Magyarország, 1926. március (33. évfolyam, 49-73. szám)

1926-03-30 / 72. szám

Btt&ptafc miaetss 30,"‘kedd fsmvmoRszkG Elég sokáig, ' két" századon keresztül fojtotta el a® objektív igazság szavát, Rá­kóczi dicsőségét, históriai szerep­­l­ése körül, a »közös«­ történetírás­nak Bécs fotó bókoló, auliscus szel­leme. A nagy fejedelem születésé­nek­ kétszázötvenedik évfordulóján most végre f­elhangozhatott a sza­bad és őszinte szó, fojtogató bókái­ból kitörhetett a valóság tényeivel egyező, tiszta és hamisítatlan igaz­ság. A magyar szabadságharc vezérlő fejedelmét tudvalévően hűtlenségi perbe fogták a majthényi tragédia után. Birtokait elkobozták, csá­szárba labanc urak kezére adták, őt magát pedig lázadónak, sőt hazaárulónak bélyegezték — tör­vénytelen törvényhozás útján. S mikor a hazájából kiüldözött hős örökre lehunyta szemét a Már­vány-tenger partján, az osztrák bosszú árva koporsójára is rásü­tötte a szégyenpecsétet. Kétszáz esztendeig II. Rákóczi Ferenc gló­­rius emlékét fekete lepellel igye­kezett befödni a kettős monarchia »hivatalos« történtírása s itthon is csak megtűrt, suttogó szó beszél­hetett nagyságáról, érdemeiről, fenséges önzetlenségéről, szent mártiriumáról. Alig húsz éve, hogy az járulói jelzőt letörölték nagy­ságos neve mellől s porladó ham­vait ünnepi pompával hozták haza a hosszú hontalanságból. Igaza van hát a mai történetíró­nak, mikor az elfogulatlan tudo­mány nevében is elégtételt szolgál­­tat az igaztalanul megbántott hős­nek s hódolva hajlik meg, az egész magyar nemzet nevében, Rákóczi napfényes igazsága előtt. A ma­gyar történelem lapjain ezentúl a halhatatlanság aranyával írott so­rok hirdetik az igazi Rákóczi új törvénybe iktatott nagyságát. Azt a nagyságot, amelyet évszázadok ellenséges ármánya sem bírt elte­metni, az ÉME-nek még ki nem lépett ve­zérei,­­ hogy a híres bajtársi egyetértés vajmi gyönge lábon áll közöttük. Sőt, amikor régebben ki­lépetteknek újabb belépésre való visszacsábításáról van szó, a ba­rátságos visszainvitálás azzal a feltétellel történik, hogy a haza­térő tékozló fiúk a jövőben ne fe­ledkezzenek meg a bajtársi szere­tet szent parancsolatairól. Ennyi siralom hallatára. Isten bizony, fájdalmasan összeszorul szívünk és meghatotlan sírjuk mi is: »Baj­társak, bajtársak, szeressétek egy­­mást!« És­­mélységesen megrendül­ve gondolunk arra, vájjon mekko­ra összetartás dúlhat az igazán tit­kos társaságokban, amelyekről hi­­­vatalos beszámoló nem kerül a nyilvánosság elé, ha az úgyszólván nyilvánosan titkos ÉME-nek ki­felé fordított arculatán ekkora ba­rázdákat vág a­­pártos vissza­vonásrg. Látványnak nem nagyon épületes azz a megle­hetősen rikító színű látvány, ame­lyet az ÉME-nek a nyilvánosság előtt lefolyó »hivatalos« élete tár a kénytelen-kelletlen fanyarkedvű szemlélő elé. Az ÉME — az úgy­nevezett titkos társaságok között kétségtelenül a legnyilvánosabb jellegű — nem fukarkodik választ­mányi üléseiről szóló beszámolók közzétételében. Ezek a beszámolók pedig arról tesznek sanyarú tanú­ságot, hogy a sokat emlegetett «nagy turáni átok», a pártos vissza­vonás kikezdte, óh jaj, az ÉME-t is. A legrégibb ÉME-hősök, akik­nek tevékenysége jóformán egybe­forrott ennek az alakulatnak téte­lével, haragosan villámló szemmel és káromló szavakkal kilépnek a testületből. Egészen kétségtelen — nem mi állapítjuk meg, hanem marinak A turulmadár szárnyai között, a Ferenc József­­híd tetején, ismét megjelent egy őrült. Amikor a Millennium évé­ben átadták a forgalomnak a hi­dat, senki sem gondolta volna, hogy a turulmadár fészke egyúttal fészke lesz a meghibbant lelkek­­­nek, a féktelen kalandvágynak és a menekülő bűnnek. A vasból ko­vácsolt turulmadár, mint a mág­nes, úgy vonzotta magához mind­azokat, akik kibillentek az élet egyensúlyából. Még emlékezünk a fiatal diákra, aki virtusból ugrott fejest a szédítő magasból, s néhány pillanat múlva felrepedt hassal merült el a Duna szennyesen höm­pölygő hullámaiban. De a turul­madarat kereste fel a rablógyilkos is, akinek minden oka megvolt arra, hogy kiközösítse magát a társadalomból, mielőtt még a tár­sadalom közösítette volna ki őt magából. És hányan vannak még, akik elindultak a borzalmas úton, a híd láncán a magasba, akiknek neve és emléke elmerült a rendőri kró­nikák szürkeségében. Tegnap az­után újabb vendége akadt a turul­madárnak. Valóban van valami kísérteties a turulmadárban. Minden bűn és minden pszichózis eljut egyszer oda. Az elektromosság is a csúcso­kon sül ki a legkönnyebben, ko­runk morális és pathologikus elté­velyedései is ott, a vashíd tetején szikráznak ki időnként, a mély­ségben álló emberek előtt. Aki el­indul a láncon, tanúságot tesz ar­ról, hogy szakított az élettel, min­den szabállyal, törvénnyel és em­beri szolidaritással, amelyre az emberiséggel való társas viszony kötelez bennünket. A turulmadár­ra igen üdvös dolog időnként fel­tekinteni. Sohasem tudhatjuk, hogy milyen bűn, milyen tévedés áll ott végső szédületben a nagy folyam -istázic­ Az ÉME kilépett legitimista vezéreinek ügye Prónayék ultimátuma az országos választmány előtt (A Magyarország tudósítójától.) Az Ébredő Magyarok Egyesületé­nek kebelében már­­régebbi idő óta tart az a harc, amelynek kiinduló­pontja a királykérdés. Eckhardt Tibor, az ÉME elnöke és szabad­­királyválasztó társai is a fajvédő párt kész szervezetének akarják az ÉME-t megszervezni. Ezzel szem­ben az ÉME legitimista érzelmű tagjai hangsúlyozzák, hogy ez ve­szélyes precedens lehet az egyesü­let fennállására, mert az egyesület nem politikai, hanem társadalmi alakulás. A legitimista érzelmű ébredők­ vezérének Pró Ray Pált, Lendvai- Lehner Istvánt és Kádár Lehelt is­merik, akiknek a kilépése óta a legitimisták teljesen háttérbe szorultak. A budapesti és vidéki csoportok­nak legitimista érzelmű tagjai mozgalmat indítottak, hogy az ÉME egységének megóvása érde­kében visszahívják Prónayt és tár­sait az ÉME-be. Prónay az egyesület alelnöke volt, Lendvai-Lehner és Kádár pedig igazgatósági tagok voltak. Később háromtagú bizottságot de­legáltak, amelynek tagjai Benárd Ágost volt miniszter, Balogh Fe­­renc volt államtitkár és Darányi Ferenc miniszteri tanácsos volt, s ők az EME nevében tárgyaltak Prónayékkal, hogy hajlandók-e visszalépni. A kilépettek közös be­adványban kifejezték készségüket, hogy hajlandók az EME egységét megmenteni, ennek azonban az az előfeltétele, hogy viszahelyezzék őket előbbi pozícióikba és visszalépésük az ÉME hivata­los meghívására történjék. Ilyen előzmények után kezdődött szombaton az ÉME bizalmas igaz­gatósági ülése. Ezen az ülésen Bu­dai Dezső Wolff-párti képviselő, aki legitimista érzelmű, támadást intézett az elnökség ellen. Ugyancsak Budai Dezső szóba­­hozta Kis M. ügyét is és kérdést intézett az igazgatósághoz, várjon Kis M. legutóbbi kétségtelenül baloldali filoszemita viselke­dése miatt megmaradhat-e az ébredők igazgatóságában? Budai tudatta az ÉME vezetőségé­vel azt is, hogy Kis M. magatartá­sa ellen egyes vidéki csoportok is tiltakozásra készülnek. Eckhardt Tibor országos elnök­ elodázta a döntést ebben az ügy­ben. Az ÉME országos választmá­nyi ülését vasárnap tartotta. Ezen az ülésen a háromtagú bizottság beszámolt a Prónay-ügyről és azt javasolta, hogy a választmány a kilépéseket ve­gye tudomásul. A bizottság jelentéséhez Tarna-A­dy Kovács József volt nemzetgyű­lési képviselő szólalt fel és felol­vasta Prónayék deklarációját, amelyben kifejtették azt a felfogá­sukat, hogy hajlandók visszalépni, ha visszahívásuk záros határidőn belül megtörténik. Mert nem haj­landók magukat taktikázás eszkö­zeinek odadobni. Ebben a dekré­tumban mind a hárman kijelentik, hogy abban az esetben, ha feltéte­leik nem teljesülnek, tárgytalannak tekintik a további, tárgyalásokat és fentartják maguknak azt a jo­got, hogy a nemzet nagy nyilvánossága előtt ismertessék lépésük okát és a keresztény nemzeti, gondolat szolgálatában kifejtendő további terveiket. Tasnády egyben java­solja, hogy az országos választ­­m­ány szólítsa fel Prónayékat az egyesületbe való visszalépésre. Tasnády bejelentését szenvedé­lyes vita követte és végül a választ­mány többsége közvetítő javaslatot fogadott el, amely úgy szól, hogy az egyesület­­ szívesen látnái, ha Prónayék is visszalépnének, de kötelesek kar­társi kötelezettségeiknek a jövőben, eleget tenni és a bajtársi jóviszonyt fenntartani. Ez nemcsak Prónayék­­ra vonatkozik, hanem az ÉME ösz­­szes kilépett tagjaira. A Prónay csoportnak az akciója tehát egyelőre nem járt sikerrel és Eckhardt vezérkarával együtt két­ségkívül felülkerekedett. i . 9

Next