Magyarország, 1924. november (31. évfolyam, 232-256. szám)
1924-11-01 / 232. szám
Budapest, 1924. november 1. szombat MAGYARORSZÁG Széchenyi László gróf Washingtonban maradt Változások a diplomáciai karban (A Magyarország tudósítójától.) A magyar diplomáciai karban legutóbb bizonyos változások történtek. Ezzel kapcsolatban newyorki táviratok nyomán az a hír terjedt el, hogy a magyar kormány visszahívja Széchenyi László gróf washingtoni magyar követet is, akinek működése ellen főképpen azt hozták fel, hogy Károlyi Mihályné grófné amerikai előadásait nem tudta megakadályozni. Érdeklődtünk beavatott helyen és ez üggyel kapcsolatban a következő választ kaptuk : — Szó sincs Széchenyi László gróf washingtoni magyar követ visszahívásáról. Akik azt állítják, hogy a washingtoni magyar követ erélyesen léphetett volna föl az Egyesült Államok kormányánál és ezáltal megakadályozhatta volna Károlyi Mihályné felolvasását, teljesen tájékozatlanok. Egészen naiv az az állítás, mintha a magyar követ valóban »erélyesen« léphetett volna fel éppen a velünk legjobb baráti viszonyban álló washingtoni kormánnyal szemben.« Ismeretes, hogy Szápáry László grófot, Magyarország londoni követét felmentették, s helyére Rubido-Zichy Iván báró volt bukaresti magyar követet nevezik ki. A kormányzó már aláírta megbízólevelét. Rubido-Zichy Iván báró legközelebb elfoglalja állását. A vatikáni követség élére Bornemissza báró, volt stockholmi magyar követ kerül. Rubido-Zichy távozásával megüresedik a bukaresti követség, az új követ kinevezéséről azonban még nem döntöttek. A stockholmi magyar követi állást ügyvivői állássá változtatják át. Wild József Albrecht főhercegnél és Bethlen miniszterelnöknél (A Magyarország tudósítójától.) Wild Jóssef nemzetgyűlési képviselőt tegnap délután fogad a budavári palotájában Albrecht főherceg. Ez alkalommal Wild József annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy Albrecht főherceg Gömbös Gyula szervezkedési kísérletétől távol áll. Felhasználta ezt az alkalmat Wild József nemzetgyűlési képviselő arra is, hogy sajnálkozását nyilvánítsa afelett, hogy Gömbös Gyulához intézett nyílt levelével kapcsolatba hozták a főherceg személyét. Bethlen István gróf miniszterelnököt pedig ma délután kereste fel Wild József, aki rövid ideig tartó megbeszélést folytatott a miniszterelnökkel és ennek során informálta őt mindazokról a dolgokról, amelyek nyílt levelével és parlamenti felszólalásával kapcsolatosak. Nem halasztják el az Eskütt-ügy főtárgyalását A beteg Eskütt „ha kell, hordágyon viteti magát a bíróság elé!“ (A Magyarország tudósítójától.) Ma az a hír terjedt el, hogy Eskütt Lajos ügyében a november 19-ére kitűzött és rendkívüli érdeklődéssel várt tárgyalást el kell majd halasztani, mert Eskütt Lajos váratlanul súlyosan megbetegedett. A Magyarország munkatársa ma megjelent Esküdtnek a Sziget utca 5. számú házban levő lakásán. Esküttel azonban nem beszélhetett, mert környezete szerint nagy láza van, két hét óta ágyban fekvő beteg és orvosa tanácsára tartózkodnia kell a beszédtől. Weisz Ödön dr. Eskütt védője kijelentette munkatársunknak, hogy a tárgyalást a kitűzött időben feltétlenül meg fogják tartani, mert éppsen tegnap mondta neki Eskütt, hogy ha hordágyon viszik is a tárgyalásra, akkor is megjelenik, mert feltétlenül kívánja ügyének gyors letárgyalását. Eskütt vesztegetési ügyét a Töreky tanács fogja tárgyalni. A védő szerint a tárgyalás négy-öt napig, de lehet, hogy egy hétig is eltart. A főváros még nem döntött az új B-lista ügyében (A Magyarország tudósítójától.) Híre járt, hogy a tegnapi tanácsülés Szabóky Lajos főjegyző referálása alapján tárgyalta az új B-lista kérdését is. A tudósítások szerint a főváros mintegy ezer alkalmazottat fog december 31-ig elbocsátani. Mint a Magyarország munkatársa illetékes helyről értesül, a tegnapi tanácsülésen ez a kérdés nem került szóba, sőt a főváros egyelőre nem is foglal állást a B-lista kérdésében. Janó tragédiája Írta: KODOLÁNYI JÁNOS Már fölkelt a telihold s olyan misztikus tejfehér fény derengett a hatalmas vízlap fölött, mintha nem a Földön, hanem távoli, nem sejtett égitesten csobognának a hullámok. Alul végtelenség, fölül végtelenség és itt-ott csillagok, melyek sejtelmesen csillogtak a fehér fényködben s remegtek a Duna mélységében. Köröskörül kék hegyek s a parti füzesek fekete vonala. Minden kék, fehér és fekete. Ennek a három különös színnek ezerféle árnyalata, a sötétkék hegyek majdnem feketék, a világoskék égboltozat majdnem fehér, a fekete füzesek majdnem sötétkékek, kék, misztikus kék minden és tág, mérhetetlen és csendes, sehol semmi hang, sehol semmi mozgás, még a szél se borzolgatta a víz tökéletes síkját, a hegyek sötét tömegei, a fák mozdulatlan zeg-zugai megtöretlen árnyékokban tükröződtek benne s még a tutaj se szántott nyomot rajta, együtt úszott az észrevétlenül mozgó eleven folyammal.Janó a tutaj végében hevert a kormányevező hosszú rúdja mellett s két karját a feje alá hajtotta, úgy bámulta az eget. Nem volt izgága vérmérsékletű ember, lassan csörgedeztek benne a gondolatok és érzelmek s nagyon szerette az ilyen őszi éjszakákat, mikor a tutaj észrevétlenül úszott, vonult lefelé a Dunán, szerette bámulgatni a telehold fehér tányérját s a kis szerény csillagokat. Mintha az úristen ringatná hatalmas térdein, olyan békésnek, nyugodtnak érezte ilyenkor az életét, nem fájt semmi, nem zavarta semmi. Szent Dávid a Holdban a csend finom ezüsthúrjain hegedülgetett, csodálatosan szép és harmonikus volt a világ, az ő élete is olyan egyszerű, olyan világos és érthető ! Nem volt sem körülötte, sem benne semmi zavar, semmi ellentét, semmi aggasztó... Mert titokzatos, hatalmas és kifürkészhetetlen volt ugyan Janó körül a világ, csöndes szláv lelke megérezte a misztikusát, vallásos volt s az Isten jelenlétét érezte mindenütt, de éppen ezért szerette is a magányt, a csöndet, a Dunát, a holdfényben némán álmodó hegyeket, a füzeseket a parton, ezt az egész végtelen síkságot, ezt a sokféle kék dolgot és a kék sugarakat, a kék végtelenséget, az egész életet és azt, ami számára az életet jelentette : a tutajozást. Az Isten jelenléte vitt rendet, nyugalmat, értelmet ebbe a világba. És ez adta meg számára a bátorságot is, hogy az éjnek idején bolyongó gonosz szellemektől ne féljen, hanem két karját a feje alá hajlítva órákon át bámulja az eget. Milyen boldog ember volt Janó ! Hosszú lenhaja, tömpe orra, ábrándos kék szeme olyan volt, mint millió más tót testvéréé. Nem lehetett volna megkülönböztetni a többitől, ha együtt látja velük az ember. Olyan volt egészen, mint azok a társai, akikkel együtt indult el lefelé a Vágón s akik a másik két tutajjal elszakadtak tőle, előtte jártak vagy három-négy kilométerrel s már látni se lehetett őket, eltűntek a kanyarodóban Vác felé. Tán azok is hanyatt fekszenek a tutajon s nézik az eget, azok is a Markára gondolnak és a gyerekekre, akik ott maradtak messze a Vág mellett az erdők között. Janó bizony mindenben hasonlított azokhoz, még abban is, hogy nagyon kívánkozott most a családja körébe, nagyon szerette volna fejét a kemény tarisznya helyett a Marka ölébe fektetni s elmondani neki csak úgy a pillantásával, hogy milyen nagy ez a víz, milyen kék az ég s milyen feketék a parti fák... Milyen sötétek a nagy hegyek s a mélységben hogy tükröződnek viszsza, mintha oda is lenyúlnának, vagy mintha nem is a vizen, hanem a végtelen magasságban úszna a tutaj, alatta mélység, fölötte mélység ... A gyerekek már alszanak bizonyosan, nem is képzelik, milyen messze jár az apjuk, milyen nagy vizen, milyen nehéz élete van s még csak úszni se tud, úgy száll tutajra... Isten őrzi őt ebben a szép világban! Elővette a furulyát s lágy, méla nótákat, tilinkózott rajta. Félkönyökére támaszkodott, ügyesen billegette ujjait a hat lyukacskán s a bús szláv dal álmodozón, vékony siphangon szállongott a víz fölött s a nagy tükör még valami különös csengést adott ennek a sípszónak, erősebbé és egyben lágyabbá tette, a hegyek visszaverték, mintha a világmindenségben elrejtőzött Isten felelgetett volna rá szeretettel. Janó már úgy érezte s áhítata csak növekedett. Édes ábrándozás között fújta a sípot. Nem messze pedig jött a bécsi gyorshajó. Még alig lehetett ugyan hallani a dobogását, csak sejteni inkább, de a lámpája már csillogott, mint új csillag, amely nem olyan szelíd és nem olyan kedves, mint az égiek. Aztán már a lüktető dobogás is kivehetővé vált, erősödött, közeledett, a lámpa csillaga is megoszlott, megélesedett, már látszott alatta a vízben tükröződő aranyos fényvonal is. És a gépek lüktető zaját már a habok sistergése is átszőtte, finoman, mint a távoli eső zaja, de amint, közelebb és közelebb nyomult a hajó vibráló teste, annál élesebb és erőteljesebb lett a sistergés. A gépek dobogtak, a kettéválasztott víz, megtört és sustorgott s a lámpák megszaporodva ringtak és villogtak a kék végtelenségben ... Rohanva jött a hajó ... — Óh, Bog! — ugrott fel Janó a tutaj végében s kék szemén a rémület vonala kígyózott át. Erre nem is számított. A bécsi hajó. S hogy törtetett, hogy hasította a vizet, hogy törte meg a sima síkot s hogy kavargott alatta és körülötte a villanylámpák villogó raja ! Hogy zuhogott a víz a lapátokon és hogy henteregtek a földúlt hullámok, hogy rohantak hánytorogva hatalmas ékben a part távoli fövényére s vetették ki magukat rá, mint roppant fekete kígyók s űzték egymást a nagy testű gép mögött... Janó gyermekes szíve megdobbant a látványtól, míg izmos markai rásúlyosodtak a kormányevező rúdjára s nekivetették a víznek minden erejükkel... A tutaj ott úszott a folyó közepén s most ki kellett 3 Ez nem jelenti természetesen azt, hogy a B-lista ügye nem fenyegeti ismét a város tisztviselőit, mert a belügyminiszteri rendelet értelmében december 31-ig újabb elbocsátásokat kell eszközölni. Csupán számszerűit nem szabja meg a rendelet, hogy mennyi tisztviselőt kell B-listára tenni. Valószínű, hogy a főváros legközelebbi tanácsülése foglalkozik ezzel a kérdéssel. A hírek szerint fel fogják szólítani jelentkezésre a tisztviselőket, hogy kik akarnak B-listára kerülni és csak az önkéntes jelentkezők után kerülnek az ideiglenes alkalmazottak a B-listára. Nagy kavarodás a kézműveskamara körül Zajos jelenetek a miniszter előszobájában ■A Magyarország tudósítójától. A kereskedelmi minisztériumban ma délben a kézműveskamara felállítása ügyében ankét volt. Pálffy Dániel ismertette a kézműveskamara híveinek álláspontját. Bittner János szerint a kamara ügyében készült tervezet az ipartestületek autonómiáját mélyen sértené. Szávay Gyula, a kereskedelmi és iparkamara főtitkára az ipartestületek hatáskörének kibővítését feltétlenül szükségesnek tartja, kifogásolja azonban a »kamara« elnevezést s az adókivetést. Bittner János szerint éppen a kamara elnevezés miatt van nagy ellenzéke a kézműveskamarának. Ezután több vidéki kiküldött a kamarák nevében tiltakozott az iparosság új szervezetének felállítása ellen, amely az egység megbontására vezetne és az iparosság terheit növelné. A tanácskozás folytatását a jövő péntekre halasztották., Az új kamara hívei és ellenzői között , az ankét bezárása után is folytatódott a heves vita, amely a miniszter előszobájában majdnem tettlegességig fajult. Komlós István, az iparospárt ügyvezetőalelnöke azzal vádolta meg a mozgalom vezetőit, hogy azért akarják a kamara felállítását, mert az számukra jó állásokat jelentene. A vita annyira elfajult, hogy lovaglás útán is folytatni fogják. Indoszesz (bedörzsölésre) 70% .