Magyarország, 1925. augusztus (32. évfolyam, 171-194. szám)

1925-08-13 / 181. szám

Budapest, 1920. augusztus 13. csütörtökMagyarország 9 Az Északi-tenger strandján Szerelem — pénz — gyilkosság Rousseau István megölte a feleségét s felakasztotta magát (Kari Arnold — Smpticissimus) Szeged, augusztus 12. (A Magyarország tudósítójának tete­­f­én jelentése.) Véres családi dráma ját­szódott le, tegnapelőtt­ Nagykikindán, Il­re csak ma érkezett meg a szegedi hatóságokhoz Rousseau István ottani födbirtokos, aki elzászi származású, szerelmes volt Hammang Boriakéba, egy dúsgazdag szenthuberti földbirtokos leányába. A­ leány egy ideig szívesen is fogadta a francia, legény udvarlását, de még ta­valy beleszeretett a határon szolgálatot teljesítő Miskovics Iván őrmesterbe, akihez viszont a szülők semmi áron sem akarták hozzáadni leányukat. Ez év elején Miskovicsot a mura­­keresztúri határhoz rendelték, de vele szökött a, fiatal leány" is. A szülők két­ségbe voltak esve s minden áron visz­­sza akarták szerezni a leányt, sőt Rousseauval is alkudozni kezdtek. — Elvenné akkor is, ha visszajönnél — kérdezték. — Szeretem, igy is elveszem, ha visz­­szajön, — felelte Rousseau. Ekkor formális alku fejlődött ki a gazdag szülők és az őrmester között. Miskovics végül is 100.000 dinár volt­­ság fejében hazaküldötte Boriskát. A leány, azonban most is ellenkezett, vé­­­gü­l is márciusban mégis megesküdött Rousseauval. A fiatal­asszony azonban állandóan hangoztatta, hogy Miskovi­­csot szereli. A házas­társak között ezért napirenden volt a civakodás. A fiatal­asszony kijelentette, hogy visszamegy Miskovicshoz még akkor is, ha meghal. A legutolsó ilyen civakodás után a fiatalasszony el is tűnt, de csak négy napig maradt távol. A múlt hét végén visszatért szüleihez Szenthubertbe. ,Az ör­egek nem szívesen látták lányukat és rábeszélték, hogy térjen­­vissza urá­hoz. A fiatalasszony engedett a rá­beszélésnek, visszatért f­érjéhez. Tegnapelőtt azután ismét civakodás tört ki a házastársak között. A­ férj in­dulatában ágyban fekvő feleségét há­rom baltacsapással agyonütötte. Az­, asszony azonnal meghalt. A férj­ ezután a padlásra ment és ott felakasztotta, magát. Röviddel a véres tragédia után megérkezett a tanyára a fiatalasszony édesapja, aki Rousseaut levágta­­a kö­télről. A fiatal férjet rendkívül súlyos , állapotban ápolják a kórházban. A ha­tóságok a­ véres családi tragédia ügyé­ben megindították a nyomozást. Amíg egy film eljut odáig% * 9 (A Magyar­ország tudósítójától.) Kom­ol­y államférfiak, államtitká­rok és miniszteri tanácsok heteket töltöttek azzal, hogy leültek a zöld­­asztalhoz és arról tárgyaltak, ho­gyan lehetne feltámasztani a­ ha­lódó magyar filmgyártást. A ko­moly államférfiak azonban látni fogják, hogy hiába önké főztek he­teken keresztül, az állam hiába tá­mogatja kölcsönnel a filmgyára­kat, ha hiányzik az alsóbbfokú ha­tóságokból az a megértés, amely nélkül a filmgyártás zavartalansá­gát­­elképzelni sem lehet. A Glória-filmgyár most dolgozik leg­újabb filmjén. A készülő film meséje röviden az, hogy egy fiatal anya, aki oly nagy nyomorban van, hogy még az egyetlen gyermekének sem tud enni adni,­­elkeseredésében öngyilkos lesz, a Dunába ugrik. Éppen akkor halad arra egy fiatal, melegszívű pap, a ver­gődő asszonyt kimenti a vízből, lel­kére beszél és a temploma előtt álló keresztnél meg­esketi a síró asszonyt, hogy többé meg sem kísérli eldobni magától Isten ajándékát, az életet és nem hagyja itt gyáván kicsiny gyer­mekét. Az asszony sírva tesz fogadal­mat, esküjét meg is tartja, amelynek később az lesz a jutalma, hogy boldo­gan és megelégedetten él gyermekével. Forgács Antal, a Glória filmgyár fő­rendezője úgy határozott, hogy az egyes jeleneteket a budai Dunaparton és a­ tabáni templom előtt fogja meg­csinálni. Tegnap reggel 8 órára kiren­delte tehát az összes színészeket, se­gédrendezőket és az operatőrt a ta­báni templomhoz. Mindnyájan ponto­san meg is jelentek és azonnal pró­bálni kezdték a templom előtti eskü jelenetét. A próbákkal már annyira előre­haladtak 9 órára, hogy meg akarták kezdeni a jelenet felvételét, amikor egy felhevült idősebb lelkese, sie­tett a filmező társaság felé. Mikor közelébe ért Forgács Antalnak, izgatott hangon kiáltott a főrendezőre: «— Kitől kaptak önök engedélyt, hogy itt film felvét­ele­ket csináljanak? — A főkapitánytól, — válaszolta For­gács. — Ennek a templomnak, én vagyok a plébánosa és ha önök itt filmfelvételt akartak csinálni, tőlem is engedélyt kellett volna kérni. Forgács Antal minden rendelkezésé­re álló ékesszólással igyekezett meg­magyarázni a plébános úrnak, hogy tőle csak akkor kellene engedélyt kér­nie, ha a templom belsejében akarta volttá a filmfelvételeket­­megcsinálni, ő pedig­ nem a templomban akarja a filmjének egyik jelenetét felvenni, ha­nem kinn az uccán, amire pedig a fő­kapitány rendelete alapján mindeét más fórum megkérdezése nélkül feltétlenül joga van. — Nézze, főtisztelendő úr! — magya­rázta a főrendező. — A törvényszerű­ségektől eltekintve, az itt készülő film­nek olyan a témája, amely semmi szín alatt sem fog szégyenére válni annak a templomnak, amely előtt készült. A film meséje szinte propaganda az utóbbi időben elharapózó öngyil­kossági mánia ellen, ezenkívül al­kalmas arra, hogy a mai vallásta­­lanság felé hajló társadalomban megerősítse az Istenbe vetett hitet. — Nem engedem profanizálni a temp­lomomat és a■ vallásomat — válaszolta a plébános — különben is vegyék tu­domásul, hogy az, a templom az én püspököm fenhatósága alá tartozik és itt fil­mfel­vét­elekre esők a püspököm­től lehet engedélyt kérni. Ezután arra kérti a főrendezőt, hogy mutatná meg neki a főkapitány­­enge­délyét. Forgács Antal készséggel nyalt a zsebébe és átadta a főkapitány 13.505/ffe. I. 1925. számú engedélyét. A főtisztelendő úr arra való hivatkozás­sal, hogy szemüveg nélkül nem tudja elolvasni, az engedélyt, arra kérte a főrendezőt, hogy engedje meg, hogy engedélyét a plébániára, vihesse és ott elolvashassa. Forgács Antal készség­gel belement ebbe is, mire a plébános úr eltávozott. Mikor a jelenettel elkészültek, to­vább akartak menni, hogy most már a dunaparti jelenetet vegyék föl. Forgács Antal ekkor megkérte egyik segédren­­dezőjét, hogy kérje el a plébánostól az engedélyt, mert nagyon könnyen ki vannak téve annak, hogy a Dunapar­­ton eggy másik rendőr fogja, kérni tő­lük az engedélyt s ha azt nem tudják felmmatni, akkor megakadályozza, a felvételt. " . Rövid idő mú­lva lélekszakadva érke­zett vissza a segédrendező, azzal a riasztó hírrel, hogy a plébánia személy­zetétől azt az értesítést kapta, hogy a plébános úr az engedéllyel együtt a rendőrségre ment. Amikor tett-múlt az idő és a plébá­nos még mindig nem tért vissza, be­mentek a legközelebbi rendőrőrszobára, ahol azt a felvilágosítást kapták, hogy tudnak az esetről, de mivel az intéz­kedés nem tartozik hatáskörükbe, a plébános urat a Várban levő kerületi kapitánysághoz utasították. Közben lassan 11 óra lett, mikor megjelent egy rendőrellenőr és hozta vissza a­ Glória filmgyár főkapitányi engedélyét. Az engedéllyel együtt azonban át­adta a következő üzenetet is : — A kapitány úr azt üzeni, — mon­dotta a rendőrellenőr — hogy tessék csak megcsinálni a felvételeket, de a filmet csak akkor szabad forga­lomba hozni, ha azt előbb bemu­tatták a püspök úr őeminenciájá­nak és a forgalombahozatalra , en­gedélyt ad. Forgács Antal nem állhatott oda vitatkozni a rendőrellenőrrel, mert hiszen ő csak parancsot teljesített, így tehát nem volt mást mit ten­nie, mivel az idő közben rosszra fordult, szomorúan adta ki az uta­sítást embereinek, hogy hazame­hetnek. P. -J. Divatos, tartós BUNDA szép, olcsó BUNDA ISzőrm­e Export iBriríl I Budapest,VI., Teréz Körút 10 i | Részletfizetésre is I­Q Vidékieknek képes árjegyzéket fizeteti fek­éte- H jaj­lekkel 3QOQ korona bélyeg ellenében küldünk! 9 Gessler málnaszörp legjobb BRILLÁMS@ftjeT, GYÖNGYÖKET, RÉGE ezÜLT TÁRGYAKATtel­..ér­­tékben vásárol SCMMELCZER BENŐ, IV. ker., Káról. körút ~i., Központi városház lókapunál

Next