Magyarország, 1924. május (31. évfolyam, 84-105. szám)
1924-05-06 / 84. szám
s ■ 1921 .május 5., fodd , MAGYARORSZÁG _____________,____________________________ . Fajvédelem és munkavédelem A Budapesti Napilapok Szindikátusa a szolidaritási szerződésről, a Százaz" és Jó Nép" szerepéről és a szedősztrájkról, összeomlott vádak, megcáfolt rágalmak (A Magyarország tudósítójától.) A nagyközönség tárgyilagos tájékoztatását célozza azábbi nyilatkozat, amelyet a Budpesti Napilapok Szindikátusa egyértelműen jegyez. Ez anyilatkozat minden agresszív és harci él nélkül íródott, pusztán az objektív tények ronsztrálásával. Nem a nyilatkozat, hanem reaguka tények felelősek tehát azért, hogy groteszk színben tüntetik fel a fajvédőknek a szedősztrájk léjén tanúsított viselkedését. Ez a viselkedés tele van, belső ellentmondásokkal, így nem elég, hogy a fajvédő,a nyomda és a fajvédő lapok, amelyeket, valamikor éppen a Budapesti Napilapok Szindikátusa mentett meg miden pártállásra való tekintet nélkül és pusztán a sajtószabadság magasabb erkölcsi értelmezésével a komolyabb üzemi zavaroktól, most a nagy sztrájk idején frontot váltogatva. .. a pillanatnyi konjunktúra kedvéért cserbenhagyták a polgári lapoknak azt a frontját, amelyhez ők maguk is tartoztak és amely őket korábban védelmezte. Ennél is mulatságosabb a fajvédő lap és a fajvédő nyomdai vállalat belső házi disszonanciája, amely élesen nyilatkozott meg abban az elvi ellentétben, amely a fajvédő nyomda vezérigazgatója és a fajvédő lap szerkesztője között felmerült. A vezérigazgató akarta vállalni a polgári üzemekkel való szolidaritást, erre határozottan kötelezte is magát, ugyanakkor azonban a fajvédő lap szerkesztője, a vállalat másik vezetője évben és gyakorlatban megtagadva, egyoldalúan felbontotta ezt a szolidaritást. Szociális érzékről beszél a fajvédő lap, a szellemi munka szabadságáról ugyanakkor, amikor a Budapesti Napilapok Szindikátusa hivatalból tudja megállapítani, hogy a fajvédő lapok milyen nyomorúságosan fizetik munkatársaikat. Alább hitelesen közölt tárgyalási párbeszédek élénken illusztrálják a fajvédő vállalatnak az erkölcsi és üzleti szolidaritásban való megbízhatóságát. Ez a háttér mentesít minket és a többi polgári lapot is attól, hogy komolyan szembeszálljunk, vagy akár polemizáljunk azokkal a vádakkal és rágalmakkal, amelyekkel a szedősztrájk alatt a parlamentben a polgári sajtót illették olyan fajvédő képviselők, akik egyúttal exponensei a fajvédő lapnak, vagy nyomdai vállalatnak. Az elmúlt sztrájk idején . .. ezek az urak végérvényesen levizsgáztak megbízhatóságukról. Aki annyira taksálja a szerződés és az adott szó szentségét, mint ők, annak vádjai és állításai elvesztették minimális értéküket is. Egyébként adjuk , . a Budapesti Napilapok Szindikátusának nyilatkozatát, . amely a következőképpen hangzik : A nemzetgyűlés legutóbbi ülésén, melyen a szedők sztrájkjának ügyével foglalkoztak, egyes képviselő urak részéről olyan nyilatkozatok történtek, amelyeknek cáfolatlanul maradása a közönségben azt a hitet kelthetné, mintha a szónokok kritikája a ténybeli igazság szempontjából helytálló volna. Miután ennek éppen, az ellenkezője az igaz és a. felszólalók egy része éppen a leglényegesebb kérdésekben nem forinttá szükségesnek az igazsághoz szorosan ragaszkodni, kénytelenek vagyunk nem az illetőkkel való vitába szállás, hanem kizáróan a közönség felvilágosítása céljából a következőket megállapítani: — Gömbös Gyula képviselő úr beszédében azt mondotta, hogy a Stádium-nyomda és Szózat vállalta a polgári front erősítésére — beszüntetni mindaddig a szolidaritást a szindikátussal és a nyomdai főnökök egyesületével, ameddig meg nem győződhetett arról, hogy más megoldás gyorsabban vezet célhoz és hogy azért lépett ki a főnökegyesületből és szüntette meg a szolidaritást a többi polgári lappal mert a főnökegyesület nem fogadta el a munkások ajánlatát. Ezzel szemben egyszerűen megállapítjuk, hogy Zsilinszky Endre úr, a Szózat főszerkesztője április 10-én azon a szerkesztői gyűlésen, amely együttes sajtóorgánum, kiadásáról tanácskozott, a következőképpen indokolta meg a Szózat külön álláspontját Vészi József főszerkesztő a következő kérdést intézte Zsilinszky Endre főszerkesztő úrhoz. Itt szembenállunk a munkásság részéről szerződésszegéssel; a lapok és nyomdavállalatok szerződtek egymással, hogy ha bármely lapnál a munkásság megszegi kötelességét, úgy valamennyi lap beszünteti megjelenését mindaddig, míg az a lap meg nem, jelenhetik, ahol a szerződésszegést elkövették. Kérdezem Zsilinszky képviselő urat, adja-e ezt a megállapodást a Stádium vagy nem s oda szegődik a másik felfogáshoz? Zsilinszky Endre: Én a szolidaritást és a szerződést mindenesetre fontosnak és betartandó dolognak tartom, vannak azonban oly érdekek, amelyek esetleg felette állanak ennek a szerződésnek és szolidaritásnak. Ez elsősorban az ország érdeke. Én végzetes hibának tartom az egész harcban való bemenetelt. Ez a mi részünkről erkölcsi vis maiort jelent. Nekem, Péter vezérigazgató úr előadásához semmi hozzátennivalóm nincs. Azt teljesen vallom.. . azonban most kihagyott egy súlyos tényezőt. Kihagyta abszolúte a politikát és azt az érdeket, amelyet én mint politikus képviselek az ország érdekében. Tiszta lelkiismerettel állítom, hogy ez oly végzetes, és sorsdöntő ügy, tudniillik a szanálási javaslat, amely eldönti fél századra az ország sorsát és amely végletesen befolyásolja Magyarország fejlődését. Miután ezt az érdeket veszélyeztetve látom, mert kellő előrelátás nélkül felvett harcban igenis veszélyeztetve látom ezeket az érdekeket, ezért én nem tudok más választ adni, mint a le------■....... ■ ...........--------------letőségét és erkölcsi felmentését annak, hogy én nem tudtam a szerződésről.« A Stádium elnöke és a Szózat, főszerkesztői* ezek szerint szerfelett eltérően indokolják meg ti polgári szolidaritás megszegését. Zsilinszky főszerkesztő úrnak ezen nyilatkozatával kénytelenek vagyunk szembeállítani Zsilinszky Gábor úrnak, a Stádium vezérigazgatójának április 7-én a szindikátus ülésén tett kijelentését, amikor szóvátették, hogy a lapok között fennálló szerződés ellenére a Nép megjelent. Zsilinszky Gábor vezérigazgató így nyilatkoztat: A Kép esetében arról kell beszámolnom, hogy az az én távollétemben és tudtom, nélkül jelent, meg. Amint azt Büttner dr. később jelentette, a lap már készen volt A Nép sem fog megjelenni s teljesen szolidárisai vagyunk az urakkal és teljesen osztom az önök felfogását. Viszont az április 10-i szerkesztői értekezletekként fejeződött be a gyorsírói feljegyzések szerint. •Ágai Béla elnök: Teljesen tisztázódott hogy a polgári frontot fenn kell tartani. (Általános helyeslés.) Egyetlen akadálya ennek a Szózat 1. szerkesztője, aki a gazdasági kérdéseket a politikai kérdések mögé helyezi és kijelenti, hogy politikai okok késztetik őt a Szózat megjelentetésére. Így tehát nem tudjuk, hogy a Szózat megjelenik-e vagy sem. Indítványozom, hogy holnap reggel jöjjünk össze és beszéljük meg a helyzetet. Zsilinszky Endre: Nem tudok erre ígéretet tenni! Ilasgay Károly: Szóval akkor nincs kizárva, hogy holnap reggel megjelenik a Szózat. Zsilinszky Endre: Ügy van! Cavather József: Sajnálom, hogy ezt a belső ügyet itt kell szóvátennem, de a Nemzeti Újság és az Új Nemzedék nevében kénytelen vagyok a Szózatra, hárítani a felelősséget mindazokért a rendkívüli károkért, melyeket okoz, ha megjelenik. Zsilinszky Endre: A felelősséget minden tekintetben vállalom. • * Több szónok a nyomdai munkásság kizárását és az ezt követő sztrájkot úgy tüntette fel, mintha mindez az Athnaeum nyomdavállalat és Az Est érdekében történt volna. A tényállás ezzel szemben az, hogy a Budapesti Napilapok Szindikátusa és a főnökegyesület közötti megállapodás, amely vadsztrájk, amerikázás, vagy cenzúrázási kísérlet esetére, bármely nyomdavállalatnál is történjék ilyesmi, az összes többi nyomdák szolidaritását állapítja meg, egyformán szolgálta a Stádium, mint az Athenaeum érdekeit, sőt a Stádiumnak még korábban volt módjában e megállapodás hasznát élvezni, mert már hónapokkal ezelőtt a fömkegyesületnek közbelépése mentette meg üzemét komoly zavaroktól. A jelen esetben is, ha ez a vadsztrájk nem az Athenaeumnál, hanem a Stádiumnál tört volna ki, a Budapesti Napilapok Szindikátusa és a főnökegyesület, mint akik adottszavukat meg szokták tartani, ugyanígy jártak volna el, mint az adott esetben. * Felvilágosításul közöljük még, hogy a nyomdáknak és lapvállalatoknak jogosulatlan támadások esetére szóló szolidaritását biztosító megállapodása, akkor A barát fatihája Irta: KILIÁN ZOLTÁN Evangéliumra fordult ki a. perjel. Fenesi Orbán Sí megállt a torkán a szent latin szó. Minden, divános urával, agáival maga a basa Úr jött be a templomba. És nagyfennen mondta az Örök mécses alatt: ■— Igaz úri török hitemre és a hatalmas, tündöklő és győzhetetlenül uralkodó török császárom áldott fejére, ez a barát elmondja itt, tulajdon oltáránál hebehurgya beszéde helyett a fatihát! Fenesi Orbán belekezdett az »ste missa este-be, im a hasa odalépett hozzá az oltár elé. Megfogta titárt jobbkezét. —A fatihát mondd, nagyhasú! A szent kérd.: Első ezuráját, a fatihát! Fenesi Orbán megremegett. . —! Kern tudom, uram, ... — nyögte. . A basa fölnevetett. ^Hazudsz, kutya! Tegnap vitázott ez a barát egy hodzsával, bégek, agák! Jobban tud törökül. Hint a hodzsa maga . . . „ — Ker^ mondhatom el, uram! Menjetek békével! * csuklott fel a barát hangja. — Könyörgök, nagy- Jágos és vitézló uram . . . A török urak nevettek. — Asztalnál bezzeg vígabb vagy! — kiáltotta valamnelyikök. — Ott nem sajnálod a tréfát! A perjel alsón kigyöngyözött a verejték. Tegnap mérkőzött egy tudós hodzsával a hasa előtt, és szégyenbe hagyta tudományával a törököt. Pedig Fikh al-akb’ar, Kitab al-luina és az Azrar al-vak. mélységes és régi tudományáról volt szó, ég- Alihazali Badajat al-hidajájánál, ott, ahol a könyv tekbir és fatiha imarészleteket magyarázza, a török barát csúnyán alulmaradt Mert a basa menten odahozatta a Badajat al-hidaiát, fejét csóválva olvasta utána és kibotoztatta a hodzsát Ámde a perjel iránt is éktelen haragra gyulladt a basa úr és kemény büntetéssel fenyegette, hogy ekkor a szent tudomány birtokában nem az igaz hitet követi. Mindez végigszaladt a barát remegő gondolatában. Látta a basa arcán, hogy nincs kegyelem. Itt, az Úrjézus oltára előtt, kell elmondania a törökök miatyánkját, a fatihát; így áll a basa bosszút a hite alulmaradásáért . . . Merőn vártak a hívők és feszülten néztek a törökök. Hátul az asszonyok sírva fakadtak és elől a baráttestvérek lehajtották a fejüket. Fenesi Orbán segítséget kért valahonnan. Várta, hogy megnyíljon az ég, meginduljanak a falak és egyedül Úrként, lángostorával végigcsapjon az Egy igazisten . . . Akié ez a minden, magyar is, török is . . . Fent a színes ablakokon bejátszott a nap. Csend volt, várakozás ... A barát érezte, hogy feszülő szive a torkában ütöget. Behunyta a szemét. A basa úr éles gúnyszava vágott a hitébe. —■ Tudod-e a hatvanegyedik szavát, tudod, 'ügyet..'. A te Jézusod mondta Izrael fiainak: Követet küldök nektek, aki utánam jön, és akinek Ahmed a neve.* Azt is tudod, egy az Ahmed és Mohammed, azt teszi mind a kettő : a magasztalt... Magasztald hát, Allahot és követét ! Fenesi Orbán megtántorodott. Balkezével hátrakapott az oltárszélbe s úgy, hátradőlve hallgatta iszonyattal a törököt.— Mecsetet teremtek a templomodból, ha fióla mondod, kutya! Szét veretek minden barátot! Oltárodon vágatom le a fejedet! Alit minden a perjel körül. Fent .... oltáron a kis kis Jézus szobra pirosait ragyogott, mert odaérett most az ablak színén át A'-sugár s, az egyedül küzdő, szédülő szegény pap ránézett az isteni gyerekarcra. Mintha bólintott volna a kis fej... Mintha mosolygott volna... A barát kiegyenesedett. Lehanyatlott karral, balcsuklóját körülölelve a jobbkezével, megkezdte a fatikát... A zokogó hívek felkapták a fejüket. A férfiak keze ökölbe szorult, az asszonyok lélekzete elfojtódott... Vártak. Égi nagy történést, csodát. Senki sem mozdult. Szállt törten, zokogón a török imádság. Már a középén tartott a barát,s...Téged imádunk és tőled esdeklünk segedelmet. Vezess minket az igaz útra...* És ebben a percben elhalt a barát ajákán a hang. Egy aga lépett az oltárhoz és ott, az Istennek gyújtott gyertya tüzén gyújtott a pipájára tüzet. Fenesi Orbán kigyúlt. Felkapta a nehéz gyertya*tartót, megfordította és minden ereje megcsóváltatásával fejbe sújtotta az agát. És égő arccal, papi köntösben leütötte a hasát, is... A törökök megdermedtek. Már jöttek a férfihívők is, a papjuk nyomán csapásba, ütésbe szökött karjukon az izom... Öltek, fojtottak, haraptak... Kardot rántottak, a török urak is, zűrzavar támadt, rekedt, hörgő, elkeseredett harc Ott az Úr oltára előtt. Fenesi Orbán nem látta, nem hallotta már els. Felszaladt, eldobva a gyertyatartót, a szentség szekrényéhez. Kinyitotta az ajtót rajta, letérdelt a szentostya elébe az oltár legfelső fokán, és forrón, zokogón mondta: Miatyánk... Miatyánk, ki vagy a merinyekben.„ szántói... Itt, a szemteltfissek közepén hasította szét a fejét egy rárohanó bég. Teste holtában is előre bukott, engesztelődést él jön, a szentostya felé... Még állott’ a harc.’Egyutas torkát keresték hívők, törökök. És örök szótalan hatalmú erejével beviiágídaft® mindet, miatyámost és fatihott majadt nytlunkra ' 18 Űréiért kigyűjtött égvirnnk.«IV»«.