállva, nézte őket. Természete szerint Kohó konzervatívak volt mondható. Ahogy ősapái nem viseltek ruhát, nem volt rajta még csak egy kócmadzag sem. Az orrán, fülén és njakán keresztülfúrt és üresen hagyott lik elég érthetően mondta el azt, hogy egykori szenvedélye a külső megjelenés pompája iránt már rég megszűnt. A, két Ma Sifflatán lehetett vagy, féltucat lik, amelyek nagyrésze szét is tépődött már,úgy, hogy a busa lelógott a válláig. S minthogy végleg eltompult a külső ékességek iránt és csak ahhoz maradt érzéke, ami hasznos, a jobbfülének hat lika közül egy egyikbe akasztott egy kurta agyagpipát. A derekát egy ócska, utánzóit bőröv fogta körül, az öv és a mezítelen bőre közé dugott egy hosszú késpengét és lelógatott róla egy bambuszfütyköst és gyümölcsös zacskót. Kezében egy nagyfuratu, kurtacsövű Sniderpuskát tartott. Teste leirhatatlanul mocskos, sokféle forradással teliszórtan, ezek között a legnagyobbat a Lee-Enfield-golyó ütötte, amelytől az egyik lábikrája a felénybe sorvadt Beesett szája nyilvánvalóan elárulta, hogy a rágicsálásra már aligha maradt sok foga. Teste, arca merő ránc és elnyúttség, de üvegfényű, apró fekete szeme folyton élénken nyugtalanul, kötekedően csillog s nézése sokkal inkább volt majomszerű, mint emberi. Amint a jelenetet nézte, úgy kuncogott, mint egy kis gonosz maki. A beteg kínlódásában valószínűleg azért látott valami mulatságos dolgot, mert hiszen az ő egész világa is telve volt kínlódással. A sok szenvedésből kivette a maga részét, de sokkal többet okozott másoknak, mint amennyi őrá jutott. Amidőn a kemény állkapocsból a rossz fog a fogó erőszakos rántására idegbontó recsegéssel kiszabadult, fölvillant az öreg Koho szeme, úgy nézte a szerencsétlen négert, aki összegörbedten ült le a veranda padjára s rettentően nyöszörögve fogta a fejét mind a két kezével. — Attól félek, hogy elájul, —monda Grief földre hajolva. — Ward kapitány, adjon neki kérem egy korty italt. Ön is igy élt egyet, Worth, hiszen úgy remeg, mint a nyárfalevél. — Sőt én is iszom, — mond Wallenstein — megtörölve verejtékező homlokát. Akkor vette észre Koho árnyékát és föltekintve, meglátta az öreg törzsfőnököt. — Halló! Hát ez ki? — Halló, Koho! — üdvözölte Grief szívélyesen, de tájékozottságánál fogva tartózkodott attól, hogy vele kezet is szorítson. Koho tambo-i közé tartozott, amit a nagyördög-forrásoktól kapott, amidőn megszűrületett, hogy a teste sohase érintkezzék tehén ember testével. Worth és Ward, a Csoda kapitánya üdvözölték Köböt, bár, Worth, amint meglátta a Snider-puskát, elkomorodott, mert viszont neki az volt a tamboja, hogy husimran ne hordjon fegyvert, amidőn az ültetvényre r' jön. A puskáknak olykor az a rossz szokásuk támadt, hogy a legkevésbbé kívánatos körülmények között szoktak elsülni. Az ügyvivő tapsolt, mire egy San Cristobalból való szolga futott föl a verandára. Wrorth intésére elvette a fegyvert Kohótól és bevitte a bungaló egyik szobájába. — Koho — úgymond Grief — bemutatva Wallensteint, — ez a bougainvillei legény —13 nagygazda — szavamra, nagygazda-legény. Kohónak valószínűleg eszébe jutott a német cirkálók néhány kellemetlen látogatása, mert kényszeredetten mosolygott ugyan, de a szeme egész sajátságosan csillogott hozzá. —• Wallenstein, kérem, ne fogjon vele kezet — intette Grief. — Ez is lambo, tetszik tudni. — Aztán ismét Síphohoz fordult. — Szavamra a nagy legénynek testén sok szép zsír lenni, talán megint új asszonyt szerezni, nagy legény, mili — Én nagyon öreg már lenni — mond Kohó’ komolyan csóválgatva a fejét. — Keri szeretni többet asszonyt. Nem szeretni, csak hat-kai (éle* dél), Nemsokára meghálálni. — S ezzel nagyba jelentőségteljes tekintetet vetett Worthra, aki épp hátrahajtotta a fejét, hogy egy jó teli puhált tartalmát lenyelhesse. — Csak rum megszegetni. — Fekete legénynek az t&mbo! — Az a fekete nem tambo — felelt Koho’, fejd egy mozdulatával intve a nyöszörgő néger felé! — Az beteg legénynek lenni — magyarázta Grief. — Én beteg lenni. — Te lenni nagy hazug legény — mörii? Grief nevetve. — Kellene rum, tambo, mindig csak tambo. Különben, Koho, nagygazda-legény-ínyel komoly beszélni való lenni. • JEsImL Mlöl 1