Magyarország, 1926. március (33. évfolyam, 49-73. szám)

1926-03-09 / 55. szám

i Nemze­tözi látogatói (1926 március hó 21—-21) vízum nélkül utazhatnak és 33°/0 vasútdíjke­rezmrnyben részesülnek. Felvilágosítás! Tanzer Miksa, VII. ker., Akácfa ucca 50. Telefén 4 ­itált, Jankovich valamit haramiá­jába dugott, Krabbenban hágai rendőrfelü­ügyelő hallgatta ki Jankovichot a hágai Rendőrségen és ott találták meg harisnyájában a másik hamis merfrankost. Ugymilyen került elő pénztárijából is. Severing, egy amszterdami bank Hivatalnoka, tanúvallomásában el­mondja, hogy nála egy magyar leányka, nevelkedett és levelezés­ben állott a leányka szüleivel, Ko­­vác­­csal, aki Windisch­gratz her­cegnél volt szolgálatban. Kovács kérte őt, hogy be tudna-e váltani a számába pénzt és el is küldött ké­sőbb hat darab francia ezerfran­kost. Ezeket ő beváltotta az amszterdami bankban és az érte kapott pénzt elküldte Kovácsnak, aki az írta, hogy pénzre azért van szüksége, mert házat akarnak vá­sárolni. Később nagy­­megbotrán­kozással hallotta, hogy ezek a bankjegyek hamisak voltak. Ami­kor ezt megírta Kovácsnak, azt a választ kapta, h­og­y Kovács isme­retlen embertől vásárolta az ezer­­­frakkosokat Budapesten. A bank­ban azonban nem vették észre, hogy hamisítványokat adott el. Mit tud a mentőtanú Ezután az egyetlen mentő tanú kihallgatása következett, Grimm Lajos tábornoké, aki a rotterdami osztrák konzulátuson teljesít szol­gálatot. Elmondja a tábornok, hogy Jankovich-csal szolgált együtt a vezérkarnál és Jankovich mint ti­pikus gentlemant ismerte meg, aki képtelen bármi rosszra. Elnök: A vádlott különböző kije­lentéseket tett, amik később meg­dőltek. Ezt egy gentleman még sem teszi. Becsületszavára állította, hogy nem tudta azt, hogy hamis bankjegyeket szállított. Ezt sem teszi egy gentleman.­­ A tanú: Ezt nem tudtam. Elnök: Tehát most már más vé­leménye lehet róla, bár nagyon sze­retetreméltónak találom, hogy ön, az egykori bajtárs, eljött ide, hogy mentő vallomást tegyen. ■Groentenman tanú mint vezető jött Marsovszkyval együtt a vá­rosban és nála érdeklődött Mar­­sovszky, hogy hol vannak a gyé­­mántcsiszoldák. Elmentek oda. A­ vádlott kirándulást akart vele ten­ni a Zni­dér tóra. De Vincze védő tesz fel ezután kérdést, és elmondja, hogy Mar­­­ovszky meg akart szabadulni a­ hamis ezerfrankosoktól, mert hosz­szas megfontolás után nagyon veszélyesnek találta a hamisítványok elhelyezését. Félt, hogy azok nagyon rosszul vannak hamisítva. Marsovszkynak ezt az állítását Jankovich is megerősíti. Amikor Jankovich Amsterdamba érkezett, csodálkozott, hogy Mar­­sovszky együtt lakik Mankovicscsal és ezt merészségnek találta. Követelte, hogy menjenek külön, lakni. Amikor Marsovszky közölte Jankovichcsal, hogy az akciót na­gyon veszélyesnek találják, Jan­kovich ügyel­meztette őket arra, hogyha szabadulni akarnak a bankjegyektől, dobják azokat víz­be és mondják azt, hogy nem si­került a 101 ga­l­om­bah­ozot­t­­a 1. Pontban négy órakor kezdi meg Bauduin ügyész vádbeszédék Aval kezdte, milyen óriási érdeklődést kelt ez az ügy az egész világon. — Világproblémáról van itt szó, — mondja az ügyész — a jbapikf©gyekben, mint fizetőeszközök" való bizalom kérdéséről. Úgy látszik, ugyanis, hogy rend­­kívüli technikai rátermettséggel ezt a bizalmat meg lehet dönteni. Hollandia, mint kereskedelmet űző­­állam elsősorban érezheti ezt meg. Meggondolandó, hogy a hamisítás művészete és utánzási képessége közeledik ahoz, hogy valamely nemzet pénzjegye ellen■ fel lehessen lépni és ezáltal meg lehessen dön­teni a bizalmat az illető nemzet pénze iránt. A modern társadalomnak egyik oszlopa ingott meg ezzel a meg­döbbentő felfedezéssel. Már a középkorban is súlyos íté­lettel sújtották a pénzhamisítókat, Franciaországban még ma is kény­szermunkával torolják meg az ilyen bűncselekményt. A vádlottak bűnösök, hamis bankjegyterjesz­tésben, a holland polgárok érdekei­nek és a holland hitelintézmények megsértésében. Meg­ akarták térni Marsovszky?­ ­ A vádlottak három különböző úton jöttek Amszterdamba, az ék­szertranzakcióból is nyilvánvaló, hogy a hamis bankjegyeket forga­lomba akarták hozni. Nem vehető figyelembe Marsovszkynak az a védekezése, hogy vissza akart tér­ni a rossz útról, hogysem lehetett volna nyomára jönni, hogyan kerültek hozzánk a hamis­ tankok. — Hollandia igen sokat tett Ma­gyarország érdekében. Nagy mél­tatlanság tehát a vádlottak részé­ről, hogy éppen Hollandiát válasz­tottak ki bűncselekményük elköve­tésére. A vá­dbeszéd alatt jön be a K­-a­­gyalóterembe Magister J. A. - N. Pattija hágai polgármester és Van T. Sa­nt hágai rendőrfőnök. Magis­ter Noyon, a legfelsőbb bíróság elnöke szintén a hallgatóság kö­­­­zött foglal helyet. De Hartog, Jankovich védője, azt fejtegeti, hogy Jankovich nem akarta forgalomba hozni a hamis bankjegyeket, neki csak az volt a megbízatása, hogy azokat Svédor­szágba vigye. Ezzel semmiféle hol­land érdek nincs érintve. A hamis bankjegyek rejtegetése Hollan­diában csak akkor büntethető, ha ez azzal a szándékkal történt, hogy azokat Hollandiában adják ki. El­fogadhatatlan tehát, hogy Janko­vich egy ilyen sokmilliós ügyet veszélyeztetett volna azzal, hogy egy darab ezerfrankost próbál ki­adni. A­z utóbbi években folytonosan gyarapodó bankjegyforgalom van az egész világon, de hiszen az államok maguk hamisítják a papírbank­jegyeket. Ezzel leértékelik valutájukat. Win- ­ A Jankovichot tejelő adatokban sincs semmi kétség. Jankovich azt állítja ugyan, hogy nem tudta, hogy a Sanders­­nak átadott bankjegy hamis volt. Ez jól kigondolt védekezés, de nem számottevő. Hiszen ennek ellenke­zőjét bizonyítja az, hogy előkészü­letben volt nála egy átkötőszallag melyet a Banque de Francétól sze­reztek. Megdönthetetlennek lát­szik, hogy a vádlott hamis bankje­gyeket akart kiadni.­­ Nagy szerencse, hogy a vád­lottakat leleplezték, mielőtt még manipulációjukat megkezdhették ■volna, mert különben igen nagy bajt hozhattak vol­na országunkra, ha sikerült volna nekik négymillió hamis frankot forgalomba hozni. Mindent megtettek a vádlottak, hogy nyomtalanul eltűnjenek,­ ha egyszer túl lesznek a határon. Le- MAGYARORSZÁG dischgrátz és Rába félrevezették ezeket az embereket azzal, hogy a kormány tud a dologról és megtévesztették őket főként Nádosyval. Meg is kellett es­küdniük egy püspök előtt, Jankovich gyűlölte Cseh-Szlová­­kiát és Windischgrátz azt mondotta neki, hogy az akció Cseh-Szlovákia ellen irányul. J­e azt is mondták neki, hogy nem fogja kár érni Hol­landiát, mert hiszen a hamis bank­jegyek a francia bankhoz kerülnek. Végül felmentést kér a védő, vagy a bűnösség megállapítása esetében­ olyan enyhe büntetést,­ hogy azt a bíróság­ a vizsgálati fogsággal kitöltöttnek vegye. De Vrieze, Marsovszky védője szintén azt hangozta­ta, hogy nincs bizonyíték Marsovszky bűnössége mellett. A vízbedobásra ideális hely Amsterdam, de ennek úgy kellett volna megtörténni, hogy az ne keltsen feltűnést. Marsovszky meg akarta tartani esküjét, de úgy akarta elintézni megbízatását, hogy az ne sikerül­jön. Ezzel magyarázható fellépése Citroennél és Manusnál. Úgy akart eljárni, hogy kísérletet tett a ha­mis pénz forgalombahozatalára, de nem sikerül. Marsovszky nem bűn­­társ, csak eszköz és az igazságszol­gáltatás így csak a bűnsegédi bűnrészességet állapíthatja­ meg. Marsovszkynak tényleg az volt a szándéka, hogy ne károsítsa meg Hollandiát. Ugyancsak felmentő ítéletet kér és védence azonnali szabadlábra helyezését. Mankovics védelmében Dompier de Chausepié hágai ügyvéd azt fej­tegeti, hogy védence ellen semmi­féle terhelő bizonyíték nincs arra­­vonatkozóan, hogy a hamis bank­jegyeket tényleg forgalomba akar­ta volna-e hozni. Ugyancsak fel­mentő ítéletet kér. A bíróság ezután tanácskozásra vonult vissza, majd kihirdette, hogy a vádlottak szabadlábra he­lyezési kérelmét a törvényszék nem teljesítheti. Egymás után állanak fel a vád­lottak, hogy Budapest, 1926. március 9. kedd az utolsó szó jogán elmondják még védekezésün­ket, Jankovich előadja, hogy az úti­költség Windischgratztől kapta és ez volt átkötve azzal a hamisított szallaggal, amelyet pénztárcájában megtaláltak. Hetvenéves anyjára hivatkozik. — Egyetlen fia vagyok öreg édesanyámnak, kérem ne ítél­jenek el szigorúan.­­Szí­vet tépő leveleket ír szegény édesanyám— mondja szinte sírva és könnyei lassan peregnek sze­méből. Marsovszky ismétli, hogy két tűz közé került. — Ha nem teljesítem megbíza­tásomat, akkor mint árulót ül­döznek. Nem volt semmi má­s megoldás számomra. Raum hónapja házas vagyok. Feleségem támasz nélkül él. Míg Jankovich és Marsovszky németül adják elő vallomásukat, addig Mankovics magyarul beszél és így mondja el az utolsó védeke­zését is, amelyben leírja, hogy mi­lyen körülmények kényszerítették őt arra, hogy a megbízatást elvál-­lal­ja. — Inkább meghalok, mintsem börtönbe menjek! — kiáltja szen­vedélyesen. Ezzel a tragikus akkorddal vég­ződött a nagy tárgyalás, amely a késő délutáni órákba húzódott és amely végül is úgy végződött, hogy a törvényszék március 18-án hir­deti ki ítéletét. Prohászka püspök beteg (A Magyar­ország tudósítójától.) Ma délelőtt székesfehérvári for­rásból az a hír érkezett hozzánk, hogy Prohászkai püspök betegsége miatt lemondotta Budapesten ter­vezett prédikációit. Kérdezősködésünkre a S­zen­t Im­re Kollégium igazgatóságánál megerősített­e a hírt: — Ma érkezett hozzánk a püspök , úr értesítése, hogy a Szent Imre Kollé­giumban e hét csütörtök, péntek és Szombatjára tervezett böjti beszédeit váratlan bekövetke­zett betegsége miatt nem tarthatja meg. Úgy tudjuk, a püspök úr ezzel egyide­jűleg lemondott a belvárosi plébánia­­■ templomban tervezett nyolcnapos elő­­­­adássorozat megtartásáról is. — A püspök úr betegségéről neki érkezett közelebbi értesítés ? —* kérdeztük. — Kern. Mindössze annyit tudunk, azait most elmondottam. Ezután érdeklődtünk a belvárosi plebániahivatalban is, itt azonban semmit nem tu­dnak Prohászka püspök betegségéről, mert a püs­pök előadásainak lemondása eddig nem érkezett meg a plebániahiva­­talhoz. ­ Ma nem jelent meg a Magyar Hírlap Holnapra visszakapja kolportázsjogát és újra megjelenik (A Magyarország utdosítójáról.) Jelentettük néhány nap előtt,hogy­ a Magyar Hírlap utcai árusításá­nak jogát a belügyminiszter meg­vonta. Néhány napon át a­ Magyar Hírlap így csak trafikokban és ká­véházakban volt kapható. Ma déleben azután a Magyar Hírlap egyáltalában nem jelent meg. A lap vezetősége ugyanis úgy döntött, hogy arra való tekin­tettel, hogy az utcai újságárusító pavillonokban sem szabad a lapot árusítania, kávéházakban és trafi­kokban pedig minimális példány­­se­m fogyna, a mai számot nem jelentetik meg, mert az ok nélküli nagy ráfizetést jelentene. Ezzel szemben a vállalat vezetőinek tu­domása szerint a Magyar Hírlap holnapra visszakapja kolportázsig­­gát és ismét a rendes időben jele­nik meg. Változékony idő A Meteorológiai Intézet jelenti: Az atlanti maximum a biscayai öböl felől tovább terjeszkedett a kontinensen, ahonnan az alacsony nyomás kiszorította. . Hazánkban változékony, szeles idő uralkdott, kisebb lecsapódá­sokkal. A hőmérséklet maximum Budapesten 10 fok Celsius volt, a minimum azonban a fagypont alá sülyedt. Jóslat: Változékony idő, he­ly­enként kevés csapadékkal, lénye­ges hőváltozás nélkül.

Next